Jazz szól. Gyászzene. Úgy tűnik, mindenki temetéshez készülődik, miközben Vincent a halálról és a gyászról, fájdalomról és továbblépésről narrál. Hayley, Klaus és Elijah Cami temetési menetében lépked. Vincent, Marcel, Josh és Kol pedig a LaFayette-ben, Davina sírjánál búcsúzik. Josh egy régi titokról beszél, amit csak a lánnyal osztott meg, aki olyan volt neki, mint egy tesó. A legjobb barátja volt. Kol képtelen beszélni, úgyhogy inkább nem szól. Marcel egy papírlapot vesz elő a zakójából, amire leírta a mondandóját, de végül inkább hagyja a francba, mert a szavak nem sokat érnek. Ehelyett ígéretet tesz, hogy a Mikaelsonok megfizetnek Davina haláláért…
Cami virrasztását végül tényleg a Rousseau’sba szervezték – Hayley rendezkedik, de igazából csak egy parancs van: a whisky nem fogyhat el! Elijah úgy véli, Cami értékelte volna a rendezvényt. Hayley reméli, hogy tényleg, aztán gondterhelten Klaus felé pillant, aki faarccal ácsorog a koporsó mellett. A tömegből egyszerre Will Kinney lép elő, akinek ismerős ugyan Klaus, de az ősi nem világosítja fel, hogy anno megmentette a nyomozó életét. Arra, hogy Cami különleges lány volt, előbb gorombán felelne, aztán helyesbít, merthogy Cami értékelte volna a bókot. Will rákérdez a körülményekre, mire Klaus gyanút fog – de Kinney magánemberként van jelen, nem rendőrként jött. Ekkor Marcel lép a koporsóhoz, egy hosszú szálú fehér rózsát tesz rá, majd anélkül, hogy nevelőapjára nézne, távozik. Elijah szerint időre van szüksége – csakhogy Davina egy idő múlva sem fog feltámadni, mert ők elcseszték. Marcel jogosan dühös. De ez nem akadályozza meg Klaust abban, hogy beszéljen vele.
Freya megint kotyvaszt valamit odahaza, és meglepi Kol feltűnése. Az öcskösnek viszont elég volt egy temetés egy napra, úgyhogy Camién nem kíván részt venni. Davina temetése ugyanis reggel volt. De vajon Freya miért van itthon? Csak nem bűntudata van? Esetleg túlságosan lefoglalja más halottak meggyalázása? Merthogy tényleg ott egy koponya, meg néhány csont… Mint kiderül, Alexis maradványai azok, nővérke az ősöktől lopott erővel próbálja csekkolni azt a jövőt, amit a boszi látott. Így kiderülhet, Lucien a levegőbe beszélt-e akkor, amikor azt mondta, hogy a jóslat még nincs letudva. Kol reméli, hogy a prófécia beteljesül és az egész famíliája a pokolban rohad majd meg – ő viszont lelép, mert már nincs miért maradnia. Freya visszatartaná, de Kol lepattintja azzal, hogy sosem vágyott nővérre.
Will és Vincent egy ital mellett ücsörög. A nyomozó érzi, hogy valami nem kóser, és ki akarja deríteni az igazságot – Vincent szerint viszont az igazság nem mindig tesz szabaddá, sőt! Kinney tőle is megkérdezi, mi történt Camivel, de csak valami ködös választ kap arról, hogy a lány halála ellen senki sem tudott volna tenni semmit… Csakhogy az emberek nem szoktak csak úgy meghalni: mindennek nyoma van, itt viszont semmi sincs. A boszinak mehetnéke támad, de Will tovább üti a vasat azzal, hogy el bírja viselni a válasz, és nem úgysem nyugszik addig, míg meg nem leli. Vincent habozik, de végül enged.
