Natasa leülteti Szamarat, hogy várja meg Emíliát, ha beszélni akar vele, s megkéri, hogy legközelebb ha küld valamit, írja rá a nevét. Emília nem jön, úgyhogy Szamár elmegy, de megadja a számát, hogy hívja már fel a pszichológusnő, és beszélgessenek kicsit. Milán is találkozik vele, hall is valamit a beszélgetésből, úgyhogy Natasa megkéri, hogy ne mondja el Emíliának, hogy Szamártól volt a virág, bízza Natasára. Hazudni nem kell, csak improvizálni. Mire Emília hazaér a kis gyökér persze betolja a Szamártól kapott bonbon felét, és még azt is elpofázza, hogy egy pasi vitte, aki magas, őszes hajú, és elegáns. (Na nem mintha Szamár elegáns lett volna, úgyhogy nyilván a szarkavarás a cél). Emília megörül, hisz nyilván Félix küldte a bonbont, úgyhogy Natasa felvilágosítja, hogy fájdalom, a régi börtöntölteléktől van az ajándék, és a virág is tőle volt.

Liza jobban meg van ijedve a lakás belsejéből rá bámuló Julira, mint Juli maga. Bemegy a lakásba, és megnyugtatja Julit, hogy megvárhatja a Herréket, nyilván őket keresi. Amint a Herrék megjönnek, Liza kérdésükre azt feleli, hogy vendégük csöngetett, úgyhogy behívta a lakásba, magyarán nem mondja el az igazat, falaz. Juli odaadja Áginak a bekészített gyűrűt, amit úgymond náluk felejtett, és elmegy. Rögtön beszámol Mikinek arról, hogy a Herrnél megtalálta a Berényi kft vizes papírjainak másolatát. Miki örül a lépéselőnynek, már csak azt kéne tudni, hogy hogyan tovább.

Tóbiás filmnézést kezdeményez a munka után hazatérő Kristóffal, de a tűzoltó fáradt, és a visszaminősítése miatt rosszkedvű, úgyhogy inkább aludni megy. Hazaérnek Zsófiék, így Tóbiás őket csábítja mozizni, de fáradtak, úgyhogy ők sem szállnak be. Zsófi javasolja, hogy mindenki kedélyét javítandó, másnap reggel menjenek ki a Duna partjára napfelkeltét nézni. Hát nem tudom, szerintem egy hegyi villáról jobban látszik, elmenni se kéne otthonról, de ők tudják. Másnap meg is történik a napfelkelte a partról, bár a fényviszonyok alapján már délelőtt 10 körül is simán van, de mindegy. Egy nagy farönkön ülnek és fáznak, de nevetnek egy mellettük elhaladó részeg, éneklő biciklistán. Kristóf elmegy fát szedni, de társaságot nem igényel, úgyhogy Tóbiás nem tud vele tartani. Míg Kristóf szedi a fát jóval arrébb, mint a többiek, észreveszi, hogy az ittas bicajos lezúgott a domboldalon, úgyhogy lekiabál neki, hogy minden oké-e. Mivel a fickó fekszik, és nem reagál, valószínűleg semmi nem oké. Kristóf megpróbál lekúszni a fickó mellé a domboldalon, de olyan rossz a talaj, hogy lezuhan mellé ő is. Magánál van, csak beüti magát, s ekkor a fickó oroszlánszagú lehelettel köszönti: üdv, majd visszaalszik. Na, hát ezért volt értelme kínlódni…

Hiába magyarázza Nóra és Roland a támadó bunkóknak, hogy barátok, a kopasz paraszt behúz egy jó nagyot szegény Roland szeme alá. Én nem tudom, miért jönnek ezzel a cigány dologgal állandóan, Rolandot nem látom annak, de oké, legyen az. Roland ettől még jól van, hazakíséri Nórát, ahol Mikivel is összefutnak, és még ő is őszintén aggódik érte, úgyhogy már ketten győzködik, hogy jelentse fel a támadóit, de nem akarja. Miki még meg is sajnálja az ürgét, amiért kirúgta. Ez a Roland-Nóra dolog is meddig fog vajon húzódni…