Ha eddig nem nagyon rémlik a címszereplő Jack, akkor semmi baj, nekem is törni kellett a buksit, hogy rájöjjek, Todd Hoffman apjáról van szó. Az, hogy talicskányi vagy gyűszűnyi aranya lesz az öregnek, az majd kiderül.

Parker és csapata

Emberünk hatalmas szarban van. Alig termelt valami aranyat, így van mi miatt aggódnia, erre azért kezdi el leugatni a munkások fejét mert valami lyukas olajos hordót hagytak az úton, amibe belekóstolva simán beledögölhetett volna a kutyája. Ezt leszámítva épp minden kezdene patentul működni, mire az előmosó ledobja a láncot és totál bekrepál. Nincs rinya, gyorsan vissza kell pattintani, aztán hadd szóljon. Így persze nagyon hamar szét fog csesződni megint, mondja az egyik ember, aki ért hozzá, de hát Parker a góré, ő tudja. Néhány snittel később már a legnagyobb csapatépítő zajlik: motoros szánnal csapatják a tóban és isznak. Mindenki boldog, mindenki kiereszti a gőzt. Parker is ki van simulva. Ez a kis kimenő jót tett az egész csapatnak. Igaz, hogy másnap az egyik dömperes zöldfülű úgy ahogy van beleborult egy árokba. Hálistennek hamar kikapják és a talpára billentik, így minden mehet tovább. Parker nagyapjának utolsó vacsorájakor ér véget az első mosás, ami 66 uncia aranyat hoz. Nem sokkal maradnak el a tervezett heti kvótától igy nincs beszarás, sőt, rendes, még körömpiszoknál is nagyobb aranyrögök vannak itt, szóval bőven lehet miért lelkendezni.

Bizony kérem, gyűlnek azok a fránya felhők, mert azok már csak olyanok, közlöm ezt az axiómát a rejtőzködésből előbújt számos olvasómmal, az igazi izgalmakat viszont a német cím rejti, miszerint: Verfolgung unter vollen Segeln, üldözés dagadó vitorlákkal. A pityókásan hazaérkező Samuellel kezdünk, két haverja is vele van, akik nagy röhögéssel idézik fel az est eseményeit, miközben Samu a kandallópárkányon hagyott levelet bontja fel: Sarah értesíti, hogy elutazik pár napra Brightonba. Szegény anya, motyogja Samu a múltkori szakításra gondolva, igen, Brighton tényleg szörnyű hely, nevetnek az erről mit sem tudó haverok. (Pedig amúgy Brightonban szoktak történni izgalmas dolgok, mint ahogy az ebből az írásból is kiderül.) Majd ez egyik haver a helyi újság vezető hírét olvassa fel, hamarosan vendégszereplésre érkezik Fergus Doyle vándorszínész társulata, itt az alkalom összejönni pár könnyűvérű színésznőcskével, röhögnek tovább, miközben Samu újabb poharakat tölt tele.

Az előző részben ott hagytuk abba, hogy Hanna felajánlja Reninek, hogy fizeti az útját Párizsba, csak menjen már a fenébe. A válaszra nincs idő, mert a háttérből figyel Peti, és barátnőjét karon ragadva elküldi a búsba Hannát, majd távoznak, Hanna pedig pattog Ádámnak, hogy Peti milyen ostoba, hogy hagyja átvágni magát.

Part One: Helen
Házuk hátsó udvarán Stacey és Trevor játszik, mikor anyjuk közéjük csördít: vége a bulinak, apu tíz perc múlva itt lesz. A kiskrapek rohadtul nem boldog, inkább maradna, minthogy az öregével tartson. Azt már nem, kontráz az anyja, hiába jelenik meg közben Margaret is arra biztatva, hogy hagyja a gyereket. Anya és lánya maguk között tovább vitatkoznak: míg előbbi folyamatosan győzködi, hogy Noahnak ne legyen köze a gyerekekhez, Helen ellenáll – az apjuknak joga van velük lenni.

Közben Stacey szól, hogy Martinnak megint fáj a gyomra, Margaret szerint ez is azt jelenti, hogy faterjára allergiás, mert az elmúlt napokban, amíg nem találkoztak, semmi baja nem volt. Mondjuk amilyen görcsökben szokott fetrengeni én kétlem, hogy szimplán pszichés gondja van, de mindegy. Mindenesetre anyja kérdésére közli, hogy a gyomra annyira nem gáz, elmegy a meccsre és kész. Közben Noah is megérkezik, akivel Margaret az ajtóban perel, megállás nélkül mocskolva és azt hangoztatva, hogy rossz hatással van a gyerekeire. Én itt fojtanám meg az öreglányt egy laza mozdulattal Noah, vagy akár Helen helyében is, de haladjunk.

Remélem már mindenki nagyon várta ezt az epizódot! Visszatekintés és főcím mindig van, volt és lesz, úgyhogy ne húzzuk az időt, lássuk mi történt hőseinkkel.

