Part One: Noah
Három évet ugrottunk előre az időben az előző évad zárásához képest, Noah immár szabad ember, letöltötte a büntetését egy tettért, melyet el sem követett. A testvérénél és annak családjánál lakik, édesapjuk nemrég hunyt el, ma van a temetése.

A szertartásra eljött Helen is a gyerekekkel (mínusz Whitney), ám nagyfia, Trevor még csak köszönni sem hajlandó neki. Miközben a pap beszél, hősünk elkalandozik, és kibámul az ablakon: odakint egy baseball sapkás férfi sétál, látványa valamiért felkelti az érdeklődését. De csak pár pillanatra, mert a pap kéri, hogy mondjon pár szót édesapjáról megemlékezésként. A férfi rövid, zaklatott beszédet mond, amiből nem hiányzik a beismerés, miszerint nem voltak jó viszonyban.

A múltkori Szenvedés a hegyen című epizód után ez sem lesz egy happy endes sztori. Egyeseknek úgy fog végződni ez a rész, mint a LaLa Land, hogy magzat pózba görnyedve, artikulálatlanul röfögve sírva üvöltik, hogy nincs igazság. De ne szaladjunk ennyire előre.

Parkerék

Az anyatermészet telibe húgyozza Schnábelék gondtalan munkáját azzal, hogy több órán keresztül zuhog az eső. Hogy miért nem lehet esőben dolgozni, az nem teljesen tiszta, de a mosó, az nem megy, így Parker óránként 2500 dollártól esik el, ami azért nem buli. Lassan elállt, úgyhogy a Vörös-tengerré duzzadt pocsolyát elkezdik kiszivattyúzni. Vagyis elkezdenék, ha működne a gép, de valamiért nem szívja a vizet. Oszt, az meg hogy? Valami letört. Természetesen annak a cuccnak a pótlása két hét és többtízezer dollár, úgyhogy még szép, hogy műanyag gyorsbilincsekkel "varrták össze" a szétszakadt cuccot. A szigszallagozást is megemlítették, de ez stabilabb megoldásnak tűnt. Be is vált: a szivattyú csak okádta magából a vizet. Több fennakadás nincs, úgyhogy jöjjön is a heti mérleg, ami 120 unciát mutat. Parker nem bassza fel magát a Holdig, de azért a kamerába elmondja, hogy még egy ilyen hét elfogadhatatlan. Amúgy átlagba 150 uncia körül kellene termelniük. Szóval nincsenek legatyásodva, mint Hoffmanék, de mehetne jobban is.

Egy kisbabával kezdődik a sorozat, aki egy halom csecsemőn mászik, magamnak azt mondom, csak alszanak, majd a csecsemőpiramis alól a fehér ruhás pápa küzdi ki magát az éjszaka közepén. Természetesen ez csak álom volt, máris megszólal az almás telefon jellegzetes csörgése, végül is mi mása lenne a világ első amerikai pápájának, Lenny Belardónak.

Juli talál pár népviseletet a skanzenban, így Attila legénynek öltözik, ő pedig leánynak, s a legény rá is veti magát Julcsára de izibe’. Reggel arra ébrednek, hogy egy csapat iskolás nézi őket, s közben előadást tart a tanár a népszokásokról. (Deja vu-m van, a Jóbarátokban is van egy kísértetiesen hasonló jelenet…) ,,Jó reggelt, tésasszony!” – köszön rá Julcsára a tanár, és kéri, hogy mutasson a gyerekeknek pár magyar nótát, de vajat is köpülhet. Hát ez nem fog működni, így beavatják az ürgét, hogy csak meghúzták magukat itt, nem színészek, akik hagyományőrző műsort csinálnak. Kétségbeesik az oktató, pedig már örült, hogy most az egyszer nem késtek a színészek. Julcsa megsajnálja, így ráveszi a parasztlegényét, hogy járjanak egy csárdást, és énekeljenek. Ilyenkor sajnálom, hogy nem lehet videót beszúrni, mert ez annyira béna volt, hogy képtelenség szavakba önteni. Julcsa egész jól énekli a Hej Dunáról fúj a szélt, de Attila csak balfaszkodik mellette (nem találtam rá másik jelzőt). Az oktatónak tetszik a műsor, ad névjegyet arra az esetre, ha folklór-színésznek állnának. Hát abban ne bízz öcsém, a napi sorozat jobban fizet…

A dél-karolinai Charlestonban kezdünk valami golfversenyen, ahol egy Seth nevű csávó éppen beüti a labdát az utolsó lyukba (putt). A közönség örül, felesége, Cece, szintén, és Seth máris a következő menetre (round) készül. Nekihuzakodik a kezdő ütésnek, de ebben a pillanatban a karja lángolni kezd és a férfi pár pillanat alatt hamuvá ég (burn). Sikoltozás, jajongás, főcím.

A második héten kezdenek jobban kibontakozni a szereplők közötti szálak, és egyre inkább elindultunk a szép felszín alatti csúnyaságokhoz is. A kihallgatások folytatódnak párhuzamosan a történettel, bár egyelőre ez annyit jelent, mint egy hatalmas puzzle pereméből kapni néhány darabkát.

