Hősünk lecsapta a feldobott labdát, a részt ugyanis a párbaj előkészületeivel kezdjük. Kora hajnalban az érintetteket kis szigetre viszik csónakkal – Jamesen nem látszik semmiféle érzelem, sógora annál feszültebb. Lorna annyira kíváncsi, hogy keres egy sekély helyet, ahol lábon átkelhet a folyón az említett szigetig. Az eseményt Thoyt ügyvéd és egy másik tag vezényli, de van itt orvos is.
A két fél átadja fegyverét ellenőrzésre – a vizsgáló megnézi őket, aztán visszaadja. Mr. Geary hozott magával segédet, James azonban nem, amit meglehetősen nehezményeznek. Ekkor bukkan fel a derékig vizes Lorna, jobb híján ráböknek, hogy ő a segédje. Hősünk a tűzhöz zavarja átmelegedni, miközben ők sógorával felkészülnek a párbajra. Geary többször elismétli, hogy ennek egyikük halálával kell végződnie, ám a döntnök rendre utasítja: a törvények nem engedik ezt, csupán „első vérig” tart a küzdelem, mindössze egy-egy lövés engedélyezett.
Az ellenfelek szembe állnak, és a jelre elindulnak egymás felé. Először Geary lő, és úgy nézem el is találja Jamest, ám annak kutya baja nem lesz: megszemléli magán a lőpornyomot, előre tartja a fegyvertét, és sógorához lép. Elnézést kér (gondolom a megesett sérelemért), aztán gratulál, mivel ellenfele tökéletesen célzott.
Szerinte Geary segédje a Kelet-indiai Társaság embere lehet, mert 'elfelejtett' golyót tenni a pisztolyába (azaz a Társaságnak fontosabb hősünk élete, mint sógoráé). Említett erre futásba kezd, de csupán pár lépésig jut, mert James ráemeli a fegyverét, és buksin durrantja. A többiek még fel sem ocsúdnak a döbbenetből, ő elköszön és továbbáll.
Zilpha otthon maga élesztgeti a tüzet – a személyzetet elküldte, hogy egyedül várhassa haza urát (vagy bárkit, aki hírt hoz). A férfi meg is érkezik, meglehetősen morcos állapotban. Azzal gyanúsítja feleségét, hogy kétféle módon viselkedett volna attól függően ki hal meg: ha férje tér vissza, vacsora kerül az asztalra, az élet pedig megy tovább, ha viszont James marad életben, pezsgőt bontott volna. De amúgy mindegy is, mert mindketten életben maradtak – a hogyant nem osztja meg az asszonnyal, majd megtudja a városban a pletykákból.
A Delaney-házban Lorna száraz ruhát vett, de sem ő, sem James nem mondja el Brance-nek, mi történt az estélyen (illetve utána). Ő ellenben elmeséli mi zajlott amíg nem voltak odahaza: katonák járőröztek mindenfelé, keresik azokat akik kifosztották a Társaság raktárát és lőpor kellékanyagot loptak. Már híre ment, hogy a tolvajok lógni fognak. Hősünknek a szeme sem rebben, közli a szolgálóval, hogy ha jönnek a katonák nyugodtan engedje be őket, nincs mit titkolnia.
Lorna és ő a parton reggeliznek (igen, azon a latyakos, gusztustalan helyen) – na jó, hősünk csupán pár főtt tojást hozott magával az éhségüket csillapítandó, a lényeg, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. A nő attól tart, „mostohafiát” fellógatják a lopásért, de az nem aggódik: a tengerészet már kifizette az ellopott cuccot, ergo az a Korona tulajdona volt, aki kapva kap majd az alkalmon, hogy megfingassa a Társaságot, amiért a rábízott anyagnak lába kelt. A régensherceg a tolvajt felakaszthatná, ő viszont úgy számol, hogy inkább megegyezésre fog törekedni. Ennek ugyan kissé hazárdjáték szaga van, de valljuk be, szinte minden másnak is James dolgai közül. Lorna kijelenti, hogy ő nem akarja hősünk halálát, vajon a férfi is így van ezzel? Nem kap választ, csak egy morranást, miszerint hozza el apja ládáját benne a cuccaival.
