Hogy volt?

Az Ember a Fellegvárban 2x04 – Eszkalálódás

2017. február 07. 13:00 - Qedrák

Visszaugrunk egy kicsit Tagomira, aki az irodájában meditál az általa lepecsételt papír felett, amellyel engedélyt adott arra, hogy a nem japán utasok sugárzóan boldogan vegyék igénybe a távolsági buszjáratokat. Mialatt a döntése felett mereng, előveszi a felesége bekeretezett, fekete-fehér fényképét, és váratlanul egy másik helyen találja magát. Napfényes idő van, és éppen egy házioltár előtt térdepel, amelyen vidáman füstölög egy rudacska. Zavartan áll fel, fogalma sincs hol lehet, mindenesetre odakint szépen virágoznak a cseresznyefák. Hirtelen meglátja, hogy egy kocsi áll be a ház elé, és nem más érkezik meg, mint a felesége. A miniszter megrendülten nézi Micsiko teljesen hétköznapi mozdulatait, ahogy leveszi a kabátját, és feléje fordul, ám mielőtt bármi történhetne, véget ér a varázs és hirtelen visszakerül a San Franciscó-i irodájába. A felesége elejtett fényképét visszateszi a helyére.

tagomi_oltar.jpg

Lőfegyverfetisiszta Gary érkezik az ellenállókhoz, és örömmel újságolja Sarah-nak, hogy megmentették a civileket, halleluja. Frank odafent van, és egy lerobbant mosdókagyló felett atlétatrikóra vetkőzve próbálja rendbe szedni magát. Amúgy hipszterünk rendben van, azt mondja, hogy kurva felemelő érzés nem meghúzni magukat, és rögtön le is csúszik egy doboz sör, mert emberölés után azért illik egyet piálni. Helen éppen a családjával tölti a mindennapjait, a lányait virágokkal díszítve fel, amikor érkezik Alice, dr. Adler felesége. A feldúlt asszony elújságolja, hogy a férje meghalt, egyik pillanatról a másikra.

frank_sor.jpg

Berlinre váltunk, megint a Große Hallét pásztázza a kamera, majd Heusmann irodája következik, ahová Joe állít be. Kamionosunk el akarja hagyni a világ legfontosabb városát, de ehhez a miniszter engedélye kell. A drága papa nem is szeretné elengedni a fiút, és olyan szavakkal győzködi, mintha a rezsihírek olvasna be egy deklarációt a királyi tévén. Érthető okokból azonban a New Yorkban szocializálódott fiának ez nem tetszik. Össze is vesznek, mert Heusmann azt állítja, hogy Joe anyja hagyta el őt, ám kamionosunk ezt másképp tudta. Ez nem érdekli Joe-t, aki közli, hogy ott hagyja ezt a felemelően csodálatos metropoliszt.

heusmann.jpg

San Franciscóban, a Kempetai székházában nagy a nyüzsgés, elvégre nem mindennap nyírnak ki három japán katonát. Drótszemüveg-szan éppen Onodának jelent Josida társaságában, de a bölcs és hedonista katonai vezető úgy dönt, hogy elégtételt kell venni, Kidóba pedig belefojtja a tiltakozást. A főfelügyelő engedelmesen távozik, és jön Tagomi. Előző nap egy kisebb csomagot hagyott a tábornok asztalán, amelyben beszámol arról, hogy milyen egészségügyi hatásai vannak a lakosságra egy atombombának, de Onodát vajmi kevéssé érdekli az alacsonyabb rendű fehér faj szenvedése, és visszaadatja egy kisebb vita után a miniszternek a fotókat. Igazán nyeregben van a tábornok úr, úgy vitézkedik az irodákban és az éjszakai bárokban, mint a csatatereken. Tagominak azért feltűnik, hogy a titkárának, Kotomicsinek is pontosan ilyen égési sérülései vannak.

onoda_tagomi.jpg

Jóbarát Ed éppen azzal foglalkozik, amivel üres óráiban szokott, ha éppen nem rúgják le a veséit a japánok: politikai híreket olvas, és kommentálja őket. Most éppen azt, hogy Heydrich visszavonult a közélettől, ami szerinte nagy marhaság, tutit, hogy eltávolították, és valahol egy cellában rohad. Childan eközben a nyakkendőjével tesz-vesz, és egy cseppet sem érdeklik az olyan közönséges dolgok, mint a napi politika. Ráadásul marhára nem csináltak egyelőre semmit, és Frank nem biztos, hogy megérte az önfeláldozást. Nevezett hipszterünk gyorsan beállít, és magával hívja a barátját, Childannak meg odaveti, hogy készítsen valami ennivalót. Szegény régiségkereskedőt az ág is húzza.

