Bencus szerint egyik csavar követi a másikat. Vajon mit néz ez a fiú? Majd azzal folytatjuk, hogy Dávid és Lóri egyaránt tökös volt szerinte az elmúlt napokban, mostantól pedig ki – zá – ró - lag rajtunk múlik, hogy kit akarunk bent tartani a villában. Ha-ha-ha. Eztán állítólag valami olyan dolog történt, ami a való világok történetében soha. Mi, egyszerű lelkületű nézők, még ennek a frappáns felvezetésnek köszönhetően sem vagyunk képesek izgalomba jönni, aminek meg az lehet az oka, hogy az aktuálisan elénk tárt, maciköntösben elkövetett támogatós etap a spontaneitás írmagját sem tartalmazza és ennek okán valami hihetetlen hiteltelen.

Lássuk bővebben, milyen az, amikor a fogalmazási készség nemléte és az irányított gondolatok találkoznak valahol középen, összezavarodnak és megakadnak, majd egy kis nógatás után valahogy mégis előbuggyannak szavak formájában.

Vivit Dávid sokszor irritálja, Lórira meg rátette a jelet. Arról nem is beszélve, hogy igenis filozofált azon (NE CÖCÖGJ!), ki mögé is álljon, no meg a szerkesztők is megmondták, hogy Dávid mögé kell. „Nem állok mögéd Lóri, mert nem vagyok gyűlölködős.” A szerkik helyében itt még tuti a fülére súgok egy bibibíííííííít, de az már biztos nagyon-nagyon durva lett volna. Mici is hosszan mérlegelt és különben is az a véleménye, hogy „mindenki úgy játssza itt a villában a lapjait, ahogy szeretné…”, ám a fő érv, hogy így nyolcmillió nappal Dina kiesése után elkezdett derengeni egy gondolat, ami nem hagyja nyugodni. Történetesen, ha Dina azt a tanácsot adta Lórinak, hogy Somában meg Tivyben bízzon meg eztán, s Micit nem helyezte bele eme felsorolásba, akkor ez nem lehet más, csak, hogy barátságuk erdejébe vaddisznó költözött, no meg a szerkesztők is megmondták, hogy Dávid mögé kell, így lófaszt neked Lóri! Dávid mögé állok! Somi nem cifrázza, elmeséli, hogy a Dina nagyon közel állt hozzá és száz százalékosan megbízott benne DE „úgy mérlegeltem, hogy amik itt bent történnek…”, no meg a szerkesztők is megmondták, hogy Dávid mögé kell,”…azok alapján döntök, és ezért állok a Dávidhoz.” Tivy érvei keresztapásan hasítottak bele a drámaiságot nem nélkülöző zenei aláfestéstől zengő villa csendjébe (kikacsintás on). „Szerintem te elárultál engem, mint embert, átvertél engem nagyon csúnyán, ezt a kinti életben nem tudjuk mérlegelni, én a Dávidot választom, mert a szerkesztők is megmondták, hogy Dávid mögé kell, és Ő soha nem szúrt volna hátba. Én többet nem tudok benned megbízni.” Attikám jön, aki szerint Ő le lett befolyásolhatóemberezve és neki erre az a válasza, hogy „nekem itt van egy őszinte barátom, cimboráim, haverok, mindegyik és nem az ellenségeim. Én őket vetélytársnak tartom, nem ellenségnek.” No meg a szerkesztők is megmondták, hogy Dávid mögé kell, így oda állok. Evelin egyszerű és frappáns, s a hangsúly most az egyszerűn van. „Nekem a Dávid olyan, akit, tök mindegy, hogy volt e konfliktusunk vagy sem, no meg a szerkesztők is megmondták, hogy Dávid mögé kell, soha nem árulnám el és én nem állnék más mögé, főleg nem egy ilyen esetben, úgyhogy én a Dávid mellé állok. Zsolti kapta a kioktatós, alázós szerepet. „Hát Lórika, szerintem nem fog meglepni a döntésem, fiam. Szar fej voltál, úgy hogy ha majd egyszer úgy adódik, és nem leszel szar fej, és a szerkesztők is úgy akarják, akkor majd mögéd állok, de ez a pillanat nem most jött el.” Krisztián volt a legrafináltabb, mert így kezdte: „ Én rád nem haragszom,illetve te bocsánatot kértél tőlem, de én a jelemet rád raktam, ugye, no meg a szerkesztők is megmondták, hogy Dávid mögé kell (MOST FIGYELJ!) és én a Dávid mögé fogok beállni”. Őőőőőrület, ugye!? A kiszámíthatatlanság csimborasszója. Zseraldinjó már az első szavaival előrevetíti: „Én a Dina ellen is támogattam a Dávidot, ellened is nyilván meg fogom tenni. Én nyilván egy olyan ember mellé fogok állni, hogy hiába hogy vitatkozunk, de tudom, hogy javítható. Veled úgy érzem, hogy nem javítható”. No meg a szerkesztők is megmondták, hogy Dávid mögé kell.

