990-ben járunk, a kiskölyök Klaus az erdőt járja. Feketeszedret gyűjt, és a színét próbálgatja, amikor kiáltást hall a távolból. Közelebb siet, és halottakat talál, valamint egy fára felszegezett fickót, aki rimánkodva kér segítséget. Csakhogy jön Apu és megöli őt, aztán nyomja a szokásos lecseszést Klausnak amiatt, hogy könyörületet merészelt mutatni – az pedig a gyengék ismérve. Plusz, hogy Klaus milyen szánalmas, meg nyápic, és talán száműznie kellene, hogy ne legyen rossz hatással a tesóira… Ekkor felnőtt Klaus felriad a bóbiskolásból, és úgy tűnik, még ennyi év után is leveri a víz az Apuval kapcsolatos emlékektől. Felkerekedik, és megnézi Hope-ot, aki békésen alszik, a folyosón pedig kék fény kezd derengeni… De Hope korántsem alszik, ébren van, és retteg – ám ebből egyelőre Klaus semmit sem vesz észre.
Marcel a Saint-Jamesben iszogat. Sofya érkezik, megjegyezve, hogy a főni nem aludt otthon. Na ja, az elmúlt hat órában a város összes, varázslatban jártas emberét felkereste, és elvileg minden oké vele. Csakhogy a mocsár óta valami nem kerek – azzal rámutat a tükörre. Talán ez a „Dolog” megszállta őt, hogy át tudjon jönni ebbe a világba, szóval kell egy boszi, leginkább Vincent, aki ismeri az ellent és tud segíteni. Sofya is rögtön ráismer a szimbólumra, úgyhogy kijelenti, hogy bármi történjék, le nem veszi a szemét Marcelről az hótziher!
Klaus Hope-ot keresi a házban, aztán belenéz egy tükörbe. Először semmi furcsaság, de egy pillanattal később az írisze átvált türkizkékre, és hirtelen Mikaellel találja magát szemközt. Apu a képébe ordítja, hogy ma meg fog halni Marcel keze által, KIVÉVE, ha nem ő öli meg a nevelt fiát előbb. Aztán egy árny suhan el a rémült Klaus mögött a tükörben, majd feltűnik Hope azzal, hogy indulás van. Oké! Klaus a következő pillanatban közli bátyjával, hogy változott a terv: Hayley és Elijah viszik a kislányt a mocsárba. Az öltönyös maradna segíteni, de azzal az érvvel nem tud vitatkozni, hogy Marcel őt gyűlöli – szóval Freya marad Klausszal, Elijah meg a kétségeivel, hogy valami nagyon nem stimmel itt.
A harangtoronyban Keelin ébredezik egy tábori ágyon, és hálásan fogadja a kávét, amit Freya készített oda neki. Tyű, de jófejek lettünk! Bár végülis a csaj segített áttörést elérni, vagy mi. A farkasnak rémlik a dolog, és az is, hogy utána tequilát kezdtek vedelni – erre ő most olyan, mint a mosott szar, Freya viszont csak úgy ragyog. Na, ja, ez egy spéci, ezeréves, másnaposság elleni keveréknek köszönhető… A boszi aztán előhúz egy nagyobbacska tőrt (de talán inkább rövidkard lesz az), ami akár Marcel végzete is lehet… Remek! Akkor mindenki visszatérhet a saját kis életéhez, örül Keelin. Hát persze, bólint Freya, az üzlet az üzlet! Bár ő maga szemlátomást nem díjazza annyira ezt a fejleményt, ám végül azzal búcsúzik, hogy amúgy sem egy hosszútávú barátságnak indult ez a kapcsolat közöttük (csúsztatás Mikaelson-módra). Keelin kisétál, de Nővérkének nincs ideje magába roskadni, mert üzenet jön Klaustól: feladat van!