Josh úgy dönt, italba fojtja a bánatát – az egyetemi piálásokból úgyis kimaradt. Marcel próbálná visszafogni, mire a kisvámpír rámutat arra a kvázi hadüzenetre, amit a temetőben deklarált. Óva inti a főnit, aki aztán előveszi a szérumos üvegcsét: ideje, hogy az ősiek féljenek tőle. Josh ironikusan megjegyzi, hogy hurrá, akkor nemsokára Marcel is meg fog halni. Csodás… Nem úgy van az – a szérum egy biztosíték. A kisvámpír rámutat, hogy ezzel képes lesz megölni egy ősit; márpedig, ha egy Mikaelsont fenyeget, vagy bánt, akkor az összessel végeznie kell, Hayley-t is beleértve… Vajon Davina ezt akarta volna?
Freya egyelőre nem boldogul a jövőbelátással, nem állnak össze a részletek. De amikor Elijah bátorítólag a vállára teszi a kezét, minden a helyére kerül. Előjönnek a prófécia szokásos képei, és a slusszpoén, hogy Marcel, mint fenevad tűnik fel. Mintha áramütés érte volna, Elijah hirtelen elengedi nővérét – aztán újra felajánlja a kezét, mert mindent látniuk kell! Marcel egy hídon áll, pislákoló lámpafénynél; Elijah egy harapással a bal karján haldoklik; a véres arcú Hayley Hope-ot szorongatja; Marcel egy kiabáló tömeg közepén szíven szúrja Klaust. Végül, néhány közelmúltbeli kép után, a legutolsóban több koporsó látható mesterséges fényben, miközben Freya a jól ismert szavakat mondja: „Mind elbuktok. Egy barát, egy ellenség, egy pedig családtag által”.
Nővérke gyorsan összerakja a képet: Vincent talált egy módszert, amivel kiszedhetik Aurorából a szérumot – ha a boszi titokban megcsinálta a műveletet, a spéci keveréket pedig Marcelnek adta… akkor oltári nagy gáz van!
Marcel italozását Klaus zavarja meg, mire a főni számonkéri nevelőapján, hogy nem volt ott D temetésén. Hát, nem gondolta helyénvalónak! Helyes! Az ősi rizsázni kezd, de nem kér bocsánatot, ahogy arra Marcel is rámutat, pedig, ha a Mikaelsonok nem saját magukat helyezték volna előtérbe, akkor Davinát vissza tudták volna hozni. Klaus viszont kijelenti, hogy Lucien fenyegetést jelentett, reagálni kellett rá – ha lehetett volna egyszerre mindkettőt, Freya biztosan megmentette volna a lányt… És ennyi?! No, de akkor első körben ki is volt a felelős a fickó vendettájáért? (Hát, ezek eléggé két malomban őrölnek…)
Marcel elkeseredetten rákérdez, hogy ő tulajdonképpen micsodája Klausnak: barátja? társa? szövetségese? Mert nem igazán viselkedik úgy, mint bármelyik. Családtag? De Marcel rázza a fejét: mentor, megmentő, teremtő – igen, de Klaus sosem volt a testvére. És immár semmit sem jelent neki… Az ősi viszont bizonyítani akar, és Marcel némi gondolkodás után, a szérumot titokban zsebre vágva követi őt.
Freya csekkolja Aurora testét – a szérum eltűnt, figyelmeztetni kell Klaust. Elijah próbálta, de öccse nem veszi fel. Freya megijed, mert a bosziősöktől lopott erővel ugyan elintézte Lucient, ám az sajnos csak egyszeri mutatvány volt. Ha Marcel megissza a szérumot, ő lesz a megjövendölt szörnyeteg, és nővérke nem tudja majd megállítani… Elijah dönt: a lány keresse meg Klaust, ő pedig előkeríti Marcelt.
Kol csomagol. Egyszercsak az asztalkán lévő zenedoboz kinyílik és zenélni kezd. De nem ez az egyetlen furcsaság: a háta mögött egy szellemalak vonul át a tükörben (olyan, mint Davina); aztán egy levél gyufa (Saint-Jamesből való?) kap lángra magától; mozogni kezdenek az ajtók; a tükör megreped… Amikor az ősi belenéz, a szellemalak újra előkerül – szürke és megviselt, de tényleg Davina az! Hirtelen egy láthatatlan erő elvágja Kol torkát, aki a szerelmét kezdi el bizonygatni, mire ugyancsak váratlanul minden eltűnik. Hát ez meg mi volt???
