Még mielőtt rákanyarodnánk a bolond iskola hétre, még kapunk egy istenes adagot a vasárnapi buli morzsáiból. Azzal nyitunk, hogy Tivy és Dzsina a zuhanyzóban nyektetik egymást. Mondanám, hogy vicces, amint egy Etióp falunak elegendő vízmennyiséget elpacsálnak a faszba, de nem az. Engem nem is a greenpeace-vonulat miatt kúr fel a Holdig ez a jelenet, hanem azért, mert tényleg annyit locsolgatják egymást, hogy bokáig érő víz lesz a zuhanyzóban, és ugyan nem élek ott (hála a magasságosnak meg a szeplőtelen Szűz Máriának és a kis Jézuskának), de tisztes távolságból nézve is feszült leszek. Tivy csak ki akarja mondatni a lánnyal, hogy "Tivy egy csodálatos ember." Ez meg is történik, majd jön Dávid, aki megszórja liszttel Dzsingiszt. Tivy itt csokizik be a röhögéstől. Amikor Dávid Forma1-es győzelmi örömünnepet idéző pezsgőlocsolás közben vereti le a lány hátáról a lisztet a félédes Törleyvel, akkor Tivynek vége, ott kiég a viccreléje, megpusztul a hahotázásban menten. Eközben a buli oltárán áldozva Mici és Krisztián megbeszélik a kettőjük dolgát a halkan cicergő minimal techno alapzajára. Tivy "Mekkora zenék mennek geci" felkiáltással topog oda legnagyobb fasztorlaszként a nagyban lelkiző párhoz, ami ott csúcsosodik ki, hogy

Van egy közös bennünk, imádjuk a DOLGOKAT.

- mondja Mici és elkezdi harapdálni a szívószálat, majd Papi ajkát Térjünk is a lámpaoltásra, mert a bolond táncokat nyomató Tivadaron kívül nincs itt semmi látnivaló. Krisztián takarodót fúj. Amint lekapcsolja a villanyt Dzsina elkezdi a tekerni a kurvaanyázás kurbliját, amibe Dávid is besegít. Nehéz eldönteni, hogy ki is a retardált geci, De Papi sípoló hangon küld el mindenki a náthás, harci faszba, hogy mindenki fogja be a pofáját, nem igaz, hogy nem lehet aludni, baz-meg. Közben persze csak Micire akart rámozdulni, ami nem nagyon ebben a kolesz hangulatban.

ISKOLA HÉT IS COMMING

Tudtuk, hogy ez lesz, hát most itt is van. Zsóti és Dávid már nagyon várták ezt, igaz a Tuja azért rettegett picit, hogy - beszarsz - menzakaját kell majd zabálni. A raktárból szépen ki lehet venni a felszereléseket, az egyenruhákat, a táskákat, a mindent, amitől Vivcsi a villában faltól falig vágtatva, "póni-póni-póni!" mantrázásba kezd. Ez a hét olyan lesz neki mint valami passió, vagy mint Mózesnek a Weöres tenger.

Jó induló rúgás lesz, hogy a való életben is befejezzem az iskolát és ne vegyem fél vállal.

Az osztályfőnök, Laci bácsi megérkezésével meg is kezdődik a szintfelmérő. A kérdések előtt Dzsina igyekszik csontig benyalni Micinek, aki a szobában hagyta a teljes iskolába való menetfelszerelését, de a sminktáskát sikerül behoznia és letennie Krisztián töltött pulykájának asztalára.

Jöhet a matek, ami nem építő jellegű Tivy életére nézve, ezért széttrollkodja az egészet. Azt mondja, hogy ő nem fog küzdeni a tanárnővel, hogy sikerélménye legyen, de ezt csak azért teszi, mert ő már felnőtt, 30 éves ember. Ehhez képes a bicepsze ugráltatásával próbálja elkábítani Melinda nénit, aki aztán ki is zavarja az óráról. Anti bácsi, a történelem tanár is megkapja a magáét, tőle származik a mai hogyvolt címe, ugyanis ezzel az egy mondattal jellemezte a lakók lexikális tudását, amit se nem lexikálisnak, se nem tudásnak nem lehet nevezni. Nem is az tette be nála a kaput, hogy Dugovics Titusz esetleg a Tüskevárról ugrott a mélybe a török katonával, hanem az, hogy az Aranybullát Franciaországban adta ki IV. Béla.

A legnagyobb döfés mégis a földrajz. Kábé ugyanazon a véleményen vagyok, mint Amígó Dávid a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmben, hogy mi a fasznak tudni, hogy hol bányásznak vasércet, de ez, hogy égtájak szerint se megy a tájékozódás, hát instant agyfaszt kaptam. Pusztító középkori setétség tombol a fejekben. Az oké, hogy belső Ázsia legnagyobb mérsékelt övi sivataga nem ment Atinak, bár tippre azért benyöghette volna, hogy Góbi. Erre nem mentség az, amit maga is mondott, hogy a vaktérkép mellett ő is igencsak vakon volt. De, hogy Krisztián hosszú perceken keresztül áll Magyarország térképe előtt és gondolkozik, hogy mi Szlovénia keleti szomszédja, az azért fájt.

 Én azt mondom, hogy nem iskolahét kellett volna ide, hanem óvodahét.