Vincent késik, pedig Marcellel találkozójuk lenne a LaFayette-ben. Sofya hamar megunja a várakozást, és hívni akarja az egyik megbízható emberét, Marcel ellenben árnyak nyomába ered a sírok között, mert a mai napot pont nem érzi megfelelőnek a bújócskázáshoz… Az elsuhanó alak testet ölt, Elijah-ét, ami épp elég ahhoz, hogy a főniben felmenjen a pumpa – ráadásul az ősi azt kezdi pedzegetni, hogy Marcel fél tőle. Aztán Shakespeare-t idéz, no meg a Hamletnek megjelenő szellemről kezd hadoválni. Főninek lassan leesik, hogy nem is Elijah-val beszélget, hanem csak a Sivár vette fel az ősi alakját…
Klaus Freyának meséli az erdőben történteket: látszólag személyes sértésként éli meg, hogy valami gonosz szellem megfertőzte. Nővérke rámutat, hogy talán nemcsak őt, hanem Marcelt is. Mindkettejüket meg kell tisztítani, de sürgősen! Klaus viszont előbb időt kér, hátha sikerül megtudnia valamit a Sivár terveiről, és akkor előrébb lesznek egy lépéssel. Próba cseresznye, mert itt most Hope biztonsága a tét. Freya végül ad neki egy óra haladékot, no meg egy fegyvert, amivel talán megölheti New Orleans megölhetetlen királyát… Mert abból kiindulva, hogy a Sivár mi mindent duruzsolt Klaus fülébe, talán Marcellel se tett másként.
Hope virágot szed, Hayley és Elijah pedig beszélgetnek útközben. Anyucinak hiányzik a kinti élet, a természet közelsége, amúgy pedig közös életet szeretne az ősivel és Hope-pal. Boldog akar lenni. Elijah rábólint és felajánlja, hogy ha kiköltöznek, akkor az öltönyét majd rövidgatyára és flip-flopra cseréli, hogy jobban elvegyüljön (na, azt megnézném!). Mary nagyi addig örül a vendégeknek, míg meg nem látja az ősit, merthogy a vámpírok nemkívánatos elemek a házában – Hayley az egyetlen kivétel. Elijah nem is áll le vitatkozni, de miután lelép, Hayley annál inkább. Mary viszont nem tágít: amikor a vámpírok feltűnnek, a farkasok holtan végzik, lásd: Lara. Ma meg az a reggeli hír, hogy okkult mészárlás volt az erdőben, és arra tippel, hogy Mikaelsonék is érintettek az ügyben. Ami azt illeti, Hayley pont erről akart vele beszélni…
Sivár-Elijah Davina sírjánál ácsorog, és azon „mereng”, hogy a lány milyen fiatal volt, és milyen korán meghalt… Marcel nem érti, miért az általa legjobban gyűlölt fickó képében kekeckedik az ellen, azt viszont pontosan tudja, hogy mindez csak szemfényvesztés. Sivár-Klaus új szereplőként rámutat, hogy a halottak attól még halottak maradnak, és hogy Marcelt Elijah ölte meg. Immár „ketten” kezdik provokálni a főnit, és csak kibukik, hogy a bosszúállást Klausszal kellene kezdeni, mert vagy neki, vagy az ősi hibridnek meg-kell-halnia! Marcel kezdi unni a banánt, ám amikor torkon ragadja Sivár-Elijah-t, a jelenések eltűnnek, és kiderül, hogy valójában Sofya nyakát szorongatja. Hoppá! Szerencsére a nő boszija éppen ráér, mert főninek tutira sürgős segítségre van szüksége.
Klaus az utcán sétálgatva a járókelőket figyeli. Vérnyomokat talál, melyek az ezer évvel korábbi, fára szegezett férfihoz vezetik, aki ismét segítségért könyörög. Aztán Apu is felzárkózik mellé vikingszerkóban, és a szokásos szöveget kezdi nyomni. Klaus úgy gondolja, a Sivár csak a fejében létezik, nincs is itt valójában. Na, ja, a félelmeit viszont jól ismeri: erőszakos apa, a kislánya jövője… Akkor váltsunk irányt: talán a Sivár is defektes családból származott? Apu ivott, anyu nem szerette eléggé? Marcelről szólva pedig: öt évig a foglya volt, mégsem végzett vele; ellenben Klausnak ez minden vágya, és már megfelelő fegyvere is van hozzá. A Sivár kételkedik benne, hogy valóban képes lesz megtenni, amit mond. Hát, majd kiderül!
