Oberúristen, Drótszemüveg-szan, Karate Jules és a többiek visszatértek! (Reméljük, hogy a magyar Amazonon is lehet majd látni a sorozatot). Egy újabb évadon keresztül láthatjuk, hogy milyen remek világ köszöntött volna ránk, ha az angolszász hatalmak és a kommerek helyett a nácik meg a japánok nyerték volna meg a második világháborút. Miheztartás végett rögtön indítunk egy remek jelenettel, ahol valami német hírességről elnevezett suli előtt áll meg a sárga iskolabusz, és nem más száll ki belőle, mint az ifjú Thomas, Oberúristen fia, aki peckesen vonul végig a hitlerjugendes egyenruhájában a suliban, miközben az egyik magas, a legújabb sváb divat szerint öltöző lányt stíröli. Rend van, és fegyelem, ahogy annak a poroszos oktatásban lennie kell, és a napirend is elég kötött, mert a legelső órát mindjárt azzal kell indítani, hogy szívre tett kézzel fogadalmat tesznek, majd kitartott jobbal köszönik meg a Führernek azt, hogy újabb nagyszerű nap köszöntött Amerikára és a világra. A háttérben egy szép világtérkép, rajta a Nagy Német Birodalommal, a falon pedig a Führer képe lóg. Thomast az a megtiszteltetés éri, hogy ő szövegelheti el az osztály előtt állva a reggeli szeánszot, ami lássuk be, nem kis dolog, ragyog is tőle a kamasz orcája. Főcím jön, Edelweiss.

Joe hajókázik a Csendes-óceánon, egyetlen fehérként az egész istenverte hajón, a mellényzsebében a filmmel. Megpróbál barátságosan viselkedni, az egyik néert fel is löki, de udvariasan felsegíti, és visszaadja neki a feleségéről és a gyermekéről szóló gyűrött fotót, majd a rádióhasználatról érdeklődik a kapitánynál és a kormányosnál. Azok azonban olyan elutasítóak, mint egy rosszkedvű kormányhivatalnok a kezdődő klimax előtt.

Karate Jules éppen nincs jó passzban, bezárták valami nyirkos raktárba, ráadásul az ellenállásból jön Karen, és előbb tájékoztatja, hogy a felettesük jön, hogy eldöntse mi legyen vele, majd ráadásként lebassza, hogy mi a fenéért engedte el Joe-t, feleslegesen lett szerelmes belé. Az emlegetett felettes érkezik is Washingtonnal az oldalán, vastag keretes szemüveg, borosta, kalap, cigi, komolyan, mint egy kiöregedett hipszter, de hát abból már van egy a sorozatban. Elég zordnak tűnik, ahogy Washington is, aki legszívesebben megruházná Julianát azért, amit tett. Gary, mert hogy így hívják a kalapos ellenállót, nem fogadja el azt az érvelést, hogy Joe úgysem bántotta volna őket, mert a film az kellett volna nekik, és hát azt is magával vitte a szép szemű náci. Karate Jules megpróbálja menteni a helyzetet, hát az úgy volt, hogy ő megjegyezte minden képkockáját a filmnek, komolyan, én vagyok Grabovszky egy másik remek alternatív idővonalas műalkotásból, csak vigyetek a Fellegvárba, és elmondok mindent. Gary kissé morózusan elutasítja az ötletet, és lelövi a nőt.

Nos, nem kell sokáig várnunk, hogy kitaláljuk, Juliana nem halt meg, cserébe viszont látomások sorozatát kapjuk meg a múltjából. Kislányként még játszik a katonaviselt apjával, majd a következő képkockákon az amerikai zászlóval letakart holttestét kíséri egy virággal a kezében, előtte apja bajtársai néznek mogorván maguk elé. Aztán látjuk a kitört ablakú, szétbombázott város felett elhúzni a tengelyhatalmak gépeinek ezreit, Juliana pedig védelmezőn öleli át a húgát, mintha a bombáktól meg tudná óvni a testvérét. Utána gyorsulnak a képek, jön Frank, Joe, Trudy meg a többiek az első évadból, és mindez azzal zárul, hogy Juliana egy busz elé veti magát háttal.

