Végére értünk a gyerek Indy kalandjainak, Corey Carriernek köszönjük az eddigieket és vigyázó szemünket innentől a sármos Sean Patrick Flaneryre vetjük. Ahogy a cím is mondja 1916 tavaszán járunk, két éve tombol már az első világháború, bár Amerikában ebből nem sokat érezni. Indy Princetonban jár középiskolába és délutánonként diákmunkásént dolgozik egy cukrászdában. Miss Seymour visszatért Oxfordba, Jones senior a Princeton Egyetemen tanít, Anna Jonest viszont időközben elvesztettük, ő ugyanis az Indiana Jones: The Ultimate Guide szerint 1912-ben meghalt skarlátban. Szomorkodni azonban nincs idő, mert új kalandok várnak, tehát hegyibe! Hosszú lesz, de új pasi esetében ez talán érthető…

Az eredeti sugárzás szerinti 2x06 rész Princetonban nyit, az egyik benzinkútnál öreg Indy tankolni készül, amikor beáll mellé egy kék színű monster truck. Vezetője legalább 70 éves, Indy természetesen arról faggatja, minek neki ekkora autó. A másik öregúr kifejti, hogy ez neki gyerekkori álma volt, amit mostanra végre megvalósíthatott, sőt még nevet is adott a kocsinak: Myrtill, a felesége után. Indy bevallja, hogy ifjúkora óta neki is gyengéi a kocsik és belekezd egy idevágó történetbe.

Szintén Princeton, de 1916, ifjú Indynk könyvmoly üzemmódban nyomul, az angolszász ifjúsági irodalom egyik legnépszerűbb sorozatának, a Tom Swift könyveknek egyik darabját olvassa éppen az elektromos kisautóról (Tom Swift and His Electric Runabout). Barátnője, Nancy lép oda hozzá „hagyd már azt a könyvet” felkiáltással, neki sokkal izgalmasabb híre van: délután elmegy megvenni a diákbálra szánt ruhát a mamájával. Hát ez tényleg ezerszer izgisebb, mint egy autóversenyről szóló könyv, ezt nyilván mindenki belátja (rajtam kívül). Az utcán pár HMCS ücsörög egy Ford T-Modellben és azzal cikizik Indyt, hogy ő biztos gyalog jön majd a buliba. Tévedtek, kispajtások, mert Nancy apja kölcsönadja a Bugattiját, hűti le őket Indy, a csávók ettől a bejelentéstől egymás állát kezdik keresgélni a földön.

Délután Indy a cukrászdában dolgozik, a pultnál egy Rosie nevű szőkeség ücsörög és beszélget hősünkkel, közben folyamatosan rebegteti a szempilláit. Nyilván bejön neki a srác, az viszont nem nagyon vevő az ilyen technikákra. Érkezik Butch, az előbb látott HMCS-k főnöke, aki először vicceskedve beszól Indynek, majd ugyanazzal a lendülettel elhívja Rosie-t a bálba. Veled akkor sem, ha te lennél az utolsó pasi a Földön, jegyzi meg csípősen a szőke, továbbra is Indyt bűvölve. Ő azonban nem ér rá, mert belép Nancy és suttogva közli, hogy a Bugatti elromlott, apja New Yorkba akarja küldetni javításra. De hát az nem lehet, már mindenkinek elmondtam, hogy a Bugattival megyünk, esik kétségbe Indy.

Nem segít itt mán, csak a piócás ember, jut eszébe könyvmolyunknak az ismert idézet az Indul a bakterházból. Mivel azonban tengerpart mentén elenyésző a piócapopuláció, Indy úgy dönt, személyes megbeszélésből kifolyólag felkeresi Nancy apját – aki nem más, mint a Tom Swift sorozat írója, Edward Stratemeyer! Éppen az írógépét püföli, de elakad a történetben, ezért pont kapóra jön neki Indy és Nancy látogatása. Főhősét ugyanis valahogy bezárta egy inka temetkezőhelyre és nem tudja, hogy hozhatná ki onnan. Indynek természetesen egyből van javaslata, Hiram Bingham archeológus egyik publicisztikáját említi meg, amiben Bingham arról ír, hogy az inkák szerették az alagútrendszereket, ilyen pl. a Machu Picchu alatt is húzódik, Tom egy ilyenen keresztül szabaduljon ki az új regényben is. Az író hálás az ötletért, Indy autóval kapcsolatos kérésére viszont nem tud semmit biztatót mondani: a Bugatti tényleg bekrepált, a generátor ment tönkre, helyben nem lehet megjavítani. Indy viszont tud egy jó szerelőműhelyt, a Williams testvérekét, és vállalja, hogy megbeszéli velük a javíttatást.

