Későn eszmélő vallási fanatikusok és szarkavaró arisztokraták - tömeggyilkosság. Határaikat próbálgató, handabandázó északi hadurak és egy zombi - asztalracsapás. Háttérben pecsenyét sütögetni akaró sunyi kis geci és rendszeres nemi erőszaktól megmentett nemeslány - összenézés. Töketlen kalóz és tettrekész rokon - királygyilkosság. Sok hajó és pár sárkány - honfoglalás. Nagyjából ennyi az előző évad hogyvoltja, meg Samu, meg Bran, meg az Éjkirály, meg a Véreb, meg Stannis, meg...aki pótolni akarna bármit is, a hogyvolt tagra klikkolva megteheti.

Az Ikrek

Frey, aki ezek szerint nem halott, azaz flashbackben vagyunk, lakomázik, és határozottan csúnyán mered maga elé, de hát ha nekem is ilyen randa gyermekeim lennének, gondolom, hasonlóan szarul érezném magam. Bort ezeknek, int, ami ugye a híres fösvénységéhez képest elég meglepő, piros betűs ünnep lehet ez a mai, az is, jön a tószt, de a fasznak mutogatják annyit a boroskupákat? Frey nem iszik a sajátjából, és a felségének sem engedi, hogy igyon, rád nem pazaroljuk, mondja, a korabeli Üvegplafon szerkesztőnője meg a háttérben forgatja a szemét. Frey elkezdi méltatni a népet, faszák vagytok, hogy legyilkoltátok a Starkokat, tényleg, egy fegyvertelen, terhes nőt hasba szúrni az nem semmi. Fura egy beszéd ez, az meg még inkább, hogy...jó, a tököm tettet tovább, amint megláttam Freyt, tudtam, hogy Arya az, és tényleg, a borban méreg van, a feleség nem hímsoviniszta disznóság miatt nem kapott bort, hanem jófejségből, és miközben a teremben mindenki meghal, Arya leveszi magáról a Frey-maszkot, mint Tom Cruise a Mission Impossible-filmek drámai csúcspontján, csak Tom nem mondja, hogy az Észak nem felejt. Abba most nem menjünk bele, hogy lesz egy 40 kilós tinilányból hetven éves vén geci attól, hogy egy maszkot húz a fejére, és abba se, hogy ki gyártotta le neki a maszkot, honnan a jelmez, miért nem feltűnő, hogy BASSZAMEG, EZ NEM A FATER, CSAK EGY GYEREK EGY RÁ HÁROM SZÁMMAL NAGYOBB KABÁTBAN, VÁSÁRI MASZKKAL A FEJIN, mer' ezt fogadjuk el így, oszt kalap, azért.

A Fal és azon túl

Hóförgeteget rendeletek a CGI-huszárok, nem is rosszat, de hát epizódonként 15 miskából csak fussa. A förgetegben lovas White Walkerek és gyalogos közlegényzombik menetelnek a Fal felé, hiába, túlvilág ide vagy oda, a disznók mindig egyenlőbbek. A menetben van két óriás zombi is, nem tudom, mikor lesz ebből csata (gondolom, valamikor augusztus végén), de fasza lesz, az tuti. A menetből ugrunk a Falra, mer ez csak egy látomás volt, tiszta idő, jeges szél, mínusz 12 lehet kábé, a Fal előtt szánkó, azon Bran, a jövőbe látó Háromszemű holló, a szánkó mellett egy nagyon fárad csaj, engedjetek már be baszki, egy hónapja húzom magam után a palit, a tököm tele van. Edd, a jelenlegi parancsnok, aki azért nem semmi karriert futott be, ha jobban megnézzük, a második évadban egy szaros tolvaj/erőszaktevő volt csak, most meg ő irányítja az emberiség utolsó védművének védelmét, szóval Edd méregeti a kapu előtt zihál csajt és a nyomorékot a szánon, és kételkedik a bemondott kiléten, mint egyszeri BKK-ellenőr az elektromos bérlet láttán, de Bran aszongya, hogy kétszer is belefutottál már a zombikba, de azok nem álltak meg, hanem jönnek. Oké, te vagy Bran, gyertek be. Majd kipróbálom a módszert a Blahán is.