ed_childan.jpg

Oberúristen Erich jelentését hallgatja arról, hogy mi történt San Franciscóban, és hogy találta meg a Kempetai Karen Vecchione holttestét, amely esetnek köze volt az Emberhez a Fellegvárban. Smith nem igazán figyel oda, inkább egy világtérképet sasol, amelyen Európa, Afrika, és még a világ nagyobbik fele a nácik kezén van, India, Ausztrália, meg az amerikai kontinens nyugati partja pedig a japánokéban. Ez valamiféle ihletet ad neki, mert Erichhez megbízza egy kutatással, de nem tudni, hogy mivel. Frank és Ed ezalatt megkeresik Markot a piacon, akiről ugye tudjuk, hogy zsidó, és otthon gyakorolja titokban a szertartásokat. Igazából hipszterünknek egy kis arany kellene a munkájához, de azért fizetni kellene, pénz az meg speciel nincs. De van vevőnk, nem kell pánikolni, csudajó lesz majd minden, ígéri meg Frank. Mark kételkedik, de végül belemegy az alkuba. Ed viszont emlékezteti a haverját, hogy meglehetősen ronda dolog belekeverni egy családos embert a bizniszbe, főleg úgy, hogy pontosan tudja: nem fogja tudni visszafizetni a tartozását.

frank_ed_mark.jpg

Igen ám, de lövések dördülnek, és Frankék rohannak megnézni, hogy mi az. Kiderül, hogy a japánok bosszút állnak a megölt katonákért, és minden egyes halottért tíz civilt végeznek ki, akiket sebtében szednek össze és állítanak falhoz. Frank döbbenten nézi, hogy mi folyik, Mark viszont gyorsan eltereli a gyerekeket onnan. Hipszerünk rohan is Garyékhez, és elújságolja a hírt, de a lőfegyverfetisiszta kivételesen nem rohan a tüzelőért, hanem úgy veszi tudomásul a történteket, mintha csak a rossz időjárásról lenne szó. Frank értetlenkedik, de Gary elmagyarázza egy hosszas okfejtésben, hogy a japánok most félnek, ezért dühösek, és a félelem volt a cél, ez majd eredményre fog vezetni. Frank a fogait csikorgatja, de különösebben nem jut szóhoz, míg Garynek van egy ötlete, hogy miként lehetne hipszterünk tehetségét jobban kiaknázni.

japan_sortuz.jpg

Joe jelentkezik ki a szállodából, hogy lelépjen a Reich örök fővárosából, ám a bájos akcentusú Nicole megzavarja, és meghívatja magát egy italra. Kamionosunknak ugyan nemsokára indul a Concordja a Tempelhofról, de a jelek szerint a csinos nők társaságát nem veti meg, mert enged a kissé nyomulósnak tűnő német kisasszonynak. Nicole elmesélteti Joe-val, hogy min kaptak össze, közben azért egy kicsit fényezi is a kedves papát, de a maga keresetlen, és itt-ott kritikus módján. A férfi azonban nem változtat elhatározásán, hogy visszahúz New Yorkba egy építkezésre melózni, úgyhogy Nicole feladja, és lesmárolja Joe-t búcsúképpen.

nicole.jpg

Juliana kissé idegesen megy látogatóba Oberúristenékhez, de kár aggódnia, sőt, Helen még meg is dicséri a frizuráját. Mivel éppen azzal van elfoglalva, hogy Alice-t vigasztalja, ezért rábízza Julianát Thomasra, a kamasz pedig lelkesen veti bele magát a feladatba, hogy felkészítsen egy csinos nőt az állampolgársági vizsgára. A vizsgán többek között olyasmiket kell tudni, mint például azt, hogy az igazság legfőbb eredője a Führer maga, és meg kell tanulnia azt is, hogy az amerikaiak népirtásokat hajtottak végre a háború előtt, lásd indiánok. Mindezt hallani egy nácitól valahol elég mulatságosan hangzik. Közben azonban Julia tanúja lesz annak, hogy Thomas keze megáll, és remeg, miközben a kitöltött tejet akarja elfogyasztani. San Franciscóban Onoda tábornoknak Kido jelentést tesz, hogy minden halott japánért cserébe tíz amerikait nyírtak ki, aminek a pocakos generális nagyon örül, úgyhogy el is fogadja Drótszemüveg-szan meghívását egy éjszakai lokálba.

