Van egy jól működő rendszer, amiben az emberek bíznak: ha felhívják a 911-et, vagy nálunk a 112-et, tudják, hogy a problémájuk orvosolását már megkezdték. A diszpécserek azonnal szólnak a megfelelő hatóságnak, aki küldi az embereit a helyszínre, ahol életeket kell menteni: autóbaleset, kutyatámadás vagy medencébe zuhanás esetén. Azonban kevesen gondolnak bele abba, hogy akik mindezt véghezviszik – a diszpécserek, rendőrök, tűzoltók, mentősök – mind emberek. Az ő életüket, magánéleti problémáikat és kapcsolataikat mutatja be a Fox legújabb sorozata.

Abby, a sorozat diszpécsere és az első rész narrátora, 42 éves, egy éve szakított vele a barátja, az édesanyja Alzheimerben szenved, így állandó ellátásra szorul, a nővérke a konyhában van. Vele találkoznak először a telefonálók, ugyanis ő veszi fel a kagylót, és amíg a tűzoltók/mentősök megérkeznek, vonalban marad. Azonban ennek következtében a végkifejletet már nem mindig hallja, mert leteszik a telefont – de jobb is, ha néha nem tanúja a történéseknek.  A munkahelyi vészhelyzeteket jobban kezeli, mint az otthoniakat, ismeri be nekünk.

A tűzoltócsapat vezetője, Bobby gyónni érkezik, de pechjére pont egy kezdő papot fog ki, akinek gyónás alatt szólal meg a telefonja Katy Perry Firework című számára, és a fülke helyett inkább kint beszélik meg a dolgokat. Bobby alkoholista volt, de tizennyolc hónapja jól összeszedte magát, újra munkába állt, és segít neki, ha hetente egyszer gyón. A csapat újonca, Buck szexfüggőségben szenved, a szolgálati kocsi segítségével csajozik, Tűsarok297 szerint ezt csalás, és Buck nickneve nem azért TüzesTömlő, mert tűzoltó. A gyors menet után a lány távozik, és nem akar komolyabb kapcsolatot.

Az állomáson étkezni készül a csapat, ahol a csapat harmadik férfitagja, Chimney elmondja, hogy az aktuális barátnője már unja, pedig egy egyenruhásoknak készült randiappon ismerte meg – előjátékként pedig a napi történéseket meséli el neki, kicsit kiszínezve, mert hogy ő még sose ugrott bele jeges vízbe, de egy majdnem összeomló házból sem mentett ki senkit. Késve érkezik Buck, Bobby pedig rendreutasítja, hogy bármennyire is jól kijönnek, ez nem egy klubház. Épp elkezdenek enni, amikor érkezik a jelzés, hogy menniük kell: egy baba van a falban, akit valaki lehúzott a vécén.

Buck versenyezni akar felfelé a lépcsőn, de Bobby ötvenéves, lifttel megy, és ő nem Rambo – Buck pedig nem ismeri Rambot. A szoba lakója kicsit be van füvezve, de végül is igazat mond, tényleg egy baba van a csövekben, de Chimney szerint csak megviccelik őket. Bobby elmondja, hogy bár eleinte lehetetlen, de a koraszülöttek hajlékonyak és ha az anya a vécén szült, simán lehúzhatta a gyereket, aki el tudott jutni a csövekben a jelenlegi szintig. Buck egyszerűen megoldaná egy baltával, de Bobby nyugalomra inti.

Érkezik Athena, a rendőrnő, aki keresi a szinteken társaival együtt a tinilányt, miközben Hen, a mentős azt kiabálja, hogy ne húzzák le a vécét. Az 513-asban gyanús férfira figyel fel Athena, majd vérre a szőnyegen, aminek nyomait egészen az egyik szint építkezéséig vezeti vissza – a készülő lefolyóban történt a szülés. Közben a tűzoltók babaméretűre vágják a csövet, majd gél segítségével a lábánál fogva kinyomják. Bobby újraéleszti a kisbabát, Buck a szívóka és az ujja segítségével felsiratja a babát, majd mivel a liftet senki sem fogta, így futva viszi le a babát a negyedikről.

Athena közben visszajött az 513-asba, ahol rátör a szláv származású férfire. Az egyik szobában egy kamaszlány fekszik, ő szült nemrégiben. A férfi nem tudta, hogy terhes volt a gyereke. Buck már indulna a babával, de Athena már jön a lánnyal, így a fiatal tűzoltó a rendőrnőt hibáztatja, ha meghalna a csecsemő. A kórházban a nővérek viszik a babát az intenzívre, Buck pedig menne velük, de Bobby visszatartja, hogy ez már nem az ő dolguk. Befut Athena is, hogy nem Buck dönti el, hogy ki él, és ki hal, a srác szerint pedig ez a dolga.

Athena egy csodaszép lakásban él a férjével és két gyerekével, láthatóan rossz a viszony a felnőttek között. A gyerekek az asztalán sutyorognak, Athena szerint bármit mondhatnak hangosan. A kisfiú kéri a szüleit, hogy csak az egyikük jöjjön a másnapi nyílt napra, mert egy légtérben nem képesek meglenni. Még a válás is szóbakerült, de Athena szerint erről szó sincs, a férje pedig elmondaná a gyereknek a dolgot, habár neje még nincsen készen rá.

Elég erősen és bátornak érzem magam, büszke vagyok rá, hogy a gyerekeim vagytok és szerettek, és most már szembe tudok nézni vele, hogy… meleg vagyok.

De válni továbbra sem válnak. A kislány, May szerint ebből társadalmi botrány lesz, és neki édesmindegy, mi lesz, csak a többiek meg ne tudják. A férj szerint ebben nincsen semmi szégyellnivaló, Athena szerint ez hazugság, és mondhatta volna az elején. Férj szerint ez már az elején nyilvánvaló volt, hiszen a szex vele nem olyan volt, mint másik pasival. Athena nem vette észre, amit észre kellett volna vennie, és csak az számított neki, hogy harminchét volt és szingli. A gyerekeket pedig mindketten egyformán szerették volna.

Abby az anyukáját eteti, az apukájára terelődik a szó, aki már tíz éve meghalt, de anyuka elfelejtette. Az állami nővérke megint késve jött, aki szerint tökmindegy, mi lesz, mert csak áthelyezik, nem rúgják ki, majd jól leül az asztalhoz csetelni.

A következő esetről elég röviden fogok írni, ugyanis viszolygok a kígyóktól: az alapfelállás az, hogy van egy nő, aki kígyókat tart és az egyik óriáspéldánya fojtogatja. Buck egy jól irányzott mozdulattal lecsapja a dög fejét, majd nekiáll flörtölni a lánnyal. Később Bobby egy háztetőn találja meg az épp szexelő párt, a srác ugyanis megint kölcsönvette a kocsit. Ki is van rúgva, a gyerek szerint pedig szexfüggő – öndiagnózissal. Bobby szerint csak a harminckilós felszerelésre kell gondolni, amikor dolgozik, minden mást ki kell zárni. Ha tiszteletlenül akar bánni a nőkkel, akikkel kavar, az az ő dolga, de a tűzoltókkal nem fog játszadozni. Buck élete ez, de Bobby nem enged.

Hen érkezik a pakoló Buckhoz, aki tudja, hogy csak saját magának köszönheti a kirúgást. Nem sok idejük van beszélgetni, a kötelesség egy autóbalesethez szólítja őket. Abby-t közben egy kilencéves kislány hívja, akihez épp betörnek. A címet nem tudja, mert nemrég költöztek ide, de az utcanevet és a városrészt tudja. Meg a ház színét, ami barna. Athena az egyik érkező rendőr, de a környéken csak egyforma színű kétemeletes házak vannak. Abby-nek kéne az anyuka száma, de otthon felejtette a mobilt, így nem tudják elérni.

Athena nem akar szirénát kapcsolni a sorozatos betörések és gyilkosság miatt, azonban egy tűzoltókocsival már be tudnák lőni a kislány helyzetét. Hen intézkedik, Buck pedig végre legálisan kölcsönveheti a szolgálati járgányt. Athena kéri, hogy ne Mad Maxként viselkedjen, Buck őt sem ismeri, a nő nem is számított rá. Lily közben lement a földszintre, és szembetalálkozik a rablókkal, akik elől elmenekül. Megvan a ház, Buck látja is a rózsaszín bicajt. Az anyuka épp érkezik haza, Athena hátulról hatol be a házba.

Az egyik rabló elkapja Lilyt, de Abby a lelkére beszél és felajánlja a segítségét a szökéshez. A kislányt a gardróbba zárják, a hátsó teraszon pedig már Athena várja a két férfit. Az egyikük visszarohan a kislányért, aki beleharap a kezébe, így el tud szaladni, de a rabló motorra pattan. Az érkező járőrkocsi miatt megfordul, az utca kellős közepén ölelkező anya-lánya párost pedig Athena elküldi. Amikor a rabló fegyvert ránt, Buck egy jól irányzott vízágyúval lelövi őt a motorról. Abby tudni akarja, hogy mi történik, a srác szerint pedig ő az igazi hős, nélküle ez nem sikerült volt.

Az állomáson már Bobby és Hen várják a visszatérő és civil ruhát viselő Buckot, akit Athena megdicsért, és kap még egy esélyt. Buck belátja, hogy idióta volt, de már látja, hogy mit veszíthet. Athena még mindig nem beszél a férjével, de vacsorára haza fog menni. Buck lelkesedését Hen állítja le, miszerint: még tart a műszak.

A rész legvégére még kapunk egy klasszkus tűzoltócsöves lecsúszást, valamint Abby konklúzióját: nem mindenki képes szárazon maradni a fájdalom tengerében, aki a veszély felé fut, nem pedig előle. És mi, akik ezt az életet választjuk, itt érezzük jól magunkat.