Kambaluk utcáit pásztázza a kamera, amelyet a baljós sötétség úgy jár be, mint a szocializmus szelleme Európát. Néhány vinnyogó kutya van csak jelen, de Százszem gyanút fog. Ezalatt a Mongol Birodalom Bilderberg-csoportja, Kubiláj és Marco békésen dámázik, mi pedig konstatálhatjuk, hogy felvitte Isten a karvalytőkések dolgát. Valami nincs rendben, és ezt Százszem a lovak idegességéből azonnal leszűri, és valóban, Kubiláj éppen monologizál, amikor a nyakát eltalálja egy kedves kis nyílvessző, a kán pedig megbénulva esik össze. Megjelenik néhány asszaszin, akik olyanok, mint a nindzsák a japán képregényekben, csendesek, gyorsak, halálosak. Ifjú taljánunk egy ideig kénytelen egy sakktáblával harcolni ellenük, újraértelmezve a szellemi küzdősport fogalmát. Igen ám, de a zaj riasztja az őrséget, és bizony egyre többen érkeznek, noha eleinte a bérgyilkosok úgy nyomják le az érkezőket, mint Békemenet a Soros-aktivistákat. Végül Százszem, Bjamba és a többiek győzedelmeskednek, az egyetlen túlélőnek utóbbi nyisszantja le a karját, mivel Marco kérésére nem öli meg.

Dzsingim némi pánikkal érkezik a kán betegágyához, ahol az anyja közli vele, hogy Kubilájnak a sárga skorpió mérgét adták be, a túlélése legalább olyan kérdéses, mint a szovjet hírügynökségi jelentések. A haditanácsban nagy a fejetlenség, Ahmed háborús beszédet tart, és Csia Sze-taót teszi felelőssé, ám Juszuf jelzi, hogy ez korántsem biztos. Százszem rámutat, hogy az orgyilkosok asszaszinok voltak, ha még valaki nem tudta volna, de Dzsingim emlékezteti őt, hogy ezeket a hasisszívó fanatikusokat Hülegü nevű nagybátyja kiirtotta, mielőtt szőnyegbe csavarva tapostatta agyon a bagdadi kalifát. Százszem Juszuf mellé áll, mivel az asszaszinok zsoldosok, így az őket felbérlő arcot kell felkeresni, ám a herceg szarik a tanácsaira, és Ahmedet pártolja. Mikor Marco felszólal, le is torkollja, ám a talján azt javasolja, hogy menjenek oda, mintha kereskedők lennének, és akkor feltehetik a kérdéseiket. Dzsingim morogva enged az ötletének.

Százszem egy bölcsességsorozattal készíti fel Marcót az útra, emlékeztetve rá, hogy az asszaszinok majd úgyis meg fogják találni őt. Mielőtt azonban elindulna, Kököcsin, a testőre javaslata ellenére, beszél a taljánnal, és azt javasolja neki, hogy szerezze meg Bjambától a kán aranytábláját, mert azzal minden kaput kinyithat, és így hazaszaladhat anélkül, hogy baj érné. Ezalatt Hsziangjangban a császár a porcelánbabáival játszik, a Tücsökminiszter pedig megmutatja a jelenlévő udvariaknak, és az özvegy császárnénak a mongolokhoz küldött követség hulláit. Erre nincs mit mondani, háborút jelent, és ezt az özvegy is tudja. A gondolkodó Dzsingimet Ahmed győzködi arról, hogy mozgósítsa a hadsereget, és finoman arra utal, hogy fura, hogy a karvalytőke azonnal tudta az orgyilkosok helyét.

Bjamba és Marco az egyik pihenőjük alatt egy hosszabb beszélgetést folytatnak arról, hogy ki hogy viszonyul az apjához, anyjához, de látszik rajtuk, hogy annyira nem csípik egymást, még ha Kubiláj ágyastól született fia meg is akarta köszönni azt, hogy az apja életét megmentette. A kán ágyasai, köztük Mej Lin, gyertyás virrasztást tartanak hőn szeretett urukért, úgyhogy a nő gyorsan kioson, hogy a tesónak üzenetet küldjön, ám a küldönc vonakodik, menekülni kellene, de a nő nem megy sehova a lánya miatt. Dzsingim ezalatt felkeresi a börtönben Juszufot, aki eredménytelenül vallatja az egyetlen túlélőt. Látjuk, hogy miként kezdi el feltrancsírozni, ám az csak annyit mond, hogy a Paradicsomba fog jutni. A kán fiát nem érdekli Allah, úgyhogy utasítja Juszufot, hogy erősebb módszereket használjon, és neki is lát a hentesmunkának. A börtönben ott van még a két Polo, Dzsingim őket is meglátogatja, és meglepődve tapasztalja, hogy az apja nem igen törődött addig a gyerekkel, bezzeg a fiú még most is életben akarja tartani Niccolót.

