"Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"

Dargaynak jót tett a pálesz. 7:13-kor ébred, lágy konyhai hangokra.  Az idill teljes: Vanda és Bence épp reggelit csinálnak, mint egy boldog család. Pszichológusunk jó érzékkel elküldi a suliba a kölyköt, a nőt meg a picsába: "Csak ezt az egyet kértem, hogy ne tedd!".

Edit érkezik, feldobott hangulatban: túlélte az első jégshowt, se nem törte ki a lábát, se nem szavazták ki - szóval öröm van. Kár, hogy a jó hangulatot nem tudta átvinni a színpadra: ott egyre nehezebb a dolga - most már a próbákon is beég. Mintha nem lenne jó helyen, mintha máshol kellene lennie.

Vajon tényleg nincs jó helyen? Mi lenne, ha otthagyná a színpadot? Zenebohóc? A színpadon csak akkor lehet sikeres, ha minden idegszálával ott van és koncentrál. Ha meg nem megy, abba kell hagyni.

Dargay a múltkor azt tanácsolta, menjen el a húgához, hátha a lelkiismeret furdalás miatt jelentkeznek a nemidejöttemnemeztakartam elkalandozások. Nos, jelenti Edit, megvolt a látogatás és nem lett jobb a dolog, sőt. Dargay láthatóan elégedett magával: végre egy páciens, aki azt csinálja, amit mond. Csakhogy ez az egy nem lett ettől boldogabb. A látogatás kínosra sikerült. Edit igyekezett bocsánatot kérni a régi színházas események miatt, még egy családi ékszert is elvitt ajándékba. A nyaklánc anyjuké volt, Angéla imádta, mégis Edit kapta meg a 18. szülinapjára. Most ezt szánta a Díva megbocsátó ajándéknak. A halálosan beteg testvére nemigen örült neki... Minek az már neki? - kérdezte. Persze Edit ezen megsértődött, nem érzi a finom részleteket. Inkább legyen a Fruzsié.

Edit szerint Angéla elhagyta magát, feladta. Pedig nem szabadna feladni. Küzdeni kell, és minél szarabbul érzi magát, annál jobban kell kinéznie. Coco Chanel mondása annak idején nagyon igaz volt anyjukra: a halála előtti utolsó hetekben is megcsináltatta a haját a kórházban és a száján volt az elmaradhatatlan vörös rúzs. Apró hiba támadt az erőben: a vörös rúzsról soha nem beszélt Edit, évekkel ezelőtt Angéla annál inkább. Na, tessék látni: ezért nem szabad rokonoknak egyazon pszichomókushoz járni terápiába. Még Editnek áll feljebb a hiba, pedig ő ragaszkodott Andráshoz, ismervén az előzményeket. Éljenek a keretek!

Edit végül a látogatás alkalmával bocsánatot kért azért mert lebeszélte testvérét a színpadtól. De nem kellett volna: Angéla még köszönte is, hogy Edit az önzésével megmentette őt az alávaló művészvilágtól. Erre persze Edit sértődött halálra: lám, ennyire tartja őt Angéla... Dargay, hogy oldja a feszültséget, boldog közös emléket idéztet fel a nővel: az mesélt a konyhában zajlott éjszakai beszélgetésekről, rég volt, talán igaz se volt...

Vajon tényleg igaz, hogy Edit belül üres? Hogy ő maga nem is létezik, csak a szerepek, amiket le lehet vetkőzni az előadás végén? És vajon azért akad el a színpadon mostanság, mert érzi, lassan vége az előadásnak? Bezzeg Angéla teljes életet élt, a sajátját - legalábbis ezt érezteti Edittel, meg azt, hogy lenézi őt.

"Minden kapcsolatom üres képzelgés volt, még a férjemmel is..." - mondja a Díva lemondóan. Dargay kíváncsi a részletekre is, ezt utóbbival kapcsolatban: kiderül, hogy Edit férje Angéla egyik legjobb barátja volt, sőt azok a válás óta is. A házasság ideje alatt Angéla volt az intellektuális partner, Edit meg a szexuális... Jó kis szimbiózis, nem? Dargay is ráharap a témára: mintha ez a két nő úgy építette volna fel az életét, hogy továbbvitték az anyai örökséget. Ez az egész az anyai attitűdön alapszik. Mintha az édesanyjuk élvezte volna, hogy ennyire két különböző gyereke van. Ha megnyugtatásra vágyott, Angélához bújt, ha ékszerről volt szó, azt Edit kapta. Mindezt az anya igényei szerint, önző módon. Sose figyelve, mit szeretne a két lány. Később az édesanya halálos ágyánál tovább folyt a rivalizálás, a kiosztott szerepek szerinti lét. Nem lehetett letérni a kijelölt útról!

A két testvér egymáshoz viszonyítva élte az életét, ők voltak egymásnak a mérce. Az Angyal és a Démon. A nevek, az anyai nevelés, a házasság, majdnem a színpad és Fruzsi, mint "közös" gyermek. Ja és persze itt van Dargay András a közös pszichológus. Vajon véletlen? Az egymáshoz viszonyított élet tele van önmaga gerjesztette feszültséggel, amely mindig újra és újratermeli magát. Edit utálja a kapott szerepet, de szerinte Angéla megtalálta magát benne. Dargay szerint meg végre el kellene engedni a gyerekként kapott szerepeket, mert azok folyton a két nő közé állnak. "Mi lenne, ha nem úgy tekintene magára, mint a húga ellentétére?" Mintha valami perverz módon arra használná a húgát, hogy minél jobban utálhassa saját magát. Edit szerint ehhez már túl késő van...

Dargay nem engedi ezt az érvelést: amíg míg mind a ketten élnek, nem késő, lehet változtatni. A Díva letaglózva távozik. Vajon megismerjük Angélát is? Lesz "testvérpárterápia"?