Laszlo otthonában látogatja meg egyik páciensét – na nem az állapota után érdeklődik, inkább ismeretlen gyilkosunk motivációi érdeklik. Annyi ugyanis egyértelmű, hogy örömét leli a fájdalom okozásában, ahogy a most meglátogatott hölgy is. A nő szerint a férfiak, akik nőket erőszakolnak, otthon általában el vannak nyomva, és fordítva: akik otthon akkora górék, hogy az asztalra szarnak (már bocsánat), azok szeretik, ha egyéb helyzetben (pl. egy szajhánál) megverik őket. Vagyis ha a gyilkos örömmel okoz másoknak sebeket, akkor neki is vannak szép számmal.

Miközben a nő mesél, egyre jobban megkörnyékezi a dokit, akinek egy idő után elege lesz, felpattan és megköszönve a segítséget gyorsított ütemben távozik.

Az ismétlődő bűneset miatt Roosevelt egyre nagyobb újságírói nyomás alatt áll; ha nem akar kellemetlen kérdésekre válaszolni, kénytelen előlük menekülni. Ez elég lenne egy rossz reggeli indításhoz, ám még ezt is lehet fokozni, amikoris álszent ábrázattal megjelenik nála Connor százados, és tárgyi bizonyítékként átadja Johnnak a tetthelyen fellelt jegyzetfüzetét. Amin persze hősünk teljes monogramja szerepel.

Az Isaacsonok eközben e második tetthelyet vizsgálva fontos nyomra bukkannak: a gyilkos a tetőre falszeg használatával jutott fel, azaz tényleg nem tud repülni, csak kiváló hegymászó.

Hősnőnk elhozta John jegyzettömbjét a dokinak (miért neki?), ám az nincs itthon, épp a parkban elmélkedik, ezért Sara ott keresi fel. Még tart a sértettsége Laszlo múltkori kifakadása miatt, így először nehezen találják a közös hangot. A doki megkérdezi, hogy gondolkodott-e legutóbbi szóváltásukon, ám a nő visszakaffog: akárhogy is nézem, nem lennék képes gyermekgyilkosságra.

Nem feltétlenül – tromfol a férfi – és rámutat egy velük szemben ülő nőre. A nevezett túl fiatalon ment férjhez, rövid időn belül szült két gyermeket, majd később vízbe fojtotta őket. A család persze eltussolta, így megfelelő kezelés híján minden nap a parkban tologatja az üres babakocsit. Szóval igenis lehet olyan szituáció, mikor egy teljesen normális ember gyilkol – mint pl. ez a fiatal nő, aki nem bírta a társadalmi elvárások rá nehezedő nyomását.

Míg ők ketten a parkban beszélgetnek, John meglátogatja a hatóságilag lezárt (Golden Rule nevű) lebujt, ahol a második áldozat dolgozott. Nos, a hely annyira mégsincs zárva, itt tanyázik még néhány gyerek, na meg a tulajnő. Meg szerencsére nem sokkal korábban jöhetett Marcus Isaacson, így legalább hősünk nem kap infarktust, mikor társasága akad az üresnek vélt alagsorban. A góré nem túl segítőkész – főleg így, hogy a rendőrök bezáratták a helyet az áldozat miatt –, érdemi infót nem ad. A nyomozók viszont időközben megismerték a halott fiú kilétét, Ali ibn-Ghazinak hívták (munkában csak Fatima), menekültként érkezett az országba, és némi lóvé ellenében adták be ide a szülei.

Kis keresgéléssel megtalálják az ablakot, mely az utcára néz, és melyen keresztül az áldozat távozhatott a gyilkossal. A kérdés csak a „hogyan”, hiszen ez pince szint, ha az ablakon át kimentek az utcára valaki csak látta őket. A megoldást a tetőn kell keresni, amit Marcus gyorsan meg is talál: kötél nyomaira bukkan, ezúttal tehát nem falszeget, hanem kötelet használt a tetőn való távozáshoz a gyilok.

Az odafent folytatott közös gondolkodásukat fiatal transzi közbeszólása zavarja meg – ő ugyan nem látta a tettest, de a barátja, Fatima mesélt neki róla, és szentnek nevezte. A gyereket Josephnek hívják (aka. Bernadette), és azt mondja azért nevezték a visszajáró kuncsaftot maguk között „szent”-nek, mert azt ígérte Fatimának, hogy elviszi egy égi kastélyba. Hát, ha bibliai értelemben nézzük, akkor így lett, bár nyilván az áldozat másra számított.

Johnnak megesik a szíve Josephen, zsebkendőt vesz és gyengéden letörli a sminkjét, majd arra kéri, hogy vigyázzon magára, és ha gyanús alakot lát (ezüst fogakkal), ne menjen el vele, inkább keresse őt meg. Ennek érdekében még névjegykártyát is ad.

Persze a rendőrség látókörében is vannak olyan alakok, akik korábban gyerekek vagy akár hímringyók abuzálásával hívták fel magukra a figyelmet, ezeket jobb meglátogatni és megfenyegetni véli Mr. Byrnes, azaz az ex-rendőrfőnök és Connor százados. Ennek érdekében felkeresik Mrs. Van Bergent, és figyelmeztetik az előkelő hölgyet: tartsa rövid pórázon a fiát, ha esetleg gyilkolászni lenne kedve, és ez a rövid póráz a rendőrség szeme előli elrejtést is jelenti.

Ismét vetünk egy pillantást gyilkosunkra – most felkarig érő női kesztyűt húz azzal a szándékkal (is), hogy elrejtse a bőrén lévő kiütéseket. Közben már újabb áldozatával (?) beszélget; a kissrác a hívására érkezett, azaz a tettes régi kuncsaftja lehet, akitől a fiú egyáltalán nem tart.

Kreizler újabb páciensből próbálja előhozni a motivációit, ezúttal egy fiatal, ránézésre jó családból való srác a nyertes, aki kutyákat gyilkol. Némi unszolásra elárulja, hogy nem képes legyőzni a késztetését az újabb és újabb tettre, de hát azok csak kutyák, nem mindegy?

John felkeresi a dokit az otthonában, ám Cyrusnak az az utolsó infója, hogy Laszlo a parkban van Sarával. Több sem kell Marynek, mikor ezt meghallja dúltan elrohan. Hősünk megérzi a lelkiállapota mögött húzódó érzelmeket, és úgy dönt ideje visszavágni: ha a doki Sarával közösködik, ő elhívja Maryt délutáni programra. Vetítésre mennek – a némafilm még viszonylag új találmány, a vásznon a tenger hullámzik, de a nézők közül néhányan ijedtükben távoznak. Nem úgy hőseink, akik nagyon élvezik az előadást.

Az őrsön Sara kifaggatja Rooseveltet: honnan ismeri Kreizlert, és mi történt közöttük a múltban, ami miatt feszült a viszonyuk? A rendőrfőnök elmeséli, hogy anno együtt jártak főiskolára, ahol kisebb nézeteltérés támadt közöttük, mire Laszlo párbajra hívta. Az ökölvíváshoz azonban derékig le kell vetkőzni, így a közönség meglátta a doki satnya bal kezét. Roosevelt is itt szembesült az állapotával, és nem akart megmérkőzni vele a hátránya miatt. Gondolom az volt igazán olaj a tűzre, hogy nem tartotta egyenrangúnak.

Említett ezalatt dühösen keresi otthon Maryt, hogy segítsen neki az öltözésben, s végszóra a nő betoppan, John kíséretében. Laszlo arca megnyúlik kettejük láttán, letolja a lányt, hogy ezentúl ne menjen el szó nélkül, de a dühe többi részét egyelőre lenyeli (főleg mikor John kiböki, hogy programjuk válasz volt arra, amiért ő Sarával töltötte az idejét kettesben).

Enyhe letolás kíséretében visszaadja Johnnak a mappáját, mire barátja az orra alá dörgöli, hogy szerinte féltékeny. Laszlo visszavág, és arról kérdezi, mit érzett mikor a menyasszonya elhagyta? Kapcsolatuk melyik részét éli át újra és újra az azóta sűrűn látogatott kurvákkal? A megismerkedésüket? A szakításukat? John bedühödik: azzal, hogy magunkat boncolgatjuk nem találjuk meg a gyilkost, ám a pszichomókus nem így látja.

Az elkövető korábbi traumáját kompenzálja mostani tetteivel, szóval olyasvalakit kell találniuk, akivel hasonló dolgot tettek (értelem szerűen nem kibelezték, de valami hasonlót élt át / láthatott). De ha John ennyire nem hisz a dologban, keressen fel egy fogorvost, hátha talál ezüst mosolyú embert. Hm, azért jó doktorunk néha elég undok, csak mondom.

A tanács nem volt hiábavaló, hősünk berongyol a fogorvosához, és megkérdi mitől lesz valaki ezüst mosolyú? A válasz kézenfekvő: a szifilisz gyógyításához használt higany következménye. Az infóval felvértezve a főhadiszállásra rohan, ahol Laszlo megörül ugyan a plusz infónak, ám az jobban aggasztja, hogy nem tudják a gyilkos mikor (és hol) csap le újra.

Nos, tettleg még nem öl, de egy lelket alaposan megkínoz: levelet ír a Santorelli fiú anyjának, melyben azt ecseteli mennyire élvezte a gyilkosságot és az áldozata testrészeiből falatozást. Brrr! A szerencsétlen asszony a levéllel Rooseveltig rohan, így az iromány Sara, majd a csapat többi tagjának kezében végzi. Nem is akárhogyan.

Hőseink a város kevésbé előkelő részén egy mulatóban találkoznak, de gyorsan rá kell jönniük, hogy bár azt hitték egymástól kapták a meghívót, valószínűleg a gyilkos rendelte ide őket. Az apropó a levél érkezése, amit közösen tanulmányoznak, miközben tudják, hogy az elkövető nagyon közelről figyeli őket. A tömegben lehetetlenség észrevenni – így a csapat új tagja a félelem lesz.

Végül átváltunk a hímringyók egyik törzshelyére, ahol megjelenik az ezüst mosolyú, akinek immár az arcát is láthatjuk. Nincs benne köszönet.

És akkor olvasói kérésre szavazás: