Ezzel el is lőttem a legújabb Flúgos Dutam stopposának kilétét. Ezzel csak kattintásvadászkodtam, mert azt a meredek szituációt tessék elképzelni, hogy egy ilyen reality műfajban igencsak decens karakter, mint a Győzike show-ban két lábon járó gyémántkontenté csiszolódó Bea asszony se tud többet hozzátenni a műsorhoz, mint egy Badár Sanyi, vagy egy Eckü, vagy egy Voksán Virág, vagy egy rántotthúst zabáló Bárdosi Sanyi. De térjünk is inkább a lényyegre. Menetrend szerint kiengedik az istállókból a versenyzőket. Az első helyszínen almákat kell szedni, de annyit, hogy a páros női tagjának súlyát meghaladja. Itt már mindenki elkezdi sajnálni Janit, akinek egy mázsányi gyümölcsöt kell majd leszednie. Megy is az anyázás, hogy legalább egyszer lenne előny az, hogy az utóbbi 10 évben így megerősödött a csontozata Mártinak. Másodiknak érnek oda, de utolsóként szabadulnak. Ez sokat elárul. Nekem speciel annyi élményem van az almaszedéssel kapcsolatban, hogy amikor katolikus iskolába jártam és már egyetemista voltam, akkor egyszer el kellett mennem Ferenc atyával Bezenyére, mert ott volt birtoka, ahol pár hitbuzgó, de leginkább sírásásba pénzért besegítő érettségizőkkel együtt ráztuk az almafákat, melyek termései másnap visszaköszöntek a menzán. Jó buli volt, na. Itt is úgy óbégatott Anikó meg Csilla, mint anno a pap úr, hogy "Szedjed má', iparkodj, mert nem lesz belőlünk semmi! Lemegy a nap mire végzünk, dikk!"

Már tépik az aszfaltot a szerelmesek hídja felé, ahol a korlátokra kasztott lakotok keresésében a szerencse, jobban mondva a szerencsétlenkedés képezi a legnagyobb fosztó képzőt. A Türkizek simán zúznak tovább, a kékek cummantják le magukat azzal, amikor az égbe kiáltották, hogy megvan az egyik dedikált lakat, ami persze nem az ő kulcsukhoz passzolt, hanem a feketékéhez. Persze a parkolóban már beérték egymást, mert a betonba öntött robotzsaru kecsességével mozgó Márti kicsit lelassította Janit. A fehérek és a zöldek is letudták a progit, úgyhogy máris egy bazi nagy síugró sánc tetején vagyunk, ahol egy drótkötélen lecsúszva kell a valahova kihelyezett kódot leolvasni. Nem egy rakétatudomány, csak nézni kell, aztán annyi. Senkinek sem kell kétszer csúsznia, Az idő közben csatlakozott Bea asszony rinya nélkül vállalja a csúszást Anikó helyett. Mondjuk a kódot ő nem tudta leolvasni, mert azt hitte, hogy majd szemmagasságban lesz, nem pedig a földre egy táblára lesz írva.

És az uccsú bátorságpróba? 10 méter magasből vízbe ugrani. Miven a szlovén hegyekben nincs egy banánérlelő meleg, ezért mindenki kap egy búvár ruhát, hogy senki se faggyon szarrá a vízben. Mártiból kibukik a legfontosabb kérdés.

- Szerinted van az én méretemben neoprém ruha?

- Biztos. Vagy ha mégsem, akkor már megnyúztak egy bálnát, hogy annak a bőrét húzhassák rád.

Eközben Csilla a műszerfalat kaparja.

Kurvára nincs kedvem beugrani egy fagyos folyóba. Mi lesza sminkemmel meg a hajammal?

Há' lehet, hogy lefolyik.

Senki sem ugrál hídról nap mint nap, de ez sem egy túl parás mutatvány.  Márti sem ettől fél, hogy megmurdel, hanem attól, hogy hogyan fog majd kinézni búvár ruhában. Szarul, de büszkén. Míg néhányan azért életre hívják a telefosott búvár ruha szólás-mondást és ténylegesen belecsokiznak a neoprém szettbe a híd szélén remegve, addig Jani simán leugrik, mert  baszki, ő így jött ki a szülőcsatornából is,' már kis pöcsköszörűként is hídról ugrált szabadidejében. Anikó viszont nem vette ilyen könnyen az akadályt.

Idehoztok egy köcsög hegyes vidékre, és arra kértek, hogy ugorjak bele egy fagyos vízbe?

Ő és Csilla is attól fél, hogy majd megáll a szíve, ha leugrik. Lóri turbóra kapcsolja a nyomasztást, mire Csilla visszakaffog, hogy

Legyen már az egészségem fontosabb, bazmeg!

Ennek ellenére kis pöcsölés után azért csak leugrik, mivel akkor már a zöld csapatból Anikó kijelentette, hogy a zimankós harci faszt fog ő leugrani. Bea asszonyra meg már nem lehetett rátestálni a piszkos munkát, meg a fehérek ezzel be is előzték őket, úgyhogy mindenképp kiestek a játékból.