A posztapokaliptikus young-adult sci-fi műfaj lassan külön kategóriát képvisel a tudományosfantasztikus műfaj berkein belül, különösen, ha az könyv formájában is megjelent már korábban. Így volt ez az Éhezők viadala franchise, a Beavatott sorozat, vagy épp az Útvesztő-trilógiával egyaránt, viszont sorozat formájában még nem csapódtak ki ebből a kategóriából említésre méltó remekművek. A CW amerikai csatorna megérezte a piaci rést, és végre hozzánk is elért a The 100, az RTL Spike műsorára.

Nyitányként egy rekedt hangú szöszke egészíti ki a padlómintázatot, aki megemlékezik arról, hogy 97 évvel ezelőtt az emberi faj úgy döntött, hogy szétbarmolja a Földet, atomot küldenek egymásra a népek, amitől a bolygó radioaktívvá vált. Isteni szerencsére 12 nemzetnek pont volt fellőve állomása (nem, nem olyan állapotban, mit amit az Armageddonban Bruce és csapata hazavágott idestova 17 éve...).  Aztán rájöttek, hogy össze kellene kapcsolni, és lőn The Ark, azaz a Bárka, keringve a Föld körül. Ja, hogy a szöszke amúgy az állomáson él, nem csak úgy van valahol a lét és nemlét határán.

A nukleáris katasztrófát az emberiség (egy része) úgy élte túl, hogy aki tudott, felköltözött az űrbe, és ott próbálják kihúzni, ameddig csak lehet, amíg a Föld újra lakhatóvá nem válik. Egyszercsak őrök, hiszti, mi folyik itt, megjelenik egy nő, aki a szöszke Clarke anyja és közli vele, hogy eddig tartott a tököli börtönnek látszó cellában unatkozás, mivel még nem töltötte be a 18-at, nem hentelik le, de világmegváltó terv! Le fog menni a földre. Mind a száz haverjával együtt. Mivan??? Muter szerint esélyt kaphat az életre (egy radiokatív bolygón?!?!?! Há’ muter...).

Tényleg nem viccelt a vezérkar az utasításokkal, kurvára leküldenek ám 100 fő 18 év alatti gyereket a Föld felszínére, hogy legyenek kedvesek tesztelni a bolygót, vajon élhető-e már... A turné elején bejelentkezik a Kancellár (természetesen afroamerikai), aki közli velük, hogy a hajőn eltöltött életük, és elkövetett bűneik miatt fent az űrben ők feláldozhatók ám, ez az utolsó dobásuk. Semmi önbizalomnövelő tréning, meg Lenny Kravitz stylist a felkészülésben, fecsegő poszáták, neeeeeem ugyaaaaaan, hess fiaim a Földre, hess.

Innentől kezdve két fő szálon fut a történet, az egyik a Bárkán történteket meséli el, a másik a fiatalokét odalent. Az érkezés a Mount Weather hegy közelében történik a szárazföldön, a volt Egyesült Államok területén, a bázison pedig élelem és mindenféle utánpótlás vár a csapatra, a 97 éves használati utasítás szerint. (Amíg a kölkök lebékávéznak a földre, az jutott eszembe, hogy itt komoly feladat létszámot ellenőrizni, szerintem naplót kéne vezetnem...:D).

A kancellári beszéd alatt osztály lazacsávója is, aki kiköti magát a turné alatt, erre Clarke elképesztő sivítozásba kezd a biztonságról. Egyszercsak kommunikáció, meghajtó, minden elszáll, hujuj, masszív érkezés lesz ez így. A kemény landolásnál rögtön 2 fiatalt el is veszítünk, így az osztály létszáma 98 érkezéskor. Mint kiderül egy testvérpár is jelen van, Octavia és Bellamy, egy tesó nélküli világban. Őszintén: hogy lehet egy csávót Bellamynak hívni? Hogy?? :)))) Octavia az első lány, aki kiteszi a lábát a földre, kellemes meglepetés, túlélik az első lépteket, az Imagine Dragons – Radioactive aláfestéssel egészen epic jelenetsor.

