Tommy az elhanyagolt temetőben főcímzenére egy sírhoz masíroz. Daniel Owen, élt 1889-1919 – nu, az meg ki a tosz?
Egyébként a kép magyarázata a tudományos kísérletem, melynek lényege, h vajon tényleg többen kattintanak-e, ha pucéremberes képet látnak? Tudom, sajnos a csaj nem látszik. De azért a jelenet ebben a részben lesz.
Azért legyen temetős is.
Mindeközben Polly néni komatálat vinne Adának, de a kismama úgy tűnik inkább éhen hal, csak ne kelljen Shelbykkel érintkeznie eztán. Közben a véresre vert ifjú apát is megmutatják a cellájában néhány másodperc erejéig, csak h tudjuk, miért kell most Tommyt utálni. Aztán már Pollynál: Thomas hiába igyekszik meggyőzni az asszonyt, h nem ő dobta fel Freddie-t.
A másik gyanúsítottra váltunk (Grace is tudott Freddie-ről, akár köphetett ő is. Azon el lehet kezdeni tanakodni, melyiküktől lett volna nagyobb hitványság). Tom újabb információt juttat Grace tudtára, megadja, melyik nap fogja kiütni Billy Kimbert a nyeregből. Még nem tudni, h tényleg a szerelem vette el teljesen szeretett főhősünk eszét, vagy megint csak valamit machinál ezzel a húzással. Mindenesetre eléggé maga alatt van, mert a család most annyira nem szereti.
Nem tudom, hogy kéne hívni a következő helyszínt, de azt hiszem manapság ketrecharcnak hívják ezt a fajta baromságot szimpatikus sportot, csak itt illegális fogadásokat is kötnek arra, ki lesz a legvéresebb a végére. A két bugrisabbik Shelby-tesó épp tudtára adja a tulajnak, h ezentúl védelmi pénzt szeretne fizetni a Peaky Blinders-nek, amikor egy harmadik Shelby is feltűnik a színen. Az apjuk az, idősb Arthur Shelby, életművész és csavargó.
Persze ezt még nem tudjuk, mármint a foglalkozását. Előbb leültetik, megsöröztetik Pollynál, csak aztán hányják a szemére amit gondolnak. Egy rövid, de annál kínosabb jelenetben Arthur kénytelen elismerni, h már nem ő a családfő. Emlegetett Tommy meg is jelenik, de ő nem sokat habozik, egyből kihajítaná rég nem látott apját, aki tíz éve hagyta el őket. Apuka hiába bizonygatja h már megváltozott, Thomast nem győzi meg arról, h ő lett Birmingham mintapolgára. Arthur viszont igencsak nehezményezi, h Tommy kidobja az apjukat.
Na, és máris kiderül, ki az a Daniel Owen: a zavarodott Danny, akit Tom tán még az első részben lőtt fejbe birkaaggyal, csak hogy ne kelljen tényleg megölnie. A sír tulajdonosa Arthur szerint jelenleg Londonban tartózkodik, és így jogos a kérdés Grace részéről, h akkor viszont ki van a sírban? Arthur erre nem szeretne válaszolni, és Grace is jobban tenné, ha nem kérdezősködne folyton. Hát persze, h a csaj első útja innen a temetőbe visz ki.
A két Arthur beszélgetnek, ill. idősb Arhtur MLM-ügynököket meghazudtoló jó érzékkel mind azt hajtogatja, amit a fiatalabb hallani kíván: megtérésről, Amerikáról, sok pénzről, fantasztikus tervekről. Az ifjabbik issza a szavait és láthatóan fogékony a kiváló üzletekre, már hozná is a lóvét, h befektessen az apja bizniszébe. A beszélgetés végén azért még az apa jól agyonveri a fiát a ringben, mondjuk azt nem értem, hogyan viszi ez előrébb a kapcsolatukat. De Arthur érti, ezért büszkén kiabálja, h szereti apucit.