Mikor James távozik, megjelenik Winter, aki közli, hogy ő sem kívánja a férfi halálát, mert jó hozzá, és mert megígérte, hogy elviszi Ámerikába (a csaj kissé eltévedt, én csak a kérésére emlékszem, igenlő válaszra nem).
A katonák városszerte vadul keresik tovább az eltűnt salétromot, többek között átkutatják James házát, hajóját és irodáját is – sikertelenül. Eközben ő úton van a titkos laborba, csakhogy kiszúrja, hogy valaki követi. Leszáll a lováról, bevárja a tagot, majd egy jól irányzott ütéssel harcképtelenné teszi. Kést szorít a torkához, ám az nem mondja meg ki küldte, ezért kap egy vágást a gyomrába, plusz kettőt a lábaiba – életben marad, hogy el tudja mesélni a megbízóinak mi történt vele.
A tanyán Cholmondeley készíti a lőport, James hozzá érkezett terepszemlére. Vegyészünk halad a cucc előállításával, négy hét múlva lesz kész puskapor. Addig azonban elkelne neki némi segítség, amit hősünk meg is ígér. Ja, és női társaság, amit Lornában remél megtalálni, amennyiben a színésznő nem foglalt. James nemet mond arra, hogy a férfi meghívhassa bármire „mostohaanyját”, de a feltett kérdésre, miszerint együtt van-e vele, nem ad feleletet.
Említett eközben meghozta a ládát a Delaney-házba (eszerint létezik!), és Brace után kiabál, hogy segítsen bevinni. A szolgáló az ablakból nézi végig a kínlódást, de nem segít (szerintem már nem akarja kinyiffantani a nőt, mint az elején, de még idő lesz, míg elfogadja). Lorna érzi, hogy oka van az öreg morcosságának, és rákérdez, mire az elmondja, hogy a ládával van baja, mert olyan titkokat rejt, amiket jobb lenne elégetni, ahelyett, hogy megismernék.
Amit múltkor csak sejtettem, most bizonyossá válik: hősünk Ibottson tanyáján kotyvasztatja a puskaport. Bemegy a házba, ahol az öreg mellett ott találja mostohaöcsit is. Átad némi lóvét az öregnek és megbízza, hogy vegyen vízhatlan vitorlavásznat a salétrom letakarására. Az kizavarná a gyereket a megbeszélésről, mert nem tud semmit a viselt dolgaikról, ám James ezt máshogy gondolja: felvilágosítja a srácot a lopott cuccról – így már közéjük tartozik –, majd átirányítja a vegyész mellé inasnak.
Ezután kifizeti Atticust a rablásért, és ha már itt van tart egy kisebb szónoklatot az embereinek. Tudja ugyanis, hogy a Társaság szép summát ajánlott fel a nyomra vezetőnek, és tudja azt is, hogy van, aki már az árulkodáson töri a fejét; de ő ezt nem engedi, sőt megelőző csapást mér – azzal fogja, és az egyik tagnak levágja a hüvelykujját. Elrettentésnek tökéletes! Az affér után a kurvák jönnek, őket is eligazítja: a Társaság vizsgálódik, de nekik nincs letartóztatási joguk, szóval ha gondot okoznak, szóljanak neki, és ő elrendezi a maga módján. A nyomaték kedvéért kirakja az asztalra az előbb begyűjtött hüvelykujjat, mellé mézesmadzagnak egy gyémántot.
A Társaság ülést tart, ahol a rablás az egyetlen napirendi pont, és ahol Strange azzal kezdi, hogy felemeli a kezét, azaz most nem lesz jegyzőkönyvezés. (Jó, hogy Godfrey itt van, és hegyezi a fülét.) A góré ötleteket vár a tagoktól, hogy mely módon tudnák Jamest legyőzni, de a válaszokat sajnos nem halljuk.
