Az (ál?)amcsik mérsékelt lelkesedéssel fogadják az esti kávét, persze mi nem tudhatjuk, hogy valójában mit rendeltek. Most Dávidot hívatnák magukhoz, de az ismét csicskapapagáj szerepbe kényszerült Tivy agya komótosan dolgozza fel az angol nyelvként is ismert kódot. A főnök szerencsére nélküle is előkerül, hogy rögzítse a balatoni tekerésben megfáradt srácok kívánságait: egyikük vacsi után azonnal edzene, a másiknak meg – ahogy a telepata Dávid rögtön kitalálja - egy masszázs esne jól. A következő pillanatokban párhuzamosan láthatjuk, ahogy Zseri nyomkod, Krisztián pedig Soma segítségével nem jön rá, hogy az „other side” másik oldalt, vagy új gyakorlatot jelent. De legalább nem is képes alkalmazni azt, amit nem tanult meg. Az ennek ellenére (vagy éppen ezért) remek hangulatú tornát Krisztián valami nagyon morpheusos szöveggel szeretné zárni, ezért az „engedd szabadjára a szellemedet” fordulat tolmácsolását kéri.

„Let your ghost!”

teljesíti a parancsot Soma.

Evelint teljesen ledöntötte a lábáról valami, ami egyforma eséllyel lehet zombifertőzés, influenza és lustaság, a mosogatást mindenesetre lehetetlenné teszi. Hát izé, vannak ilyen szabályok, próbálkozik Dávid erőtlenül, amivel csak annyit ér el, hogy a hálóba tévedő Soma magára vegye a kritikát. A rejtélyes kór másik áldozatával, Micivel az igazgatóhelyettes beszélget el, de elsősorban nem a munkamorálról – ami a nő kifejezéstelen tekintetéből ítélve mission impossible lenne – hanem Dávidról, aki hiába hiszi, hogy ők mostantól öribarik. Lórit hidegen hagyja az ősellenség taktikázása, nem úgy a milliók, amelyekért idejött. Vonzerejük csak Dináéval vetekszik, amióta Lórival megtörtént a villában még sosem tapasztalt csoda, a szerelem.

Mici szerint azért nehéz a reggeli ébredés, mert „össze-vissza alszanak egész nap”. "Do Not Disturb!" kártya hiányában a vendégek is kénytelenek felpattanni Soma bársonyos hangjára, hogy cserébe olyan mesés juharszirupos bundás kenyeret kapjanak, amilyenhez eddig még nem juthattak hazánkban. A szakácssipkás Ati csak úgy fürdik a bókokban. A fiúk lassan továbbállnak, de előtte még szívesen vennének pár jó kis tippet Budapest legmenőbb helyeiről. Miután Soma többször is megmutatta a térképen, hogy éppen hol vannak, a személyzet a Hősök terét ajánlja, mert ott lenni locc of híróz. Kiderül, hogy a villából a 33-as busz visz a legközelebbi metróállomásig, ahol át lehet ugrani (!) a 4-es metróra, ami csak az ő kedvükért megáll a Deákon, aztán irány a kisföldalatti. Mindeközben Soma hihetetlen profizmussal leplezi, hogy „a térkép nagysága veszélyezteti a tudását”.

A már-már túlinformált külföldiek kilépnek a mágikus ajtón, csupán néhány szép szót és egy szolidan összecsipszezett ágyat hagyva maguk után. Vivien nem látott még sejkek által elhagyott, vécében felejtett kakival megspékelt londoni hotelszobát, ezért nyafog egy sort, hogy milyen dolog ez. Biztos azért szemeteltek, mert ő nem szólt hozzájuk, de egyébként csak rájuk kellett pillantania, és tudta, hogy retkesek (bizonyára az űrlények súgták meg, hiszen kizárt, hogy ő ilyen ítélkezős típus legyen). Talán a két indiai haver, Vikas és Joshi feledteti majd a sokkot.

A kényes szobalány amúgy már előléptetésben gondolkodik, mert - máig tiszteletteljes rémülettel emlegetett – villamesteri uralma bölccsé tette, így már nem csak a rá illő "men in black-es" szerkó miatt lenne marha jó igazgatóhelyettes. Ha kell, keményen kimolesztálja Dávidból  a kinevezést, vagy addig pörgeti a székében, amíg két hányás közt meg nem világosodik. Lóri morcosan szólítja fel a kényelmesen üldögélő és cigizgető Micit és Vivit, hogy inkább a mosoda előtt várják haptákban az újakat, majd rövid, de annál mélyenszántóbb vita bontakozik ki arról, hogy ki hol szeret állni.

Ugrunk a jövevényekre, akiknek legizgalmasabb tulajdonsága, hogy nem beszélnek angolul. Az ebben rejlő humorforrás viszonylag hamar kiapad, miután Ati tisztázta, hogy nem minden Joshi Bharat is egyben. A sorselemzés így elmarad, a névrokon ehelyett a „víz” szót ismételgeti hindiül és mutogatja nemzetközibb módon, miközben Krisztián elégedetten szemléli a kibontakozó káoszt. Nem titkolja afelett érzett örömét, hogy a messzi Pandzsáb fiaival nem csak ő képtelen a kommunikációra. Utóbbi eleinte az indiai fogások (chicken tikka masala, chicken tandoori), valamint a chili és a tojás köré szerveződik, de a komoly erőfeszítések ellenére sem jutnak sokkal közelebb a vendégek étkezési igényeihez.

E bonyodalmak közepette még Zsoltit is totál cserben hagyja híres elméje, ritkán látni olyan kétségbeesettnek, mint most, amikor jelnyelvre kéne fordítani a sex on the beach koktél összetevőit. Evelin szerint viszont mókás, hogy Joshiék csak „hinduul” tudnak. A zenegépként is kiválóan funkcionáló Krisztián gyorsan avanzsál vakok közti félszeművé, majd miután felbujtotta Joshit Mici megtáncoltatására, fekvőtámaszpárbajban nyomja le a páros aktívabbik felét. A csapat erejét megfeszítve igyekszik kideríteni, mire vágynak a kliensek („Dinner? Éhes? Kaja? Chicken? Kotkot?”), de tulajdonképpen tök mindegy, Ati úgyis tojást készít.

A jó kedélyű Joshi arca csak akkor borul el, amikor szembesül a csajok által összesminkelt asztallal, aminek letörlését az „animal” felkiáltással szorgalmazza. Vivire mindkét ifjú úgy beindul, mint még senki a villában, majd bónuszként Krisztián az összes többi lányt is odacsődíti, egy kis kaja közbeni kényeztetésre. A vendégek nem is sejtik, hogy Vivi már lefoglalta magának a maradékot.

A nézők szavazatai alapján Bence kihirdeti, hogy a következő feladat tradicionális magyar népi est szervezése lesz, és ha az előzetes nem csal, hamarosan újra láthatjuk, ahogy Zseri és Tivy ordibál egymással.