Freya bűbájhoz készülődik, amikor Keelin visszatér. Nocsak! Megszólalt a belső hang, hogy magára hagyott valakit, akinek pedig segítségre lenne szüksége – hippokratészi eskü meg ilyenek. Szóval visszajött, és marad, hiszen mindent összevetve Freya is segített neki az átkával kapcsolatban. És mert a barátok ezt teszik, nem igaz?
Hayley vázolja a helyzetet a nagyinak a szektáról, ami annyira magába szippantotta Larát, hogy képtelen volt szabadulni, és végül öngyilkos lett. Beszél a szimbólumról (a saját farkába harapó (legyen) sárkányról) is, és megmutatja Hope rajzait, mire Mary elsápad. Úgy fest, nála is akad egy darab ebből a kirakósból…
Sofya boszihaverját Dominicnek hívják, és mivel a nő elég sok melóval látja el, megbízhatónak is tartja. A pasas a tükrön levő szimbólumot vizsgálja a Saint-Jamesben, és azt mondja rá, hogy ez egy ősi szellem műve, aki jelen állás szerint két világ közt létezik: az élőké és aközött, ahol anno csapdába esett… merthogy onnan már sikerült kiszabadulnia. Némi matekozást követően rájönnek, hogy az adhatott ekkora energialöketet, amikor Vincent elvágta a bosziősöket öt éve. Marcelnél a megtisztítás beválhat, de legjobb lenne ezt a szellemet visszazárni a palackba, mert különben bármikor visszatérhet. Dominic spéci rózsafüzért használ, hogy senki se férkőzhessen a fejébe – valami ilyesmi kellene Marcelnek is. Viszont, hogy tényleg működjön, az amulettet el kell ásni egy olyan helyen, ahol a szellem korábban megjelent. Például az elhagyatott ház, ahol a gyerekeket és Vincentet is megtámadták, pont megfelel a célnak. Némi szájkarate után Marcel végül Sofya nélkül indul intézkedni…
Klaus tovább kérdezősködik (ha Sivár lennék, már gyanakodnék): idevalósi-e, ide temették-e, esetleg megbolygatták a sírját, és azért ilyen dühös? Csakhogy ez a szellem okos is, sejti, hogy az ősi nem akarja megölni Marcelt. Plusz közel sem olyan erőtlen, mint gondolnák, mert azt láttat és éreztet Klausszal, amit akar: mondjuk egy karót, ami a mellkasában köt ki, aztán egy pillanattal később eltűnik. De kár erőlködni – Mikael halott, fehértölgy már nincs… Hát jó, akkor majd tesz egy kísérletet Hope álmaival, hátha! Apucinak erre persze elgurul a gyógyszere, és háromszor, három különböző módon végzi ki a rátámadó Sivár-Mikaelt. Hogy aztán három valódi hulla maradjon utána. A Sivár – hogy ráijesszen – az egyikre slusszpoénként rávarázsolja Freya alakját… de legközelebb talán Hope lesz a „szerencsés”. Hozzátéve, hogy ha Klaus nem öli meg Marcelt, hát majd Marcel megteszi, amit kell – elvégre az ő elméjével is szórakozik…
Előkerül Mary halott férjének a naplója, akiről ugye tudjuk, hogy anno megölte Hayley szüleit (2. évad 12. rész). A pasas a halála előtt teleírta ezt a füzetet, az írásából is látszik a fokozatos leépülés, illetve őrület. A szöveg csupa összeesküvés-elmélet és forradalmár-baromság, de arról is szó van, hogy árulónak tartotta Labonairéket, mert azok ki akartak egyezni a vámpírokkal. A napló vége már csupa krikszkraksz, ám az utolsó lapon ott a Sivár szimbóluma. Talán a Sivár vette rá Jackson nagyapját, hogy megölje a szüleit.