Indy lóra pattan, Nancy a volánhoz ül, így vontatják el az autót a műhelybe, ez milyen ötlet már, és közben beszélgetni is tudnak. (Egy időben nekem is volt olyan autóm, ami rendszeresen elromlott, de én mindig kézzel toltam el a szerelőhöz, az sokkal fárasztóbb.)

A műhelyben a szerelőcsaj (emancipáció rules!) megerősíti a rossz hírt: a generátor sajnos nem javítható, újat kellene hozatni Európából, de ez a háború miatt most nem lehetséges. Hát ez szar ügy, Indy mindenesetre magával viszi a kiszerelt generátort, hátha valami csoda folytán mégis talál valakit, aki meg tudja javítani. Hazafelé menet Nancy arról győzködi Indyt, hogy neki semmi baja sincs azzal, ha gyalog mennek a bálba, de Indy azon pörög, hogy Butch akkor hogy ki fogja cikizni már. Nyugi, nem Butchot kell lenyűgöznöd, hanem engem, és az már sikerült, mondja mosolyogva Nancy, ezúton köszönöm kedves szavait a magamfajta gátlásos fickók nevében.

Este Jones senior vacsorát ad pár barátja tiszteletére, a vendégek közt ott van John Thompson mérnök, aki a közeli West Orange-ban működő Edison Kutatóintézetben dolgozik. Most éppen a tartós töltésű akkumulátorok problémáját kutatja, ha sikerülne ilyet előállítani, az komoly kihívást jelentene az olajtermelőknek és a benzingyártóknak. Thompson némi keserűséggel jegyzi meg, hogy bár a fejlesztésen ő dolgozik, de Mr. Edison fölözi le az összes ezzel járó hasznot és előnyt. Indy elmondja neki a Bugatti problémáját, Thompson szerint új generátort simán tudnak készíteni az üzemben, a fiú vigye be neki az alkatrészt.

A fiatalok másnap vonatra szállnak, eleinte csak ketten vannak a kupéban (meg persze a becsomagolt generátor), így lehetőség nyílik némi csókolózásra, de pont a döntő pillanatban belép egy ellenszenves öreglány és nagy csattogtatással kötögetni kezd, ennyit a romantikáról. West Orange-be érve a postavagonról leveszik a bicajukat és így tekernek el az intézethez. Odaérve átadják Thompsonnak a generátort és kicsit szétnéznek az üzemben, aminek gyorsulási tesztpályája is van, éppen egy piros-fekete színű Bugatti tart rajta próbafutamot, ami 120 km-rel is tud menni.

A kutatóépületből váratlanul zaj hallatszik és a kapun kirongyol egy másik autó, amiben Indyék megdöbbenve pillantják meg a kapálózó Thompsont. Elrabolták a mérnök urat!, rohan elő Dickinson, a segédmérnök, és máris hívja a rendőrséget.

Kiderül, hogy nemcsak Thompsont rabolták el, hanem pár értékes tervrajzot is, köztük az elektromos akkumulátorét és néhány haditengerészeti fejlesztését is. Dickinson (aki pont úgy néz ki, mint a fiatal Coulson ügynök) szerint a támadók németül beszéltek, bár az egyetlen mondat, amit fel tud idézni lefordítva olyasmit jelent, hogy siess, a baba / a csirke büfög. A nyomozást vezető Brady rendőrszázados ugyan elég jól tud németül, de sem neki, sem Indynek nincs fogalma, mit jelent ez a mondat, talán valami kód? Az emberrablás hírére előkerül maga Edison, aki szerint komoly a helyzet, be kell vonni a katonai hírszerzést is, sőt tájékoztatni az elnököt a rablásról, ez utóbbi ügyben majd ő intézkedik. Brady nem hajlandó visszaadni a generátort Indyéknek, mert az most már bizonyítéknak számít.