Deres

Itt is kurva hideg van, mindenki fejtetőig szőrben ül, és úgy hallgatja Havast, akinek a jövőképe sötétebb, mint egy NB1-es csapaté a nemzetközi kupákban, nem elég, hogy itt a tél végre, de jönnek a zombik, mi meg baszhatjuk, mert azokat nem lehet csak úgy legyakni, a Fal nem fogja megállítani őket, és ja, tényleg, nem látott valaki mostanában egy obszidiánbányát valahol? Nem? Az kár, mert egy valíriai acélkarddal nem lehet hatmillió migráns zombit megállítani. Az alternatíva, hogy legalább a látszat kedvéért, de minden ép északi lakos keményedjen be, és forgasson fegyvert, de hirtelen, mert nagy a baj. A lakos az férfi itten, mondom, pre-újgender korban vagyunk, de Lyanna Mormont jelzi, hogy nála a lányok is harcolni fognak, szóval, ha valaki a Medve-szigetekről származó csajnak udvarol, az tőrt vigyen ajándékba, ne masnit. Ebből lesz egy kis filozófiai vita a genderszerepekről a modern társadalomban címmel, majd jön egy sokkal fontosabb kérdés, mi a fasz lesz Umberékkel meg Karstarkékkal, akik Ramsay oldalán harcoltak? Sansa szerint a birtokukat szét kell osztani a Starkokhoz hűséges urak között, de Havas másként látja a dolgokat, nem, nem, az apák bűne nem száll a fiúkra, attól, meg eleve a faterok és embereik nagy többsége odaveszett a Fattyak csatájában, hagyjuk.

Sansa visszaszól, de hát akkor jutalmazva lesznek az árulók (mármint az életükkel, mármint a jelenlegi Umberek és Karstarkok, mármint NŐK, GYEREKEK, ÖREGEK, BASZKI, SANSA, FASZOM, HISZEN A FEGYVERFORGATÓKAT ELVITTE RAMSAY KÉT HETE) és az nem jó, ejnye, Havas, milyen király vagy te, halló. Havasnak láthatóan minden erejére szüksége van, hogy ne kezdjen el in plenum üvöltözni a mostohahúgával, hogy baszki, aláásod azt a kis tekintélyemet, amit kivívtam magamnak itten, pedig mennyit dolgoztam azon a bajszon és a hátranyalt frizurán! Nem osztunk, nem fosztunk, a két család esküdjön nekem hűséget, tessen csak jönni. Az egyiket egy tízéves kölyök, a másikat egy tinicsaj képviseli, így valóban nem lesz egyszerű a zombik ellen. Úgy meg pláne nem, hogy a Vadakat Havas Tormund vezetésével elküldi a Falra, pontosabban Eastwatch-by-the-sea-hez, mert az van Hardhome-hoz légvonalban a legközelebb, a zombisereg meg ott volt legutóbb képben.

Havas és Samsa privátban megbeszélik, hogy ad egy, Havas KURVA jó király, de tényleg, az emberek szeretik de ad kettő, Sansa magánban jelezze az aggályait már, mert ez így gáz, ez a kétkedő szemöldökfelhúzás minden mondat mellé. Jóvanna, mondja Sansa, akit ugye Kisujj már fűtött, hogy legyen királynő, hiszen több jogalapja van, mint Havasnak, (muhaha, Kisujj, végre valami, amiről lófaszt se tudsz) de Sansa nem hülye. Azt azért megjegyzi óvatosan havasnak, hogy látta Joffreyt, a pöcsfejet uralkodni, és ő sem engedte, hogy megkérdőjelezzék, a végén meg lila fejjel kapkodott levegő után egy méregpohárral a kezében. Mielőtt Havas erre bármi érdemlegeset reagálna, Cersei üzenete gyön, tessék szépen nekem behódolni, különben. Havas nem foglalkozik vele, pedig, mondja Sansa, kellene, ez a nő nem viccel, bazdmeg. Később elősunnyog Kisujj is, és Sansának igyekszik a fejét teletömni baromságokkal, de hiába, lepereg róla, Joffrey, Tyrion és Ramsay oldalán Sansa mindent kitanult, amit tudni kell a pasikról. Brienne, amint meglátja, hogy Kisujj az úrnője mellett legyeskedik, rohan fel a várfalra, nyírjam ki? Sansa egyelőre életben hagyja Lord Baelisht, mert hát csak ő mentette meg a seggüket a csatában, de szerintem Kisujj az évad végét nem éli meg, Deresben legalábbis kizárt.

Királyvár

Cersei, miután egy templomot és a környező negyedet kissé lerombolt az udvari alkimista brigád segítségével, a megmaradó épületeket renováltatja, vagyis a rezidenciája belső udvarának padlójára festet egy tíz méterszer tíz méteres Westeros-alaprajzot, amin vagy Rizikózni akar majd gyerekszereplőkkel, vagy nekünk, a nézőknek elmagyarázni az időközben a fizetéséért beugró Jaime Lannister hathatós támogatása mellett, hogy miért is vannak szarban ők, Lannisterek. Mert mindenki rühelli őket, azért, és tulajdonképpen egy égtáj felé sincsenek már szövetségeseik. Cersei fején a világ leggázabb parókája vigyorog, csak mondom. A királynőnek azonban vannak tervei a jövő illetően, egészen pontosan a Greyjoyokkal kapcsolatban,m akik ezer hajóval érkeztek meg Királyvár alá, és ne is kezdjünk bele abba, hogy honnan lett két hét alatt ennyi, amikor a flotta nagy részét az előző évadban Yara és töketlen öccse elvitte magával Danyhez, van, oszt kész.