Marcoék ezalatt megérkeznek a nevezett helyre, és bár az egész taverna elnémul a jöttükre, a hangulat később oldódik, és azt teszi, amihez egy valamirevaló karvalytőkés ért: kereskedik. Ám akkor, amikor a Hegyek Öregje felől érdeklődik, váratlanul elpárolog az asztalától mindenki. Kambalukban a kán még mindig eszméletlen, Dzsingim pedig szomorkásan mereng felette az anyjával együtt, de Csabi azt mondja, hogy a férje nemsokára felébred, ám a fiú nem hisz neki. Marcóék asztalához végre leül egy arc, és szópárbajba kezd, amit Bjamba megun, és a tökeinek feszít egy tőrt, ám válaszul körülveszik őket a helyiek. Végül addig-addig szövegelnek, amíg úgy tűnik, hogy megköttetik az alku. Ahmed Dzsingimnél megtudja, hogy a béketárgyalás követeit lemészárolták, és a Tücsökminiszterrel az élükön a kínaiak háborúra készülnek. Ahmed mozgósítást javasol és háborút, a hercegtől pedig azt kéri, hogy amíg a kán magatehetetlen, parancsoljon helyette

A karvalytőke a sivatagban megy a melléjük szegődött vezetővel, aki azonban nem viszi el őket a Hegyek Öregéhez, hanem a kezükbe nyom egy hasispipát, amit el kell szívniuk. A drog meg is teszi hatását, Marco még saját magát is megfigyeli kívülről, majd látomások sorozata következik, többek között egy csomó alulöltözött hölgy között, fene a karvalytőkések jó dolgát. Végül ott találja magát a Hegyek Öregével szemben, és némi alkudozás, fenyegetőzés és egyéb után kiderül, hogy nem a kancellár bérelte fel az asszaszinokat, hanem valaki a mongolok udvarából. Ott, ahol a börtönben éppen Juszuf piheni ki a kínzás okozta a fáradalmakat, miközben sajnálkozva nézi azt a pihegő emberroncsot, amit meghagyott. Ahmed érkezik, érdeklődni, hogy miért faggatja még mindig a bérgyilkost, mire Juszuf elmagyarázza, hogy azért, mert el akarja érni a békét. Kettejük vitája következik, amelyből megtudjuk, hogy Hsziangjangot már 70 éve nem tudják bevenni, és a falai alatt az alrégens szerint elvesznének a mongol seregek. Ezen kívül még elmélkedik egy sort arról, hogy a vezetők egója, és nem a hadseregek a legveszélyesebbek a birodalmakra.

Csia Sze-tao megkapja a tesó üzenetét, és annak tartalmát ecseteli a szeretőjének, akit éppen kifest. Azon elmélkedik, hogy bárki is rendelte meg a merényletet Kubiláj ellen, az ő kezére fog dolgozni, mert a mongolok háborút fognak üzenni, és megtörnek majd a falak alatt. A szerető már-már vetkőzne, de a Tücsökminiszter visszateszi rá a ruháit, és örömét fejezi ki, hogy végre van valaki, akivel beszélhet és akivel mindezt megoszthatja. Bjamba megnézi a rajzot, amit a Hegyek Öregjétől kaptak, és valóban a kán magánlakosztályát ábrázolja, Marco pedig hozzáteszi, hogy talán a készítőjét is ismeri. A mongol odaveti az aranytáblát a taljánnak, hogy ha akar, meneküljön, de Marco ezt visszautasítja.

Dzsingim a trónteremben a faragott térképet nézi elgondolkodva, de Ahmed jó hírrel érkezik, mert a kán felébredt. A herceg örül ennek, majd kissé mereven helyet foglal a trónon. Kubiláj panaszkodik Csabinak, hogy a feje még fáj egy kicsit, de amúgy rendben lesz. Örül, hogy a fia végül mégsem ment háborúba, jó döntésnek tartja, de amikor Dzsingim megjegyzi, hogy baromira nem volt biztos semmiben, csak mosolyog rajta, mondván, hogy ez a kánsággal jár. Marcoék visszatérnek, és Kubilájnak tesznek jelentést az útjukról. A nagykán megparancsolja nekik, hogy senkinek ne mondjanak erről semmit, még Dzsingimnek sem, és mellesleg nyomozzák ki, hogy kihez vezetnek a szálak.

Marco még búcsúzóul kegyelmet kér az apjának és a nagybátyjának, de Kubiláj értetlenkedik, hogy ugyan miért tenne ilyet. A következő jelenetben már rángatják ki a két karvalytőkést, hogy megmutassák nekik, milyen az illiberális demokrácia. Bár nagyon kellemetlen nekik, a jobb kezüket mindkettőjüknek maga Marco billogozza meg egy tüzes vassal a nagykán jelenlétében. Ezzel zárjuk a részt, jön majd a következő.