Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Dark 1x01 - Titkok

2018. január 22. 15:00 - Rodnay Gan

„A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.” – hangzik Albert Einstein egyik ismert gondolata, és vele együtt vallja a Dark is. Amely már azzal történelmet írt, hogy a legelső német széria a Netflix saját készítésű sorozatai közül. Márpedig a germán sorozatgyártás napjainkban már sokkal többet jelent a végeláthatatlanul hömpölygő, fogyasztás után azonnal felszívódó krimi-epizódoknál (csak kikacsintásképpen: a Két férfi, egy eset 1981 óta folyamatosan megy, a Tetthely pedig – egészen hihetetlen – 1970 óta megszakítás nélkül tesz ugyanígy), amint azt minden idők legdrágább nem angol nyelvű sorozata, a Babilon Berlin is tanúsíthatja. De még annak a sikerét is elhomályosította a tavalyi Dark, amit a Netflix – jó kufár módjára – valahogy úgy reklámozott, hogy „a németek válasza a Stranger Thingsre”. A soron következő tíz hogyvoltban reményeim szerint be fogom mutatni, hogy ez miért marhaság, és a Dark miért érdemes saját jogán arra, hogy fanfárok zengjék a nevét.

101.jpg

Na, de vissza Albert bácsihoz és az ő idézetéhez! Amit a sorozat készítői – név szerint Baran bo Odar rendező és Jantje Friese forgatókönyvíró - olyannyira fontosnak tartottak, hogy nem csak odaírtak szép fehér betűkkel a sötét kezdőképre, hanem még el is mondatják egy arc nélküli férfihanggal, egy föld alatti bunker belsejében, ahol különféle puskák, kézigránátok és egy gázálarc vannak felhalmozva - úgy látszik, valaki felkészült a legrosszabbra is. És akad itt még egy fontos dolog: egy egész falas montázs fényképekből, amiket egy gondos kéz madzagok segítségével pókhálószerű rendszerbe helyezett, jelezve, hogy közöttük igen kusza kapcsolati háló feszül. Ha nem tévedek nagyot, ennek valószínűleg lesz még némi jelentősége!

102.jpg

2019. június 21-e van, amikor is egy szomorú férfit látunk egy műteremnek berendezett szobában, amint éppen lezár egy borítékot, és egy bekeretezett fénykép mellé helyezi. Aztán fogja magát, és – miközben egy óra idegtépően hangosan ketyeg - öngyilkos lesz. Ő volt Michael Kahnwald, a fényképen pedig a Kahnwald család négy tagja látható, mindenki mosolyog, kivéve a családfőt. A borítékon felirat: „Ne nyissátok ki november 4-e, 22:13 előtt!”. Aztán vált a kép, a fényképen látható fiatal srác felriad zaklatott álmából, majd bekap egy antidepresszánst, és zihálva mered maga elé. Ő Jonas, az akasztott ember fia. Bitang erős kezdés, jöhet is a remek főcím, a rendkívül látványos tükrözésekkel és az Apparat Goodbye című borongós dalával.

103.jpg

A ház ugyanaz, de az időpont új: 2019. november 4. (a borítékon lévő dátum, ugye). Jonas lejön az emeletről, és konstatálja, hogy már megint nincsen áram, miközben Anyuci (Hannah) odafönt kufircol titkos szeretőjével, Ulrich Nielsennel. Aztán szó lesz valami esti megbeszélésről is, majd a férfi - német létére - angolosan távozik az ablakon keresztül. A falon pedig ott a mosolygós családi fénykép, amiről azonban a jobb szélső alak (az anyós) időközben már le lett tépve. Később Ulrich hazafelé kocog, át az erdőn, Winden felé, a kisváros felé, ahol hőseink élnek, el a barlangrendszer mellett, aminek később még hatalmas szerepe lesz, és ahonnan valami különös zaj szűrődik ki. Néhány jelenettel később aztán egy csuklyás alak fog előkaptatni a barlangból, nem sok jót ígérőn. Jonas pedig elkerekezik a Windeni Atomerőmű előtt - és egy eltűnt srácot, Erik Obendorfot ábrázoló plakát mellett - neki ugyanis találkozója van a dilidokijával, Peter Dopplerrel.

