Ez a rész kicsit olyan, mint a rózsaszínű(!) pecaszékem(?!), amit egy jó haveromtól kaptam, azóta sem tudom, hogy miért; szép, meg minden, de sehova sem illik, a szín még rendben van, de nekem a peca annyi, hogy a pocakos guppit kiszedem a többi közül...ám talán még jó lesz valamire, elraktam. Ez a rész is...jó lehet még valamire (ha Mudd nem csak egyszeri "vendég" volt), és tök jó, hogy van; azt is tudjuk, hogy Mudd majd a jövőben előkerül, nem kevés borsot törve Spock és Kirk orra alá, és azt is gondolhattuk, hogy nem hiába hozta őket össze a sors Lorcával L'Rell hajóján, de valahogy mégis kicsit tölteléknek hat ez a rész...ám lássuk, hogy hogy volt ez!
Egyik nap Michael szörnyű kihívás elé kerül: party van a hajón, és legnagyobb sajnálatára ő is elmehet rá. Céges rendezvényeken én is szoktam reménykedni egy kósza aszteroidában, ami véget vethetne a szenvedéseimnek, ám ezek a vágyak mindig csak álmok maradnak. Soha nem jött eddig aszteroida. Tudnánk róla. Michaelt sem menti meg semmi, kénytelen elmenni a zenés-táncos mulatságba, ahol ráadásul Tilly magabiztos kerítőre itta magát, és kissé kásásan magyarázva próbálja felhívni Michael figyelmét Tyler-re, aki épp beszédet mond a háborúban elvesztettek emlékére, majd odasomfordál a duóhoz. Michael legnagyobb megkönnyebbülésére hívják őket a hídra, a kötelesség az első, nincs mit tenni, menni kell.
A lifthez menet szó szerint belefutnak Stametsbe és a dokiba, kilökve a kezükből egy nagy dobozt, aminek tartalma szétborul a padlón. Michael nem győz bocsánatot kérni, de a várt balhé elmarad sőt, Stamets megnyugtatóan meg is ölelgeti Michaelt -ami engem az első Chill Dome-os kalandomra emlékeztet O.Z.O.R.A.-n-, majd Tylernek elmondja, hogy milyen magas (?!), és milyen remek formában van hét hónapnyi kínzás után. Igen, ez nekünk is feltűnt. A doki csak szabadkozni tud Stamets viselkedése miatt, a medveállatka DNS-fröccs és a néhány micéliumos utazás kicsit megváltoztatta a fazont. Stamets büszkén mutatja meg a kibernetikus kütyüt, amit a karjába építettek be, hogy jobban viselje az utazásokat (elkerülvén így a szurkálásos részt), ám elég egyértelmű, hogy nem minden mellékhatást küszöböltek ki ezzel az újítással. Stamets Rákérdez Michael és Tyler közti kapcsolatra is, és bár Tyler láthatóan jól szórakozik a kínos helyzeten, Michaelnek sikerül elmenekülnie a válasz elől, irány a híd.
A hídon éppen a hajó elé sodródó valamiről derítik ki, hogy "csak" egy sérült gormagander, semmi veszélyes: egy veszélyeztetett "űrbálna", bár, ahogy a bálna nem hal, ez sem bálna, de ebbe most ne menjünk bele. Lorca hagyná ott, ahol van, de Michael szerint ez egy olyan veszélyeztetett faj, amit fel kell venni, és el kell vinni jobb helyre, így a kapitány rábólint, húzzák be, csak menjenek már tovább. Ahogy besugározzák, elég hamar kiderül, hogy valami nem stimmel a szerencsétlennel, ám mielőtt rájönnének, hogy mi a baj, egy fura figura kilép belőle, és mindenkit lelő, akit ér. Michaelnek sikerül meglógnia, és felszól a hídra, hogy bohóc volt a dobozban, de elég rosszak a viccei, le kellene állítani az előadást.
A hídról sikerül elzárni a betolakodót, aki egyszercsak leveszi a sisakját, és Mudd az, akit Lorca és Ash a klingon hajón hagyott, mert egy genya. Mudd közli, hogy az a célja, hogy megfejtse, miért akkora ász ez a hajó, és amikor ez sikerül, eladja a klingonoknak, és megnyereti velük Lorca háborúját (ezek szerint nem látja brilliáns tervének hosszabb távú hatásait), meg megemlíti Stellát is, a szerelmét, de az a rész elég zavaros. A lényeg, hogy még találkoznak, és bumm, felrobbantja magát. A legénység nem tud semmit tenni a pusztítás ellen, fedélzetről fedélzetre az egész hajó felrobban.