Thomas csendes magányában viszkizik és cigizik a kocsmában, mikor odalép hozzá egy ír faszi és a 3. részben eltűnt IRA-tag felől kérdezősködik. Grace megint fülel: naná, hiszen ő lőtte le. Tom igyekezne lerázni az illetőt, de gyorsan rájön h kénytelen lesz komolyan venni, ezért a kisszobában folytatják. Az ember közli, h az IRA biztos benne, h a Peaky-nél vannak a fegyverek. Elég meggyőző tud lenni, és a fegyvereket kéri cserébe azért, h elfelejtsék egy IRA-tag kinyírását. Tom megfelelő árért állítólag hajlandó megválni a fegyverektől. Aztán a következő képen már rohan is a felügyelőhöz, feldobni az IRA-s hapsit. McIzé kooperálna, legalábbis azt ígéri, Tommynak meg nem jönne rosszul, ha megszabadítanák az IRA-tól. Elég jól eldumálgatnak erről, és Thomas tök jól keveri a szálakat, csak attól tartok azzal nem számol, h a felügyelő milyen szinten gyűlöli őt. McIzé nem hajlandó elárulni, ki dobta fel Freddie-t. Viszont ezek szerint tényleg nem Tommy volt az, ezt most jól a szánkba is rágták.
Végre megint józenével kúszik át egyik jelenet a másikba, ahol roppant-egyszerű-és-szeretetéhes Arthur éppen kurva sok pénzt ad át az apjának. Cserébe pénteken tali a ringnél és menni Amerika. Aha.
Nagyon jó kis jelenet jön, javaslom ne olvasson senki, inkább nézze meg, az mennyivel jobb. Grace kocsmában mosogat, Tom meg az ajtón dörömböl, valami nagyon sürgős lehet. Ilyet is ritkán látunk, Tommy rendezkedik és közben ideges, annyira, h még a viszkire is nemet mond. Jön az IRA. Tom szerint ha megkapták amit akarnak, akkor ki fogják nyírni, és a csaposlány feladata lesz ezt megakadályozni. A terv az lenne, h Grace a hátsó szobából akkor lép elő a nagy fegyverével, amikor ez épp megtörténne, a többit pedig majd Tom jól elintézi. De jön a rendőrség is segíteni. (Grace csak néz, számára is érdekes, h ő nem tud semmiről.)
Az őrmester közben az utcasarkon bujkál a montys rendőrökkel, és elmagyarázza, h nemigen kell sietniük azzal a beavatkozással. Megjönnek az irás fiúk, nem isznak ők se, nem lesz ez így jó. Tommy átadja a térképet a fegyverekhez, a tagok pedig leteszik a pénzt, de igaza volt Thomasnak, mert mint kifejtik, nem áll szándékukban életben hagyni egy ilyen ostoba cigányt. Tommy megadja a jelet Grace-nek, és azt hiszem, az íreken kívül ő lepődik meg a legjobban (na jó,más nem is nagyon van jelen), mikor a kiscsaj belép, és szarozás helyett egyből kilövi az egyik tagot.
A másikkal viszont egy darabig elküszködnek, az félig meg is fojtja Tommyt. Aztán végül mégiscsak Tom kerekedik felül, és egy rézedénnyel pépesre veri a másik irás fejét. És azért ez nem mindennapos tevékenysége, az látszik. Grace is kétségbe van esve, végülis ez még csak a második általunk ismert gyilkossága a héten. Picsognak egy darabig egymás vállán, míg végre a Monty Pithon is befut. Tommy kiborulva ordítozza, h nem érti, miért nem jöttek a megbeszélt időben.
Tom aztán hazakíséri Grace-t, ahogy az egy jól sikerült randi után illik. Még egy füves cigin is megosztoznak. (Vagy sima cigi? Mindenesetre olyan, amit minimum ketten kell szívni.)
Grace McIzének számol be, aki egyetlen figyelemre méltó momentumot figyelt meg az esemény írásos jelentéséből, miszerint Grace és Tommy összebújva ácsorgott a két hulla fölött mikor rájuk találtak. Kinek mi az érdekes, ugye. Grace-nek viszont elege lett, ki akar szállni. De a kis hp előtte még képes és elárulja a fegyverek rejtekhelyét a felügyelőnek. Azért Felügyelő szavát veszi, h Tommy Shelbynek nem esik majd bántódása. Mert szimpatikus neki Tommy, azért. A csaj nem nagyon látja át, h pont ez az, amit veszélyes McIzé orrára kötni. A felügyelő szavát adja már megint, de azt már láttuk, milyen sokat ér ez a szó.
