Az angol period drámákat kedvelők szűk rétegének kedvezünk a Poldark sorozat hogyvoltjával, melyet PuffCinq bloggerinával közösen prezentálunk. Az évadok első fele lesz mindig az én reszortom, a második fele a pedig Puffcinqé. A történet Anglia dél nyugati vidékén, Cornwallban játszódik, és a nemesi Poldark család történetét meséli el, akik a bányászatból tartották fent kutyabőrt. A sorozat Winston Graham 12 kötetes regénye nyomán készült, melyet az író kábé egész életében írt (1945-2002), és elég komoly ismeretanyag áll mögötte, ugyanis 34 évig Cornwallban élt. A sorozat jelenleg hatalmas népszerűségnek örvend Angliában, és biztos nem vagyok egyedül a gondolattal, ha a főszereplő Ross Poldarkot alakító Aiden Turnernek tulajdonítom a siker elég nagy hányadát. De mit is lepődünk meg ezen, hiszen A Hobbitban törpként is majdnem sikerült egy tündét elcsábítania. Plusz, ha már Tolkien párhuzamot elővettük, a törpök harciasságukról, bányászatukról, kő és fémmegmunkáló képességükről ismertek, pont, mint a Poldarkok. A sorozatban lesz bőven intrika, csalódás, megtorlás, bajusz-összeakasztás, szerelem, hűtlenség, vegyítve a cornwalli bányavidék történelmével.

A történet 1781-ben kezdődik, az Amerikai Függetlenségi Háború vége felé. Hogy történelmileg is helyére tegyük a dolgokat, ez volt az a háború, amiben az USA brit gyarmatai kivívták (a franciák, spanyolok és hollandok) segítségével, hogy elszakadjanak Nagy-Britanniától. Virginia állam egyik susnyás részén pihenőzik egy kisebb csapat brit katona, köztük Ross Poldark is, aki éppen kártyázik egyik társával, de nem hajlandó a kisujján féltve őrzött gyűrűjét beadni tétnek. Felettese figyelmezteti is, hogy talán értelmesebben kéne eltöltenie a szabadidejét. Kiderül, hogy ha Poldark nem itt lenne, már lógna csempészés, és egy vámtisztviselő elagyabugyálása miatt. A felettes tiszt a kis plénum előtt elkezdi osztani az észt, hogy itt mindenki ágról szakadt gazember, de majd jóvá tehetik a bűneiket a királyuk és hazájuk szolgálatában. Persze Poldark meg haverja somolyog az orra alatt, mert a bullshit netovábbja ez az egész, kinek mi a szabadság és a zsarnokság egyébként is? De a százados nem tudja penitenciára ítélni tisztjét, mert egy lövés folytán a vére a tuskón heverő kártyalapokra fröccsen. Az ellenség rajtuk ütött, így rövid csatajelenet következik, de egy valakiért nem kell aggódnunk, és az Ross Poldark. Persze bibis az lesz, de csak annyira ájul el, hogy egy flashbackből megtudjuk, visszavárja őt a lány, akitől a gyűrűt kapta.

Ugrunk két évet az időben, és Ross már egy hintón döcög Cornwall felé, és szendergése közben útitársai a füle hallatára álmélkodnak, hogy nahát mégis életben van Ross Poldark, de bárcsak halott lenne, legalább elismerést vívott volna ki a családjának, hiszen már az apja is gazember volt. Ez ám a lelkes fogadtatás, ha már nevenincs útitársak is inkább látnák a sírkövét, mint őt. Azért még megállapítják, hogy a Poldark név még számít valamit, meg hát mégis csak ő az örökös. Na erre Rossnak kipattan a szeme, útitársai meg nem győznek szabadkozni, hogy jaj hát azt hittük alszik. Mert nyilván ér kibeszélni a másikat, ha 30 cm-re ül tőlünk, de alszik. Hősünk fel is teszi a kérdést, hogy netán meghalt idősb Poldark? Valahogy úgy, csak Rosst nem sikerült értesíteni, aki nem is egyből a birtokra megy, hanem nagybátyjához, hiszen otthon úgyse várja senki. Charles bácsi nem szarral gurigázik, szép nagy háza van, sok értékes porcelánja meg festménye. Épp meghitten vacsorázik a család, ám az utolsó falat mindenki torkán megakad, mikor Ross Poldark antrézik. Vegyes érzelmekkel fogadják, és inkább örülnek, hogy életben maradt, mint nem, de azért a döbbenettől csak kevesen ugrálnak fel az asztaltól üdvözölni. Leghevesebben unokatestvére, Francis és annak húga Verity örül, aztán szépen sorba a többiek.

