Claudiát ezúttal Drakula gróf eltitkolt feleségének öltöztették a szerkesztők, de legalább a háromsoros  kamu-playback már egész jól megy neki. A zsűri változatlan, sőt Pápai Joci még a legújabb szerzeményével is megörvendezteti majd a közönséget, izgatottan várjuk a mai estét.

Rendhagyó módon Kasszás Erzsiék kezdenek a Smooth Criminal-lal, egy lendületes és energikus produkciót kapunk, ők meg 27 pontot. Az általam oly sokszor méltán olümposzi magasságokba emelt Gönczi úrék ezúttal egy tipik 90-es évekbeli spanyol dizsidalt kapnak, de a drága híradósunk ezúttal is csúfosan elbukik. Annyira bántóan hamis a pasi, hogy azt leírni nem tudom, ráadásul ezúttal Első Tilda is látványosan kényelmetlenül érzi magát a falatnyi ruhácskájában. Indokolatlanul 28 pontot kapnak, de szerintem ezen ne is agyaljunk sokat, csak simán engedjük el. Egy érzelmektől túlcsöpögő kisfilmet követően Tápai Szabináék egy Máté Péter dallal rukkolnak elő, ami szerény véleményem szerint Nikolasnak legalább annyira áll szarul, mint a csajnak. Persze én nem vagyok mérvadó, mert kőszívem van, és szeretek másokat fikázni, így nyugodtan tessenek csak elérzékenyülni, én nem fogok. A zsűri is elfolyik a nyálban, így jár a 30-as.

Kamarás Iván valami nagyon rossz hangnemben kezdi el az éneklést, nem tudom, hogy ez így lett-e eredetileg kitalálva, de ő maga sem tudja tartani a saját tempóját. Mindegy is, én nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy Kollányi Zsuzsiból egy táncikáló Tinky Winky-t csináltak a stylistok. A dal feledhető, mégis 29-et ér a nagyérdemű szerint. Szegény Kurt Cobain, ha látná mi történik a dalával, biztosan visszakívánkozna oda, ahol most éppen van, a kornyikálás és a ruházat miatt egyaránt.  Keveházi Krisztina hangjával konkrétan büntetni lehet, én már látom magam előtt, hogyha Kis Pistike a második béből nem csinálja meg a matekházit, fülest neki, és max. hangerőn kaphatja a Keveházit. Rögtön csípőből menne az a szorzótábla… Bűn rossz a csaj, tényleg, de legalább a mellbimbói igazán peckesen állnak a bőrfelsőjében. 29 pont.  Csobot Adélék a Millió millió rózsaszál című klasszikust hozzák el nekünk, a tőlük megszokott aranyoska módon. Sok mindent nem tudok hozzáfűzni, 27 pont.

Megtörténik a várva várt ősbemutató is, Pápai Joci elplaybackeli nekünk legújabb számát, ami semmiben sem különbözik az előző kettőtől, hozza továbbra is a romaszamurájt népzenei motívumokkal tarkítva. Ugorjunk. Négyes produkciók jönnek: Nikolasék Első Tildákkal vegyülnek, egy operett dalocska erejéig, ami Tápai Szabinának meglehetősen jól jön, legalább lesz valaki, aki még nála is bénább. (igen, tudjátok kire gondolok…) Természetesen max pontszámot kapnak, ahogy várhatóan a következő kettő kooprodukció is. Jönnek Csobot Adélék Szabó Ádámékkal, és egész jól sikerül a Nem adom fel. Horváth Tamásék és Kamarásék Manhattan nótájának címe tökéletesen definiálja A Nagy Duett létjogosultságát, de gondolom ez az összefüggés a szerkesztőknek nem igazán esett le. Mivel a mezőny két legerősebb párosát pakolták össze így a végére, messze verik az előző kettő próbálkozást. Ahogyan azt megjósoltuk, a pontszámok ebben a körben nem igazán változtatnak semmin. Az utolsó két helyen Csoboték és Első Tildáék tanyáznak, majd végezetül Göncziék mennek a levesbe/vissza a Tényekbe/vissza a Bariköztbe.