„Csak írja fel és én már itt sem vagyok!”
Pénteken András egy idegen rendelő előszobájában toporog. Épp az esti randit tisztázza Vandával, előbb ráhagyja a film-választást, aztán csak belebeszél. De hamar nyílik az ajtó és egy fiatal nő jelenik meg. Orvos, pszichiáter és Adélnak hívják. Dargay gyógyszerért jön ide, már menne is, csak a recept kellene… De nem ússza meg ennyivel. Kénytelen belépni a szép, világos rendelőbe. Az ellenállás az arcára van írva, bár bement, leülni már nem akar. Ő csak a gyógyszerért… Ahogy azt az egyszeri pszichológus elképzeli….
De nem, itt nem lesz egyszerű altatóhoz jutni. Muszáj lesz beszélgetni. A csaj fiatal, de erős, kiforrott jellemnek tűnik. Szeme sem rebben Dargay ellenállását látva, udvariasan, de határozottan teszi fel a kérdéseit. Stílusa más, mint amit korábban Ágnestől megszoktunk és nyilván a két terapeuta közötti kapcsolat jellege is eltérő. Ágnes érdekes módon mégis jelen van a szobában, könyvalakban. Elkészült, sőt már ki is adták a nő regényét – épp ma vette meg András. Mintha egy pajzs lenne, amit védekezésként maga elé tart. Pont úgy kapaszkodik belé, mint tegnap Edit a táskájába. Ágnes volt a tanára, a szupervízora és a terapeutája, mondja, de most sajnos elköltözött Szegedre tanszéket vezetni. Meg amúgy is, nem menne hozzá, mert túl bonyolult a kapcsolatuk. András irigy rá kissé: nem a könyv miatt, hanem mert a sok megpróbáltatás ellenére képes volt újrakezdeni. De jó lenne már felírni azt a gyógyszert, mert ….
Adél eltökélten faggatja: milyen gyógyszert szed, mennyit és mióta? Dargay türelmetlen és csak foghegyről válaszol. Előbb 10 milligrammot mond, majd 15-öt, előbb egy évről beszél, majd másfél évről. Igazából lassan már gyógyszerrel sem bír aludni, hajnal 3-kor rendre felkel. Visszatérő rémálmai vannak, de köszöni, nem akar mesélni róla. Ő egy fasza pszichológus, már diagnosztizálta saját álmát és nem, nem akarja elmesélni. Neki csak a gyógyszer kellene….
Márpedig itt beszélgetni kell, különben nincs gyógyszer. Dargay undok és morgós: leszólja a nő korát, illetve tapasztalatlansággal vádolja, bezzeg ő: 32 éve praktizál és már mindent tud önismeret terén. Tessék már felírni azt a gyógyszert és nem kellemetlenkedik itt tovább! Dargay a kliensekről beszél, elsőként Editről. Mintha könnyebb lenne saját nyomoráról a páciens tükrén keresztül beszélni. És tényleg: elmeséli a díva félelmét az öröklött rossz génről – majd egy huszárvágással édesapja Parkinson- kórjára csap át. Beszél a rettegésről, ami most kitölti a napjait: fél, hogy örökölte a nyavalyát, ami apja halálát is okozta. E miatt készül most neurológushoz.
Aztán másik párhuzamot is látni vélünk Edit és András élete között: a férfi sorsa is az (volt), hogy „megmentse” a családtagjait, édesanyját, majd később édesapját is. Közben elvált ugyan, de a gyerekei sorsa nyomasztja. Retteg a betegségtől, hisz a végén még ő fog segítségre szorulni, és ez nagyon rémisztő számára. Rettegése dühbe csap át, már csaknem úgy kiabál Adéllal, mint anno Ágnessel.
Aztán visszavesz, de a pszichológia iránt érzett ambivalens érzéseit megosztja Adéllal: „Egyre inkább látom szakmánk korlátait”. Nehéz megélni, hogy nem mindig tud segíteni, sőt nagyon ritka az, amikor látható eredményt tud elérni. Vannak percek, amikor eléri a másik lelkét, de legtöbbször „csak rángatják egymást a pácienssel, mint legyek a légypapíron”. Adél (még) nem tart itt, még túl fiatal a kiégéshez: számára azok a percek elegendő feltöltést adnak a munkához…..
Ismét egy párhuzam: Sándor esete. Az Öreg története, főleg őszintesége nagyon megérintette Dargayt. Legszívesebben megmondta volna neki, hogy együttérez vele. Andrásnak is jó lenne valaki, aki a bizalmasa, akiben feltétel nélkül megbízik. Itt van ugyan Vanda, de Adél szerint nem túl jó ómen, ha a férfi nem mer beszélni a barátnőjének alvás és egyéb problémáiról. András igyekszik megvédeni kapcsolatát, de gyenge lábakon állnak az érvei.
És igen! Végre eljutunk a receptíráshoz. Megvan a várva várt altató! Nem az, amiért jött, de talán ez is jó lesz. Kifelé menet Adél még terápiázik egy sor: András hasonló képekkel illusztrálta a szakmai életének jelenlegi helyzetét és félelmét lehetséges betegségével kapcsolatban. Csapda mindkettő, egy sötét verem, amiből nincs menekvés. Talán csak nem hasonló témájú András álma is? Nos, ezt nem tudjuk meg, a férfi mereven (túl mereven) tagad. De Adél nem enged: oké, okos pszichológus vagy, megfejtetted a titokzatos álmodat, csakhogy én ezt nem hiszem el. Ha ez ugyanis igaz lenne, már megszabadultál volna tőle és nem álmodnád többé ugyanazt.
Dargay szóra sem méltatja, fogja a receptjét és lelép. Ha mégis akar beszélgetni, jöhet a jövő héten, mondja a nő…
Az este Vandával telik és egy mozifilmmel. Beszélgetve érkeznek haza, ahol egy meglepetés-vendég fogadja őket: Bence, Dargay fia. Nem egymagában jött. Vele van az összes cucca, Apukához szeretne költözni.
Facebook kommentek