Klaus a Szent Annában mossa le a kezéről a vért. Freya érkezik, de a tesó arra kéri, maradjon távol, mert nem akarja bántani – alábecsülte a Sivárt, és nagyon nem jó, hogy beférkőzött a fejébe. Amikor meglátja a vízben a tükörképét (és a türkizkékre váltó íriszét), még idegesebb lesz. Nővérke viszont nem ijedős, nekiáll a tisztító bűbájnak – ami viszont nem használ. Érzi, hogy túl mélyen van a fertőzés, és azt is, mit akar a Sivár. Ha pedig a szabadság ára Marcel feje, hát Klaus tegye, amit kell: vadássza le! Az ősi elhatározza magát és indul is, de amint elfordul, Freya már nincs ott – eleve csak a Sivár átveréseként volt jelen…
Merthogy Freya még mindig a harangtoronyban van, el sem mozdult, fáradhatatlanul dolgozik. Keelin figyelmezteti, hogy talán szünetet kellene tartania, de a boszi lerázza azzal, hogy majd pihen, ha a családja biztonságban lesz (vagyis soha?). Tanácsok helyett Freya inkább azt kéri a farkastól, hogy ébressze fel, ha valami fura történik körülötte, merthogy transzban lesz. Fél perc se telik el, és a nővérke által készített karika türkizben kezd játszani. Freya belenéz a fénybe, és felszólításra sem tér magához, úgyhogy Keelin kénytelen ledönteni őt a lábáról. Ügyes! De legalább bebizonyosodott, ami eddig csak valószínű volt: a Sivár Klaus vagy Marcel halálát akarja, hogy abból erőt meríthessen.
Marcel éppen az elhagyatott házban tevékenykedik, amikor a megborult Klaus befut. Az ajtó mágikusan zárul be mögötte – úgy fest, innen nem mennek ki addig, míg egyikük meg nem hal… Szerencsére főni tudja, hogyan hozza rendbe magukat, de Klaus nem hisz neki, és megmutatja a fegyvert, ami Freya jóvoltából talán meg is ölheti Marcelt. Eközben nővérke Klaus után készül, Keelin viszont próbálja visszatartani, mondván fejsérüléssel nem jut messzire… legalább hadd’ menjen vele. Csakhogy Freya úgy érzi, kézben tartja a dolgokat, és minden rendben lesz.
Hayley azon mélázik, hogy soha életében nem tartozott sehova (Elijah biztosítja, hogy most már tartozik), plusz, hogy mennyi szörnyűséget tett, hogy megtalálja a családját, akik már rég halottak voltak, mire eljutott hozzájuk. Erre kiderül, hogy akik őket bántották, most talán Hope-ot vették célba. Elijah ígéretet tesz, és talán még szép szavakat is mondana megnyugtatásképpen, ha Freya nem csörögne, hogy vészhelyzet van, és segítség kell, különben Marcel megöli Klaust…
Marcel igyekszik meggyőzni nevelőapját, hogy ha eltemeti a rózsafüzért, minden oké lesz, senkinek sem kell meghalnia. Csakhogy Klausnál gyárilag bizalmi problémák vannak, plusz Sivár-Mikael is állandó jelleggel suttog neki. Főni bár nem harcolni jött, kénytelen lesz, mert Klaus úgy gondolja, hogy a családja csak úgy lesz biztonságban, ha neki vége. Éééés bunyó! És még jobban szétverik ezt a kísértetjárta házat… Elijah képében a Sivár Marcelt is próbálja provokálni, miközben megy az adok-kapok, aztán főni megsebesül, vére a deszkapadlóra folyik, de még így is ő van jobban észnél. Kijelenti, hogy nem a Sivár bábja, ahogy Klaus sem, és nem hajlandó megadni neki, amit akar… Na ja, de előbb-utóbb valaki biz’ meg fogja.