Vincent a saját régi otthonába viszi Willt, ahol leplezetlenül beszél neki Eva agymenéseiről. A nyomozónak leesik az álla. Már-már azt hitte, megbolondult, pedig a vudu, a fekete mágia, a szellemek mind léteznek… Hát, ja. A bosziknak kellene az egyensúlyt fenntartaniuk, de a dolgok néha félresikerülnek, és emiatt az emberek jogosan félnek. Vincent a lépcső alatti titkos rekeszből egy ládikát vesz elő, abból pedig egy gömböt. Anno Eva készítette, mert el akarta vele szívni az ősök erejét. A misztikus aksi neve: „Un depot d’argente”. Mindenféle negatív energiát képes tárolni. Az ötlet az, hogy a megfelelő helyre teszik a gömböt, beindítják, és elvágják az ősöket az élők világától. Ehhez Will segítsége is kell, a szellemek ugyanis háborút akarnak, és pont leszarják, hogy a Mikaelsonokkal vívott csatában hányan vesznek oda. Mellesleg Cami is miattuk halt meg.
Klaus egy hídhoz viszi főnit (nem jó ómen!). A hely spéci. Az ősi anno idehozta Marcelt, hogy az szétszórhassa az apja hamvait. Akkor attól félt, hogy az általa felnevelt jószívű fiúban felülkerekedik a harag, de ő, az igazi rokonlélek, olyasmit tett, amire ő sosem volt képes: a hamvakkal együtt szélnek eresztette a gyűlöletét is. A híd egy küszöb Marcel múltja és jövője között… A főni meghatódás helyett felröhög. Ha Klaus azt hiszi, hogy emiatt tartozik neki, hát téved, mert nem volt áldás az élete részének lenni – ha bárki is adós itt, az bizony az ősi!
Szép a kilátás, gyönyörű a naplemente, minek ide a sok duma? Klaus vallomástevő kedvében van: elmondja, hogy amikor Marcel felnőtt, büszkeség helyett parázni kezdett – rettegett, hogy a nevelt fia lesz az ő jobb verziója. A főni viszont kijelenti, hogy egészen addig nem is gondolkodott ilyesmin, míg Klaus el nem kezdte elnyomni… Az ősi elismeri, hogy hibázott, de Marcel mindig a családja része lesz, mert annyi minden köti össze őket. Talán már éppen hatni kezdene a sok szöveg, de feltűnik Elijah, és megzavarja a puhítást…
Besötétedett. Kommandósok razziáznak a Negyedben. Az egyik boltban valami vuduszertartást zavarnak meg, a résztvevőket letartóztatják, Will pedig átadja a terepet Vincentnek. Úgy tűnik, az egész hűhó valamiféle hozzávalóért lehetett. Vincent arról magyaráz, hogy a LaFayette-ben van egy sír, ahol az élők és a holtak világa találkozik – az ősök ezen keresztül tudnak ideát aktívkodni. A gömb segítségével szétzúzhatják ezt a pontot, és megszakíthatják a két világ közti kapcsolatot. A nyomozó dolga az lesz, hogy a temető üres legyen, mivel az akció robbanásokkal járhat. Will csak azt nem érti, Vincent hogyan fogja átvinni a gömböt a szellemvilágba. Az „egyszerű” kérdésre a betoppanó Kol adja meg a választ: hát úgy, hogy meghal!
A hídnál Klaus próbálja lerázni a bátyját, de az nem tágít. Marcelnek ismerős a helyzet: az egyik ősi megpróbál békét teremteni, míg a másik veszett kutyaként tekint rá. Jellemző! Elijah rezzenéstelen arccal kérdezi, hogy hol van az? A főni kijelenti, hogy neki nem kell semmit sem bizonyítania, majd előveszi a zsebéből az üvegcsét. Klaus elsápad.