Egy lazacsávó, akit nevezzünk Finnek, betalálja az izguló Clarke-ot, és látja, hogy halálra szívhatja a szőke vérét, mert az komolyan vesz mindent. Clarke elhatározza, hogy eljuttatja az egész csapatot Mount Weather helyszínre, és ezért megpróbálja összeszedni a csapatot. Mindenképpen első feladat az élelem és táborhely kialakítása a rangsorban, de ettől egy radioaktív erdő választja el őket. Challenge accepted, nem kispályáznak. Időközben kiderült, nem csak én akarok naplót vezetni a létszámról, lesz kontroll pont a feladatban a Bárkán, jessz. Clarke édesanyja, Abby, azaz Muter az osztályfőnök kb. 43 gigamonitoron nézi mindenkinek a vérnyomását, egyéb adatait, amiből messzemenő következtetések garmadáját óhajtja levonni.

Azt fontos tudni, hogy Muter az űrállomás egyik orvosa, emiatt kiemelt szerepet kap az, hogy a gyerekek egészségi állapotát szem előtt tartsa. Ándögráund kiderül, hogy Clarke Princessz mellett mások úgy gondolják, hogy minek törvény, vagy szabály, kell egy vezérhím (=Bellamy) is. Abszolút gimi másodikos lázadásban érzem magam, ahol mindenki nagyban volt ám az élettel. Hákleberri Finn kezdi az idegsejtek túráztatását, előránt két szerencsétlen tagot Clarke-nak, és nekiindulnak az erdőnek, hogy teljesítsék a feladatot, és eljussanak a hegyre, a bulikából Octavia sem akar kimaradni. A túra során kifigyelnek egy szarvast, már azon agyaltak, hogy hogy lesz belőle remek őzgerinc pecsenye Mautner Zsófi módra, de kétfejű a szarvas... Ekkor szembesülnek a radioaktivitás kissé kellemetlen következményeivel, egyébként elég nyomasztó látvány mindenkinek, aki a Bambin nőtt fel.

A Bárkára visszatérve megtudjuk, hogy nem véletlenül került sor a nagyszabású utazásra: fogynak a készletek a Bárkán, az oxigéntől a kajáig. Az őrjárat csapatban Princessz elmeséli, hogy miért nem tud három nyugtatótól sem lenyugodni, az apja hajómérnök volt, beárulták, és ezt a legjobb barátja tette. A beárulás, illetve a többi főbenjáró bűn következménye egy elég sajátos halálbüntetés: kirepítik a bűnöst a hajóról felszerelés nélkül a nagy semmibe. Az erősen nyomasztó hangulatot Octavia oldja fel egy nagyobb folyó partján, aki óriási villantás után próbál egy tisztességes seggest ugrani a vízbe. De nem tud, mert nem járt soha a bogácsi strandfürdőben nyári szünetben, ahol ezt szakszerűen elsajátíthatta volna.

Mivel a földiek élete nem csak játék és mese, O-t vízben lubickolás közben megtámadja valami víziszörny. Az egyik lúzersrác úgy ugrik O után, mintha ő járt volna valaha a bogácsi strandfürdőben úszómester képzésre, de neeem kedves béláim, ő sem váltott ott napi diákjegyet soha. Szerencsére van annyi lélekjelenlét mindenkiben, hogy a szárazföldi csapatok kövekkel elterelik a víziszörny figyelmét, ezalatt a két vízben ragadt gyerek kimenti magát a vízből és megmenekülnek a lénytől. 18 év alatt mitől is lennének körültekintőek...

