Parker épp a patak mentén lévő vágatot igyekszik lenullázni, mármint az utolsó porszemnyi fekü kőzetig kimosni a rendelkezésre állő területet. Miközben lemeózza a többiek munkáját, ki is derül, hogy kihagytak egy kis részt. És azt bizony nem egyszerű átmosni, merthogy 12 méter fedő réteget kell eltávolítani, hogy az aranyban gazdag rétegnél legyenek. Nettó baromság az egész, több értelme lenne a már feltárt új területen bányászni, de ha Parker azt mondta, hogy le kell hajolni azért az 50-100 unciácska aranyért, akkor bizony kollektíven le kell érte hajolni. Némi szenvedés után kiderül, hogy tök fölöslegesen dolgoztak vele, merthogy a fekü kőzetet egyszer már átmosták, így annyi arany sincs benne, mint egy bazári bizsiban. Ez akkor derül ki, amikor meglátják, hogy a 12 méter fedő réteg alatt moha van, ami meg csak a felszínen nő, ugye. szóval, az egyszer már felső réteg volt, átmosták, aztán földet dobtak rá. Közben nagyobb probléma, hogy egy 140 hektáros erdőtűz nyaldossa Parkerék tarkóját. A helyszínre kiérkező tűzmesterek kérésére Parker 9 méteres sávon ledózeroltatja az erdőt, hogy a lángok ne terjedjenek tovább. Megcsinálják, de a dózeres emberek az éjszaka leple alatt,se puszi, se pá, leléptek. Parker madártávlatból is megnézi, hogy tényleg nem tréfa-e a felé tartó erdőtűz. Hát nagyon nem, így felajánlja a csapatnak a szabad távozás jogát. Az egyik családos redneck él is a lehetőséggel, és ugyan az imént Parker megígért, hogy megértő lesz, most azért kicsit nyomatja a lelki terrort, hogy azért nem fog pezsgőt bontani a csávónak, hogy jó döntést hozott. Persze leszakad az eső, így elmarad a világégés. A heti mérleg sem olyan gyászos, tekintve, hogy szinte fél gőzzel döcögtek. 125 uncia, amivel együtt már olyan 1200 körül járnak. De messze még a szezon vége.