Hipszter Frank ezalatt halálidegesen toporog a Kempetai kihallgatószobájában, ahol régi ismerőse és cimborája, Drótszemüveg-szan jön beszélni vele. Frank teátrális mozdulatok közepette jelenti be, hogy Jóbarát Ed ártatlan, és ő lőtte le a trónörököst azért, amiért Kido kivégeztette a nővérét meg a családját. Drótszemüveg-szan kimérten hallgatja végig, de nincs rá sok ideje, mert valami japán tábornok érkezik, és a főfelügyelő beosztottja jelzi a felettesének, hogy ideje azzal foglalkozni. Frank értetlenkedik, hát tartóztasson le, meg veressen meg az isten szerelmére, én nyírtam ki a maguk bájolgó koronahercegét. Drótszemüveg-szan lenézően annyit közöl Hipszter Frankkel, hogy nem te voltál barátocskám, és ha ki akarnálak nyírni, akkor megtehetném, mert zsidó vagy, Ed meg amúgy is bevallotta. Frank erre bepörög, hogy nem úgy volt, ő tette, még Kidónak is majdnem neki megy, csak az menti meg Franket, hogy a japán int az embereinek, hogy ne verjék meg a túlbuzgó mártírjelöltet.

Kido undorodva hagyja ott Franket, hogy az irodájában várakozó Onoda tábornokkal beszéljen. A tábornok idősebb figura, kicsattan a jóléttől, látszik, hogy arrafelé még nem hirdette ki senki, hogy nem kedveli a pocakos tábornokokat. A tábornok meg is mondja, hogy itt az ideje ünnepelni, hiszen, mint hallotta, Drótszemüveg-szannak gyanúsítottja van a trónörökös lelövése ügyében, és errefelé remek bárok vannak, ahol el lehet ütni az időt. Kido kissé zavartam azt mondja, hogy ő is így hallotta, de a generális továbbra is lelkes marad, ünnepelni akar, ha esik, ha fúj. Amikor a filmre terelődik a szó, akkor sem szomorodik el, hiába kénytelen a főfelügyelő bevallani, hogy az bizony elveszett a jakuza kezei között.

Helen Smith éppen sütiszaggatást tanít az egyik kislányának, amikor a másik szól, hogy egy kocsi érkezett a ház elé. Ennek a fele sem tréfa, gondolja Helen, hiszen a férje reggel ment el vadászatra Heydrich társaságában, ami idegességre ad okot. Elő is veszi a pisztolyt, de hamarosan kiderül, hogy a szerencse napjuk virradt fel, mert a férje érkezett meg. Gyorsan át is ölelik egymást, mert a nehezén túl vannak, és Oberúristen visszakéri Helentől a pisztolyt, aki azért könnyek között elmondja neki, hogy képtelen lett volna a gyermekeit bántani. Ezalatt Joe az óceánon hajókázik, és meghallja, hogy a rádió immár tökéletesen működőképes. Megy is ellenőrizni, de a hajón dolgozó feketék késsel és kisbaltával esnek neki, mert kiderül, hogy náci a szentem, az ellenállás pedig ötvenezer jent ajánlott a filmért. Joe szorult helyzetbe kerül, de végül megalkuszik velük, mert az SS-nek több lóvéja van, mint az ellenállásnak, és ezt még a néger rákhalászok is tudják.

Hipszter Frank csalódottan megy haza, miután nem tudta megmenteni Edet, és jobb híján szétveri a műhelyasztalát meg az otthonának egy részét. A japánoknál ezalatt valami nagy megbeszélés készül, összeülnek a főfejesek, de Tagomi sehol, és amikor Drótszemüveg-szan Kotomicsit kérdezgeti, akkor az udvarias és semmitmondó válaszokkal felelget neki. Meglepetésre azonban a miniszter felbukkan, és kimenti a beosztottját a kellemetlen helyzetből. Onoda vezényli a megbeszélést, a nyomaték kedvéért még a szamurájkardját is az asztalra teszi, de Tagomi nem rá figyel, hanem a másik világból átszűrődő hangokra, egészen addig, amíg a tábornok nem kezd el arról beszélni, hogy a tudományügyi miniszter egy kapszulát talált egy nap a zsebében. Kido jelentőségteljes pillantást vet Tagomira, pontosan tudva, hogy hogyan került az oda. Onoda folytatja, olyan lelkes, mint amikor egy pártértekezleten kell felolvasni az ötéves terv eredményeit, és valóban, mert most már a japánok is meg tudják építeni a Heisenberg-szerkezetet, amit mi másra is lehetne felhasználni, mint a nácikra mért megelőző csapásra. A megbeszélés után Kido  meg is jegyzi Tagominak, hogy tudja, hogy ő csempészte be a fegyvert Wegener segítségével, de a miniszter által vágyott béke helyett csak a háború jött közelebb.