thomas.jpg

Sarah és Frank közben megfigyel egy japán katonai posztot egy épület előtt. Hipszterünk értetlenkedik egy sort, hogy mit keres egy japán az ellenállásban, de a nő öntudatosan felel, hogy ő amerikai, csak éppen japánok a szülei. Megemlíti még a Manzanart is, ahová egyébként az amerikai japánokat zárták a háború alatt, amiről viszont Frank egy büdös szót nem hallott. Sarah nem is traktálja történelemmel a hipsztert, hanem elmagyarázza, hogy abban az épületben, amit figyelnek, találtak egy 900 kilós bombát, kellene belőle a robbanóanyag. Jahm, hát az nem lesz egyszerű, konstatálja Frank, de végül beleegyezik abba, hogy megpróbálja kihozni, viszont szüksége lesz egy mérnöki tudással bíró segéderőre is. Sarah nem tud ilyet, hipszterünk viszont igen, sejtjük is, hogy ki lesz az.

sarah.jpg

Juliana búcsúzik Thomastól és Helentől, aki sajnálkozik, hogy nem tudott foglalkozni a nővel, de Karate Jules azt mondja, hogy egyet se bánja, majd legközelebb. Pont akkor távozik, amikor Oberúristen érkezik, és a kedves üdvözlések után Smith meghívja vacsorázni őt, amit Juliana először elhárít, de Smith egy vipera mosolyával megkérdezi, hogy ilyen gyorsan más barátokat szerzett-e, úgyhogy Juliana végül igent mond. A vacsorameghívás sem akadályozza meg őt azonban abban, hogy egy telefonfülkén keresztül elkezdje felkutatni George Dixont New Yorkban.

Jóbarát Ed baromi pipa lesz Frankre, mikor kiderül, hogy mibe akarja őt belerángatni, és figyelmezteti a haverját, hogy ebből nagy bajok lehetnek. Hipszterünket azonban elkapta a harci láz, és most minden vágya, hogy bosszút álljon a japánokon. El is viszi őt Garyhez és Sarah-hoz, ahol megkapják a papírokat a bomba típusáról. Némi töprengés után arra jutnak, hogy lyukat fúrnak a magba, majd feltöltik vízzel, és a robbanóanyagot kiszivattyúzzák a bombából. Ed még ekkor is megpróbálja lebeszélni Franket, de Sarah és Gary is nagyon akarják a robbanóanyagot, úgyhogy csak fejcsóválva tudja tudomásul venni, hogy ez nem az ő napja.

frank_ed_gary.jpg

Nem is cicóznak, indul az akció, megállnak egy kocsival az épület előtt, Gary teátrálisan átad a nőnek egy fegyvert, majd a következő pillanatokban már azt látjuk, hogy Frank egy marha nagy bomba alatt fekszik, és fúrja át az oldalát. Ez nem annyira egyszerű, hipszterünk bele is töri az első fúrófejet a bombába, ami szívinfarktus közeli állapotot idéz elő Ednél, meg a munkáscuccokba öltöztetett japán nőnél is. De semmi gond, egy keményebb fúrófej, és megy minden, mint a karikacsapás, bár kapunk sok közelit a fúrófejről, meg az izzadságban csorgó arcokról. Eljut egy darabig, de utána kénytelen kézifúróra váltani, mint Buvár Kund a Pozsonynál horgonyzó német hajók alatt. Nem baj, ez is meglesz, csak sóhajtoznak előtte egy keveset.

furas.jpg

Juliana New Yorkban Dixon után nyomozva elmegy a címre, de pechje van, mert ott csak egy kedves nőt talál, aki tájékoztatja, hogy a nevezett úr néhány hónapja elköltözött. De sebaj, mert üzenetet tudok neki adni, mikor legközelebb erre jár a postáért. Amikor azonban távozik, egy ismeretlen férfi jön föl a lépcsőházba, és előbb leszólítja, majd a nevén hívja. Aligha akar jót tőle, szóval Karate Jules elkezdi szedni a lábát. Rohan ki a pályaudvarra, a markáns arcú férfi a nyomában, de sikerül leráznia. Legalábbis ezt gondolja, egészen addig, míg a szürke öltönyös és kalapos figura fel nem bukkan megint. A helyzet odáig fajul, hogy egy ismeretlen férfi mellé ül le, aki a feleségére vár, de Juliana nem rest lesmárolni, ha úgy adódik a helyzet. Érkezik is a feleség, botrányt csap, mire az ellenálló, és egy hozzá csatlakozó másik nő tüzet nyit Julianára. Mázlija van, megússza a lövöldözést, a karszalagos náci közegek pedig a két fegyveres nyomába erednek.

juliana_palyaudvar.jpg

San Francisco utcáin Gary türelmetlenül babrál a lőfegyverével, mialatt odabent Frank tovább furkálja a bombát. Hogy a figyelmét elterelje, megkéri Sarah-t, hogy meséljen a Manzanarról, aki meg is teszi ezt, többek között elmondja, hogy a szüleivel együtt zárták be őt, de a fater nagyon várta a háború végét, és a japán győzelmet. Nem telt benne örömük, mert az amerikás japánokat árulónak tekintették a birodalomban, úgyhogy két tűz közé kerültek. Az elbeszélés alatt Frank örömmel tapasztalja, hogy eljutott a kristályos robbanóanyagig.

