Én is tudtam, ti is tudtátok, hogy maradt még ebben a történetben. Hálistennek a Viasat is tudta, ezért most itt vagyunk újra kedves feleim, úgyhogy igazítsuk meg az Aliexpress-ről rendelt Guchi órát kezünkön, simítsuk ki Michael Pors ruhánkon az apró ráncokat kétkezi munkát sosem látott finom kezünkkel, mely már felszívta a dm-ben vásárolt kaviárt és aranymorzsalékot tartalmazó luxus kézkrémünket, és öltöztessük fel lelkünket selyem és bársony ünneplőbe, mert Vivi házasodik. Tündéék házából nyitunk, amit most láthatunk légi felvételen először a maga teljes pompájában, szomszédok nem nagyon vannak, ahogy nézem.

Tünde telefonál éppen Vivivel, akinek az esküvője előtt egy nappal nincs jobb dolga, mint a vendégek égető kérdéseit megválaszolni, mint hogy akkor most mi a dress code az esküvőn, mert az bizony - igen kellemetlen - lemaradt a meghívóról. Mintha eddig bárkit, bármilyen alkalomból is érdekelt volna a kibaszott dress code. Meglepetésemre nincs külön semmilyen kacifántos kérés Vivitől, azon kívül hogy se fehér, se fekete, se piros, meg persze az íratlan szabályok, miszerint nem lehet rajtad drágább és szebb ruha, mint amit Fecsó ki tudott fizetni. Tünde családi kupaktanácsot hív össze ruhaügyben, Danika feje még mindig tenyérbemászóan irritáló, a kedves férj térdnél kivágott farmerjától meg kiég a szemem.

A következő snittben már választ is kapunk az égető, kínzó kérdésre, miszerint mennyi az annyi, mivel Fecsó és Vivi vitáznak a 30 millás merci fölött, hogy akkor a 10 millás menyasszonyi ruhát illik-e begyűrve a csomagtartóba baszni, vagy inkább szabaduljanak meg az egyik gyerektől, így lesz neki elég hely az utastérben is. Vivi természetesen utóbbi megoldás mellett dönt, miközben amiatt ráncolja csak kicsit agyontetovált 400 ezres szemöldökét a 300 ezres szemüveg mögött, hogy Fecsó 1 millás öltönye nem készült el időben, miközben a másfél millás babakocsiban kutat valami után, míg az ingyen gyerek a százezres cumit csócsálja és csendben vár, hogy valami legyen már. A vita odáig fajul, hogy Vivi megpendíti annak lehetőségét, hogy jobb lenne, ha Fecsó nem is jönne az esküvőre, mert akkor legalább nem fogja idegesíteni őt, miközben spontán módon megszületik az eskü egyik legszebb része:

Tünde és családja még mindig egyesült ruhapróbát tart, miközben ÁRPÁD valahonnan kintről hord be igen okádék festményeket (csak onnan gondolom, hogy azok, mert be vannak keretezve), okádék mivoltukra pedig igen hamar választ kapunk, ezek ÁRPÁD saját keze munkái, és ha jól értem, valamelyik nászajándékként fogja végezni. Aki esetleg nem látta valamilyen tragikus oknál fogva ezt a részt, annak megpróbálom szavakba önteni a vizuális antiélményt: képzeljetek el színeket, egymáson. Nem, nincs folytatása a mondatnak. Namármost, Tünde figyelmezteti ÁRPÁDOT, hogy a többieket is meg kell majd táncoltatnia, mert az ő férjeik nem kívántak magukból bazári majmot csinálni ezzel a szerepléssel, ÁRPÁD pedig ennek örömére kifejti nekünk, hogy a nők szeretnek vele táncolni, mert szottyadt-lottyadt teste és irgalmatlanul gyűrött perverz tata feje senkit nem érdekel, amíg gyűrött húszezresek lógnak ki a mellényzsebéből, Tünde meg Danika sikítva hahotáznak ÁRPÁD fergeteges viccén.