A királyi udvarban vagyunk, Richard király kapásból osztogatja a címeket hű(?) alattvalóinak, köztük Henry Staffordnak és Lord Stanleynek. Elisabeth és a lányok még mindig az apátságban duzzognak, ráadásul a kisebbik fiútól, Richardtól sem jött semmiféle levél, hogy mi a szar van vele, jól van-e. Lord Stanley és Lady Margaret összeesküvést szőnek Richard ellen, Buckingham segítségével és persze Elisabethével. Viszont az utóbbi fiai még mindig gondot jelentenek. Anne a Towerbe igyekszik, hogy meglesse a fiúkat. Úgy tűnik minden rendben van velük, kivéve hogy léteznek. Csak nem kívánhatja két ártatlan gyerek halálát? Nem, persze hogy nem kívánja. És ha azok fenyegetik Richard trónját? Ja akkor igen.

Társadalmi kérdéseket feszegető epizódunk philadelphiai hajléktalanok erőszakos költöztetésével indul. Mi szóltunk, hogy menni kell, közli a humánusan vízágyúzó fejes, akit aztán valami olyasmi látogat meg, aminek undisága csak a csatornában rejtőző féregemberéhez fogható… Vagy még ahhoz sem. A szemeteskocsiból előmászó, terminátorosan vonuló rém évtizedes rutint sejtető mozdulattal tépi szét a sokkos férfit, hogy Mulderék hamarost a helyi erők előtt menőzhessenek igazolványukkal. Kiderül, hogy az elkövető hagyott ugyan lábnyomot, de lenyomatot nem, ami fura, mert elvileg lehetetlen. Scully gyorsan diagnosztizálja a darabokra szaggatódást, amit szerinte nem idézhetett elő egyetlen ember. (Ugyan, ki beszélt itt emberekről?) Ezután William nevét látja mobilján villogni, ami ifjabb William Scullyra módosul. A tesó hívásának oka, hogy az anyjuk, Margaret szívrohamot kapott.

Egy szigorú hölgy érkezik Zsolthoz a sötétzárkába Sztárek Andrea személyében. (Igazi színészek a BK-ban? Mi lesz a következő, Orbán Viktort hívják a legújabb Berényi építmény ünnepélyes megnyitójára?!) Zsolt egyből levágja, hogy a jövevény pszichológus, úgyhogy struccpolitikát alkalmaz. Egy kis oltogatás után kivárásra játszik, s várja, hogy a nő a csendet megunván távozzon. Jól állja a sarat a pszichonő, Zsolt már az őröknek kiabál, hogy távolítsák el. Érdeklődik a nőtől nem fél-e, hogy bántani fogja őt, de a nemleges válasz után még tovább vár Zsolt, hisz majd megunja a másik. Vagy nem.

Kezdjünk Pandorával, a fácskája szép nagy lett, a rajta növögető fekete rózsák még csak kicsi bimbók, de hamarosan már kinyílhatnak. A nő kútnál kéri a lelkeket, hogy mutassák meg mi a Tanúk titka, és egy ismeretlen, fess fiatalembert látunk a vízben. Majd a doboz újra feltárja titkait, onnan egy lepelbe bugyolált tőr kerül elő. Ugrunk a hivatalra, ott Crane szónokol az amerikai álomról, a mobilján pötyögő Abbie már kívülről tudja, Crane mikor fog Jeffersontól idézni. A lelkes tömeg együtt követeli Crane-nel az igazságot, majd Crane az ügyintézőhöz fordul, nézzen a szíve mélyére és döntsön jól. Az unott ügyintéző elutasítja Crane kérelmét, vagyis csak amerikai állampolgár adhatja be azt a kérelmet, amivel az irattárat védett műemlékké nyilvánítják. Crane morcin elsétál, Abbie bedobja a logikus lépést, majd ő beadja a kérvényt. Rambót idézve, ez Crane harca, ám Abbie el fog késni a melóból, a hisztinek vége, papír aláírva. Abbie véletlenül összeütközik egy sorban állóval, a telója kiesik a kezéből, Crane felveszi és lám csak, Abbie apuci fotóját nézegette. Még nem mondta el Jennynek, talán nem is fogja. Crane próbál optimista lenni, keresse meg őt, hátha rendezni tudják a soraikat. Lehet, de az apjuk már talán továbblépett, neki is ezt kell tennie, le kell zárni a múltat, jobb lesz így. Abbie megy el, de Crane még tudomására hoz egy fontos döntést: amerikai állampolgár lesz. Megtagadta angolságát, de a folyamat most fog igazán kiteljesedni. Na, még egy őrült alakkal több lesz nekik...

Új nap indul, a reggeli készülődés jelei mindenhol: Hank munkába megy, Betsy kávét főz, a húsbolt is nyitni készül. A Gerhardt rezidenciára küldöttség érkezik, az előző rész végén megismert úriember és társai, egy sunyi képű fekete fickó és egy marcona ikerpár, a házba az előbbi kettő nyer bebocsáttatást. Floyd asszony a napi ügyeket intézné, bicebóca unokáját (Jeti fia) ugrasztja, terelje össze a családot. Mindenki szorgoskodik valahol, Baltaarc például indián cimborájával együtt kihallgatást - oké, kínvallatást - tart a fészerben, sajnos eredménytelenül, az interjúalany két kérdés között elhalálozott, pedig csak a fülét vágták le neki. Puhány alak.