Folytatódik a Nyalka Bajusz és Charlotte utáni nyomozás, erre utal az eredeti cím, a német viszont az epizód másik történetszálára, eszerint Theaterdonner, azaz nagy felhajtás valami körül, szó szerinti fordításban: színpadi mennydörgés. Charlotte a Black Pearl fedélzetén ücsörög, látszik rajta, hogy kezd elmúlni belőle a szökés izgalmának varázsa, kissé mélabúsan pengeti gitárját. (Bár ha ismerné a kamasz fiúk ide kapcsolódó dalocskáját, miszerint gitárom pengetem, f…mat lengetem, akkor talán megvidámodna. Vagy nem.) Mindenesetre most azon duzzog, hogy nem kötöttek ki Gibraltáron, Burgess szerint persze hogy nem, az angol gyarmat, onnan egyből szállna haza a hír, hogy erre járnak és nem az Atlanti-óceán felé. Nem tudják, hogy Ny B elterelési hadművelete már a múltkori részben megbukott, sőt James máris újabb sürgönyt lobogtat Bainesnek, ami arról értesíti, hogy Gibraltár mellett látták elhajózni a Black Pearlt, Barcelona felé. Csapdát állítunk nekik, jelenti ki magabiztos vigyorral James.

Attila és Máté hazatérnek, Juli nélkül. Attila nincs épp jó hangulatban, úgyhogy nem tolerálja jól Máté kérdéseit, miszerint hol van az anyja, miért nem jött haza velük. Próbálja vigasztalni Mátét, hogy Juli hazajön, de sajnos nem igazán jön össze. Attila átmegy egyetlen ügyvédünkhöz, az épp borozgató Nórához segítségért, hisz Juli bajban van. Nóráról azonban lepattannak más problémái, hisz ha a nyomok Julihoz vezetnek, akkor Juli bűnös, el van intézve, és ha gondolja Attila, felvehetné a beszélgetésüket, hogy ha kétségei vannak, akkor mindig visszajátszhassa. Attila nem ismer rá Nórára.

Az emberek nagy része emlékszik még az előző héten történtekre, de olyan jó újra feleleveníteni azokat! – gondolhatták a készítők. És ki vagyok én, hogy vitatkozzam velük? Egy krónikus krónikás? Egy poéta kométa? Na, hallja meg hát élő s holt, a történet hogyan volt:

Hoffmanéknál áll a bál

Az van, hogy túl nagy fába vágták a fejszéjüket. De mivel meg kell lennie a kitűzött célnak, ezért szarrá kell hajtani az embereket. Ez már nem az az örömmunka, mint az elején. A kezdeti lelkesedésnek nyoma sincs. Sőt! Még a futószalag is bekrepál és eltömíti az adagolót. Bár így olvasva nem tűnik nagy katasztrófának, de a valósag az, hogy ez bizony 4 órára megakasztja az aranyásást. A futószalagot 20 fokról 15-re állítják, így már olajozott gépként üzemel a Monster Red és simán megtisztítanak óránként 300 köbméter földet. Amikor azt hiszik, hogy minden a legnagyobb rendben megy, akkor Hoffman elkezd nyígni, hogy szerinte valami nem oké. Hát az egyik mókus leteszteli a meddőt, és persze, hogy talál ott aranyat. Ez azért gáz, mert aranyat veszítenek. Kiderül, hogy valahol felhalmozódik a föld, így egy fadarab beiktatásával megoldják, hogy a víz ne lassuljon le, és az arany ne vesszen el. Zsenik ezek a palik, az már hót zicher. Csakhogy aztán meg az egyik buldózar döglik be, valami görgőt kell kicserélni benne. Ezt is megoldják ideiglenesen, nettő 1 perc adásidő alatt, szóval gond egy szál se. Sőt! Jack leszállítja a heti termést, ami 204 uncia. SWAG. YOLO. Lehet egy kicsit szusszanni.

Part One: Alison
Pár hónappal az előző rész eseményei után folytatjuk a történetet, hősnőnk hasa már szépen gömbölyödik – párjával épp egy puccos partin vesznek részt, amit a férfi regényének promózására szerveztek. Alison kicsit nehézkesen veszi az akadályt: a vendégek némileg tolakodóak, plusz a cipője sem túl kényelmes. Nem mellesleg hálaadás van, és nekik az esti vendégségre kellene készülniük (amit ők rendeznek), de Noah nem tud elszabadulni (és ahogy elnézem nem is akar).

Az asszony félrevonul, ahol egy kedves nő találja meg, de persze ő is csak kérdez: hogyhogy ő van Noah-val, mikor az életrajza szerint a férfinak négy gyereke és felesége van, meg egyáltalán elvált-e már. Alison válaszolgat, míg Eden – Noah asszisztense – el nem rángatja onnan és egyben felhomályosítja: a kérdező újságíró, méghozzá a bulvár vonalról. Oppá!