VÉGRE Bogi, aki testhezálló body alsóneműben hagyja, hogy Párisz ruhákat próbálgasson a testihez, miközben pezsgőt nyakal kétpofára, és olyan arcot győzedelmes arcot vág, mint aknek egy hét után végre sikerült szarnia egy isteneset. Rövid konzultáció visszafogott kuncogással, hogy hát azért mégiscsak Nyíregyháza mellett lesz a lagzi, nem a Boszporusz partján, ahhoz vajon milyen ruha illik, mert ilyen pórias rendezvények ügyében sem Bogi sem Párisz nem jártas túlzottan, Párisz aggódik is, hogy nehogy túlöltöztesse Bogit, és meg kell valljam, aggódalma rám is átragad kissé. Eközben Tünde és Babett ajándékot csomagoltat, amit a sofőrrel küldettek előre a boltba, Tünde felvilágosít minket, hogy ez kéremszépen nem úri hóbort, hanem komoly, átgondolt koncepció rejtezik a szándék megett, ugyanis így a csomagolós személyzetnek van ideje átgondolni az érkezésük előtt, hogy hogyan díszitse ünneplőbe az ajándékot. Legyek agyonbaszva swarovskis bárddal, nem értem én ezt, de már többször elmondtam ezen a fórumon (is), egy kibaszott proli gyökér vagyok csak. Kis nyígás Babett részéről, hogy Vivi nem hívta meg a lánybúcsúra, miközben a csomagolós fiú éppen ízléses mennyiségű lila szalagszemét közé rejti az ajándékokat.

Érkezik Bogiék díszes társaságába valamilyen ruhatervező is, a nevét életemben nem hallottam, de lásd előző bejegyzés, akin egy túlméretezett kockás kabátizé van,csak úgy hanyagul a vállára dobva, amitől pontodan úgy néz ki, mint a félkezű trombitás hajléktalan, aki évekig a Nyugati aluljáróban szórakoztatta a nagyérdeműt egészen remek produkcióival. Bogi fogyott, jegyzi meg Párisz, Bogi meg elkottyintja nekünk a titkot: világsztárokkal kell bulizni az orosz éjszakába', és ha az ember megtalálja az ideális vodka-kóla kombó optimális elegyét, akkor onnantól kezdve nincs gond a kilókkal. 

Na de. Vesztegetjük itt a szót, miközben az esküvő előtt még Yvonne-nál is szülinapi parti lesz, aki máris Olivérrel tárgyal a másnapi szettjéről. Másodjára kerül ma elő a royal wedding kifejezés, ami nekem egy kicsit erős így, hogy egy paplanszájú plasztik fogtechnikus egy kevéssé jelentős kelet-európai országban készülődik férjhez menni egy FECSÓ nevű taghoz, és akinek ráadásul a stílusa legkevésbé sem királynői, na jó mondjuk ki, igencsak prosztó, szóval nekem nincs meg annyira a royal wedding vonulat. Yvonne és Olivér is időznek egy pöttyet azon, hogy a meghívón nincs feltüntetve a dress code, én meg azt kívánom, bárcsak megérhetném, amikor a világon az lesz az emberek legnagyobb problémája, hogy úgy kell megjelenniük valahol, hogy bizonytalanok a szájbabaszott kurva dress code-dal kapcsolatban. Bogi a szülinapi bulira egy átlátszó hálót húz magára, Tünde meg egy arany ásó fülbevalót választ, értitek, ARANYÁSÓ, kacag kacag. 

Babett és Yvonne egy kocsival érkeznek, így megtudjuk, hogy Bogi még bulizni ment tegnap a szülinapozás után (ajjaj), és hogy kivételesen nem lesz hibás, hogy fekete ruhát vett fel az esküvőre, hiszen NINCS DRESS CODE, édesjóistenem, kérlekgyorshaláltadjnékem. Arról nem beszélve, hogy a fekete egy csomó országban nem a gyász színe, mondjuk ilyen alapon akkor az sem gáz, ha az esküvői menü fénypontja a rántott kutya lesz, aminek elfogyasztása után a férfiak szabadon erőszakolják végig a nőket, mert biztos van olyan hely a világon, ahol meg így szokás. Végre elérkeztünk az esküvőhöz, ahol Vivi rakosgatja ki a névtáblákat, miközben ukázt osztogat a személyzetnek. A virágos biztosít minket affelől, hogy mennyi rahedli kurva sok virágot rendeltek, és hogy ENNYIT NEM SZOKTAK, márhogy mások, akiknek nincs ilyen nagyon nagyon sok pénze, mint Viviéknek. A gyengébbfelfogású nézők kedvéért explicit el is hangzik, hogy ez NAGYON sok pénz, és ez egy nagyon különleges alkalom.

Na gyerekek akkor sorolom. Van 700 rózsa, 200 hortenzia. Van óriás AMOR felirat a bejáratnál. Van temérdek süti (ofkorsz rózsaszín, gondolom Fecsó választása), van hajó, víz és virágokból kirakott mini Eiffel-torony is. Amíg Vivi a koszorúslányokkal készülődik, Fecsó még kihasználja az utolsó szabad perceit és iszogat. Sok barátja nincs, ahogy elnézem, Dalma férjével, és Farm Danival tölti a maradék időt, akik olyan baráti szellemeségekkel bíztatják, hogy nem irigyellek és hasonlók. Megérkezik Bogi is, végül nem feketében, a ruhájára egyszerűen nincsenek is szavak, azért én mégis megpróbálom írásba adni, nyilván átlátszó, hatalmas csillogó baszokkal, és, mindenki kapaszkodjon meg, VÁLLTÖMÉSSEL, ami természetesen átlátszik szintén, mint ahogyan a korábban megismert testszínű body is, Bogi száján vastagon sötét hullalila rúzs, valahol egy magát ruhatervezőnek valló vicces figura görnyedezve szakad a röhögéstől, hogy tényleg elhitte, hogy ez egy ruha bazdmeg. 

Hála a magasságosnak, eljutottunk a szertartásig, Vivi hintón érkezik, mindenki üvöltve zokog vagy állva tapsol. Megnyugvással konstatálom, hogy költhetsz akármennyit az esküvőre, a vége úgyis ugyanaz, hogy egy beekizett, irritálóan bársonyos hanglejtést mívelő anyakönyvvezető fogja a párt összeadni, aki olyanokat mond majd, hogy "talán nincs semmi sem szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a szívébe letehetjük szívünk titkait". Fecsó izzad, mint a barom, gondolom azt számolgatja, hogyha most hátrál meg, akkor mekkora eséllyel éli túl az elkövetkezendő 30 másodpercet, végül valószínűleg arra jut, amire minden épeszű ember jutna, vagyis igent mond. Viviék a végén elhajóznak, míg a násznép vonul, én meg szomorúan konstatálom, hogy flamingókat nem béreltek.

Nászajándékok. Bogi átadja a külön Vivinek legyártott smink kapszula kollekciót díszdobozban, illetve egybaszom nagy köves gyűrűt, biztos velem van a baj, de én valahogy nem látom ezekben az ajándékokban Fecsót, azonban Bogit már beszippantotta a török kultúra. Babett van olyan hülye, hogy rákérdez, hogy esküvőre miért ékszert visz ajándékba, így a következő 10 percben kiselőadást hallhatunk Bogitól, hogy akkor ez hogy is van Törökországban, és hogy hát persze, hogy ékszer, és náluk is két biztonsági ember vót, aki csak az ékszerekkel foglalkozott és listát is írtak, és a nászéjszaka helyett a férjével aztán az ékszereket leltározták hajnalig. 

Vivi átöltözik, mert van neki gyémántos ruhája is koronával, Fecsó meg beszédet mond, és megköszöni Vivi családjának, hogy a hibájaival együtt is elfogadják, Vivi pedig szüleinek vallja meg, hogy náluk jobb szülőket nem is köszönhetne. A tortát értelemszerűen Vivi vágja fel, Fecsó keze csak szimbolikusan vesz részt a folyamatban, aztán lufielengedés, végül zárásnak Fecsó magvas gondolatai arról, hogy akkor mostmár ők egy család, bár eddig is azok voltak.

THE END