Persze ott ül az asztalnál a flashbackből ismert leányzó, Elizabeth, aki szélesen mosolyog, de a család eléggé faarcot vág, mikor Ross megsimogatja a vállát. Ross persze továbbra is szereti a lányt, a gyűrűt se kártyázta el, de egyelőre nem esik le neki, hogy valami nem stimmel. Elizabeth anyja – jesszus, hogy nem tudtak egy kevésbé szétbotoxolt arcú színésznőt választani erre szerepre, teljesen kizökkent a korhűségből, mikor meglátom – meg persze elküldi az asztaltól a lányát, hogy nélküle jelentsék be Rossnak mi a szitu. Szóval kiderül hamarjában, hogy bizony nem a békére isznak éppen az egybegyűltek, hanem Francis és Elizabeth eljegyzése örömére. Ross most kapott csak igazán gyomrost, aztán mellékesen még hozzávágják, hogy az apja semmirekellő módon távozott az élők sorából, adósságot maga után hagyva, a családi birtok, Nampara se lesz egy klasszikus kasztelló, és amúgy egész Cornwall pörög a szegénység felé, sorra zárnak be a bányák. Ross nem is marad tovább, inkább hazamegy a semmibe, mint ebben a megalázott szituációban kelljen úgy tennie, mintha gond nélkül elfogadná a tényeket. Távozásképpen egy lovat kért kölcsönbe, plusz erőt vesz magán és tósztot mond az eljegyzettekre.

Az is jó ebben a sorozatban, hogy gyönyörűen van fényképezve, annyi nagytotált kapunk a magas zöldellő sziklákat csapkodó tengerről, hogy mindig át tudjuk érezni a zaklatottságra nyugalmat kereső karakterek tengerbámulását. A családi birtok, Nampara inkább emlékeztet Connor Macleod kulipintyójára, mint egy nemesi birtokra. Az élmény hasonló, mint mikor Jónás hazatér leágyúzott birtokára a Szaffiban, kecske legelészik a nappaliban, patkány futkos az asztalon, pókhálós szutyok az egész hely, a cselédek meg a baldachinos ágyban horpasztanak. Ross fel is kelti őket egy vödör vízzel, és azonnal munkára is fogja elkanászodott Jude-ot és Prudie-t, akiknek persze most szar világ van, hogy mégse csak a gazdájuk kísértetét látják. Ross igen morcosan járkál fel alá a saras kertben (esküszöm Joe Writght Büszkeség és Balítélete óta nem láttam ilyen dagonyás nemesi udvart). Szép-szép ez a zöldellő táj a másik irányba amúgy, de ebből a romhalmazból, hogy lesz háztartás?

Ross meglátogatja apja sírját, majd felkeresi a birtok bérlőit, azaz a zselléreket, akik a családi bányában dolgoztak, és végre az első arcok, akik örömmel fogadják Poldark urat, mert mind jól megölelgetik. Ross ezután az ügyvédhez megy, hogy megtudja mit hagyott rá az apja, ami éppoly csekély, mint amire számítani lehetett, pár kecó, két nullás bánya, kevés lóvé, plusz jelzálog és adósság, na meg a terméketlen föld. Szuper, se nő se pénz, kellenek ennél jobb hírek, mikor hazajössz a háborúból? Megismerjük közben a fő genyókat is a Warleggan család - George és nagybátyja - személyében, akik tehetősek, de csak amolyan újgazdagok, és a temérdek pénz ellenére nem fogadta be őket igazán az előkelő társaság. Terjednek itt a hírek, mint a futótűz, és Warlegganék is tudomást szereztek Ross helyzetéről, és most Rosst szeretnék megkörnyékezni, hátha őt anyagilag megtámogatva fentebb jutnának a létrán. Elizabeth közben sétára indulna, de az anyja persze rögtön tudja hova menne, ezért rögtön lebeszéli, hogy meglátogassa Rosst, mert hát neki kellett volna idejönnie, aztán mégsem tette, meg egyébként is a csóróságot választanád kislányom, ahelyett hogy Francis oldalán Trenwith úrnője legyél? Elizabeth első blikkre szarik a farmra, meg a jó hírnévre, de végül is valóban nem jött el Ross hozzá, úgyhogy hallgat az anyjára.  