Euron, a flotta kapitánya, és a Greyjoyok királya audienciát kér Cerseitől és kap is, van neki ajánlata, üzleti: gyere hozzám, és adom a hajókat, a flottával meg te uralod a tengert, és mindenki jól jár. Mindezt elég pofátlanul, pimaszul, pökhendin előadva, mert Euron már csak ilyen. Cersei nem megy bele a dologba, míg Euron nem bizonyít, ő meg erre balra el, ok, hozok neked ajándékot. Jaime nem örül a verbális sunázásnak, ő de facto sunázza a nővérét, és nem akar ezen a jó szokásán változtatni, annak ellenére, hogy retteg tőle, Eurontól meg a hátán is feláll a szőr, mert beszólt neki: nekem van két jó dolgos kezem, mondja a kalóz röhögve, amikor azt kérdezik tőle, mit hozna ebbe a szövetségbe amúgy.

Közjáték 1: valahol az erdőben

Arya Lannister katonákra bukkan, jólfésült, énekelgetős, átlagemberekre, akik közül csak az egyik néz úgy ki, mint ed Sheeran popénekes, de ő nagyon. Esznek, beszélgetnek, te meg mit keresel erre, kérdik Aryát, akit nem ismernek fel, mert miért ismernének, ő meg mondja, hogy megy Királyvárba, Cerseit ölni. Ezen jót röhögnek, pedig.

Közjáték 2: valahol az erdőben, északabbra

Thoros, a Véreb és Beric a múlandóságról, a háború kilátástalanságáról és igazságtalanságáról filozofálgat egy parasztházban, amiben egy apa és lánya fekszik mumifikálódva, az apa kezében kés, vér a földön, a Véreb meg rájuk ismer, tán volt velük valami kapcsolata vagy két évaddal ezelőtt, de én nem emlékszem, őszintén szólva. Arra jutnak, hogy amikor minden kaja elfogyott, az apa megölte a lányát, majd saját magát, hogy ne éhezzenek, és hét ja, ez is egy megoldás. A filozofikus része a dolognak addig fajul, hogy Thoros tüzet gyújt, amitől ugye a Véreb retteg, de belenéz, és lát, látomást, zombisat, ezek a Falnak mennek, irány Eastwatch-by-the-sea. Előtte még temetnek egy sort.

Citadella

Samu a világ csicskája lett. Ahelyett, hogy a könyvtárban olvasgatna és tanulna, szaros bilit ürít, takarít, kaját szolgál fel, és a könyveket rendszerezi, de csak a ponyvákat, a szeriőz olvasnivaló el van zárva előle, kulccsal. Ami nagyon zavarja. És hiába mondja az őt orvoslásból, pontosabban anatómiából képző boncmesternek, hogy látta a zombikat és ölt is olyat, és jönnek, és baj lesz, és neki nagyon kellenének a szeriőz könyvek, mert azokban a tudás a megállításukra, azt a választ kapja, hogy csiba, te, tanulj, ami meg történni fog, az mér ezer éve is megtörtént, oszt mégis itt vagyunk. Ez nem elég Samunak, így kulcsot lop, majd random kiválaszt pár vastagabb kódexet, és este olvasgatja őket, ÉS HOPPÁCSAK, az egyikből kiderül, hogy Sárkánykő neve többszörösen is beszélő név, a Targaryenek egykori bázisa alatt bazinagy obszidiánlelőhely van, az meg kell Havasnak. Hollót küld neki, nehogy elsikkadjon a dolog. Aztán másnap éppen magánzárkákba viszi a kaját, amikor az egyik ajtaján egy ismerős, szürke leprás kéz vágódik ki, te, kövérgyerek, Dany partra szállt-e? Az ki? Dany, a sárkánykirálynő. Samu köpni-nyelni nem tud, a kéz tulajdonosa természetesen Ser Jorah, akit Dany azzal zavart el az előző évadban, hogy eredj, oszt gyógyíttasd ki magad a leprábúl, addig a szemem elé ne kerülj. Samu erről mit sem tud, de majd fog.

Sárkánykő

Dany és flottája partra száll a töküres szigeten, egy katona se, egy szolgáló se, semmi sehol, nem lesz egyszerű beindítani a háztartást, most mondom, a legközelebbi közért Dorne-ban lehet. Dany egyelőre ezzel nem foglalkozik, némán nézegeti nemes népe néhai lakhelyét, sárkányfejek mindenütt, ha valaki netán elfelejtené, hogy kik laktak itt. Felmegy abba a terembe, ahol az a fasza terepasztal áll, amin Stannis megdugta a vörös rébéket, majd tologatta a kis figuráit, és Westerost ábrázolja, ugye. Tyron a nyomában, szótlanul, érzi ő is, mekkora katarzis ez az úrnőjének, aki azzal zárja az epizódot, hogy akkor kezdhetjük? Ne volna hülyeség, ebben az egy órában nem sok minden történt ugyanis.