A hajón buli van, ahol Ash éppen odaférkőzött Michael-hez a tömegben, hogy a zajban beszégessen vele kicsit, ám ekkor hívják őket a hídra, jelenésük van. Ahogy a lifthez mennek, Stamets kiabálva rohan utánuk, és hadarva eldarálja, hogy ez az egész már megtörtént, nem igaz, hogy csak ő emlékszik rá; és miközben a doki elcibálja, csak annyit tud mondani, hogy minden a gormaganderrel kezdődik. Amikor belépnek a hídra, éppen azonosítják az eléjük sodródó élőlényt: egy gormagander az. Michael szerint -mivel egyből beugrik neki, amit Stamets mondott- hagyják a fenébe, menjenek tovább, de Saru ragszkodik hozzá, hogy felvegyék, mivel egy veszélyeztetett faj egy példánya. OK, de akkor Michael és Ash lemennek a hangárba, mivel ebből baj lesz. Ott minden rendben van, viszont most a gépházban van para: valaki beindította a fekete riadót. Rohannak a gépházba, ahol Mudd éppen a hajtóművet piszkálja, de hiába lő rá Ash, energiamező védi a nyomorultat. Gyanúsan otthonosan mozog, és úgy viselkedik, mint egy igazi hólyag, mindenbe belepiszkál, de nem tudnak a közelébe menni. Próbálja belőlük kizsarolni, hogy hogyan működik a hajó, de ekkor hirtelen Stamets jelenik meg, és lelövi Mudd-ot, ám addigra az a hajtóművet túlterhelte, nincs mit tenni ennek pukkanás lesz a vége. Stamets gyorsan elmondja, hogy ez már többször megtörtént, de még mindig nem tudja a megoldást, a többiek persze semmit nem értenek, a következő pillanatban felrobban a hajó.
A hajón buli van, és Ash éppen felkérné Michaelt táncolni, mikor hívják őket a hídra. Stamets a bulizókon keresztülvágva magát keresi Michaelt, de pont lemarad róla, már a hídon van, és éppen meggyőzi a kapitányt, hogy vegyék fel az eléjük sodródó sérült gormagandert, majd elindul a hangárba, hogy megnézze a lényt közelebbről. Stamets utoléri Michaelt, és megint megpróbálja neki elmagyarázni, hogy mi a helyzet, de Michael betegnek hiszi, és a gyengélkedőre küldené. Stamets nem hagyja magát, és nagy nehezen elrángatja Michaelt, hogy mutasson neki valamit. Lorcát eközben a doki lehivatja a gyengélkedőre, de már a liftben kiderül, hogy csapda: a lift megáll és Ash hullája borul be a kinyíló ajtón, Mudd pedig egy másik halotton átlépve kitessékeli a kapitányt a liftből, és próbálja megszerezni az infót, amit tudni akar, sikertelenül.
Eközben Stamets Michaelnek elmondja (már sokadjára), hogy mi ez az egész, de mivel mindjárt vége a fél órás huroknak, megkéri Michaelt, hogy mondjon el egy titkot, amit csak ő tudhat, és akkor legközelebb a kötelező "magabiztosbeteg" köröket elhagyhatnák, mivel Ő (Stamets) nem tudja egyedül megoldani a dolgot, viszont mindenki, aki tudna segíteni, nem emlékszik semmire, és fél óra meg édeskevés. Michael odasúg neki valamit, és... nem robannak fel. A fél óra még nem telt le, Mudd még szórakozik kicsit Lorcával a kapitány kis magánlaboratóriumában. Ott a fegyverek közül kiválaszt egy kövér darabot, és azzal kezd el hadonászni, de Lorcán csak megvetés látszik, félelem nem nagyon. Mudd elmeséli, hogy hányszor volt szerencséje már kinyírni Lorcát: volt, hogy simán lelőtte, volt, hogy megsebesítette aztán ölte meg, volt, hogy kidobta az űrbe, volt, hogy összeverekedtek, aztán ölte meg; szám szerint 53-szor (tehát feltételezve, hogy a fél órás loop-ot ő "real time"-ban éli meg, több, mint 26 órája nyomja ezt a játékot...vagy ezalatt ő sem fárad...?). Egy szónak is száz a vége, most is megöli a kapitányt, majd felrobbantja a hajót.
A hajón buli van. Stamets a tömegben odamegy Michaelhez, és egyből a titokkal kezdi: még sosem volt szerelmes. Bevallom, én nagyobb ocsmányságot vártam. Michael köpni-nyelni nem tud, Stamets elhadarja, hogy ez a bizonyíték arra, hogy igazat mond, és elmeséli azt, amit a szerencsétlen már ki tudja, hányszor adott elő. Mindent meg kellene tudni Muddról, akit legjobban Ash ismerhet, ő viszont lehet, csak Michaelnek nyílna meg, de Michael végül képtelen beszélni Ash-el, így ez a próbálkozás (is) kudarcba fullad. Jobb elfoglaltság nem lévén, Stamets elkezd táncikálni a folyósón Michael-el, hogy elmagyarázza neki az emberi érzelmeket, amit azért nem nagyon értek, mert legközelebb a nő semmire nem fog emlékezni ugyebár. Bumm!
Sokadik loop. Michael felkéri Ash-t táncolni, és próbálja kérdezgetni Muddról, amit persze a srác eleinte nem ért, de aztán nagy nehezen rájönnek, hogy Mudd egy időkristályt szerezhetett meg, azzal kalózkodik. Mire a hídra érnek, addigra Lorcát Mudd már megint elintézi, és Ash-t is megöli a kapitány kuckójából elcsórt, valami lila golyócskával, ami szétporlasztja az embert. Stamets bevállalja ezt a kört, felfedi magát, hogy ő a hajtómű szíve, mire Mudd át is sugározza kettőjüket a gépházba. Így Michaelnek van ideje Tilly-vel megvizsgálni a gormagandert, és rájönnek, hogy szegényben el van rejtve egy hajó, amiben az a kristály van, ami a Mudd kezén lévőt táplálja (vagy valami ilyesmi), de nem zúzhatják szét, mivel két elég fontos ember meghalt, így rá kellene venni Muddot, hogy indítsa újra a hurkot.
Amíg Tilly valószínűleg leadja az infót Stametsnek, Michael megjelenik Mudd "kapitányi" szobájában, elmondja, hogy ki ő (T'Kuvma gyilkosa), és elhúzza a mézes madzagot Mudd előtt: mennyi pénzt kaphatna érte, ha a klingonok csomagban kapnák meg a hajót + Michaelt, a messiásuk gyilkosát. Mudd persze ráharap, ám Michael egy óvatlan pillanatban felkap az asztalról egy olyan lila golyót, lenyeli, és kínok kínjával meghal. Ezt a tervet nyugodtan hívhatjuk erősen kockázatosnak, viszont végül bejön: Mudd annyira mohó, hogy duzzogva újraindítja a hurkot.
A következő loopban Mudd már kicsit türelmetlenül lép a hajóra, rutinszerűen töri fel a hajó rendszerét, és írja át a fő programokat, megszerezve így a hajó irányítását, már unja az egészet, lépne a zsével. Mikor a hídra ér, legnagyobb meglepetésére Lorca kapitányként "köszönti", elég hamar lemond a hajójáról, a hajtóműről, Michaelről, Stametsről, nem akarja megismételni a Buran-on történteket. Annyi a kérése, hogy Mudd hagyja elmenni a legénységet. Lorca feltűnően vigyáz arra, hogy ne húzza fel Mudd-ot, nehogy az kinyírjon valakit. A kis genya a parancsnoki székben terpeszkedve hívja is a klingonokat, akik válaszolnak, sőt, át is sugározzák magukat a hajóra. Ebben a pillantban a loop "lejár", Mudd kezéről eltűnik az időkristály, visszakerültek a valódi időfolyamba. Mudd örül az alkunak, a fegyverrel hadonászva terelgeti Michaelt és Stamets-et a transzportterembe.
Stamets útközben megpendíti, hogy kicsit utánanéztek a hős szerelmes Stellájának, és kiderült, hogy nem lett volna olyan nehéz megtalálni, tekintve, hogy a fegyverkereskedő apucit szó szerint a fél világ ismeri, de mivel Mudd lenyúlt fatertől egy vagon pénzt -aki aztán "jutalmat" tűzött ki a fejére-, Mudd inkább menekül, mintsem keresi őket. A klingonok pénze azért kellett, hogy lelépjen jó messzire. Mudd a loopok során kiismerte a hajót, de nem számolt Stamets-el, aki szintén tanult minden egyes loopból. Mudd kiröhögi őket, minden tök mindegy, jönnek mindjárt a klingonok, és a hajukra kenhetik, hogy mennyire lettek okosak. A hirtelen megjelenő Ash a képébe nyomja, hogy Mudd nem írt fölül minden rendszert, a parancsnoki széket pl nem, így palira vették, nincsenek klingonok, nincs sok pénz, de kevés sem, cserébe jön Stella meg apuci, készüljön a romantikára. Eközben egy ügyes mozdulattal Michael kikapja a fegyvert Mudd kezéből, így már ők terelgetik a nagyokost tovább.
Megérkezik Stella, meg faterka, Muddra rá van írva, hogy jobban örült volna a klingonoknak, talán még L'Rell hajójának is. A legénység szerintem reménykedik benne, hogy Stella minimum kitépi Mudd nyelvét, és mosolyogva masnit horgol belőle a nyaka köré, de a lány örül, hogy megtalálta az ő macikáját, apuci meg mindent megbocsájt, és mindenképp jutalmat akar adni a Csillagflottának. Ash szerint elég lenne annyi, ha egy életre megtartanák a kis bajkeverőt, távoltartva a Flottától.
Ha nem sejtenénk, hogy milyen élete lesz Muddnak Stella és faterka mellett, nem tetszene ez a megoldás, és még így is kicsit furcsának tartom, hogy elengednek egy olyan embert, aki amellett, hogy szinte mindent tud a Discovery-ről, egy marék szotyiért eladná a fél világot, méghozzá a szó szoros értelmében. Remélem, hogy még összehozza Muddot és a Discovery-t a sors, és nem csak ennyi szerepe volt ennek a figurának, aki egy igazi mocsoládé, de tény, hogy feldobja a story-t; ha mégsem, akkor marad a tudat, hogy a jövőben Kirk és Spock 500 toporzékoló Stella android replika közt hagyja majd Muddot egy bolygón.
Facebook kommentek