Jól megírt tematikus részekkel indít a negyedik évad második fele: a szét széledt brigádot kanalazzuk össze jó pár szálon keresztül. Nézzük is, hogy a 4x09-re mit dobott a gép! De mindenekelőtt kapunk egy szuperközelit a Kormányzó léket kapott fejéről, aki így már zicher hogy se zombiként, se élőként, max szellemként vagy egy jó flashback formájában térhet vissza a sorozatba.
Rick és Carl
Carl hirtelen idegesítő tinédzserré alakul. Erre a borzasztó nyomasztó szálra tesz még rá az is, hogy Rick szó szerint hülyére vert fejjel nem tudja felfogni, hogy mi a fasz baja van a bedurcázott fiának. Carl csak megy előre, szarik apja fejére, visszapofázik és valami hülye játékot űz abból, hogy ki tud több élelmet lopni. Gratula. Nagy nehezen találnak valami házat, ahol Rick megpihenhet. Így is lesz. Megy a verbális fazméregetés, hirtelen Carl geci okosnak képzeli magát, amikor apja ráparancsol, hogy egyen, ő meg visszakaffog, hogy talán tartogatni kéne későbbre, nem? Nekem te ne! – beefel vissza Rick és a földhöz kúrja a zacskós ételt. Hállelúja tartósítószert!
Míg Rick békésen szunyókál, addig Carl elcsalogatja a háztól a járkálókat és korzózik egyet a környéken. Ennek persze az lett, hogy jól magára engedte a zombikat, akiket irgalmatlan zajkeltés közepette végül csak kiirtott. Hurrá! Mivel a hülyeség nem ismer határokat, ezért visszamegy a faterhoz, hogy jól a képébe mondja, hogy boldogul nélküle, akár meg is halhatna. Kár, hogy Rick alszik, mint a tej és nulla infó jut el az agyáig. Mindegy, Carl visszamegy portyázni. Hatalmas sikerrel: itt is magára haragít egy zombit, akit két szobán át, öt perc kegyetlen öklődés után sikerült bezárnia egy szobába. Csak háromszor halhatott volna meg a kis szopadék, erre kiírta a az ajtóra, hogy a járkáló csak a cipőjét kapta el, őt nem, bebebeeee. és mint, aki jól végezte dolgát kiült a tetőre és beouszilt egy vödör pudingot. Visszatér az eredeti házikóhoz, leheveredik Rick büdös lábához, aki az éjszaka leple alatt gyanús hörgő hangokat kezd kiadni magából, legurul a kanapéról és az Carl felé nyúl, aki már a kibisztosított fegyverrel a kezében remeg, sír és hüőőög, hogy kénytelen megtenni. Szerencsére nem kell befosni, Rick kinyögi Carl nevét, él a vén sheriff, csak épp cefetül van, ennyi.
Michonne
A szitává lőtt börtön romjait elnézve Michonne belevágja kardját Hershel lecsapott zombifejébe, majd szerez magának két kezetlen, fogatlan, ártalmatlanított zombikoloncot a nyakára és nekivág a messzeségnek. Egyszer keresztezi Rickék útját, cirka harminc perc késéssel . és a kedves néző itt kap agyfaszt, hogy így elkerülték egymást. Michonne rosszat álmodik, de legalább kiderül, hogy volt egy gyereke, aztán, hogy mi történt, arról már nem tudni semmit. Amonoton baktatás rengeteg zombira csalogatólag hat. az egyikben szinte magát véli felfedezni. Ezen nagyon berág és le is abál maga körül minden kóborlót. Ekkor dönt úgy, hogy követi a nyomokat, amit korábban látott. Ő még nem tudja, de mi ige, hogy Rickék után sündörög éppen. Megtalálja a házat, bekopog, Rick vígan büszkül a fiára, hogy egyedül is mekkora raj, gyorsan felpattannak, fegyvert rántanak, majd Rick az ablakon kikukucskálva aszongya fiának, hogy: Hozzád jöttek. Sírok. meghatóbb ez, mint az Armageddon vége, de tényleg.
Facebook kommentek