Joe végül sikerrel jár, a négerek megkapják a pénzt, őérte pedig a nácik küldenek egy hidroplánt. Utóbbiak még egy üveg jägert, meg néhány pornómagazint is csatolnak a pénzes ládába, talán úgy vélik, hadd örüljenek ezek az alsóbbrendű lények. A tengerészek olyan boldogok, mintha most húzták ki volna a lottóötöst, a családos feka még hálálkodik is Joe-nak, hogy végre egyenesbe jön majd az életük. Joe kap egy csónakot, evezhet Isten hírével a hidroplánhoz, ahol már az elvtársai várják. Látjuk még egy pillanatra a tengerészeket, akik leürítették a pénzes bőröndöt, aminek felnyitják az alját, és jé, ott egy bomba. A következő pillanatban Joe hatalmas meglepetésére a levegőbe repül az egész hajó, pénzestül és feka rákhalászostul.

New Yorkban Smith úgy vigyorog, mint a vadalma, amikor meglátja Joe-t az irodájában, az asztalon a filmtekerccsel. Az ifjú náci azonban meglehetősen borús kedvében van, és számonkéri Oberúristenen, hogy mi a fészkes fenéért kellett kinyírni a fekákat, de Smith lepattintja, hogy a Náci Birodalom nem tárgyal bűnözőkkel és így tovább. Julianára terelődik a szó, hát ő bizony halott, Joe fiam, jobb ha elfelejted. A faterod büszke lenne rád, teszi hozzá, de Joe-t ez nem érdekli, bár azon meglepődik, hogy az apja tudja, hogy Oberúristennek dolgozik az SS-nél. Joe mindenesetre felmond, hát ilyen is van az SS-ben, kéri a kilépési papírokat meg a társadalombiztosítási jogviszony igazolását, oszt kalap, kabát. Oberúristen egy kicsit csalódott, de láthatóan más dolgok foglalják le, mert gépet foglaltat Berlinbe, ami ugye a világ legmenőbb helye manapság.

Tagomi szertartásosan pakolja el a Ji Csing jóspálcáit, meg az irodáját, mikor Kotomicsi jelenik meg, hívásra. A miniszter megköszöni a meditációról szóló tanácsát, de elmeséli neki, hogy béke helyett valami egészen mást talált meg, egy olyan helyet, amelyik szintén San Francisco, de az amerikaiak által uralt változatban. Végül arra kéri Kotomicsit, hogy hívja fel neki a trónörökös feleségét interurbán, mert csevegniük kell. A betört üvegtől véres kezű Frank az ágyában szuszog egy kicsit, amikor kopognak, és Arnold állít be. Julianát keresi, mert manapság mindenki őt keresi, de Frank a tájékoztatás helyett nekiesik, hogy miként képes tükörbe nézni azok után, hogy a japánoknak kémkedik, és elárulta nekik Trudyt, a halálát okozva ezzel. Juliana mostohaapja persze jól összeveszik vele, egészen addig, amíg Franknek eszébe nem jut Ed, viszont Arnold nem hajlandó és nem tud rajta segíteni. Újabb összeveszés, majd a nagydarab figura azt javasolja Hipszter Franknek, hogy keressen egy befolyásos japánt. Jahm, hát minden oldalzsebemben kibaszott befolyásos japánokat tartok, feleli Frank, de aztán eszébe jut valaki, aki esetleg segíthet. Vált a kamera, és ki más is bukkanna fel a képen, mint Childan, a japánmániás régiségkereskedő. Elégedetten áll Hipszter Frank elé, mert úgy érzi, hogy a másik meggondolta magát, és hát jentízezreket szakíthatnak majd a közös bizniszen, ehelyett azonban Frank elmondja, hogy a trónörökösben Childan lőszereit találták meg. Ez ugyan nem igaz, de a japánimadó kádári kisember azonnal pánikba esik, kitereli a éppen odabent tébláboló japán vevőt, és meghallgatja Frank ötletét arról, hogy a vevői között kell keresni egy japánt, aki elég befolyásos ahhoz, hogy eltérítse a Kempetait Ed kivégzésétől. Childan körülbelül annyira lelkes, mint amikor Kövér Lászlónak kell Indexet olvasnia, de kénytelen jó képet vágni a dologhoz.