Csóri Ziggy nagyon nem szeretne bemenni az első tanítási napjára egészen érthető okokból, mivel egy elkényeztetett kiscsaj kipécézte magának és fojtogatással vádolja. Közben Celeste férje halálra sértődött, mert egy kontrollmániás kis buzi, de később Madeline-nel együtt jógázni mennek, hogy kiengedjék a gőzt. Hiába lazulnának, mert felfedezik az órán Maddie exférjét a nőjével párhuzamosan, amin M jól felbassza magát, hiszen a csajnak saját jógastúdiója van, de nekik pont ott volt kedvük nyújtózkodni, ugye.

Kivételesen nem japánokkal, hanem zsidókkal kezdünk. Frank a családja körében mondja el az esti imát, bár kissé akadozva olvassa a héber betűket. Laura mosolyogva figyeli őt, miközben a fáraóról és az Egyiptomból való kivonulásról beszél. Az unokaöcsi meg is kérdezi, hogy ki volt a fáraó. Hát ő egy zsarnok volt, ám a következő kérdést, amely a jelen korunk zsarnokaira vonatkozott volna, Laura már leinti, mert nem biztonságos. Frank aggódva néz körül, majd mindenki sziszegő hangot hall, amely a fenti elgázosítási célokat szolgáló csőből érkezik. Frank felpattan az asztalra. A gondosan elhelyezett tárgyak gyorsan rommá lesznek, de hipszterünk nem tudja megakadályozni a gázszivárgást. Átizzadva riad fel rémálmából, de ahogy kiballag Childan bolthelyiségébe, tanácstalanul néz körül, legfeljebb a csillár és az álmában szereplő gázcső között láthatott némi hasonlóságot.

„A világ tele van nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket soha senki nem vesz észre.” – Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Kicsivel napnyugta előtt Doyle Baske az autójával hazafele tart édesanyjához, amikor defekt miatt neki ütközik egy fának. Doyle kiszállva az autóból rémülten veszi észre, hogy lassan lemegy a nap, rohanni kezd. Útközben hangokat hall az erdőben és arra kezd el futni. Furcsa szemű/kinézetű keveréklényt látunk meg ekkor, majd ezután már csak sikoltozást hallunk.

Juli már nem olyan magabiztos, mint tegnap volt, most már kezd félni a döntésétől, ugyanis mi van, ha nem kapnak jobb ajánlatot annál a Szörényi nevű beszállítónál, akit elhajtott. Nóra biztatja: te vagy a főnök, és meg kell tanulnod dönteni, képe vagy rá! Julit ez nem nyugtatja meg, Attilának is elríja a bizonytalanságát, aki azt javasolja, hogy szökjenek el egy hétvégére, csak kettesben. Neki is indulnak, de sajna nincs kaja, és Juli nagyon éhes. Másfél órányira van a szálloda, addig meghal éhen, viszont a GPS szerint csak le kell térni, és ott lesz egy csárda. Attila nem szívesen megy bele, de most Istenem, néhanapján lehet rögtönözni. A GPS viccesre van állítva, ugyanis egy rég bezárt csárdához csalja őket. Kiszállnak a kocsiból körbenézni, de sehol senki, ennek tetejébe amikor visszafordulnának, az autó sem akar elindulni. Kilyukadnak valami skanzennél, ami szépen be van rendezve dunyhával, ruhával, mindennel, amit a régen élt parasztember birtokolt. Látszik Attilán, hogy elindult a fantáziája…vajon mit is kéne csinálni egy tök üres parasztházban?

Egy mappás nő csenget be Kertészékhez, és csak egy kérdést tesz fel: mi Franciaország fővárosa? Párizs – vágja rá Bözsi. Oh, fantasztikus – ájuldozik a nő – és értesíti az idős párt, hogy nyertek egy utat Párizsba, már csak el kell menni a fogadásukra, befizetni egy 15 ezer forintos díjat, és repülhetnek is. Na, ez is valami nyugdíjas-átverős dolog. Egyből elképzelik, ahogy andalognak a Szajna partján, lesz ebből még baj! Aznap van az összejövetel, úgyhogy mennek is. Kapnak egy fröccsöntött mini-Eiffel tornyot, úgymond francia sajtokat és borokat is tukmálnak rájuk, hisz a franciák is isszák ész nélkül. Hamarosan jön a nő, hogy adminisztrálni kell, csak aláírják a papírokat, és meg is van. Bözsi átolvasná, de a becsiccsentett Vili szerint felesleges, és a nő is sürgeti, mert másik asztalhoz is kell mennie, úgyhogy ,,egyszer élünk” alapon Bözsi aláírja a papírt. Boldogan térnek haza, mutatják Irmának, hogy milyen jó üzletet csináltak. A szomszédasszony elolvassa a szerződést, és rögtön kiszúrja az apróbetűs részt: aki aláírja a papírt, vállalja, hogy részletekben kifizet háromszázezer forintot. ,,Jaj, Vilmos, mit írtam én alá?” – kezdi meg a kétségbeesést Bözsi.