Ha eddig azt hitték a Fekete vitorlák rajongói, hogy más sorozat nem is játszódhat karibi vizeken, hát most nézhetnek egy nagyot: a mostani epizódban Onedinünk ugyanis Barbadosból szállít Guyanába. Lesz itt kérem izgalom, ezt sugallja a német cím is: Liebe und Kanonendonner, azaz szerelem és ágyúdörgés. James Barbadoson rakodik, hogy mit, az nem derül ki, de nem is érdekes, a lényeg, hogy csak egy fél hajórakomány jön össze, de ez is több mint a semmi, minden pénzt meg kell fogni ugyebár a múltkori komoly érvágás után. (A hajó nevét az egész epizód alatt nem sikerült kisasolnom, de talán a Soren Larsen lehet, mostanában mindig azzal járnak.) Baines Turner másodkapitánnyal éppen valami ósdi ágyút emel a fedélzetre, aminek James nem nagyon örül, de Baines lelkesen érvel: Ez állítólag az ismert karibi kalózvezér, Henry Morgan egyik ágyúja, nagyon értékes, bár kissé rozsdás. Turner és Baines szakértő szemmel vizsgálgatják az ágyút, közben lelkesen dudorásznak egy témába vágó nagyszerű dalt.

Egy idilli reggelen a Herr belelát Ági laptopjába, s rákérdez, hogy csak nem Ottó repülőjáratának adatait látja, de Ági felhívja a figyelmét a PC jelentésére: personal computer, magyarán a Herrnek semmi köze hozzá. Ugyan Ági még nem tudja, hogyan fogja Ottóra bizonyítani Robi megölését, de bizonyára nem Liza volt, valakinek pedig tennie kellett. Ráadásul Peti is időzített bomba, nehogy kitaláljon valamit Liza ellen, hogy kihozza Julit a börtönből. Különben is, tényleg benne van a pakliban, hogy Ottó volt a tettes. Ági kéri a Herr segítségét, s habár a Herr megjegyzi, hogy Ági sem segített, mikor kellett volna, de fordított esetben számíthat a Herre.

Vili Cukit, a kutyát szólítgatja az udvaron, kérdezgeti is a járókelőket, hol lehet a kutya, ugyanis Luca nyitva hagyta az ajtót, és a jószág megszökött. Miki is arra jár, Vili lecsap rá a kérdéssel: mi a helyzet, hogy Nóra a jegygyűrűjét emlegette az előző részben, hiszen nincsenek újra együtt, nem? Miki elsumákolja a választ, ő csak segít Nórának, ha egy ékszertől jobban érzi magát Nóra akkor hordja, nem téma.

Hoffmanéknál az a büdös nagy harci helyzet, hogy elértek a szupergödör végébe. Ezt megönnepelendő az egyik markólós faszi le is veri a géppel a terület végét jelző vödröt, amit egy fára akasztottak fel. Eközben Peter - az meg ki a franc - a földtulajdonos is megérkezik, hogy lesápolja Hoffmant. Csupán az eddig megszerzett arany 25%-áért ugrott be. Persze azért megkérdezte, hogy mizujs, mire Hoffman elárulta, hogy minden remek, már csak a gödör másik felét kell tisztára mosni. Hohó? Már a fele megvolt és csak ennyi aranyat hozott? Nem lesz ez így jó, okoskodik a fószer. Persze, hogy nem, de mégis, mi az anyámat csinálhatna Hoffman? Hát bővítse ki a gödröt. Mi? A szezon közepén? Minden tiszta sár lesz, azt meg rohadtul nem lehet ám megmunkálni, haverka! Vagy ez, vagy nem lesz meg a kitűzött cél. Hát, kösz a semmit, majd megdumálom a többiekkel, és Hoffman ezzel lelép, hogy a naplementében elmagyarázhassa, ő már egy dagadt barom, és nagy hülyeség lenne a terület kibővítésével megkockáztatni az egész bánya elmocsarasítását. Mondja ezt most, de úgyis megcsinálja, ide a rozsdás bökőt. 

Vészjósló muzsika közepette siklunk végig az alvilági Storybrooke-on, majd le az alvilágba, ahol az összevert fejű Hook ébredezik. Kapitányunk felüvölt, hogy mi az ördög ez, valami kibaszott trükk, és már-már elindulna, de meglepetésére egy másik alvilági lakó, egy csalódott arcú nő megerősíti fentebbi gyanúját. Hát őt ez nem érdekli, Hádész amúgy is alaposan kiszúrt vele, de a nő azt mondja, hogy nem Hádésztól kellene félnie. Némi bájcsevej után végül mindketten útnak indulnak, miközben valami, aminek elég hörgő hangja van, elkezdi őket üldözni. Hook végül előre küldi a csajt, hogy értesítse Emmát, ő maga pedig szembe száll a sötétből előtünedező, három vörös szempárral rendelkező, Terminátorral keresztezett Cerberussal.