Karate Jules ébredezik a drogmámorból, és először egy whiskeyüveg ötlik a szemébe, majd egy cigarettázó, szemüveges, borostás figura. Igen, ő is egy hipszter, de több hipsztert nem gyártunk ebben a hogyvoltban, legyen elég egy. A pali egy kicsit kettyósnak tűnik, ráadásul amikor Juliana szomjúságra panaszkodik, a piából tölt neki, ami aligha segít rajta. Amikor a nő kérdezni meg valamit, a férfi nekiesik, mint valami vallatótiszt, hogy itt ő kérdez, és ezt vegye tudomásul. Kettyósunk kitámolyog a lakókocsiból, majd maga után hívja Julianát is, aki kitámolyog, és kiderül, hogy egy nagyobbacska csűrben vagyunk, amely agyig meg van rakva filmtekercsekkel.

Berlin, ó Berlin, csodás fővárosa a Nagy Náci Birodalomnak, 1962-ben. Albert Speer keze munkája sugárzik át minden képkockán. Oberúristen érzi, hogy errefelé nála mindenki óberebb, úgyhogy karót nyelt tiszteletadással megy végig az egyenruhások által uralt márványfalú irodahelyiségeken. A Große Halle éppen üres, ide viszi be Smith megszerzett filmjét az egyik SS-lótifuti, Oberúristennek viszont az előtérben kell dekkolnia. A félhomályban még megpillantja a Führert is. Váltunk vissza Julesra, körbenéz, és megkérdezi, hogy ki is a Kettyós. Az azt feleli, hogy ő Abendsen, Hawthorne Abendsen, aki nem más, mint az Ember a Fellegvárban.

Oké, üljünk le egy pillanatra, már ha eddig nem úgy néztük volna ezt az epizódot, mert én azt hittem, hogy a remegő kezű Dolfi az Ember a Fellegvárban, akitől az első évadban búcsúztunk el, de ezek szerint visszatérünk a könyv cselekményéhez. Juliana tátott szájjal böngészgeti a filmeket, amelyek között olyanok is vannak, amelyek egy olyan valóságban játszódnak, ahol az amerikaiak nyerték a háborút. Ezzel egy időben Berlinben a Parkinson-kóros Hitler a szupermodern német vetítőgépbe helyezi a megszerzett filmet, és megnézi azokat a kockákat, amelyeken ugye Joe lelövi Franket, miután San Franciscót eltörli a föld felszínéről egy atombomba. Juliana ezalatt beszámol Kettyós Tominak arról, hogy mit látott a filmen, és hát megállapíthatjuk róla, hogy nem egy Grabovszky, de közel jár hozzá. Tolmácsolása közben azt látjuk, hogy pörögnek a film képei, Hitler pedig dührohamot kap, miközben nézi őket.

Kettyós Tamás elkezdi kikérdezni Julianát arról, hogy mégis kiket látott a filmen, elsorolja Franket, azonban Joe-t el akarja hallgatni, ám Abendsen őt is megnevezi, hogy honnan ismeri, azt viszont nem köti a nő orrára. Még egy ismerős férfi jut az eszébe, akit Kettyós Tamás meg is mutat neki egy filmkockán, és tényleg ő volt az. Juliana kérdésére a férfi elmagyarázza, hogy a filmek különböző valóságokat mutatnak be, amelyekben az emberek nagyon is különbözőek lehetnek a más világokban megismert énjüktől. Közben megmutatja a férfit egy filmkockán, és tényleg őt lőtték le, mint partizánt, Juliana felismeri, de itt náci egyenruhában van. A gond az, hogy a nőnek fogalma sincs arról, hogy ki az ördög a mutogatott illető. Kettyós Tamás kicsit dühös, mert minden filmben, ahol ez az alak szerepel, San Franciscónak annyi, kivéve ezt az egyet, ahol az illető náci egyenruhában parádézik halottan egy elhagyott sikátor kövezetén, szóval csak meg kellene találni, de sajnos Jules nem emlékszik rá, hogy ez az illető kicsoda.