Amikor legutóbb búcsút vettünk hőseinktől, éppen legyőzték Tanárnénit, a Druidát, Vakalfának visszadták a látását, majd ugyanezzel a lendülettel el is küldték melegebb éghajlatra. Ezzel az Alfafalka is egy csapásra feloszlott, pont, mikor Farkasfiú pedig Alfává avanzsált. A veszedelem elhárításának viszont – mint minden jónak – borsos ára is van, méghozzá mindenféle sötét erők Beacon Hillsbe csábítása, úgyhogy lássuk is a következményeket! Stilesszal nyitunk, aki éppen rosszat álmodik – szerencsére hamar felébred, sajnos a sulis szekrényében. Mikor kiszabadulva barangolni kezd az elhagyatott épületben, egyre erősebb a gyanú, hogy ez is csak egy rossz álom – és bingó, Menőcsaj ébresztgeti Stilest a következő snittben, az ágyában. Várjunk csak, Menőcsaj meg hogy kerül Stiles ágyába? Ez tuti csak valami álom lesz, a valóságban Stilesnak eszébe se jutna ilyen helyzetben faképnél hagyni Lydiát. Kilépve az ajtón a Nemetonnál találja magát, akkor ez már álom az álomban az álomban… izé hagyjuk, fel kéne ébredni, de most már tényleg!

Egy étkezését (mogyoróvajas-lekváros szendvics) tekintve asszimilálódott, ám hűtőjén Oszama bin Laden-es képeket tároló muszlim fiatalember reggeli imájával kezdünk. Bár a szövegben a béke szó is szerepel, valahogy mégsem lehetünk biztosak benne, hogy ennek szellemében indul útjára. A kötelező texasi rasszista bunkókkal való találkozást követően csatlakozik hozzá egy barátságos kolléga, majd jöhet a közös fohász és a - közéleti műsoroknak muníciót szolgáltató - öngyilkos merénylet. Az epizód vallási jellegét erősítve, Scullyék a végítélet harsonáiról értekeznek, mert egyesek állítólag ilyesmiket szoktak mostanában hallani. Mulder a Bibliából idéz, ami ugyanolyan ijesztő, mintha a Ponyvaregény Julesa tenné, csak másképp. Mielőtt elönthetne minket a fagyos rémület, befut két ifjú ügynök, akiknek a neve a látszat ellenére nem Mulder Kettő és Scully Kettő, hanem Miller, és - most figyelj! - Einstein. Ők számolnak be a robbantásról, amit az egyik elkövető, bizonyos Shiraz túlélt, bár – ahogy a South Parkban mondanák– most egy kicsit olyan, mint egy paradicsom.

A Herr tankként halad Nóra felé, aki menekülne. Habár a Herr biztosítja róla, hogy nem bántja, azért az arcát megszorongatja, s megjósolja: ha kiderül, hogy ő ölte meg Robit könnyedén lehet özvegy Schneidernéből néha Schneiderné. Miután a Herr elviharzik Nóra teljes sokkban van, Miki mikor összefut vele betessékeli az irodába, de képtelen összefüggő mondatokban beszélni, de azt azért sikerül elmondania, hogy a Herr megfenyegette. Miki rohan a Herrhez, és ezúttal úriember módjára megkéri, ne fenyegesse a családtagjait, különben ki lesz csinálva személyesen by Berényi Miklós.

Sabine/Celeste elárulja a feltámasztott boszorkányoknak, hogy már több, mint egy évszázada jár vissza, mindig más külsővel. A temetőben megáll a Chopin család kriptájánál és gyertyát gyújt --- megidéződnek a régi idők, visszaugrunk a múltba. Immár egy bizonyos Clara Summerlin térdel a síremléknél (talán Clara igazából szintén Celeste volt?), majd érkezik a vörös hajú boszi nagy hévvel, és noszogatja a lányt, hogy jöjjön már. Buli van a temetőben, fehérbe öltözött boszik táncolnak a tűz körül. Vöröskétől megtudjuk, hogy mindenki a híres Papa Tunde jövetelét várja – és érkezik is a megidézett férfiboszi, fehér öltönyben, hatalmas óriáskígyóval a nyakában, két fiatalabb fekete férfi kíséretében. Beszédet intéz a boszorkányokhoz az ősi erőről, a közelgő hatalmas sötétségről, melynek megfékezéséhez minden erejükre szükségük lesz. Aztán tűzre veti a kígyót. Kiderül, hogy áldozati mágiát használ, tehát áldozatai életéből merít erőt, hogy legyőzze, és megbüntesse az ellenséget – cserébe annyit kér, hogy fogadják be a családját (két fiát), őt pedig fogadják el vezetőnek.

Gyors körkapcsolással kezdünk, úgy látom mindenki megvan, remek, akkor még nem raboltak el senkit az idegenek. Hanzee, az indián az erdőben csücsül egy nyuszival az ölében, és mereng. Képek villannak be a gyerekkorából, egy bűvész a kalapból előhúzós trükkel szórakoztatta az unott fejű lurkókat az iskolában. Hanzee hazaviszi a nyuszit a birtokra, az állatkából vacsora lesz hamarosan.