Bár Klau nem tagadja, hogy végigordította a legutóbbi zsákmányszerzést, Beni szerint mégsem a torok, hanem a szív volt a fényes győzelem kulcsa. Mélyreható elemzésük során az ibonok azt is megállapítják, hogy Lilla hosszas vonszol(ód)ása nem segített az ellenfélnek. Ahogy nem fog a lány bosszúvágya sem, amit jelenleg talán még egy háromórás Wass Albert-est sem csillapíthatna. A buwayáknál vér, sírás és fogcsikorgatás várható, a sárgák nem lennének a helyükben.

Odaát Gergő gyorsan leszögezi, hogy mielőtt bárki megszólalna, ne szólaljon meg. Olyan volt ez a verseny, mint az ellenzéki együttműködés: együtt szúrták el, mindenki egyformán hibás. Lillának erről az a véleménye, hogy "bullshitblablabla", igenis ő volt a hunyó. Ezt nem csak a kamerával osztja meg, hiszen ha nem tisztázná a többiekkel is, akkor felrobbanna a feje, és az ilyesmi sosem szép látvány. Kismonológjába végül csak beszúrja a lényeget is, miszerint már nem tud bízni Anitában, alias dr. Júdásban, ami tudat alatt súlyos taknyolási kényszert okoz nála. Utóbbit nem mondja ki, de azért jó pszichológusként mindenki vágja, hogy ez a kis cicaharc még sok fejfájást okozhat. Júdás és fegyverhordozója, Gergő sem látja másképp a szitut. Előbbinek még barátja hamis szónoklata is böki a csőrét, mert minek olyasmit pofázni, amit senki nem hisz el. Csapat, meg becsület, cöh. Anita kiábrándultan hever a porban. Mivel Lilla

az emberi hülyeséget és igazságtalanságot tokkal vonóval hozza,

el kéne csapni innen a francba, csak hát ott az a hülye amulett. De hol is? Hőseink csak tippelgetni tudnak, és lehet, hogy pár buggyant kókuszdióval később már Lilla is így lesz ezzel.

A súlyos pillanatokat némi móka követi, mert a búvárruhás Benedek ugyanis nagyon viccesen vonul el tengeri herkentyűt fogni. Békalábas járását imádja a kamera, nem beszélve arról a parodisztikus üldözési jelenetről, amelynek során egy helyes kis rája áldozza életét a szórakoztatásért. Sok másért nem, mivel mint táplálék, szegény igen soványka. A nagy vadászati performansz mit sem ért volna, ha nem jönne Feri, az őserő, az örök férfi, hogy egy machetével lecsapja a pici állat pici tüskéjét. Amúgy állítólag finom, főleg a szárnya.

Iliász és Lilla a játék múltjáról, jelenéről és jövőjéről mereng, majd levonja a következtetést, hogy amennyiben nem szabadulnak meg sürgősen Anitától és Geritől, az egyesítéskor ők fognak kiesni. Mintha csak egy láthatatlan mentális fonál kötné össze elméjüket, mindketten azt matekozták ki álmatlan éjszakáikon, hogy a párocska veszélyes, ezért kigolyózásuk érdekében sürgősen beszélni kell a lányokkal. Na, persze, csak óvatosan, nehogy további matekozás, kalkulálás, osztás, szorzás, gyökvonás és logaritmus kerekedjen belőle. Szandra és Adri is egyetért abban, hogy fájó szívvel, de el kéne veszíteni a következő két kihívást, hogy aztán Gerita eltüntetésével megbontható legyen a - minden bizonnyal - újraegyesülésre készülő négyes.

Klaunak a bibijénél is jobban fáj Beni fokozatos távolodása, mely témához Barbi a csípőre tett kézzel lefelé nézésen kívül nem is tud mást hozzátenni. Sajnálja Klaut, meg minden, de itt az ideje szétszedni a szerelmes (vagy taktikus) párt. A 18. nap egy izgi küldeménnyel köszönt be, amelyben egy telefont ruháznak a Lilla ellen hősiesen kiálló Anitára. Egy hívása van, amit átengedhet másnak is, ha esetleg az a hatalmas szíve erre indítaná. Támad is nagy fejfogás, grimasz és sóhajömlés, de legalább Gergő leszarja az egészet. Iliászt elragadják az érzelmek, amit Barátok közt-szereplőket megszégyenítő testbeszéddel fejez ki. A hívást akarja, Anita nagylelkűségét azonban nem, mert akkor mégiscsak nehezebb lenne utána betartani neki.

 Szandra közösen pityereg Adrival, Gerita pedig megvitatja a mobilban rejlő lehetőségeket. Például azt, hogy Anita egyszer majd virágelvtársosan kérhessen valamit attól, akinek a kezébe nyomja a varázseszközt. Rövid lamentálás után arról, hogy vajon a többiek nem fogják-e a taktikát taktikának hinni, megegyeznek abban, hogy ez bizony soha vissza nem térő alkalom. Adri szerint van olyan, hogy önzetlen taktika, ha az ember okosan csinálja, ésövidesen meg is tudjuk, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Anita Iliásznak engedi át a telefont, aki utóbbit homlokához dörgölve búgja el kedvesének, hogy mennyire átértékelte az életét. A hihetetlen élményt valami nagy dologgal szeretné viszonozni, úgyhogy le is fújja az egész Anita-ellenes, szándékosan veszítős akciót.

A másnapi védettségi mérkőzésen egy hajítógéppel kell eltalálni a távoli célt. Az győz, akinek ez először összejön, miután élesítette az eszközöket, és a helyükre ügyeskedte a lövedékeket. Bence szokás szerint teljesen felesleges, ordibáló narrációval kíséri az eseményeket, amikor repül a lövedék, akkor azt kiáltja, „repül a lövedék”, amikor nem talál, akkor azt, hogy „nem talált”. Nem tudom, ez mire jó a játékosok és nézők idegesítésén kívül, de nagy nehezen csak vége lesz, amikor a sok "majdnem sikerült", az "irány már jó" és "pár centi hiányzott" után az ibonok beletrafálnak. A buwaya végül csak összehozta a vereséget. Ja, és közben esett is.

Ez most egy keserű tabletta lesz lenyelni,

összegzi szorult helyzetét Iliász.