Szerbusztok, drága hogyvótosok! Lassan, de biztosan véget ér erre az évre, a január 13, mondom, JANUÁR 13 (DZSÍZÖSZ!!!!!) óta tartó arnayba mártott kéjutazás Hoffmanékkal, Prakerékkel és Tonyékkal. Az aranylövés majd jövő héten jön, addig még nem fagy be Alaszka földje, tehát lehet bányászni...
Kezdjük Tonyékkal. Mondjuk akármelyik brigáddal kezdhetnénk, mert lényegében sehol se történt semmi olyan, hogy egy jó hogyvoltos cliffhangert lehessen vele durrantani. Szóval Tony, aki egész szezonban szívta a harci brét, most végre leutaztathatná a folyón a kettes számú kotrójának legfőbb elemét. Mondjuk már így is tökre jeges a folyó, annyira, hogy a hajó konkrétan a kikötő menti sekély vízbe belefagyott, de mindegy. Hajókapitánya sincs, nettó 10 percig, aztán pont beugrik egy faszi, egy régi cimbi, aki elhajtotta a besárgult bajsza alatt érthetetlen akcentussal beszélő Tonyt, hogy túristaszezonban nem tud kiállni a műszakból. De már nincsenek túristák, ugye, ő meg pont ráér. Hát másnap útra is kelnek. Majdnem zátonyra futnak, és végül úgy is lesz, csak nem katasztrófaként, hanem tudatos tervezésként könyvelik el, hogy éjszakára megpihenjenek, és hajnalban frissen, kipihenten indulhassanak megint útra. Csak azt kell eldönteni, hogy melyik büdös szájú férfi aludjon hol. Másnap, 18 órával az indulás után minden gond nélkül megérkeznek. ENNYIKE.