Freya odaér a házhoz, de bemenni persze nem tud, hiszen varázslattal van lezárva. Maga is mágiával próbálkozik, ám nem boldogul, elered az orra vére. Szerencsére Elijah is megérkezik, és nővére rendelkezésére bocsátja az erejét. Mikor kitárul az ajtó, az öltönyös rögtön Marcelnek ront, aki viszont hamar fölé kerekedik. Klaus figyeli őket, miközben Sivár-Mikael megzsarolja: ölje meg a fiát, vagy a lányát fogja célba venni. Apuci lenéz a kezében levő fegyverre, de rövid habozás után eldobja, aztán leszedi Elijah-ról Marcelt, és közéjük áll. Persze nem sokáig van nyugalom. Jön a kék fény, amiben bónuszként fekete köd is gomolyog és mintha egy emberszerű alak rajzolódna ki… Nagyon para! Freya erre beveti a spéci kotyvalékát, amitől a lidérc fülsiketítő sikolyok közepette semmivé válik.
Esemény utáni piálás van, kivéve Klaust, aki inkább tiszta fejjel szeretne gondolkodni. Freya elzárta Marcelt, miután megvizsgálta: úgy tűnik, a Sivár már sem benne, sem Klausban nincs jelen. Akkor hova tűnt? Hát, akárhol lehet, hiszen szellem – és egy erős valaki kell neki. Némi huzavona után Klaus visszaadja Freyának a spéci fegyvert, de figyelmezteti, hogy legyen óvatos. Aztán úgy érzi, magyarázkodnia kell: azért nem ölte meg Marcelt, mert a Sivár mindkettőjüket holtan akarta látni – a kegyelem tehát szükségszerű volt. Ha te mondod…
A mocsárban Hope már az igazak álmát alussza, Mary pedig odakint önvádol, mert úgy hiszi, hogy megakadályozhatta volna a férje tettét – de Hayley leinti, hiszen a történtek vezettek ahhoz, hogy van egy kislánya. Aztán elgondolkodik. Hope és ő Labonair vérvonalból valók, és Anyuci Jacksontól tudja, hogy a családját tragédiák sora övezte az évszázadok alatt. Mi van, ha mindez a Sivár műve volt? Mi van, ha most visszatért befejezni, amit elkezdett?
Freya végre hagyja, hogy Keelin megstoppolja a fejét, és egy köszönömöt is kinyög végül – na, ja, tuti, hogy agyrázkódása van… Ráadásul bocsánatot is kér, ami tőle pláne szokatlan. A farkas megértőnek mutatkozik, hiszen Freya csak tette, amit a családja védelmében kellett. Ő is ezt tenné, ha még lenne kiért… WTF??? És ahogy ezek egymásra néznek, eskü, hogy lesz köztük valami.
Marcel Klaus régi tömlöcében raboskodik egy varázskörben. Elijah ácsorog mellette, amikor magához tér, és azon mereng, hogy ma a fivére ugyanazzal a döntéshelyzettel került szembe, mint anno ő, öt évvel ezelőtt: megöli Marcelt, vagy elveszít mindent. És Marcel még mindig él! Klaus pedig változik. A főni ebben nem olyan biztos, hiszen ugyanott tartja őt fogságban, ahol maga is sínylődött – Klaus még Hope miatt sem képes megváltozni. Elijah régen úgy gondolta, Marcel a kulcs a testvére megváltásához, de nem… már nincs rá szüksége. Csak azért van még életben, mert ő Klaus legnagyobb gyengesége. De ha ne adj’ isten, Marcel akadályozná a gonosz és kegyetlen Klaus Mikaelson megváltását, azt bizony megkeserüli!
Dominic a szétvert házban felfedezi a vértócsát, amit Marcel otthagyott – és amiből, no lám, növény sarjadt. Sofya is előkerül, és eléggé zabos: Klausnak már halottnak kellene lennie! Alkut kötöttek, Marcel viszont nem volt a része… Hoppá! Valaki itt bosszúszomjas! De Dominic megnyugtatja a nőt, ugyanis a Marcel véréből kisarjadó növény tüskéjének egyetlen karcolása végezni tud egy ősi vámpírral…
Facebook kommentek