A jelenben zajlik a bírósági tárgyalás, épp Cole tesz vallomást arról, mikor Noah őrjöngve az öccsének ugrott és meg akarta ölni Whitney teherbe ejtése miatt. A vád ezt persze arra használja fel, hogy bizonyítsa, hősünk már régóta annyira gyűlölte Scottyt, hogy egyáltalán nem meglepő a későbbi szándékos gázolás. Gottliefnek csak egyetlen kérdése van: mit érez Noah iránt? Semmit – így Cole. Na persze, elszerette a feleségét, a könyvével tönkre tette a családja jó hírét… hihető.

Part One: Cole
A jegyesek úton vannak haza, hogy bemutatkozzanak a vőlegény édesanyjának, ami nem lesz egy egyszerű menet, lévén Cherry még a saját fiával szemben is rendkívül kritikus, szóval leendő menyét elsőre biztos nem fogja a tenyerén hordozni. A férfi azért ad pár tippet, amivel anyjánál jó pontot lehet szerezni. (Még egy beszélgetést sem tudnak anélkül végig vinni, hogy Luisa telefonja ne csörögne – mivel üzletvezető egy étteremben, főnöke folyton valami elintézni valóval hívja.) Oscar kajáldájánál térnek le, mielőtt behajtanának Montaukba, de az egykor telt házzal működő hely most le van zárva, épp árverezésre vár.

Hölgyeim és uraim, ünnepelhetünk, a CNN hivatalosan is bejelentette, hogy négy hónapnyi tortúra után a Vezérünk elleni összes vádat ejtették. Az Empire dolgozói pezsgővel koccintanak a hírre, Lú és Olcsó Öltöny csak mosolyognak, Vernon előkerült ugyan, de a szövetségiek nem fogják nagy dobra verni, hogy találták meg a hulláját. Közben a tékozló fiú is hazatért, Andre újra itt, apu üdvözli is, neki köszönheti, hogy visszatérhetett a birodalmába, a kedves ügyésznő pedig hosszú szabadságon van. Andre mosolyog, de jobb lenne nem beszélni a múltról többet. Ne is, menjen az üzlet tovább, Andre megkapta a Gutter Life Records vezetését, egyik művésze pedig Gettós Freda lesz. Lút Olcsó Öltöny figyelmezteti egy kötelességére, interjút kéne adni a várakozó újságíróknak, Andre is helyesli, mindenképp meg kellene mutatni magát.

A régmúltban kezdünk. Vihar van. Egy faházban gyerekek alszanak – vagyis csak aludnának. A kislány ébren virraszt, mert fél a mennydörgéstől, a kisfiú odalopózik hozzá, és próbálja megnyugtatni. A kisfiú Klaus, a kislány pedig Rebekah. Nik egy fából faragott lovagot ad húgának, hogy bátorságot öntsön belé, és megígéri, hogy mellette lesz, bármi is történjék… Aztán ugrunk a jelenbe, oda, ahol előzőleg abbahagytuk: ősiek, szemtől szemben a LaFayette-ben, fogságban. Rebekah felismeri, hogy bátyjánál a fehértölgy-karó van – és Klaus el is ismeri, hogy huginak tartogatja. Elijah uralni próbálja a helyzetet, és elküldi Rebekah-t Klaus szeme elől. Hugi le is lép. Rendes tesó leszögezi, hogy nem hagyja, hogy Klaus megölje a húgukat. Aki szerint viszont, mivel bennragadtak a temetőben, csak idő kérdése, hogy Elijah figyelme lankadjon…

Tajtékzó habok és szabadság szele, ez éltet engem, hiszitek-e? Fekete vitorlák és éjsötét halál, a kalózok aranya most benneteket vár! Üljön le mindenki és nyissa ki a fülét, elmondok nektek egy majdnem igaz mesét!

Vadászlakban nyitjuk az epizódot, itt gyűlt össze a Scottfalka apraja-nagyja. A Maszkosékkal való találkozásról szerzett élményeiket osztják meg egymással a szerencsések, vagyis a természetfelettiek, miközben Allison Vadászaput foltozza össze. Eközben a páciens megosztja a csapattal mindazt, amit Maszkosékról tud: ifjúkorában Gerard a japán maffiához, a Yakuzához küldte őt alkudozni, ahol éppen akkor akadt dolguk Maszkoséknak is. Az ifjú Vadászapunak volt szerencséje végignézni, ahogy a sötét alakok sorra kinyírták a Yakuza harcosokat, hogy az akkori főnökhöz hozzáférjenek, ám őt megjelölés helyett nemes egyszerűséggel kinyírták.