Ross hazafele baktat, amikor Verity jön éppen hozzá lovon. Meg is állnak a sziklák szélén merengeni, és Verity elmeséli, hogy Elizabeth nem is méltatta figyelemre Francist, aztán egyszer csak mégis, Ross meg hozzá teszi, biztos Francis mellett meglátta a bányát meg a zsetont is. Legalább Verityben volt annyi, hogy elmenjen Rosshoz támogatni, Francis meg fülét-farkát behúzva várja, hogy meglegyen az esküvő. Ross otthon tesz-vesz, kalapál, meg kerítést gyárt, szabadidejében a bérlőkkel ló; mondjuk nem csodálom, hogy szívesebben tölti velük az idejét, mint a családjával. Francis közben érzi, hogy rezeg a léc, ezért elmondja Elizabeth-nek, hogy habár ő nem olyan vakmerő dalia, mint unokatestvére, de ezerrel szereti Elizabeth-et, meg hálás is, hogy hozzámegy feleségül. Menyasszonya meg erre csak annyit mond, már alig várja, hogy Francis felesége legyen. Örömkönnyek Francis szemében, és ennyit az őszinteségről.

Francis most már nyeregben érzi magát, meglátogatja a bányánál köveket pakolgató Rosst, és a csevegésből az kerekedik, hogy mindketten lemennek megnézni mi a hejhó a bánya alján. Francis aggódik, hogyan akarja Ross a bányát beindítani esetleg, meg ha már így itt vannak priviben erősködik Rossnál, hogy menjen már el az esküvőjükre, de Rossnak nem akaródzik, és fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia. Francis elkezd magyarázkodni, hogy nem akart ő Elizabeth meg Ross közé állni, de mit lehetett tenni, jöttek az érzések. Na Rossnál ekkor telik be a pohár, és jól ráüvölt unokatestvérére, hogy muszáj ezt most feszegetni? Majd a nyomatékosítás végett meg is cibálja, minek következtében Francis beleesik a bánya alján levő vízbe és fuldokolni kezd. Ross egy ideig gyilkos tekintettel nézi, és kábé várja, hogy bevégeztessen, de aztán felülkerekedik jó énje és kihúzza Francist. Ross persze végül elmegy az esküvőre, de azért nem tud végig bájvigyorogni. George Warleggan viszont megkörnyékezi és felajánlja anyagi szolgálatait, de Ross ehhez nem akar lealacsonyodni.

Elizabeth is elkapja Rosst egy kanossza körre, de már tök mindegy, Ross is inkább lekezeli ezt az egészet, hiszen nem volt köztük hivatalos megállapodás. Aztán persze sokat nem tudnak beszélni, mert Elizabeth anyja meg aztán az újdonsült férj is félbeszakítja őket. Mindenesetre Elizabeth azt szeretné, ha jó szomszédok és barátok lennének. Ross az esküvő után hazamegy, és jól leissza magát, majd a sarokba vágja a dédelgetett gyűrűt. Másnap Charles bácsi látogatja meg, és sajnálkozik egy sort Ross helyzetén, majd egy kis lovaglásra csábítja. Kilovagolnak a működő bányához, és Charles bácsi közli, hogy sajnos ők is eléggé a tönk szélén vannak, és nem termel már valami sokat a bánya. Ha ez csak így alig muzsikál, mi is várna itt Rossra? Így nagybátyja ösztönzőleg javasolja, hogy talán jobb lenne elhúznia innen, és másik pályát választania, sőt mindezt még pénzeli is, csak ne lássa már itt unokaöccsét, mert csak bajt hoz a fejükre kábé. De Rosst nem ilyen fából faragták, ő itt akarja megmutatni mire képes. Ezért hát nem fogadja el a nagybátyja pénzét, inkább elad pár ingóságot Truro város piacán, és vesz egy tehenet. Soppingolás után Ross egy perpatvarra lesz figyelmes. Éppen rögtönzött kutyaviadalt akarnak tartani a parasztok, mikor egy fiú rohan be a küzdőtérre, hogy az egyik az ő kutyája és lesznek szívesek visszaadni neki, de persze össze-vissza cibálják szegényt a kutyájával együtt. Naná, hogy Ross, mint hős megmentő lép közbe, mindezt az arra kószáló Elizabeth, Francis és Warlegganék szeme láttára.