Indy és Nancy a gyár előtt agyalnak, mint jelenthet a német szöveg, Indy egyszer csak a homlokára csap, a csirke hátha az idefelé a vonatból is látott Van Hoechst baromfifeldolgozóra utal! Bicajra pattannak és elkerekeznek az üzemhez, aminek egyik oldalépületéhez keréknyom vezet, de csak oda, vissza nem. Beóvakodnak szétnézni, és az egyik sarokban szénával letakarva megtalálják az emberrablásnál használt autót. Nancy valami finom olajréteget is talál rajta, sőt a szélvédőjén egy leszakadt matrica darabját is, rajta pár betűvel. Mivel papír nincs náluk, csak toll, Nancy a csuklójára írja fel a betűket: -IL, -CH, -RY.

Indy szerint tarthatnának egy kis szünetet a nyomozásban, és szemében pajzán fénnyel Nancy körül kezd sündörögni, de megint ugrik a romantikázás, mert az emeletről zajt hallanak. Nancy óvatosan elindul a lépcső felé, Indy is halkan követni kezdi, de nem sok sikerrel. Először lefejel egy lelógó vastag láncot, aztán belelép egy gereblyébe, ami hókon csapja, ettől hátratántorodik és nagy robajjal feldönt egy polcot, majd felfelé lopakodás közben az egyik lépcsőfok beszakad alatta. Ennyit a halk osonásról, ha vannak is rosszarcok az épületben, a nagy röhögéstől elgyöngülve mostanra már biztos harcképtelenné váltak. Engedelmetekkel plagizálom magam az oroszországi kaland leírásából: „hát hogy lesz ebből a kétbalkezes marhából keményöklű kalandor?!”

Végül azért csak sikerül felérniük az emeletre, ahol az egyik helyiségben rátalálnak az összekötözött, felpeckelt szájú Thompsonra. Az asztalon rövidhullámú rádió, annak idején én is ilyenen hallgattam a Szabad Európát a 19, 25, 33, 41 és 49-es rövidhullámon, nálunk a legjobb vétel a 41-en és a 49-en volt, ha valakit érdekel. Kiszabadítják a mérnököt és értesítik a zsarukat, a kiérkező Bradynek Thompson elmondja, hogy elrablóit a tengeralattjárókkal kapcsolatos tervrajzok érdekelték, a német beszédből két szót megértett, apály és dagály.

Egyelőre sok mindent nem lehet tenni, ezért Indy és Nancy hazateker ebédelni. A nagy izgalomban nem veszik észre a közeli földúton ácsorgó sötét színű autót, benne két puhakalapos fószerrel.

Ebéd közben Stratemeyer apuval megbeszélik az eseményeket, az emberrablók nyilván lopták az általuk használt autót, és ahonnan lopták, lehet, hogy ott várható majd a tengeralattjáró felbukkanása, ami a tervrajzokért, ill. a kémekért jön. Stratemeyer amúgy nagy tisztelője Edisonnak, büszkén sorolja azokat a találmányokat, amiket ennek a nagy elmének köszönhetünk a fonográftól és az írógéptől kezdve a stencilezőgépen át a villanyvilágításig. Végszóra az ebédlőben az égők hunyorogni kezdenek és elmegy az áram, Stratemeyer a leghatékonyabb módszert választja a hiba elhárítására: nagyot üt az elektromos kapcsolótáblára és a világítás máris helyreáll.

