"Maga kinn van, én meg benn."
Hétfő van, András ismét Zsoltot várja a büntetés-végrehajtásai intézetben. Pszichológusunkat láthatóan nagyon zavarja a helyszín. Nehéz dolga van, hisz itt kell kialakítania azt a bizalmi légkört, ami a sikeres terápia alapja. 
Végül mégis talál valamit, amiről azt hiszi, segíthet: egy rajzlapot és ceruzát. Zsolt sokkal feldúltabb, mint egy héttel ezelőtt. De legalább egyben van és nem bántották. Bár szeret rajzolni, de köszöni szépen, nem kéri a lehetőséget. Ha rajzol, akkor megszűnik számára a világ, elveszti a kapcsolatát a környezetével. Az meg itt benn, végzetes lehet. Itt mindig figyelni kell, résen lenni. Rohadt fárasztó így élni. Dargay előtt sem mer nem koncentrálni. Ugyanakkor a pszichológus bevallja: ő is zavarban van, nem volt még korábban hasonló esete. Talán ezért akart az előző alkalommal jegyzetelni...
Zsolt rögtön nekiszegezi a kérdést: elintéződött-e az áthelyezési kérelme? András nemet int a fejével, erre a fiú válogatott sértésekkel bombázza. Szerinte a kívánsága teljesülése lett volna az alapja annak a bizonyos bizalmi légkörnek.
Zsolt tovább agresszívoskodik: minden gesztusával igyekszik bizonygatni bűnözői mivoltát. András próbálja árnyalni a képet: mi mást tud még magáról mondani a fiú, aminek nincs köze a bűnhöz? Olyan nincs, hogy egy ember "csak" bűnöző. Pedig van, mondja Zsolt. Az ő életében mindig jelen volt a bűn és ő mindig bűnözőnek tartotta magát. Lehet, hogy van olyan emléke, ami ennek ellentmond, de ő arra gondolni sem akar, mert akkor elgyengülhet. Az meg itt benn végzetes lehet.
A fiú végképp nem hajlandó arról a lányról mesélni, aki miatt itt van, akkor már inkább a gyerekkoráról. Zsolt egyesen álságosnak tartja a pszichológust: "Ne csináljon úgy, mintha tényleg érdekelném". Azt meg végképp ne mondja, hogy arról beszélünk, azt csinálunk, amit akarok, mert "maga kinn van, én meg benn", nem vagyunk egyenrangúak. Zsolt tombol, András már-már a a pánikgomb után kapkod.
Aztán lejjebb ereszkedik a hangerő, András visszalép vagy 15 évet az időben és gyerekkori emléket kér Zsolttól. Az sem lesz kellemesebb, mondja a fiú. Amióta az eszét tudja bántalmazó közeg vette körül. Apuka őt ütötte, csecsemő húgát meg gyakran rázta, amikor az ordított. Erre anyuka fejbebaszta a fatert egy sörösüveggel - majd várta, hogy a férfi magához térjen és rajta töltse ki a dühét. Ez volt a taktikája: inkább őt verjék meg, mint a gyerekeket. Ezt a performanszt unta meg a 13 éves Zsolt és oldotta meg véglegesen a helyzetet. Még szerencse, hogy előbb megölte az apját, még mielőtt az ölt volna meg valakit. Csak az a dolog szépséghibája, hogy miután megszabadult a bántalmazó apától és végre békében élhetett volna, elvitték a javító intézetbe a tettéért. Az intézet rosszabb volt, mint a börtön, de jó tanulóhelynek bizonyult: e nélkül a tapasztalat nélkül nem tudna itt életben maradni.
Ahogy a fiú belemelegedik a mesélésbe, rajzolni kezd a mellette fekvő lapra. Kontroll nélkül mesél, szívből - Dargay elérte a célját. Érdekes következtetésre jutnak: Zsolt eddigi élete börtönökkel teli: előbb a szülői ház, majd az intézet, végül az igazi börtön. Az első börtönből, otthonról, saját erőből szabadult, bár igen szélsőséges módon. Most viszont semmit sem tesz azért, hogy mentse a bőrét.
És lám, nem volt mindig bűnöző: miután eljöhetett a javító intézetből, 4-5 év telt el a mostani esetig és közben nem volt dolga a rendőrséggel. Zsolt szerint ez csak véletlen: az, hogy nem kapták el, nem azt jelentette, hogy nem tett semmi törvénytelent...
Jó? Volt Zsolt életében valami ami szimplán "csak" jó? Zsolt - tovább rajzolva bevallja: az elhunyt barátnője, Rita. Ő tetőtől talpig JÓ volt. Aztán ahogy ezt kimondja, visszatér a kontroll és rájön, akarata ellenére kiadta magát a vele szemben ülő férfinak. Ettől dühös lesz, hisz engedte magát emberinek láttatni. Tüntetőleg összefirkálja a már majdnem kész rajzott és elindul kifelé.
Zsolt pechjére innen nem lehet csak úgy kirohanni, mint egy normál rendelőből. A fegyőr bunkó duma kíséretében visszaviszi őt a zárkába. Remélem nem lesz baja a jövő hétig.
Facebook kommentek