Oberúristen a Große Halléban gyönyörködik, amelyik most éppen teljesen üres. Igazi náci építészeti remek, az épület láttán mindenkinek győzelmi mámorba facsarodna a szíve, már ha éppen nem valamelyik krematóriumban végezte a negyvenes években. Jönnek is Smithért, a Führer kész fogadni őt. A kihallgatás rövid, a keze remegését rejtegetni kívánó Hitler oda áll Smith orra elé, és az arcába mondja, hogy találja meg az Embert a Fellegvárban, mert különben mindennek vége. Leléphet. Nos, ha Oberúristen győzelmi fanfárokról álmodott Heydrich leleplezése után, akkor a Führer hamar összetörte az álmait. Amerikában Juliana együtt szív el egy cigit Kettyós Tamással, nem törődve azzal, hogy a tüdőráktól az alternatív valóság sem menti meg, és elmondja a férfinak, hogy látta a húgát, pedig tudja, hogy halott, tehát kell lennie valamilyen kiútnak. Kettyósunk viszont nem hajlandó felelni, ehelyett teljesen bepörög, és utalások tömkelegét teszi arra, hogy esetleg Julianát is látta a filmeken. A nőnek nincs sok ideje kérdezgetni, mert egyszer csak megjelenik Gary, és megint lelövi Karate Julest.

Tagomi a japán stílusú otthonában étkezik, majd meditál a felesége és a fia fényképe felett, egészen addig, amíg az az ötlete nem támad, hogy felhívja Wegenert Berlinben. Helyette azonban a felesége veszi fel, aki elmondja, hogy a férje halott, és árulóként végezte, mert meg akarta ölni a Führert. Frank kétségbeesetten böngészi Childan vásárlói könyvét, nevek után kutatva, és végül egyetlen ember marad, akire hathatnak, ez pedig nem más, mint a régiségkedvelő Paul Kaszura, aki egyébként védőügyvéd, és a hamisítványuk vásárlója volt legutóbb. Mennek is a férfi házába, Childan kioktatja Franket arról, hogy jobb, ha rábízza a tárgyalást, mert a házat a jakuza emberei vigyázzák. Childan azonban nem tudja rávenni Kaszurát arra, hogy védőügyvédkedjen Ednek, ezért Frank közbelép, és leleplezi az egész hamisítói bizniszüket.

Juliana egy kocsi csomagtartójában tér magához, miközben Gary azt magyarázza a kocsiban Washingtonnak és Karennek, hogy Julianának meg kell halnia, mert látta Abendsent, hiába mondta nekik azt, hogy ne öljék meg. Karen tiltakozik, de elég hatástalanul, a csomagtartóban pedig a fogoly éppen magához tér. Rosszkor, mert egy japán ellenőrző pont következik, és hát Murphy törvénye az alternatív valóságot is elérte, mert Juliana természetesen pont ott hámozza ki magát a csomagtartóból, keményen talajt fogva az aszfaltúton. Gary megfordul, elgázolná a sérülten vergődő nőt, de elé áll egy japán katona, és fegyverrel a kezében feltartóztatja az irataikat kérve.

Gary lelövi a túlbuzgó kiskatonát, és tüzet nyit a menekülő Julianára, de elhibázza őt. Kitör a tűzharc, mert előjön még egy japán fegyveres, Washington és Gary pedig kénytelen vele foglalkozni. Végül ők győznek, de Karen megsérül a nyakán, és meghal, a két ellenálló pedig kénytelen otthagyni őt az úton, de előtte még Gary kivégzi az úton sérülten vergődő japán sebesültet. Juliana megmenekül, és hirtelen eszébe jut, hogy az a férfi, akit Abendsen keres, ugyanaz, mint aki a visszaemlékezésében az apja koporsóját cipelte a temetésekor. Innen folytatjuk.