No, kérem el is érkeztünk a Terror és az Erebus hajók legénységéről szóló sorozat utolsó részéhez. A megtett út igencsak viszontagságos, hogy mást ne mondjak horrorisztikus volt, és a Nagy Fehér Izét leszámítva teljesen hihető is a sztori. De ne rohanjunk előre, hisz a lezárás még előttünk áll.

Crozier és az őt fogva tartó legénység megérkezik Hickey táborába. Valamiért a rövid út során összeverték a kapitányt, ami egy részről teljesen érthetetlen, mert ugye elég magas rangú ahhoz, hogy ilyet ne tegyenek, másrészről meg ugyan ki verte volna pofán háromszor puskatussal, hisz elég jó fej az öreg, és meg is adta magát. Hickey fogadja és elrendeli, hogy ne bánsták többé, de az őrök szerint csak megbotlott. Ja… értem!

A másik táborban Little hadnagy előáll a tervével, miszerint összekapják magukat és kiszabadítják a kapitányt. De a legénység más véleményen van, szerintük követni kellene a kapitány parancsát, és elhúzni dél irányába. Szóval hiába erősködik Edward, leszavazták. Ráadásul csak az jön, aki tud, így a betegeket magukra hagyják.
Crozier is úgy okoskodott, hogy hiába küldte el Little-t, ő vissza fog jönni pár emberrel, így már Goodsirrel szövi a tervét. De Goodsir nem ilyen optimista, szerinte ő innen már nem megy sehová. Átadja a rábízott gyűrűt Croziernek, hogy továbbítsa majd Londonba, majd mielőtt elviszik a kapitányt, megkéri, hogy, ha úgy alakul, hogy ő meghal, akkor semmiképpen ne egyen a testéből. Ha nagyon kényszerítik, akkor is csak a sarkából vágjon.

A másik táborban útnak indulnak a még járni bírók, Jopson pedig tehetetlenül nézi végig a távozásukat, miközben a kapitány után kiáltozik. Közben Hickey magához hívatta Croziert és nagyon el van magától ájulva. Szerinte az egész küldetésen senki nem ért fel hozzá csak a kapitány. Tuunbaq-ról érdeklődik, de Crozier semmit nem tud a szörnyetegről. Az este beálltával Mr. Goodsir alaposan, már-már rituálisan lemossa magát, tiszta ruhát vesz fel, majd felhajt egy egész üveggel az egyik vegyszeréből. Majd lefekszik és felvágja az ereit. Reggel felriasszák Croziert és kivezetik a hullához. Közlik vele, hogy Goodsir öngyi lett, és mivel nem szökött el meghalni, ők úgy ítélik meg, hogy felajánlotta a testét a kollégáknak. Hickey megkéri a kapitányt, hogy tartson velük, de ő elutasítja. Aztán kiderül, ha mégsem eszik, akkor mást fognak lelőni, így odalép Goodsir testéhez, és ahogy azt utasításba kapta, levág egy darab bőrt a sarkából. Így már mindenki nekiáll a kajálásnak. Hickeynek az a terve, hogy felmennek a közeli hegy tetejére, mert ott valami fontos fog történni ma.

Londonban Sir James Ross végre elindul két hajójával, hogy megkeresse az eltűnt expedíciót, de nem időzünk sokáig náluk, mert Hickey csapata már húzza fel a közeli magaslatra a szánkójukat. Azokat, akikről úgy gondolja, hogy nem elég megbízhatóak, lánccal köti egymáshoz és a csónakhoz. Hickey terve az, hogy előcsalogatják a fenevadat. A csapat többi tagja viszont kifejezetten szarul érzi magát, úgy néz ki, hogy kezd működni Goodsir terve a mérgezéssel. Hickey bevallja, hogy ő igazából nem is Hickey, és szó nem volt háromévnyi fagyoskodásról, ő csak új hazára vágyott. Majd őrült módon énekelni kezd, így nem is kell sokáig várniuk, megérkezik a Nagy Fehér Izé és megkezdődik a nagy mészárlás.

Szépen sorban harapja ketté az embereket, kit hol ér. Aki menekül azt hamarabb, majd jönnek a megláncoltak. Utoljára Hickey, Tozer és Crozier maradnak, az utóbbi kettő összeláncolva. Tozernek annyi, így következne a kapitány, de Hickey húz egy merészet és ahogy azt az eszkimó csajtól látta, kivágja a saját nyelvét, hogy felajánlja a szörnynek. A mutatvány csak ott bukik meg, hogy a szörnyet nem hatja meg az áldozat, így tőből leharapja emberünk karját, majd miután kettétépi megpróbálja letuszkolni a torkán. Mivel már többeket is benyelt, így kilóg a lánc a szájából, aminek a másik végén Crozier fityeg. Most ő jönne, de ahhoz előbb le kéne nyelni Hickey-t, aki még mindig kilóg félig a szörny szájából. Crozier közben próbálja Tuunbaq nyaka köré tekerni a láncot, hátha meg tudná fojtani, de nem lesz rá szükség, mivel Mr Goodsir terve többszörösen is bevált. A szörny annyi matrózt összeevett, hogy megmérgezte saját magát Ok, ez most ez így hülyén hangzik, az is lehet, hogy egyszerűen csak megfulladt, mert ugye a mérgezéshez szerintem több idő kellett volna, de a végeredmény az, hogy Crozier szeme láttára okádja ki a lelkét.

Az eszkimó lány már több napja úton lehet, mire odaér a vérengzés helyszínére. Letérdel a szörny mellé, vizet locsol rá, de ez ide kevés lesz szívem. Ez ő is hamar belátja, így körbenéz és észreveszi, hogy Crozier még él. Mivel meg van bilincselve, úgy dönt, hogy jobb élni fél kézzel, mint kettővel meghalni, és csuklóból levágja a bal kézfejét. Szánon visszahúzza a táborba, ahol egy pillanatra megáll Goodsir teste mellett, majd ellátja a kapitány sebeit. Pár hétig lábadozik az öreg, majd mikor kicsit megerősödik, útnak indulnak. Megtalálják a halott Jopsont, majd a többi matrózt is. Az utolsó táborban kannibalizmus nyomaira bukkannak, majd még éppen élve találják Little hadnagyot, akit csúnyán megkínozhattak, mivel az arca tele van szurkálva láncokkal, meg horgokkal. De nem húzza sokáig, Crozier karjai közt hal meg.

A lány és a kapitány végül megérkezik az eszkimókhoz, akik úgy döntenek, hogy befogadják maguk közé a télre, aztán majd meglátja, hogy hová szeretne menni. Crozier nem érti, miért ilyen rendesek vele, de nem nagyon feszegetik. Az eszkimó lány nem sokkal ezután lelép, Crozier hiába keresi, senki nem árulja el merre ment. A törzs vezetője elmondja neki, hogy mivel elvesztette Tuunbaq-ot, így most magába kell lennie egy darabig. Ez a szokás.

Két évvel később járunk, 1850 szeptemberében, mikor az egyik eszkimó idegenekről hoz hírt, két férfi közeleg szánkókkal. A törzsfőnök Crozierhez fordul, hogy mi legyen, mire úgy dönt, hogy keltsék a halálhírét. Így Sir James Rossnak és társának beadják, hogy a kapitány halála előtt érkezett hozzájuk és azt üzeni, hogy menjenek innen, amíg tehetik, nincs Északnyugati átjáró.