104.jpg

Megdöbbenve hallhatjuk, hogy szegény srác az elmúlt hónapokat terápián töltötte, és azt sem érti, hogy az apja miért nem hagyott hátra legalább valami magyarázatfélét a tettére vonatkozóan, de aztán látjuk, hogy ő nem is tud a borítékról, mivel azt nagymamája, Ines Kahnwald (a fényképről letépett hölgy) szépen eltette, és most várja, hogy leteljen a hátralévő néhány óra a megjelölt időpontig. A fénykép egyébiránt neki is megvan, csak éppen ezen a változaton mindenki morcos. Majd vele együtt hallgatjuk kicsit a rádiót, csak azért, hogy megismerkedhessünk az Atomreaktor múltjával, és azzal a körülménnyel is, hogy jövőre pont be akarják zárni.

105.jpg

Ugrunk a Nielsen családra: Ulrich, a futóbajnok hazaér, ahol már várja felesége, Katharina és a három gyerek: a legidősebb, Magnus, az éppen éhségsztrájkoló Martha, és a család legfiatalabb, egyben legérdekesebb tagja, Mikkel, aki bűvész szeretne lenni, mint példaképe (az amúgy magyar származású) Houdini, és gyorsan be is mutat egy bűvésztrükköt ámuló apjának. Katharináról később megtudjuk, hogy ő a helyi suli igazgatónője, férjéről meg, hogy rendőr, mint ahogy Charlotte Doppler is az, a dilidoki felesége. Az eltűnt srác szülei pedig éppen az őrsön balhéznak, majd a lenyugtatásuk után Ulrich elmondja a főnöknőnek, miszerint meggyőződése, hogy Erik csak elszökött hazulról, mert Winden kisváros, itt soha nem történt semmi különös. Válaszként Charlotte emlékezteti az öccsével történtekre, majd a kamera az asztalra téved, ahol ott áll a Doppler család fényképe, rajta Charlotte, Peter és két lányuk.

106.jpg

Közben az iskolában megismerjük Jonas legjobb barátját, Bartosz Tiedemannt, aki egyébként Martha Nielsen pasija, és ebből még tutira balhé lesz, mert a vak is látja, hogy Jonas és a csaj között is volt korábban valami. Megjelenik Dopplerék nagyobbik lánya, Franziska is, ő meg Magnusszal kezd egyre jobban összemelegedni. Bartosz felvázolja Jonasnak az ötletét: ha Erik nem csak simán elszökött otthonról, hanem tényleg eltűnt, vagy akár ki is nyiffant, a drogos cuccának még mindig ott kell lennie a barlangokban, ahová rendszeresen elrejtette. El kéne hát menni érte! Később a tervbe bevonják Magnust és Marthát is, majd megállapodnak, hogy este találkozó a barlangoknál!

107.jpg

A Winden Hotelben Regina Tiedemann (Bartosz anyja) eléggé nekikeseredve álldogál a recepción. Nem is csoda: a hotel kong az ürességtől, hiszen senki sem akar egy olyan kisvárosban víkendezni, ahol eltűnt egy gyerek. Reginának ráadásul a hitelüket folyósító bank hívásától sem lesz jobb a kedve. Ulrich eközben meglátogatja édesanyját, Janát, aki szemmel láthatóan soha nem volt képes túltenni magát azon, hogy harminchárom évvel ezelőtt, 1986-ban eltűnt a kisebbik fia. Szilárdan hisz benne, hogy Mads azóta is életben van, emellett az erdőben hatalmas fejű, fekete alakokat vél látni (tessék?), miközben talál egy Raider-csokipapírt is, már pedig a fiának az volt a kedvence (és aminek már 1991-ben megváltoztatták a nevét Twixre!) - az asztalon pedig ott egy ’86-os kép a két fivérről. A Windeni Idősek Otthonában ezalatt egy mentálisan nem túl jó állapotban lévő öregember ugyanazt ismételgeti, amit Jana is mondott: „újra meg fog történni”.

108.jpg

Intermezzo: az eltűnt Erik Obendorfot látjuk, egy gyerekszobának berendezett cellában, aminek a berendezése egy az egyben a nyolcvanas éveket idézi, mint ahogy az a Sanyo tévé is, amiben szintén a nyolcvanasokból származó videoklipeket bömböltetnek a kétségbeesett srácnak, aki baromira nem tűnik a 80s pop nagy rajongójának (meg tudom érteni). A szoba közepén pedig egy villamosszékre emlékeztető ülőalkalmatosság áll, a tetején egy különös szerkezettel.

109.jpg

Hannah Kahnwald közben az atomerőműbe érkezik, ő ugyanis az igazgató masszőrnője. A diri pedig – akinek egy sebhely van a jobb lapockájánál, és akiről kiderül, hogy éppen harminchárom évvel ezelőtt bukkant fel először Windenben – nem más, mint Aleksander Tiedemann, Bartosz apja és a szállodás Regina férje. Ugyanekkor Katharina Nielsen egy idegen női hajszálat talál férje pulóverén (a háttérből némán figyeli őt a Nielsen család portréja), Ines pedig újra a borítékot nézegeti, miközben visszahallgatja menye, Hannah hangüzenetét, aki lecseszi amiatt, hogy jó három hónapja feléjük sem nézett. Közben pedig – mint oly sokszor a történet során - hangosan ketyeg egy óra. És innentől fogva az események több szálon futnak tovább párhuzamosan: a felnőttek a már többször is emlegetett megbeszélésen vesznek részt az iskolában (nyilván az eltűnt fiú a téma), a srácok pedig a barlang környékén ténferegnek.

110.jpg

A találkozón amúgy sem megy minden simán, mivel Katharina és Regina egymásnak feszülnek, Hannah pedig kioson pásztorórázni Ulrichhal, ráadásul pizsamában és papucsban beesik a zavart vénember is az öregotthonból, és egyfolytában rémisztő jóslatát ismételgeti: „újra megtörténik”. Ő egyébiránt Helge Doppler, Charlotte apósa, így aztán éppen ő az, aki szépen kikíséri a teremből. Ezalatt Ines Kahnwald abban a pillanatban, ahogy az óra 22:13-at mutat, kinyitja Michael hátrahagyott borítékját. Mi ugyan nem látjuk, hogy mi van a papírokra írva, a nő reakciója azonban igen beszédes: a sorokat megdöbbenve olvassa végig, majd zokogva borul rá a dobozra.

111.jpg

Ugyanekkor a három Nielsen testvér, plusz Bartosz és Jonas a barlang felé bandukolva arról beszélget, hogy vajon mi történhetett Erikkel, majd a rejtekhelyhez érve meglepve tapasztalják, hogy valaki megelőzte őket. Mégpedig Franziska Doppler, így aztán végre együtt is van minden fontos fiatal szereplő. Némi huzavona után a cucc Bartosznál landol, sokáig azonban nem örülhet neki, ugyanis a barlang belsejéből valami ijesztő zaj hangzik fel, valaki járkál körülöttük, az éjjeli erdőben, és a zseblámpák is pislákolni kezdenek. Szégyen a futás, de hasznos alapon ahányan vannak, annyi felé szaladnak, leghátra Jonas és Mikkel marad. Menekülés közben Jonas elvágódik, majd hallucinációja támad halott apjáról, akit valami fekete, szutykos anyag lep be, és az ő nevét mondogatja. Mire odaér a többiekhez az erdőszélen, már szakad az eső, Mikkel pedig eltűnt. Közben Helgét is kivezetik az iskolaépületből, aki az eső láttán végső igazságként nyilatkoztatja ki: „Túl késő.” A szülőket riasztják telefonon, akik gyorsan elrohannak a srácokért, Ulrich pedig pánikba esve kezdi el keresni az ifjú bűvésztanoncot, még a barlang belsejében is – mivel ő is hallja a fura hangot.