Kurváéknál az egyik kuncsaft dugás közben kést szorít kiszolgálója nyakához, hogy infót húzzon ki belőle hősünkről. Még szerencse, hogy Winter a függöny mögött leselkedik, és azonnal segítségért szalad. A lány nem sokkal ezután a parton Atticus társaságában veszi szemügyre a támadó holttestét, melyre elrettentésül fecnit tűznek: ez James műve.
Késő este hősünk visszalátogat a tanyára, ahol Cholmondeley és öcsi nagyban kotyvasztják a cuccot. Azért jött, mert robbanást hallott, és attól tartott itt történt valami baj, de a vegyész megnyugtatja, hogy szó sincs ilyesmiről. A gyerekkel is váltana pár szót, de az csupán ijedten bámul rá, Cholmondeley világosítja fel, hogy kár a próbálkozásért, a fiú fél tőle.
Otthon rezignáltan veszi tudomásul a láda jelenlétét, aztán nekiáll, és egyesével égeti el belőle a papírokat. Lorna nem érti miért teszi, hiszen azok az apja levelei és rajzai, amiket fiának írt, mind csodaszépek (a nő olvasta őket, ellentétben hősünkkel). Jamest mindez nem nagyon érdekli, azt az okiratot keresi, mellyel apja megvásárolta a Nootkát, valamint az ő anyját az indiánoktól. Akit aztán, mikor nem volt hajlandó a társasági hölgyet játszani, egyszerűen bedugott a bolondok házába.
Lornának elered a könnye a sztorit hallgatva, felpattan, kicsapja a láda tetejét, majd elrohan. És igen, odabent figyel az ominózus szerződés; James elégedetten veszi szemügyre.
Őfelsége azt tervezi, hogy megfingatja a Társaságot az ellopott salétrom miatt, lévén háború idején szigorúbb büntetés jár azért, mert nem vigyáztak rá megfelelően. Coopnak ennél jobb ötlete van: előtúrt ugyanis néhány elfekvő iratot, melyek szerint egy bizonyos George Chichester minden évben kérvényt írt hozzá a Társaság elleni panasszal.
Mielőtt erről többet megtudnánk, hősünkre váltunk, aki abba a kórházba megy, ahol Dumbarton dolgozik. Az intézményben épp zárlat van kolera miatt, ám ez őt nem zavarja, akkor is betrappol, hogy dumálhasson a dokival, aki hívatta. Mikor megjelenik, neki szegezi a kérdést: ugye a járvány csak az ő találmánya? Igen, azért, hogy nyugodtan beszélhessenek. Azért akarta látni hősünket, mert a csapataiknak puskaporra van szüksége, James szíveskedjék 8 napon belül rendelkezésre bocsátani. Ő mindent tagad, de kár a gőzért, valahol lik van a résen, és az amcsik tudomást szereztek a tanya pontos helyéről, és az ott folyó munkálatokról (még a vegyész nevét is tudják). Oké, de a 8 nap akkor sem tartható, riposztol hősünk, ám Dumbartont ez nem hatja meg – az ún. francia módszerrel ugyanis fel lehet gyorsítani lőpor készítési folyamatot.
Az infóval azonnal Cholmondeleyhez siet, aki elmondja, hogy a franciák tényleg sikerrel jártak azzal, hogy klorátot adtak a kotyvalékhoz, ám a végbe menő folyamat annyira felgyorsult, olyan ádázul kellett kavargatni az elegyet (több műszakban több emberrel), hogy kis híján belepusztultak, és majdnem felrobbantak. James elengedi a füle mellett az ellenérveket, és már szerezné be a klorátot, ám kémikusunk nem hajlandó kötélnek állni. Ekkor megemlíti, hogy az amerikaiak ismerik a nevét, szóval vagy leszállítják az árut, vagy mindketten kötélen végzik.