Lóri levonta a konklúziót, miszerint egyedül maradt. Úgy döntött, csak azért is visszajön, ha már senki sem akarja, akkor is. Dávid Lórihoz hasonlóan vakon van a játék működési elvét tekintve. Szerinte itt már bármi történik, Ő nyertes és kész. Igaz, hogy a csapatgyűlésen szépen lassan felsejlik, van, aki ötezerért, más tízezerét, Zsolti meg azért állt mögé, mert egyszerűen meg akarja dugni. Miután szanaszét poénkodják és magyarázzák, hogy ki és miért választotta Dávidot, az esőben romantikusan szőrben fetrengő Lórit mutatják, akinek immár csak a szövegbuborékok hiányoznak a feje fölé, a melankólikus zenei betéttel megtámogatott, saját hangjával narrált, búspaci fejjel bámuló gondolatközvetítéshez.

Miután kimaxoltuk a nyögvenyelősre sikeredett spontaneitást, Vivi és Zsolti konfliktusához érkezünk, amiről még Bencus sem tudja igazán, mi is az és honnan datálódik, de nem is ez a lényeg. Ne is engedjük, hogy ilyen botorságok elvonják a figyelmünket, inkább csak figyeljük, ahogy Vivi megteszi az első békülős lépéseket. A rejtély nem más, mint, hogy Vivi a gaz és sunyi Mici társaságában múlatta többször is az időt, ivászattal és pletykálkodással. Hogy a cica rúgja meg! Zsolti tanító szándékkal húzta fel az orrát és kivárta, hogy Vivi, felismerve a problémát, bepincsuljon, bár ha ez záros időn belül nem történik meg, a fiú saját bevallása szerint papucsállatkává vált volna és Ő tette volna meg ezt. A MTA színvonalú párbeszédelemeket és gondolatiságot mellőző nagybeszélgetés után egymás mellett, immár kisimult idegekkel kezdtek szundikálásba a felek, a legmélyebb egyetértésben arról, hogy most kihagyják a békülős szexet.

Mindeközben mások, egy másik kameraállás alatt, teljesen másként vélekedtek erről. Zseraldinjó és Tivy nyögésekkel aláfestett akciózását láthatjuk, ahol a fiú se nem aktív, se nem lelkes, de a lány ennek ellenére angyali mosollyal az arcán igyekszik kielégíteni a felmerült igényeket. Bence olyan sóhajjal jön vissza a megszólalásakor, mintha legalábbis neki lett volna jó Zseri kézrátételes módszere, és meg is jegyezte, hogy bizony többen megkönnyebbültek itt az este folyamán. Ezt követően olyan evidenciákról szavaztatják a népet, hogy hova fajul Zseri és Tivy kapcsolata a továbbiakban. Bimbódzó románc, vagy egy jó párbaj lesz a vége? Majd itt hallhatjuk a Való Világok egyik legnagyobb freudi elszólását:

„…mondják el nekünk a véleméNYÜNKET!”

Ezt követően a párbajellenfeleket látjuk egymással szembe állítva és bizonygatva, hogy melyikük és miért keményebb a másiknál. Néztem jobbról, néztem balról, de nem tudok róla mit írni. A jelenlévők is olyan rohadtul unják, hogy Tivy konkrétan belealszik, Zsolti enervált fejjel bámul előre, és ha most lenne erre lehetősége, akkor tuti, hogy a háttértárban a holnapi bevásárló listát tenné össze agyban, Vivi kislányos riadalommal és egy rágón kérődzve tekint jobbra-balra, hogy mikor szólnak be nekik a hangoson, jól van gyerekek ennyi, mehettek cigikézni. Egyedül Krisztián nézi emelt fejjel és mesterséges intelligenciával megtámogatva a viták vitáját. Dávid még mindig azt hiszi, hogy az ápolt barátai egy „must” kényszernek engedve álltak be mind mögé, pedig ez olyan „have to”, mint a kurvaisten.  A fenti téveszmét a következőkben így osztja meg velünk:

„Azzal, hogy mindenki mögém állt a villában, így egy picit én az egész villát képviselem Lórival szemben.”

Dávidnál kétségtelenül felütötte a fejét az úgynevezett politikusbetegség, amikor is egy szűk kör támogatását reprezentatíve kiterjesztik fejben egy egész országra. Miután befejezték a szájkaratét, a többiek értékelésbe fogtak. Zsolti, mint szócső, megfogalmazta, hogy a diplomatikus kommunikáció uncsi és az is uncsi, hogy Lóri uncsi, de legalább Dávid jól dobálózik a szarral.