112.jpg

Másnapra virradva Mikkel még mindig nem került elő, Peter Doppler pedig felhívja az éppen helyszínelő feleségét, hogy könnyeivel küszködve próbáljon meg elmondani neki valami fontos dolgot. Erre azonban nem kerülhet sor, Charlotte-ot ugyanis elszólítják a tennivalók. Nem is akármilyenek: a rendőrök megtalálták egy gyerek holttestét, nem messze a barlangtól, az erdőben. Ulrich persze a helyszínre rohan, és mindenki azt hiszi, hogy a hulla Mikkelé, de szerencsére nem. Ez bizony egy ismeretlen fiú, szétégett szemekkel és fülekkel, mellette pedig egy Sony walkman hever.

113.jpg

A rész zárójelenetében ismét szerencsétlen Eriket látjuk, ugyanabban a szobában, mint korábban, most viszont még rosszabb a helyzete, mivel a korábban már felbukkant csuklyás ismeretlen éppen a székhez szíjazza, a nyakába egy vörös zsinóron függő érmét rak, majd a szeme előtt összezárja azt az ismeretlen rendeltetésű szerkezetet. Eriket így aztán már az sem vigasztalja, hogy a tévében éppen Nena Irgendwie, Irgendwo, Irgendwann-ja megy. Mi a fene ez az egész???

114.jpg

Tudom-tudom, nem könnyű követni, rohadt sok a szereplő, és a történet sem a leglineárisabban halad előre. De megmondták már az elején, az idő egyértelmű folyása voltaképpen csak illúzió. Biztatásul pedig csak annyit: később még minden bonyolódni fog!

Címkék: dark
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pácsó Ármándó 2018.01.22. 21:10:52

És amúgy ijesztgetős volt vagy inkább baljós hangulatú?

Rodnay Gan 2018.01.22. 22:11:36

Inkább baljós hangulatú. Nagyon.

,, 2018.01.23. 08:27:48

Megint beválasztottál, bár a TP-nél simán teljesítetted a lehetetlen küldetést:)
A Dark nagyon nehéz falat. Másodszor már jegyzetfüzettel néztem, egy kronológiát akartam összeírni. Egyébként első alkalommal az első jelenet után kikapcsoltam hogy én ilyen negatív fasságot nem nézek, ráadásul a német nyelvtől is nagyon idegenkedtem (tanultam, de sose szerettem). Hetek múlva újra próbálkoztam, továbbnéztem és kb egy húzásra ledaráltam, és szentségtörés lenne nem németül nézni, annyira jó volt:)
Szóval ami miatt nehéz írásban v szóban visszaadni: a HANGULAT. A helyszín (az erdő közepén fekvő kisváros) a színészek (erről majd később, mert a casting itt egy külön sztori) a zene (imádtam, pedig nem szoktam zenét hallgatni magamtól, de a Dark soundtrackra rákerestem).
Elképesztően jó.
Ja, ami miatt nem akartam nézni, az pont a "német Stranger Things" szlogen... na hát ez aljas rágalom, szerencsére, a ST egy középszerű popcorn a Darkhoz képest.
Nagyon köszi, hogy írod, olvasni fogom!

,, 2018.01.23. 08:35:03

@Pácsó Ármándó: szerintem is inkább baljós. műfajilag semmiképpen sem horror, inkább sci-fi.

,, 2018.01.23. 10:43:51

egyébként ami bekavart (a sztorin kívül persze) az h a feleségek a férjek vezetéknevét használják, illetve fordítva is =(Aleksander Tiedemann). Így azért kellett is idő mire minden tiszta volt, h ki kinek a kije vér szerint.

Pácsó Ármándó 2018.01.23. 16:49:49

@Rodnay Gan: @,,: Köszi!
Olvasva is nagyon figyelni kellett, hogy ki-kivel van törvényesen és törvénytelenül :-)

,, 2018.01.23. 18:35:11

Amúgy stranger things helyett Donnie Darkora hasonlít
(Most nézem <3)

szando007 2018.01.29. 18:29:59

Zseniális, az utolsó képkockáig... Talán ennyire hogyvoltnak sem örültem még..
süti beállítások módosítása