Másnap reggel a suliban Nancy izgatottan közli elméletét Indyvel: a farmon elrejtett kocsin talált olajfolt a tengerparti finomítóból származik. Ezt elmondta a rendőröknek is, de őket nem igazán érdekelte, ezért ő ma délután kimegy a partra, mert 5-kor érkezik a dagály és valszeg a tengeralattjáró is. Indy nem túl lelkes, neki délután melóznia kell a cukrászdában, Nancy kijelenti, akkor egyedül megy. Persze ezt Indy nem hagyhatja és suli után mégiscsak kibiciklizik a partra. Nancy már ott van, Indy azon parázik, hogy a parti őrség esetleg lelövi őket, merthogy erre a lezárt szakaszra tilos bejönni. Jaj, ne nyafogj már!, mondja Nancy, hát igen, rögös út vezet a rettenthetetlen keményöklű kalandor státuszig, ebből is látszik. A praktikus leányzó még távcsövet is hozott magával, a fiatalok meglapulnak a dűnék között és onnan sasolják a tengert. Tudtam, hogy számíthatok rád, mondja mosolyogva Nancy és nyom egy gyors puszit Indynek. Cukik.

Lassan esteledik, a dagály ideje rég elmúlt, de se sárga, se semmilyen más színű tengeralattjáró nem merül fel a habokból. Nem túl messze viszont két fegyveres alakot vesznek észre, akik szintén a tengert figyelik, húbakker, mégis itt vannak a német kémek? A fiatalok beijednek, szólni kéne a parti őrségnek, de melyikük menjen? Amíg ezen vitáznak, a két alak meglepi őket, de szerencsére kiderül, hogy csak Brady nyomozó és társa az. Tehát mégis komolyan vették Nancy elméletét, Brady megnyugtatja a fiatalokat, menjenek nyugodtan haza, majd ők tovább figyelik a környéket.

Indyék hazaindulnak, persze élénk fantáziájuk azon pörög, mi van, ha Brady hazudott és ő is benne van a lopásban. Az ügy egyiküket sem hagyja nyugodni, és vacsora után egyszerre támad ugyanaz a gondolatuk: ha az elektromos akku terve megvalósul, akkor az nagy csapást jelent például a közeli Bayonne-ban működő olajvállalatnak is, lehet, hogy nekik is közük van a dologhoz. Indy gyorsan felhívja Nancyt és megbeszélik, hogy együtt szétnéznek a gyárban.

Bicajjal mennek, közben az agyuk folyamatosan pörög mindenféle elméleten. A gyárkapu fölötti feliratot (New Jersey Fuel & Oil Company) megpillantva máris megfejtik, hogy a szélvédőn talált betűk közül az IL az Oil-ra utal, megvan az első nyom. Megvárják, amíg a kapuőr másfelé figyel, beosonnak a gyárba és meg sem állnak a központi épületig. A folyosón kénytelenek meglapulni, mert az egyik irodából három férfialak lép ki és fojtott hangon vált pár szót egymással, amiből úgy tűnik, ők lehetnek a tolvajok. Ráadásul egyikük a főnök, mert az osztja az utasításokat, az arcát ugyan nem látják, de Nancy megfigyeli, hogy a cipője barna-fehér mintás. Miután a kémek elmennek, Indyék besurrannak az irodába, amelynek ajtaján ez a felirat: Research Laboratory Administration. Höjj, meg van fejtve a CH és az RY szótöredék is!

Nyilván jó nyomon járnak, mert találnak egy Edison feliratú dossziét az egyik üveges szekrényben, de hogy nyissák ki? Nancy hajtű után keresgél, Indy viszont a rapid megoldások híve, és egyetlen mozdulattal betöri az üveget. A rosszarcok főnöke ugyan időközben elment, de két társa meghallja a zajt és besiet az épületbe. Indyéknek szerencsére sikerül kijutniuk és rohannak a bezárt gyárkapu felé, na ezt hogy nyitják ki? Indy a közelben parkoló teherautó platóján kiengedi a rögzítő hevedert, mire tucatnyi olajoshordó gurul le róla és kitöri a kaput, szabad az út! (Jut eszembe az ősrégi vicc: Hitler kaputt! Hitler kaputt! – Nyitom már!)

A fiatalok biciklin menekülnek, de két irányba: Nancy viszi a terveket a rendőrségre, Indy meg maga után csalja az üldözők kocsiját. A szűk utcákon az autó nem nagyon tudja utolérni a bicajt, Indy a rakodópart felé teker, és a móló szélére érve egy pompás szaltóval a vízbe veti magát. A sötétben az üldözők későn veszik észre, hogy vége az útnak és a kocsival együtt ők is a vízbe esnek. Pár perc múlva megérkeznek a rendőrök és kihorgásznak mindenkit, Brady gratulál Indynek és Nancynek a jó fogáshoz.

A párocska másnap reggel visszaviszi a terveket Thompsonnak és Dickinsonnak, kiokoskodtuk, hogy hol rejthették el őket, és tényleg ott voltak, mondja Indy. Thompson megköszöni nekik, hogy elhozták az értékes rajzokat a finomítóból és félrevonul, hogy elzárja a dokumenteket a szekrénybe. De te nem is mondtad neki, hogy a finomítóban találtuk meg, súgja Nancy Indynek, majd azt is észreveszi, hogy a mérnök lában csinos barna-fehér mintás cipő van. Maga volt, maga irányított mindent!, kiáltja a lány, mire Thompson félrelöki őket és rohan a kijárat felé. Dickinson felragad egy tűzoltófejszét és útját állja, szerintem már Coulson ügynök szerepére próbál. Thompson földhöz vág valami vegyületet tartalmazó üvegedényt, és a feltörő sűrű füstöt kihasználva elmenekül. Beugrik a kint várakozó Bugatti tesztautóba és gázt ad, Indyék a közelben parkoló T-Modell-lel indulnak utána.

A sportautó ugyan gyorsabb, de a városon belül nem tud komolyabb előnyre szert tenni, ezért a tengerpart felé veszi az irányt. Nancy igazi női szokás szerint folyamatosan beledumál a vezetésbe, sőt még a kormányhoz is kapkod, ejnye már! A Bugatti elhúz, Indy viszont ismer egy rövidebb utat, amin elébe vághat, egy a gond, hogy az arra vezető híd jelenleg felújítás alatt van. Főhősünket azonban ez nem rettenti, ügyesen kicentizi a deszkák közti távolságot és átgurul a vízmosás fölött. Na végre, mégis van remény a kalandhős titulus megszerzésére, dőlök hátra elégedetten a székemen, csak azt felejtettem el közben, hogy nincs támlája…

De nincs idő sebkötözésre, mert már a tengerparti dűnék közt tart az üldözés. Indynek sikerül bevágnia Thompson elé, a mérnök félrekapja a kormányt és fennakad az egyik homokdombon. Gyalog menekülne tovább, de ekkor megérkeznek a rendőrök és lekapcsolják a mérnök urat. És hogy miért tette, amit tett? Mert úgy érezte, a tartós akkumulátor találmány az ő szellemi gyermeke, mégis Edison gazdagodott volna rajta és ezt Thompson önérzete nem hagyhatta.

Brady ismételten gratulál a fiataloknak, jelentkezhetnének hivatásos detektívnek is ennyi talentummal. A visszaszerzett tervek miatti örömét Edison kézcsókkal fejezi, természetesen csak Nancynek, mert Indynek más jutalmat talált ki. Értesült ugyanis a közelgő bálról és a srác rendelkezésére bocsátja a piros-fekete Bugattit. A szőke Rosie erről mit sem tudva végül úgy dönt, mégis elfogadja Butch meghívását a bálba, gyarlóság, asszony a neved, idézek egy ideillő klasszikust. Begurulnak a suli elé a T-Modell-lel, Rosie kilibeg a kocsiból és kacéran néz szét, ki mindenki látja. Ekkor kanyarodik be a Bugatti, a diákok elismerően csettintenek, Indy karját nyújtja Nancynek és indulnak be az épületbe. Rosie taktikát vált és rezegtetni kezdi a szempilláit Indy felé, de hiába, az nem veszi észre…

A jelenben a monster truck vezetője jól szórakozik a történeten és váratlan fordulattal felajánlja a slusszkulcsot Indynek. Felmásznak a vezetőfülkébe, Indy beindítja a motort és a két öregúr nagy juhézással kikanyarodik a benzinkútról.