A második etapban mulatni fogunk, ha akarjuk, ha nem. A párbajozók újabb feladata, hogy saját kampányzenét kell írniuk, vagyis már létező mulatós számokat fognak átszövegezni szórakoztatásunkra.

Közbevetés: Tudom, hogy képzavar elkövetése okán olykor nekem sem kell a szomszédba csöngetni, de ez az elmaradhatatlan távol áll hozzámozás valóban nem gyógyítható?

Persze sejthető, hogy a műsor castingjának első fordulóján az már tovább sem juthat, aki nem használja ezt a szófordulatot, ahogy az is, hogy csak egy hiú ábránd marad, talán segítene, ha leíratnák mindenkivel százszor, hogy a közel úgy viszonyul a hozzámhoz, mint a távol a tőlemhez.  Pedig mennyivel szofisztikáltabb lenne olyanokon hőzöngenem, hogy a borvirágos arc az a túlsúly evidenciája, maga. Legalábbis Dávid szerint.

Gondolom mindenki meglepődött, hogy az egyik slágergyanús kampánybeszéd a nézését meg a járását átirata lesz, míg a másik a necsi necsi necsinálja énvelemé. Amíg a fiúk küzdenek az elemekkel a rímekkel, meg a szólamokkal, addig kicsit betekintést nyerhetünk Mici és Krisztián újabb évődésébe, ami erősen farokközpontú. Én kérek elnézést. Arról folyik a cicázás, hogy kinek fáj jobban a kielégületlenség, no meg arról, hogy kinek mit kéne már bekapni. Mindez finom, instrumentális bossa nova aláfestéssel. Amikor oda jutnak, hogy kinek milyen nemi szerve lehet, újabb zavartságot vélek felfedezni. Mici szerint neki is kárszege van, amitől Krisztián egy másodpercre elhűl, de aztán a padlóra köpve! túllendül ezen a problémán és maga sem érti, hogy lehet, de egyre szebbnek látja ezt a Micit. Hiába, van az a pöcörő zsibongás, amikor már mindegy milyen a vázszerkezet, csak legyen végre egy lyuk, ami beenged és körbeölel, s már az is mindegy, hogy alul vagy felül. Vivi is tovább harcol Soma szeretetéért. A kanapén fetrengve elmeséli, hogy meglátta a kisfiú belső értékeit. Majd rögtön ezután pacekba közli a delikvenssel, hogy SZEXELNI AKAROK VELED! Soma válaszként elfordul és arcon fingja a lányt. Mind a két kezem ledermed a klaviatúrán, de mindenki lenyugodhat a pi*ba, nem lesz cirkusz. Vivien még ezek után is úgy véli, hogy a fiú titkon és lelke legmélyén akarja őt. Ez a lány talán még mindig az óvodai emlékeire támaszkodik, amikor a fiúk és a lányok tetszési indexként egymás haját húzgálva vallottak az érzéseikről.

A dalok remekül sikerültek, tessék visszahallgatni, mert írott formában lehetetlen hűen visszaadni az élményt. Soma szerint Dávidnak olyan rossz hangja van, hogy poharakat lehetne vele törni, ergo egy kalap szar és ezzel Vivi is mélyen egyetért.  A Dávid arcán átfutó érzelemcunami egy tanulmány, amikor realizálja, hogy a többieknek jobban tetszik az ellenség zenés produkciója. Lóri ügyesen meglovagolja, hogy egy pillanatra elmúlt az irányába érezhető általános közutálat és egy saját maga főzött vacsorával próbálja folytatni az átcsábítási hadművelet. Tivy szarik bele a levesbe (na nem úgy!) azzal a morális megközelítéssel, vajon illik e fogyasztani az ellenség étkéből, avagy nem. A többiek mindeközben csendben folyatják a nyálukat a dohányzóból, hiszen a vv látványkonyhában Lóri serényen tevékenykedik. Mici elsőként vállalja, hogy meggondolta magát Lóri kapcsán, aztán végül mindenki tisztességgel bevacsorál az egyébként pocsékul sikerült paprikás csirkéből.  Teljesen depi a vége kicsengés. Ekkorra már egy ország sajnálja a kiközösített Lórit, könnycseppeket morzsolgatva, mindezt a vágásnak, szerkesztésnek és zenei aláfestésnek köszönhetően. S akkor még nem is beszéltünk a belengetett kishúg ütőkártyáról. Már csak egyet kell aludni és kiderül, hogy az ilyenkor szokásos forgatókönyvet követjük e, ahol a rosszból áldozat válik, az áldozatból pedig nyertes. Szörprááááájz! Ja, nem.