Most, hogy Nick meghalt, és hálistennek nem hagyták sokat szenvedni, egy egész részen át elhalálozni, mint csóri Carlt, hanem egyből megkapta a kegyelemdöfést a fejébe a csajától, jöhettek az izgalmak. Úgy száguldottak a történések, mint a kies (vagy kietlen) utakon repesztő katonai harcigép az éjszakában. Szerencsére nem kellett 46 percig nézni, ahogy Strandék bedepresszióznak a történtektől, és nem is lett ebből egy halál darkos cseverészős, világ dolgait alaposan kibeszélős roadmovie, merthogy az Elrabolva-csaj kamerájába beszélve mesélték el a történeteiket.

Szerencsére nem Ádám és Évától kezdték a sztorikat. Az egész ott kezdődött, azért tartanak most itt, mert jó hülyék voltak, hogy elhitték, hogy a stadion megmenthető, pedig Strand, Alicia, Nick és a nője is inkább el akartak pucolni onnan, de Madison Orbán Viktort megszégyenító stadionfetisizmusa kicsit rájuk is ragadt. 

Amikor már marhaeledelt zabáltak és az utolsó juharszirupos bödönben is csak két csepp volt, akkor döntöttek úgy, hogy hárman három felé indulnak és úgy szereznek élelmet. A lakóköcsis társaság meg vígan kempingezett tovább a stadium tövében. Mondhatni bejött a taktikájuk. Strand egy felejthető mellékszereplővel indult el, akinek elárulta a nagy titkát. Nem, nem azt, hogy meleg, hanem azt, hogy suttyomban púposra pakolt egy furgont kajával, hogy azzal megléphessen. A csávónak ez nem szimpi, ezért ott is hagyja, de Strand rápillant a kocsi hátsó ülésén lévő teli üveg juharszirupra és  meggondolja magát. Plusz a zsebébe csúsztatott kis kavics is emlékezteti rá, hogy na, pont ilyen szar ember volt régen, és pont olyan nem akar lenni megint.

Alicia és a rejtélyes nő, akit a víztározónál találtak egy strandnál kötöttek ki, ahol régen milyen faszákat lehetett churrosozni meg vattacukrozni és főttkukoricázni. Találnak egy bázist, ami a nagy csúszda tetején lett kiépítve. Átvergődték magukat a zombikon, kis közjáték, orvosi akármicsodák megtalálása után a nő már el is húzna, ha a kiszemelt furgonnak nem lenne üres a tankja. Kiderül, hogy ő meg nővér volt a régi szép időkben, aztán így kialakult benne egy érzés. Nem az, hogy halott embereket lát, hanem az, hogy tudja, hogy akit betolnak a vészhelyzeti nagyon sürgősségi osztályra, az nem éli tú. És most a stadionnál is megcsapta halál büdös lehelete. Alice persze megdumálja, hogy azért a koporsóban betolt emberek is éltek előtte, nem? De. Akkor irány a stadion.

Nick és a nője meg egy könyvtárban balhéztak össze picit, egyrészt, hogy minek mentek oda, amikor könyvekkel nem lehet jóllakni (hacsak nem az elmét akarja táplálni az ember), másrészt meg, hogy a stadiumban maradni nettó öngyilkosság, inkább csapják fel A Nagy Világatlaszt és húzzanak el bárhova. Így is tettek. A klasszikus, "Ahol kinyílik a napló, Géza gyere ki felelni"-elv mentén haladva nem Nyíregyházára sikerül rábökniük, hanem egy tőlük viszonylag közeli helyre, ahol még talán jó táptalaj, növények meg egyebek is lehetnek. Ezzel a lelkesedéssel mentek vissza a táborba, ahol Madison már várta őket.

Közben a kamionnal meg megérkeztek a célhoz, az elásott kincshez. Az elrabolva-csaj át lett verve. Nem erről volt szó. Persze, mert most lesz teljes a sztori, hogy állig felfegyverkezve viszel el minket oda, hisz azt még nem mondtuk el, hogy a stadion hogy esett el. És most derül ki, a földből kiásott táskából tudjuk meg, hogy a víztározós, egykori nővérként dolgozó rejtélyes asszony a Cowboy Joe nője? És hol van Madison?