Iliász egy kedélyes mandirigma lakoma közepébe csöppen, ahol szolidan genya hangsúllyal ereszti el: „szevasztok srácok, na mi újság?” A többiek olyan kényszeredetten mosolyognak, mintha a döntőben derült volna ki, hogy húsz milla helyett egy éves fitneszbérlet, meg egy paleo tiramisu a főnyeremény. Pedig még nem is sejtik, hogy „vendég” pontosan miért érkezett. A főhulla gyorsan félbe is szakítja a csirkével kapcsolatos filozofálást, majd robbantja a bombát: bezony, lepárbajoztam a népet a Holtak Szigetén, oszt' visszajöttem hozzátok elődöntőzni. Ja, és MINDENT tudok rólatok, ti gyalázatos, nutellarejtegető, egymást hátba machetéző banda. Barbi és Szandi már a szájában is érzi a tiramisu ízét, Iliász egy rutinos spanyol inkvizítor lelkesedésével szemléli a reakciókat. Na, erre nem számítottatok, muhaha!

Barbi hangulata ezzel pont fordított arányban alakul, a döntőről szőtt álmai tovaszállnak, és nem kérdés, hogy hamarosan ő is lebegni fog. Iliász élvezettel forgatja a kést a szívében, amikor azt ecseteli, mennyire kemény volt odaát a harc, de ő megcsinálta, és nem kell izgulni, itt is mindenkit lenyom majd. Szandi szalad is a fülébe duruzsolni, de már minek. Azért bocsánatot kér, biztos, ami biztos. Nincs harag, de kőkemény harc, az lesz. És kéri vissza az ágyát. Barbi a tányérba temeti az arcát, és a könnyeivel sózza a csibelevest. Feri jó szokása szerint „minden nagyképűség nélkül” fényezi magát, örül, hogy végre van egy ellenfele. Neki ez az egész a barátságról és becsületről szól, na meg a toleranciatréningről, hiszen nem tudta nem észrevenni, hogy Iliász és közte vannak, hát izé, „rasszkülönbségek”. „Ezt én is tudom, meg te is tudod”, mondja, Iliász meg bólogat, igen, tényleg tudja magáról, hogy félig arab. Szerinte is állatira rendes Feritől, hogy ezt a kis problémát félre tudta tenni a békés együttélés, meg a 12-es karika érdekében, vágja, hogy ez mekkora dolog egy szuperhazafi számára.

„Én amikor megláttalak, és tudtam, hogy te ki vagy és hova tartozol, már a kinézetedből, tudod, akkor a rassz miatti különbségekből nekem előítéletem volt.”

Iliász tök megértő, bár ideológiailag nem díjazza Ferit, de sok mindenben felnéz rá (hazaszeretet, régi értékek tisztelete). Kölcsönösen örülnek egymásnak, sikerül a lehető legvirágabb virágnyelven megbeszélni a témát. Talán még Gór Nagy Mária is meghatódik a képernyő előtt. Mielőtt végképp kínossá válna a helyzet, Barbi benyögi, hogy ő viszont szarul érzi magát, és ennek bizony semmi köze a migránsokhoz. Pityeregve fejtegeti a kamerának, hogy ismét benézte, lehet, hogy csinálnia is kell valamit a döntőhöz. Azért persze nem haragszik, csak mindjárt felvágja az ereit egy bokorban. Feri érzi, hogy ide pszichológus kell, le is vág egy monológot arról, hogy mekkora dolog itt lenni.

Valaki a saját hamvaiból jött vissza… Barbi, nézzél rám…az sem baj, ha bőgsz…éljük már meg ezt az élményt még… az egyenlítőnél naplementét nézünk, olyan felhőtornyok között…ugrálnak a halak…úgy bezabáltunk, hogy nem bírjuk megenni a kaját…

Szandinak külön bókokkal készült:

„Te egy olyan tündér vagy, akinek a hátán feketék a szárnyak…vannak a szirének még...vágysz a csókjára, de  a halál csókol meg azzal a csókkal.”

Ezután folytatódik egymásra találása Iliásszal, az egyetlen egyenes emberrel rajta kívül. Szipp. Feri teljesen odavan magától, hisz ő szívből játszott végig, mindenki láthassa. Nem is tudja már, melyik testrészére mutogasson, annyi erő van benne mindenhol.

„Nem állíthat meg semmi, csak a fizika.”

Később befut Bence, hogy közölje: nem egy, hanem két elődöntő lesz, most jön az első. Aki megnyeri, tutira ott lesz a fináléban, másnap pedig eldől, kivel küzdhet meg a végén a szavazatokért. A mai körben egy fogantyúba kell kapaszkodni a víz szélén, miközben Bence egyre jobban megdönti a deszkát a versenyzők lába alatt. Aki beesik, kiesik. Mivel Ferinek fáj a már majdnem ötvenéves válla és karja, meglepő módon nem Barbi, hanem ő csobban elsőnek. Szandi második lesz bőrtelen keze ellenére, Iliász diadalmaskodik. Szandi sírva ölelgeti a vízben, mintha valami katasztrófafilm végén lennének. A lány úgy érzi, nincs már esélye, mert ha legközelebb is második lesz, akkor…hát igen. Iliász mosolyogva rebegteti meglepően hosszú szempilláit. Elismeri, hogy Szandi nagykirály, bármennyire is elment most az önbizalma. Eközben tűz közeledik, lehet, hogy kigyullad a sziget, és  vízben kell tölteni az utolsó napokat. De aztán nem kell. Feri „tiszta őszintén” mondja, hogy Iliász ellen csak neki van esélye, az ármánykodó bosziknak annyi. 

Bence a végére mindenkit meglep egy kedves szerettével, csak Iliászt nem, mert róla még nem lehetett tudni az ajándékszervezéskor, hogy ott lesz. Miután a többieknek egyenként a nyakába ugrik valaki, közli, hogy „bocs,  Iliász, neked nincs semmi, még egy ékszerteknőst sem kapsz, hogy szeretgesd, de ugye megérted?”. Szuper a dramaturgia, tényleg, még jó, hogy az elején őt is beetette, és még meg is kérdezte, minek örülne. De sebaj, Iliász ezt is tolerálja, akárcsak a rasszizmust. Szandihoz az anyukája, Barbihoz a férjura jön, Ferihez meg a legjobb haverja. Szerencse, mert ha családtag lenne, akkor érzelgősködne, és akkor mi lenne az imidzsével? Aztán mégis sír egy sort, a fene egye meg. (De mennyire zokogna, ha hallaná, hogy Barbiéknál a nő kérte meg a férfi kezét?Jobb nem belegondolni.) Barbi amúgy az intrikáival, Szandi a bibijeivel, Feri meg az építményeivel dicsekszik, aztán az érzelmi negyedórát követően el is búcsúzunk az epizódtól.