„Szeretnétek megbeszélni, azt, ami történt, vagy engedjük el”?, provokál a tűznél Barbi, és szerencséje, hogy Feri a sokktól olyan, mint akit a bokorban megkínáltak egy jó adag nyugtatóval, mert ellenkező esetben az ő nyakát biztosan nem akarná elengedni. Gratulálok, lányok, dünnyögi rezignáltan, de Szandi nem biztos benne, hogy ennyivel megússza az árulást, valószínűsíti, hogy a férfi „dzsihádot hirdet” majd. Lehet, hogy a boszorkányoknak érdemes kicsit távolabb húzódnia a tűztől, nehogy véletlenül bele találjanak szédülni. Nem is nagyon mernek Ferire nézni, Klau is a semmibe meredve fejtegeti, hogy ő csak magát védte, na meg persze a halva született románc által megtépázott büszkeségét. Feri leszarja, hogy Benedek miért zárta kulcsra szíve ajtaját a felé önzetlenül nyitó asszony tiszta szerelme elől, esze csak a védettségen jár, amit mostantól muszáj lenne mindig megszereznie, mert ugye:

„Mint tudjuk, ahol nő bekeveredik, ott azért nem lehet semmiben nyugodtan megbízni, hát, itt meg három van bekeveredve, úgyhogy…keményen odatették magukat, be is bizonyították, hogy nők a javából…rendesen ide****tak nekünk a Benivel.”

Miután kedvenc macsónk minden bizonnyal a machetét szorongatva forgolódta át az éjszakát, miközben feminista gyűlésekről rémálmodott, beköszönt a harminckilencedik nap. Barbi van a legjobban meglepődve, hogy elmaradt a műsor, mázli, hogy úgysem kellett fizetni a jegyért. Klaunak fura Beni nélkül, állandóan az a sok szép meg nem történt pillanat jár a fejében. Feri a fantáziába menekül a trauma elől. Koppánynak képzeli magát, csak egy ló hiányzik neki, meg hogy legyen kivel beszélgetnie, hiszen a lányokkal olyat nem lehet. A menstruáció meg a cicák nem érdeklik, Proustot meg hiába is hozná szóba, ugye. A csajok a cápára is csak annyit reagálnak, hogy „óóóó, de cuki”, ahelyett, hogy hozzá hasonlóan megpróbálnák puszta kézzel elkapni. Milyen finom ebéd is lett volna, ha megvárja, amíg Feri beúszik utána!

Benedek eközben befut a Holtak Szigetére, ahol mi várja?

Ne már, jegyzi meg el nem ítélhető módon, majd lassan kezdi feldolgozni, hogy a tejesen zakkant Nóri-Lilla páros bizony lenyomta párbajban a szerinte jobbakat.

-És mit szoktatok itt csinálni?

-Semmit.

Nórának nem tetszik, hogy Beni nem is kérdezte, hogy szolgál az egészsége, és a szórakoztatásáról sem gondoskodik. Azt azért összefoglalja, hogy mi vót odaát, meg hogy a maradék mandirigmák azt hiszik, a bab is hús, ők a topnégy, meg minden. Anita diszkrét érdeklődésére a legendás Klau-ügy részleteibe is beavat:

„Megromlott a viszony… igazából nem is volt nagyon viszony, csak az legalább jó volt…most meg már elmérgesedett a helyzet.”

Egyébként meg az volt a terv, hogy Klaut teszik ki, és őt ez hidegen hagyta volna, bár ő maga Barbira szavazott. Nagyon fáj neki, hogy a (nem)szerelme (is) megszívatta.

Lazításként jöhet egy levél, amelyből Beni is értesül Anita zsákmányáról, amit bizony nem a komikus párossal, de nem is az új jövevénnyel fog megosztani. Iliásszal viszont „nagyon jól érzik egymás társaságát”, amióta itt van, ezért vele merül majd. Gergő felzokog a tévé előtt. Anitát már nem hatja meg a lányok cinizmusa+sértődős Iliász keltette bilivihar. Lilla elárulja, hogy ő örök optimista, ezért reménykedett, hogy a zátonynál majd diszkréten megetetheti Anitát egy tengeri teknőssel. Kár, hogy dr. Júdás nem őt, hanem a korrupt Iliászt veszi meg kilóra. Itt valami „álszentség van a háttér mögött”.

A mandirigma törzs, amely Feri szerint már inkább csak csoport (de nyilván nem csapat vagy család), a legújabb, egyben uccsó védettségi játékra készül. Ezúttal függő puzzle-t kell kirakni, a darabokat meg egy billenőkar alól szedhetik össze, ha a másik végén lévő vödröt megtöltik vízzel. A vályúhoz többféleképpen lehet eljutni a folyón keresztül, minél könnyebb az út, annál kisebb a használható vizestartály. A választás taktikai kérdés. Szandinak az amulett miatt egy kör, azaz egy adag víz előnye van. Ő és Klaudia igen rossz taktikát választanak, a legnehezebb, függeszkedős úton haladnak, a kezük szétmegy, a vizet kilötyögtetik, de ragaszkodnak hozzá. Feri a sok kicsi sokra megy elv mentén szépen el is jut elsőként a darabkákhoz, és sok meglepetést az sem okoz, hogy a hatalmas előnnyel megnyeri a védettséget. Barbi többször is belepotyog a folyóba, de ő valószínűleg eddig sem álmodozott a győzelemről. Állítólag inkább beugrott a vízbe, minthogy Feri útjába álljon, meg amúgy is, minek erőltesse magát, ez csak a Survivor, nem a Fűrész 8. 

Hogy ordítottam, az csak a fájdalmamat jelképezte.

(Klaudia)

Klau kissé kiborul, hogy Barbi, aki miatt elküldte élete párját, most még annyira sem volt képes, hogy legalább akadályozza Ferit, de az érintett nem hiszi, hogy bármit is tennie kellett volna azon kívül, hogy kényelmesen sétálgat, amíg mások üvöltve tépik a bőrt a tenyerükről. Neki mindene a korrektség.

Iliász és Anita valóban irigylésre méltó kalandban vesz részt, melynek során a fiú „hablegénnyé változik” és még Némót is megtalálják. Ráadásul pont vacsira érnek haza, azt hihetnénk, hogy nekik aztán bejött az élet. Anita mégis mély depresszióba esik, mert vissza kellett jönnie, és Lilláék képét bámulja a színes tengeri csillagok helyett.

„Engem már az Isten sem állít meg.”, jelenti ki Feri, aki alig akarta elhinni, hogy Szandiék ennyire hülyék lesznek, pedig ő aztán nem szavaz sok bizalmat a női agynak. Barbi úgy bólogat mellette, mint egy büszke first lady, aki pontosan tudja, hogyan kell NEM megnyerni egy ilyen viadalt. Szandi a mogyikrémes gofrit sajnálja a legjobban, amiről a semmiért mondott le, de legalább van egy olyan amulettje, ami még jó is valamire. Feri a sziget királyának érzi magát:

„Én most hátradőlök, és megnézem, ahogy ez a három kis iszapbirkózó hogy veri egymást szanaszét.”

Most már nyalizhatnak neki egyenként, előtte csak a húszmillió és Benedek megbosszulása lebeg.