Vincent nem kér Kol segítségéből, de az ősi nem is engedélyért jött – amúgy pedig Davina hozta ide. Igen, a lány lelkének egy darabkája igenis még megvan, a saját szemével látta! D próbált kapcsolatot teremteni vele, és Kolnak szándékában áll megkeresni őt. Erre már Vincent sem tud mit mondani, inkább indul a temetőbe – Kollal.
Elijah felvilágosítja öccsét az üvegcse tartalmáról – Marcel nem tagad semmit, hiszen hűséggel nem jutott messzire, talán erővel fog. Klaus kiakad, mire a főni ellene fordítja az elmúlt órák rengeteg rizsáját: mi változna, ha bevenné a szérumot? Hiszen családtag – ó, nem is, mert ez csak akkor működik, ha Klaus irányít, úgy már nem, ha hirtelen egyenlőkké válnak. Mert bármi történjék, mindig Klaus a király! Nemde? Csakhogy a királyok végül mind elbuknak – még ő is… A lámpák villogni kezdenek, mire Elijah-nak beugrik a jóslat egyik képe (nagyon-nagyon rossz ómen!).
Vincenték Josh-tól kérnek segítséget, aki elhozta Davina kedvenc lemezét. Kol összetöri a bakelitet, egy részét a boszinak adja. Úgy fest, mint nem sokkal korábban (3. évad 11. rész), most is Josh lesz a horgony, ami ideát tartja az odaátra kirándulókat. Vincent figyelmezteti az ősit, hogy amint átmennek, ellenséges területen lesznek, szóval gyorsan kell cselekedniük. Azzal megmérgezi magát bürökkel, elmormolja a bűbájt – és már odaát is vannak. A lemez segítségével megidézik Davinát, akinek bár nagy fájdalmai vannak, de még mindig létezik…
Elijah a szérumot akarja, a főni nem alkuszik, Klaus pedig nem fogja hagyni, hogy elpusztítsák a családját – igen, az övét. Az öltönyös elmondja, hogy látta Marcel árulását, mire nevezett felhördül: könyörgött, hogy segítsenek Davinának, de Mikaelsonék inkább hagyták őt megrohadni, hogy aztán megölhessék Lucient. De igazából maga Klaus teremtette Lucient – aztán magára hagyta, és még neki állt feljebb, amikor ellenük fordult, mert mindig valaki más a hibás. Marcel anno csodálta a családi összetartásukat, de rá kellett jönnie, hogy az #örökkön-örökké igazából csak egy kifogás arra, hogy az ősiek azt tehessék, ami nekik tetszik… Talán ideje, hogy ennek vége legyen. Ajjaj, BAJ LESZ ITT!!!
Elijah arra kéri Marcelt, döntsön bölcsen. Marcel viszont felhajtaná az üvegcse tartalmát, mire nevelőapja rátámad, de sikerül őt visszavernie. Igen, egy olyan határt készül átlépni, ahonnan nincs visszaút – de ha nem így, hát majd talál más módszert arra, hogy Klaust bántsa. Az öltönyösnek újabb képek villannak be a próféciából, miközben Marcel azt mondja, amíg ő él, Klaus nem lesz biztonságban. Már nem barátok, mától ő a legrosszabb… De nem tudja befejezni a mondatot, mert Elijah önállósította magát és kitépte Marcel szívét. Bakker! Az élettelen test belezuhan a folyóba, Klaus utánakiált, de már minden mindegy.
Az ősi tesók tüzet raktak a parton. Marcel testét elsodorta a víz, nem találják. Klaus azon rugózik, hogy sikerült volna a lebeszélés, Elijah viszont abban biztos, amit látott: Marcel megvetette őket. Barát volt, családtag volt, de amikor Davina Claire meghalt, ellenség lett, aki ismeri minden titkukat, gyengeségüket, plusz mögötte áll a Strix is. Elijah-nak nem volt választása. Klaus epésen megkérdezi, hogy tényleg elhiszi-e, amit mond…
Vincent elhelyezi a bombát, Davina közli vele, hogy ideje mennie: ha az ősök el lesznek vágva, a bosziknak vezető kell majd. Vincent ellenkezik, csakhogy a lány nem kérte, hogy távozzon – egy erős mágialökettel visszaküldi a testébe. A szerelmesek is búcsúznak. Davina azt üzeni Josh-nak, hogy egy jóbarát bőven elegendő – a legtöbb embernek nincs ekkora szerencséje; Marcelnek pedig, hogy hálás, amiért ő volt a családja. Kol megígéri, hogy átadja az üzenetet, aztán elmondja, amit talán a temetésen is akart: nem a lemezboltban látta először Davinát. Amikor idegen testben, egy családi dráma kellős közepén ébredt, tele volt haraggal – aztán egyik este látta a lányt, amint kilép a Szent Annából, és mintha a világ összes gondja az ő vállát nyomta volna. Majd mágiával életre keltett néhány halott virágot, és elmosolyodott. Az a mosoly Kolt is visszahozta az életbe… Búcsúcsók. Szeretlek. Aztán Kol is visszatér a testébe. Davina beindítja a gömböt, a kripta megremeg. Menni kell. Gyorsan. Kol még visszanéz, és azt mondja: szabadítsd rájuk a poklot, Davina Claire! Egy pillanattal később robbanások rázzák meg a temetőt.
Elijah falfehéren érkezik haza, Hayley megrémül, amikor az öltönyös térdre rogy előtte, és zokogva meséli el, hogy végzett Marcellel. A lány szólni nem tud, csak ölelni… De nem sokkal később meglátogatja Klaust, aki az erkélyen időzik, és egyedül akar lenni. Hayley csak annyit mond, Elijah-nak is fáj. Na ja, csakhogy ő Marcelt fiaként szerette… Anyuci viszont látta a jóslatot, és rámutat, hogy Klaus bármilyen szörnyűségeket is tett, a bátyja mindig megbocsátott neki. Szóval neki is meg kell. Gonosz ősi pedig ahelyett, hogy dührohamot kapna, azt mondja, hogy ez úgy hangzott, mintha Cami mondta volna…
A boszi, a vámpír és az ősvámpír sétál a romokban lévő temetőben. Itt-ott még tüzek égnek. Will érkezik, és Vincent megerősíti, hogy a terv működött. Most már „csak” itt kell rendet tenni. A nyomozó bevallja, hogy hónapokig azt hitte, megbolondult, hogy valami vár rá a sötétségben – azt hitte, csak képzelődik, pedig nem. Megköszöni Vincentnek az igazságot.
Elijah teljesen magába zuhant. Hayley azzal próbálja vigasztalni, hogy nem volt más lehetőség, és majd Klaus is belátja ezt, de első körben saját magának kell megbocsátania (ez is eléggé Camis volt). Az öltönyös viszont inkább lelép, de az ajtóban megtorpan, és visszamegy, hogy megcsókolja Hayley-t. Na, végre!!!
Amikor Vincent és Josh hazatér Marcel kéglijébe, Klaus egy Hamlet-idézettel fogadja őket, és a hírrel, hogy Marcel meghalt. Miután az ősi lelép, Josh elfehéredik, és önvádolni kezd: a főni nem vette be a szérumot, mert ő lebeszélte róla – erre most halott. Vincentnek viszont a szeme se rebben: Marcel ugyanis mindent eltervezett. Abban a pillanatban megitta a szérumot, amint megkapta, aztán várta, mi történik. Szóval, ha Mikaelsonék halottnak hiszik, akkor pokoli meglepetésben lesz részük…
És tényleg. A folyó fenekén az élettelen test, már nem is élettelen – Marcel kinyitja immár vöröslő szemeit… Úgy fest, az ősiek megteremtették a saját nemezisüket.
Évadzáró következik!
Facebook kommentek