Cholmondeley még tesz egy uccsó próbát: James kockára tenné a fia életét? Mert a gyerek a fia, igaz? Egyik kérdésére sem kap választ, helyette kezdheti a kotyvasztást, nemsokára érkezni fog a segéderő.
Éjjel Zilpha a hálószobájában szunyál, mikor férje beállít hozzá és meghallja, ahogy a nő hősünket szólongatja, majd felriad a jelenlétére. A dühös férfi először szorongatni kezdi, aztán lerángatja az ágyról és alaposan helyben hagyja. Mikor végez, kiböki, hogy az asszonynak papra van szüksége (szerintem inkább egy zárra a szobája ajtaján).
A korábban említett George Chichester Mr. Coop elé járul, így végre megtudjuk miért jó az ő ügye a Társaság megfingatására. Nos azért, mert a Társaság 9 évvel ezelőtt elsüllyedt hajóján, az Influencen 280 rabszolga halt meg – a hajónak még a neve sem ez volt, mindent meghamisítottak róla, így a papírjait is. Szerinte anyagi hasznon reményében szállították a rabszolgákat (szabálytalan módon), ezért cinkosok ezen emberek halálában, és a történtek eltussolásában. Coop tájékoztatja a kérelmezőt, hogy a trónörökös saját kezűleg rendelkezett egy vizsgálóbizottság felállításáról.
A következő jelenetben látjuk, ahogy a dühös Sir Strange elcsípi Mr. Wiltont a feladattal, miszerint rá bízza a vizsgálóbizottság ügyét – írjon nekik levelet, hogy a Társaság mindenben együttműködik, majd jelentkezzen az infóért, hogy mely iratokat kell megsemmisítenie.
Musgrove grófné vacsora közben váratlan látogatót kap James személyében, aki a kertben vár rá. A gróf morcosan közli feleségével, hogy amennyiben valamelyik szeretője állított be, szíveskedjék elküldeni. Az asszony nem zavartatja magát, visszafelesel urának majd kimegy a kertbe. Hősünk biztosítja róla, hogy nemsokára kész a puskapor, ám a nő nem tud semmiről. Akkor ő mégis a sztori mely részében vállalt aktív szerepet? Hát, Nootka ügyben közvetít. Elmondja, hogy továbbította az ajánlatát a megfelelő helyre, de azt javasolná, hogy az egyezséget még azelőtt kössék meg, hogy James elhagyja Londont. A férfi szerint ehhez az kellene, hogy megbízzon az amcsikban, és ott még nem tart.
Otthon meglátja a csomagot, melyet vegyészünk küldött Lornának (eszerint a tiltása ellenére mégis udvarolni kezdett), és nem lesz tőle túl boldog. A nő azonban úgy csinál, mintha nem érdekelné az egész – az ajándék könyvet felnyalábolja, a kísérő levelet hanyagolja.
Este Zilpha épp nyugovóra térne, mikor férje állja útját: papot hozott, hogy kiűzze feleségéből a démont, melynek segítségével James kísérti. Az asszony (akinek az arcán amúgy csúnyán meglátszanak ura múltkori ütlegelésének nyomai) hiába tiltakozna, a két férfi lefogja, a földre nyomja és megkötözi. A pap démonűzés címszóval mindenféle igéket kántál, közben alaposan megcsöcsörészi.
A szertartás után kikötve hagyják, férje csak jóval később oldozza el, majd mintha mi sem történt volna, felszólítja, hogy jöjjön az ágyba. Zipha nyugodtan kijelenti, hogy hamarosan így tesz, ám mikor a férje hálójába megy, az asztalhoz lép, elővesz valamiféle hosszú fém eszközt (ha nem férfi szoba lenne, kötőtűre tippelnék, bár annak túl hosszú), és csak akkor rakja a helyére – eszelős tekintettel – mikor ura felébred.
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek