Emberek! Ez a nap is eljött! Azaranyásók fél éven át kotortak, dömpereztek, mostak, mi meg fél éven át hogyvoltoztuk minden ügyes-bajos kis dolgukat. De ahogy Neo süti sütő mamája is megmondta a Mátrixban: aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Illetve a jóból is megárt a sok, és más ehhez hasonló okosságok örvén elérkeztünk az évadzáróhoz, mivel Parker, Hoffman és Tony egy időre lehúzza a rolót, mivel Alaszkába megérkezett tél tábornok, így befagyott minden víz, plusz a munkások segge is.

Tony

Tony azon mormog a bajsza alatt, hogy eddig elég nagy bukás ez a szezon neki, mert két célt tűzött ki maga elé, hogy 2000 uncia aranyat ásson ki, továbbá beüzemelhesse a kettes számú kotróját, de legalábbis elvigye onnan, ahol most van. Meg is kezdik szétbontani a kotrót, hogy minél kisebb súlyt nyomjon. A nagy kalapálás és törés-zúzás közben egyszer csak jön egy levél. De repülővel. Azt írja, hogy valami papírozási gebasz van. Tony máris megy a feleségéhez, hogy mi a bánatos ressebről van szó. Csak annyi, hogy ugyan a kotrót sikerült megvenni, de a területet áll, azt nem, így, ha el akarják vinni, ha egy centit is megmozdítják, akkor törvényt sértenek. Ezen Tony bepipul, és basszemegezés közben teszi fel a költői kérdést, hogy talán kérvényt kell benyújtania, hogy kinyalhassa az illetékes valagát, hogy elvihesse a saját roncshalmazát?! Ezzel az egyik célnak ugye lőttek. Marad a 2000 unciás álom. Ehhez újra üzembe kell helyezni az egy hete nagyképűen lekapcsolt mosókat. Kisebb nehézséget okoz a befagyott víz, de markolókkal sikerül megtörni a jeget, így a kotró már megy is. Ami a mosót illeti, ott az a para, hogy a vízvezetékbe is belefagyott a víz. Hőfúvóval rá kell segíteni, de aztán megy is. Több bonyodalom nincs, csak mérlegelni kell. Meglepő fordulat, hogy a kotró gyalázatosan fosul teljesített, míg a modern mosót üzemeltető Monica annyi aranyat hozott a konyhára, hogy a trágár Dagobert bácsi, azaz Tony fülig érő vigyorral fürdőzik az örömben és a sikerben, hogy meglett a 2000 uncia.

Hoffmanék

 Náluk is beütött a fagy, de ami a legnagyobb baj, hogy egyes munkások sikeresen megunták egymás pofáját így fél év összedolgozás alatt. Davidnek ott kell hagynia a Dupla Baj nevezetű mosót, mert a másiknál akad valami tennivaló. Ennek persze szerine semmi értelme van, hogy ha az egyik mosó áll, akkor a másikat is le kell állítani. In medias res, David és Troy épp bénán pofozkodik. Sikerült szétszedni őket. Troy el is magyarázza, hogy mi történt. David ott kaffogott neki, és egyszer csak azt mondta, hogy baszódjak meg. Troynak meg eldurrant az agya, mint amikor Zidane mellkason fejelte Materazzit, és azt mondta, hogy baszódjál meg te, majd megindított egy parasztlengőt, ami be is talált. Olyan nincs, hogy egy mezei bazmegelés miatt bedőljön az aranybiznisz, úgyhogy Dave úgy dönt, lemond, oszt kész. Jó, ezt azért meg kell beszélni a kocsmában. Végül minden marad a régiben. Nincs barátság, de a biznisz az biznisz. Ha a folyamatos problémákat és nehézségeket pénzre lehetne váltani, akkor Hoffman lenne a leggazdagabb ember a környéken, merthogy most az a gebasz állt elő, hogy a motorban leégtek a vezetékek. Ez baj, mert van egy kupac föld, ami alatt ha nem is tonnányi, de egy 100-200 unciányi arany biztos lapul, azt meg át kellene mosni nagy sebességgel. Józan paraszti ésszel kiötlik a tuti frankót. Hát két bányájuk van, és nincsenek is egymástól olyan messze. Simán átturháznak egyikről a másikra, ha úgy van. Kis költői túlzással, persze. De, hogy ez a táv még rövidebb legyen, hát egy új ösvényt kell csinálni. Az emberük pont ért az ilyesmihez, aki egy éjszaka alatt le is dózerolja a még sértetlenül hagyott természetet. Az ökoszisztémát lesajnálva, fákat legalulva el is készül az út, aminek hála három napig tisztára moshatják az egyik bánya aranyát a Dupla Baj nevű mosón. Öröm bódottá, mert ezzel meg is lesz az 1000 uncia aranyuk az évre. Ami azért elég gyász, hisz eleinte nagyképűen 5000 unciát tűztek ki célul. Legközelebb jobb lesz, mindja Hoffman, mert nincs az az Isten, hogy feladja ezt az idegtépő vállalkozást.

Parkerék

Meglepő fordulat: ők is küzdenek a faggyal. De ezen túl nincs különösebben semmi probléma, ami megakasztaná a munkálatokat. Ez az idilli állapot nem tart sokáig, mert az egyik markolós legény szól, hogy valami nem működik a markolójával. Jön is a szerelő, megnézi, hogy mi a helyzet az olajjal. Indít egy olyannal, hogy "Ajaj, ez nem néz ki jól." Merthogy fém forgácsok vannak a folyadékban. Gyorsan szét is kapja a motorháztetőt, és már látja is, hogy a markoló forgatásáért felelős fő fogaskerék eléggé leamortizálódott, de annyira, hogy teljesen ledarálódtak róla a fogak, amik nélkül meg nem tud forogni a gép. Ettől függetlenül addig nyomják a melót, ameddig csak lehet. Egyik este, azaz hajnalban csak három órára álltak le, egy kis szunya idejére, de addig ise állították le a vizet, de az anyatermészettel nem lehet csak úgy kiszúrni, még a folyó víz is megfagyott, ha nem is teljesen, de azért rendesen ellepte a Mosátánt a jégcsaprengeteg. Erről ennyit. Itt már nincs mit tenni, max megnézni a termést. Parker egy hátizsákkal érkezik a többiekhez. Először kiszórja, hogy eddig mennyit termeltek. Elég szépen, valami 3300 uncia környékén járnak, így csak 600 meg még valamennyi kell, hogy meglegyen a 400. Parker elkezdi önteni a cuccost, ami nem kevés, de közli, hogy ez olyan négyszáz körül van, szóval innentől már Rick vállát nyomja a súlyos teher, hogy meglesz-e a 4000. Kösz, haver, mondja magában Erre Parker előkap egy elég nagy küblit, amiből csak úgy dől kifele az aranyhomok, és biza több az, mint kétszáz. Így megvan a 4000 uncia, ami rengeteg. Pénzben pedig több mint 1 millával többet kaszáltak, mint tavaly. Ebből persze még lejönnek ilyen-olyan kötelezettségek, de azért elég szép summa ez. NEm kell félteni a srácokat, hogy nem lesz pénzük vizes zsemlére a következő fél évben, na.