Az éjszakai lokálban Onoda tábornok és Kido ismét piál, bár a generális felrója a főfelügyelőnek, hogy nem szereti az italt. Drótszemüveg-szan tagadja ezt, és hogy bizonyítsa az alkoholizálás iránti mélye elköteleződését, leküld egy újabb felest. Onoda azonban, bármennyire ellenszenves figura is, azt mondja, hogy messziről felismeri a hazugságot, és Kido most hazudik, bár a feljebbvalója iránti tiszteletből teszi, ami viszont menő dolog. Talán nem messze onnan Frank és a többiek telepumpálják a bombát vízzel, majd kiengedik a folyadékot. Már este van, de végül sikerrel hajtják végre a küldetést, az ellenállásnak van egy nagy adag robbanószere. Meg is érkeznek a búvóhelyre, Jóbarát Edet pedig elküldik, mondván, hogy már semmi dolga sincs (igazából eddig sem nagyon volt), hipszterünk meg Sarah maradjon szépen vigyázni a szajréra. Ednek Frank új mániája sehogyan sem tetszik.

frank_ed_2.jpg

A lokálban ezalatt Onoda már álmodozóan ittasra piálta magát, agresszívan kéri is a múltkor látott prostit, hogy igyon velük whiskeyt, Kidót pedig arra, hogy fejezze be a gombjai igazgatását. A nő inkább portóit inna, mert a whiskeyt nem szereti, de Drótszemüveg-szan a hazatérést javasolja. A tábornok annyira részeg, hogy megállni sem tud a lábán, a főfelügyelő viszont kihasználja ezt, és a pecsétjét elkérve érvényesít egy parancsot. Frank és Sarah beszélgetéssel üti el az éjszakát a rejtekhelyen, a japán nő pedig újfent a Manzanarról mesél, ahogy az amerikaiak verték az éhségsztrájkoló japán rabokat. Ez jelenti neki azóta is a motivációt arra, hogy ellenszegüljön. Amint a történetnek vége, hevesen egymásba gabalyodnak.

sarah_frank.jpg

Smith otthon megütközve tapasztalja, hogy Helen a nappaliban maga elé meredve bámul kifelé a fejéből. Amikor beszélgetni kezdenek, rögtön kiderül, hogy a felesége sejti doktor Adler halálának igazi okát. Oberúristen nem habozik, és felfedi tettének okát, mégpedig Thomas betegségét. Helen elakadó szavakkal és lassan fogja fel ennek a következményét, de Smith határozott, és kijelenti, hogy nem engedi senkinek, hogy bántsa a fiukat. Helen végül lenyugszik, és megígéri, hogy megbízik a férjében, egy öleléssel jelezve, hogy ebben egymás szövetségesei.

smith_helen.jpg

Juliana remegő térdekkel ér haza a nappali kalandjáról, és a székkel azonnal kitámasztja az ajtót. Idegességében gyorsan rágyújt egy cigire, de azért is a frász jön rá, amikor megcsörren a telefon. Aggódva veszi fel, és egy ismeretlen hang arra utasítja, hogy nézzen ki az ablakon. Megteszi, bár azok után, hogy rá vadásztak egész nap, szerintem ez nem jó ötlet. A ház előtt, a telefonkábelek elosztójánál áll egy férfi, aki beszél hozzá, és nem más ő, mint George Dixon. Az epizód úgy végződik, ahogy kezdődött: Tagomi alaposan körülnéz, és immár szándékoltan behunyja a szemét, majd meditálva átjut az alternatív valóságba, ahol a cseresznyefák hullatják virágukat.

tagomi_cseresznyefak.jpg

4 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gabba 2017.02.07. 19:45:37

szerzői névváltás? :)

Ez a Dixon volt már és csak én nem emlékszem rá, vagy új titok?

Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2017.02.08. 09:12:21

@Gabba: Dixon az első évadban nem szerepelt, és most ugye tudjuk, hogy ő Trudy igazi apja, ráadásul az az ember, aki valamiért náci egyenruhában szerepel az egyetlen felvételen, amelyen San Franciscóra nem dobnak atomot.

És igen, nicknévváltás volt, mert mindenütt ezt használom, csak a hogyvolton nem, és úgy gondoltam, ideje egységesíteni. :)

Gabba 2017.02.08. 10:31:03

@Qedrák: köszi, most már tiszta

Tagomi dimenzióváltásai még érdekesek, kíváncsi vagyok, mi lesz rá a magyarázat

nicu71 2017.02.15. 14:56:16

eszméletlen jó ez a sorozat,minden résznél meg kell állapitanom! Ja és imádom Julianát :)
süti beállítások módosítása