A város kocsmája a Vörös Oroszlán, ide viszi be Ross a megütlegelt fiút, akiről Ross döbbenetére kiderül, hogy igaziból lány, csak fiú ruhában van és a haját is rongyba tekerve hordja. Aztán a kocsmáros megsúgja, hogy a lány illugani, és van egy erőszakos apja meg pár fiú testvére, és otthon semmi jó nem várja. Ross enni ad a lánynak, akit Demelzának hívnak, és egyébként lángvörös haja van. Közben meg Elizabeth toppan be, hogy egyetértéséről biztosítsa Rosst, de Francis rögtön ott terem, és elcitálja feleségét. Warleggan is odajön kötözködni, de Ross visszabasztatja a fickót a nemesi származás hiányosságával, majd felajánlja Demelzának, hogy hazaviszi. Demelzától már majdnem búcsút vesz Ross az illugani elágazásnál, ám aztán kiderül Rossnak szüksége van egy konyhalányra, és Demelza pont megfelelne, a lány meg a kutyájával együtt igent mond az ajánlatra. Ennek csak Jude és Prudie nem örül különösebben, hogy fognak még egy szájat etetni? Ross pedig már szedi elő a következő készletet, amit majd elpiacolhat.

Közben Ross kapott egy pénzzel jól kitömött borítékot Charles bácsitól, és ennek ürügyén el is látogat Trenwith-be. Sajnos a bácsi nincs otthon, csak Elizabeth. Pont itt is van az ideje egy kis cívódásnak, Ross számon is kéri rajta, hogy tényleg nem szerette őt a lány, tényleg nem volt semmi köztük, mikor lelépett háborúzni? Ross nagyon provokálja Elizabeth-et, de az asszony végül megőrzi a hidegvérét, és azt feleli, hogy már Francist szereti, Ross meg keresse a boldogságát máshol. Ross erre dúvadként távozik, hiába szalad utána Elizabeth, hogy legalább maradjanak már barátok, de hősünk hajthatatlan, sőt megüzenteti Elizabeth-tel, hogy a bácsinak teljesül a kívánsága, és ő elhúz innen a vérbe. Hazaérve kábé azonnal a távozás mezejére lépne, és vissza akarja küldeni Demelzát a családjához, de a lány családja megelőzte, és már ott hesszelnek a nappaliban. Elég fafej népek, és az apja nemcsak harmad magával jött, de a többi illugani paraszt is hőzöngve ér a helyszínre, jól bosszút állni, amiért szerintük Ross ellopta és meggyalázta a lányát.

Kezdődik is a csihi-puhi, Rossnak nem áll jól a szénája, de segítségére sietnek a bérlői. Prudie közben elszaladt Trenwith-be segítségért, de Charles bácsi rácsukja az ajtót, mert hát ő neki aztán mindegy, hogy Ross végül Londonba megy vagy a föld alá. Végül Ross egymaga eltángálja Demelza apját, meg a bérlői is elverik az illugani csőcseléket. Demelza meg közben eltűnt, de igaziból csak elrejtőzött a komódban. Ross kicsit kivan már ettől a sorozatos pofonáradattól, és kijelenti Prudie-nak, hogy ennyit azért nem ér Demelza. Szegény lány hallja az egészet, és miután Ross kimegy a szobából Puride még rátesz egy lapáttal és arra ösztönzi Demelzát, hogy jobb, ha most elmegy innen. Ross kilovagolt, és közben megtalálja a bóklászó, danolászó Demelzát. Persze hazaviszi végül, de közben még összefutnak Elizabeth-tel, aki otthon kihallgatta férje és apósa társalgását, melyből kiderült, hogy Charles bácsi attól tart Ross elszereti a menyét pipogya fia mellől, ezért akarja főleg elküldeni. Szóval Elizabeth rábeszéli Rosst, hogy maradjon Cornwallban, mert itt vannak a bányái, meg mindig, ami fontos. Ross viszont már magától is rájött erre, úgyhogy köszöni szépen, de most hazamegy, mert már tudja mihez akar kezdeni a bányáival, meg a földjével.