Első este a Földön, tábortűz mellett a kis osztály, a tagok pedig egyesével megpróbálják az életjeleket sugárzó karkötőket lefeszíteni magukról. Lázadás van a rendszer ellen, és mivel utazás előtt szigorúan megtiltották nekik, hogy levegyék a karkötőt, természetesen ez jelképezi az elnyomó totalitárius rendszert, meg kell szabadulni tőle, fhujj! Bellamy pedig helyreteszi a Kancellár fiát, Wellst, aki szerint nem kéne lepattintani magukról a karkötőket, mert mi lesz ha odafent emiatt túlizgulják a kérdést, és azt gondolják, hogy a Föld mégsem élhető... és ottmaradnak a világűr peremén, és szépen lassan kinyiffannak ahelyett, hogy lejönnének. Bellamy kihirdeti az anarchiát, semmiféle törvény, szabály nem vonatkozik az osztályra, itten kéremszépen f-r-e-e-d-o-m van.

Muter eközben a Bárkán szakmai értekezletet tart Kane helyettes-kancellárral, aki nemes egyszerűséggel a lánya börtöncellájába küldi Mutert éjszakára, mert az osztály tanmenete nincs összhangban a Nemzeti Alaptantervvel. Igazából azért, mert ezeket a gyerekeket – az eddigiek alapján – teljesen feleslegesen küldte le a Földre, a gigamonitorok alapján látják, hogy egyesével válnak halottá (terminated felirat 72-es piros Ariallal villog). Mit nem lehet ezen érteni? Abby Muter rájött, hogy nem idén lesz belőle Apáczai Csere János – díjas középiskolai osztályfőnök, és ettől teljesen magába fordul.

A radioaktív erdő egy esztétikai pozitívummal erősít pöppet a reputációján, gyönyörű fluoreszkáló kékes színben pompáznak a fák, a bokrok, és a lepkék is, az első éjszaka így éri a fiatalokat ándögráund. Clarke felébred, elindul gyönyörködni az erdő rejtelmeiben, és összetalálkozik Finnel, aki  meglepi Clarke-ot egy kis friss vízzel, ezek után Szössz egyre bambibb szemekkel tekint a srácra. Romantisch!!! Indöszpész Kane kancellárhelyettes röviden összefoglalja propagandáját: ha kell kiirtja az emberiséget az űr felszínéről, de tényleg, akkor is az lesz és úgy lesz, ahogy ő azt kigondolta.

Hatalmi harc a zűrben, a Föld projekt bukás szélén áll. Abby Muter az ablaknál szotyolázik a cellában, Földre vetve óvó/aggódó osztályfőnöki tekintetét, majd az első látogatáskor odasúgja a kormányszóvivő csajnak, hogy ha legközelebb a tanáriban jár, a naplóborítót mindenképpen cserélje le a 10/B esetében, mert fenyőzöld helyett libazöldet kapott a raktárból. Kane a sikertelen Földreszállás projekt miatt úgy dönt, hogy Muter főbenjáró bűnt követett el, aminek a büntetése a kiröptetés. Last minute megjelenik a Kancellár vérző hassal és megakadályozza a röptetést.Visszatérünk a hegyre tartó brigádhoz, a béláim közül az egyik arc, Jasper a nap hőse Oktávia kimentése óta, hirtelen jött menőségét prezentálván kötélen átlöki magát a folyó túlpartjára, hogy tovább mehessenek az erdei ösvényen a Weather-hegy felé.

Mivel gimi elsőben földi túlélés órán megtanulták azt, hogy idegen bolygón idegen erdőben körültekintés nélkül üvöltve kell óbégatni, Jasper talál egy félrehányt és szitává szétlőtt Mount Weather táblát, üvöltve mutatja a többieknek, és örül, hogy jó irányban járnak. Ezzel nagyjából annyira megzavarja a helyi lakóközösség nyugalmát, mintha a Pók utcai lakótelepen kezdené valaki üvöltve fújolni Óbudát. Válaszként nemes egyszerűséggel egy ótvar nagy dárdával mellbekurrantják a gyereket. Te jó Isten, egy radioaktív bolygón leküldenek dárdával?! What? You are not alone? Ez volt az a pontja a zárójelenetnek és a pilot-nak, ami a dárda lendületével engem be is ránt a következő részbe, és az egész évadba is.