Angliában járunk és Lady Jane Franklin éppen próbálja rávenni a a londoniakat, hogy minél hamarabb induljanak a férje keresésére. Úgy néz ki, végre többen is komolyan veszik, persze ők nem tudhatják, hogy már egy éve is késő lett volna, de hát lassan őröltek akkoriban a bürokrácia kerekei.

A tengerészek takarítanak a Nagy Fehér Izé mészárlása után, némely halottról azt se tudják kicsoda. Harminckét halottjuk van és huszonhárom eltűnt, szóval igazából nem jó szó rá, hogy megtizedelte őket a lény, mert gyakorlatilag alig maradtak. Fitzjames sorolja a veszteségeket, Crozier szól pár szót az elhunytakért, majd elégetik őket. A megmaradt csapattal útnak indulnak dél irányába. Hickey táborában sem jobb a helyzet, az emberek szédelegnek az erőfeszítésektől, mikor találkoznak Hodgson hadnaggyal, aki némi hezitálás után beáll közéjük.

Fitzjames összeesik a menetelés közben, befektetik az egyik szánba, de láthatóan a végét járja. Hickey táborában Mr Gibson van rováson és Goodsir közli is vele, hogy fel kell készülnie a halálra. Nem köntörfalaz, de nem is lenne sok értelme. Megjelenik Hickey és miután megtudja, hogy Gibson nem tudja tovább húzni a szánt, kimegy a sátrába, majd visszatér, és hátulról leszúrja a barátját. Goodsir próbálja ellökni, de nem sikerül, így összetörve nézi végig, hogy hal meg a társuk.

Crozier emberei látták a teremtményt, amint a partok mentén tántorgott, majd megállnak, mert Fitzjames már tényleg a végét járja, és az utat sem bírja. Crozier emberei felvetik, hogy itt kellene hagyni a gyengéket és majd visszajönni értük, de a kapitány parancsa egyértelmű: embert nem hagynak hátra.

Az eszkimólány egy sátorban ül és az inuitok vezetőjét hallgatja, aki szerint egyértelműen a tengerészek miatt nincs semmilyen zsákmány a szigeten. Ők biztos nem fognak segíteni rajtuk, mert nekik is alig van ételük. Hogy ez változzon, hívnak még egy sámánt, bár a Nagy Fehér Izé vagyis „Tuunbaq” még mindig a lányé, őt szolgálja. Visszatérünk Crozier táborába, és még éppen elkapjuk Fitzjames utolsó szavait. Arra kéri Croziert, hogy segítse őt át a halálba. Másnap eltemetik, majd a járőrök jelentik, hogy az állat ismét követni kezdte őket. Mr Blanky-nek van egy ötlete: a csapat a sziget belseje felé indul, ő meg majd elcsalja az állatot a partmentén. Crozier válasza kategorikus nem, de Blanky erre megmutatja neki az amputált lábát, ami már üszkösödni kezdett. Egy darabig még küzd ellene, de lassan Crozier is felfogja, hogy Blanky nem beszél hülyeséget, így a két barát elbúcsúzik egymástól.

A következő, aki nem bírja tovább, az Henry Peglar, Bridgens lelkitársa.
Hickey-ék úgy döntenek, hogy, ha már Mr Gibson ilyen szerencsétlenül járt, hogy beleesett egy késbe, akkor nem kellene veszni hagyni a testét. Szólnak Goodsirnek, hogy darabolja fel, de az nem vállalja. Erre Hickey megfenyegeti, hogy akkor megeszik Hodgson hadnagyot, ami azért lenne szemétség, mert ő még él. Végül Goodsir akarata ellenére megteszi, amit várnak tőle. Blanky elbotorkál a partra, kiül egy magaslatra és, ha már ott van, akkor csak úgy hobbiból felfedezi az Északnyugati átjárót. Tényleg megtalálta, mert innen belátja azt a szakaszt, amit eddig még egy angol sem. Elégedetten rágyújt és várja a közeledő fenevadat.
Goodsir kész van a hentesmunkával, így a fellázadt csapat elégedetten falatozik Gibsonból. Vacsora után Hodgson hadnagy bemegy Goodsirhez és előad valami homályos régi emléket, és gyakorlatilag bocsánatot kér tőle, hogy nem öli meg Hickey-t. Másnap Tozer őrmester közli, hogy újra látták a fenevadat, és győzködi Hickey-t, hogy térjenek vissza a Terrorra. De, hogy stílusos legyek, az a hajó már elment. Amitől ennyire be van szarva, az, hogy látta amint a lény magába szívta Mr. Collins lelkét.

Miközben Hickey elvonulva elmélkedik, az emberei már egy második lázadáson törik a fejüket, mert a legtöbben már visszamennének a hajókra. Átnézünk a másik táborba, ahol Crozier visszaadja az adósságát és most ő ápolja hű katonáját Jopsont. Érkezik a hír, az őrszemek kiszúrták, hogy megnyílt egy tengeri folyosó, így csónakokkal, hetekkel lerövidíthetnék az utat. Crozierék kisietnek a partra, de az egész csak csapda, mert, mert Hickey emberei várják ott őket. Az egyik emberüket lelövik, így a kapitány megadja magát. Cserébe elengedik a többieket. Még látjuk, ahogy a barátját gyászoló Bridgens kimegy a kősivatagba és úgy dönt, hogy ő itt fog meghalni, majd váltunk Mr. Blanky-ra, aki a táborból hozott villákat kötözött magára és úgy várta a lényt, ami végre meg is érkezett.