A következő montázsban árulók és elárultak szerepelnek. Láthatjuk Grace-t énekelni, az átvert Tommyt szerelmesen bámulni, Hugit a babával molyolni, szegény Arthurt az apját várni, és McIzét, amint megszerzi a fegyvereket. Grace is jelen van a fegyverek exhumálásánál, és újra megerősíti, h ő akkor kilépne a szolgálatból. Felügyelő eszét viszont annyira megzavarta valami, h képes ott helyben megkérni a lány kezét, egyébként egy egészen helyre kis beszéd keretében. Grace igyekszik kíméletesen visszautasítani, de Felügyelő heveny rángásaiból ítélve ez sehogy sem lehet elég kíméletes, és az ordítozásából már sejthető, h nemigen fogja állni a szavát Tommyt illetően.
Arthur és Apa az állomáson. Hát, kemény, akkor is, ha előre lehetett borítékolni. Apuka még képletesen rúg Arthurba egyet-kettőt, aztán ténylegesen is felkeni az állomás falára, míg Arthur végre megérti, h ki is az ő apja valójában.
Két párhuzamosan futó jelenetből kiderül, h egyrészt Tommy felfedezte a kiásott sírt, és azonnal konstatálja, h neki akkor sürgősen mennie kell. McIzé pedig lelkes beszédben hirdet hajtóvadászatot Thomas ellen, és tiszta sor, h a „nem ejtünk foglyokat”-elv keretében nyomulnak majd. Tommy elvileg menekül, de azért a csajért még csak benéz a kocsmába. Emiatt persze végül Grace-nek kell kimenekítenie a saját lakásába.
McIzé a kocsmában Thomas Shelbyt keresi, de az a nagyon vicces, h ott még soha senki sem hallotta ezt a nevet. Aztán persze egy, a fejéhez nyomott pisztoly hatására megered a csapos nyelve, kiböki, h Tommy Grace-szel ment el a lányhoz. Felügyelő reakciója minimum érdekes, mert lefújja az egész akciót.
Grace és Tommy: egy igen szép képekkel, beszűrődő zongoramuzsika hangjára finoman megkomponált jelenetben választ kapunk arra a kérdésre, h mikor fekszenek már ezek ketten végre össze. A párbeszédek is jók, és a színészek annyira együtt vannak, h még a szavakat is egyformán szépen ejtik, jó hallgatni. A szex egyik járulékos eredményeként Tom pedig többé nem hallja az idegesítő csákánykopogást a falon.
És akkor most indokolt a pucéremberes kép
Közben szerencsétlen Arthur odáig jut, h Tom Waits Time-jára, illetve egy kötélre próbálja meg felkötni magát. Persze elcseszi ezt is, mert némi fuldoklás után a kötél túl vékonynak bizonyul.
A Time marad, miközbenTommy mosolyogva alszik Grace mellett, és Felügyelő Mr Churchillel beszéli meg, h dolgát elvégezte, ezért elhagyja a várost. De előtte még azért el kell intéznie valamit.
Tom hazatérve bizonyítja, h legalább olyan jó pszichológus, mint az apja, és öt perc beszélgetéssel helyre teszi Arthur lelkiállapotát. Hiszen beindult a biznisz, ezután még névjegykártyájuk is lesz, Felügyelő pedig elhúz a városból. Az apa-kérdést azért kár, h ilyen kurtán elintézték, kaphatott volna még néhány jelenetet Tommy Flanagan. Nem tudom, biztos nem ért rá.
A végén egy hangulatos kis zenés montázs keretében láthatunk minden főszereplő Shelbyt, - igen, még Tommyt is – elégedetten mosolyogni. Elvégre ha a Főnök boldog, akkor mindenki az.
Facebook kommentek