Csillámpónis barbieház és két véres tenyér. Hogy jön ez a kettő össze? 1995-ben vagyunk és egy csuromvéres tenyerű csajszi libeg le a lépcsőn kétségbeesve. Ja, amúgy közben egy diszkógömbös, koktélos party folyik a hattérben, gimis lányok táncolnak, és mindenki nagyon csini, hiszen egy barbieházból ki is rúgnák őket páros körömcipővel, ha nem illenének a környezetbe. Épp ezért reménykedünk, hogy a véres csajszi legalább lemészárolt egy csillámpóni ménest, vagy steaket sütött az egyik barbielány lapockájából.

Az alfanőstények gyorsan fel is szaladnak a fürdőszobába, ahol egy csaj fekszik kádban – aki véletlenül egy kicsit nem figyelt oda és szült egy gyereket. Csalódhatnánk, hogy a véres kezek nem egy lucskos belezés eredményei, de nem csalódunk, mert ezzel meg is kapjuk a sorozat alaphangját, ami miatt azoknak is kedvence lehet, akik nem rajonganak a gimis-csajos-menstruálós filmekért. Ugyanis jól lecseszik a csajszit, hogy miért pont épp buli közben szült, meg egyébként is mivanmár. Ő meg szabadkozik, hogy ő se teljesen így tervezte, hiszen a kádban szülés még nem divat. Meg egyébként se tudta, hogy terhes, azt hitte, hogy csak simán dagadt. (Végül is, ja: örülhetne, hogy ilyen gyorsan lefogyott.)

Nagyjából ezzel ki is tárgyalták a lányok ezt a hirtelenszülés/csecsemő problemakört, ugyanis pont kezdődik odalent a buliban a kedvenc számuk, és hát arra táncolni azért mégiscsak fontosabb. Egy jó fej csajszi azért mégiscsak ottmarad a kismamával, ennek majd később talán jelentősége is lesz. A váratlan szülésen kívül egy másik, elhanyagolható homokszem is csúszik a buligépezet flitteres fogaskerekei közé: amíg a többiek odalent táncolnak, addig a kismama fogja magát és meghal. Borzasztó, hogy egyes emberek mennyire önzők, és mit meg nem tesznek egy kis figyelemért. A barbibabák találóan meg is jegyzik, hogy ez milyen undi.

Ééééés ugrunk az időben 20 évet. 2015 van, a Kappa Kappa Tau csajszövetség köszöni azóta is jól van, olyannyira, hogy egy új kis barbie hercegnő páváskodik az élén, aki pont most ébredt selyempaplanos ágyában, és udvarhölgyei már az ágyánál sorakozva várják parancsait. Mintegy 2 percbe sűrítve az arcunkba is kapunk mindent, amit erről a csajszövetségről, az úrnőjükről, meg az öltözködésükről tudni kell. Zseniálisan aprólékosan van felépítve ez a hányingerkeltő világ kezdve a bazi nagy gardróbtól egészen a bulimiás hányást sikáló dagadt takarítónőig.

Néhány remek dialógus elég is ahhoz, hogy képben legyünk, kit kell utálni, és kit nem. Például a Chanel 1-est minden különösebb lelkifurdalás nélkül zsigerből szabad gyűlölni, a kis csicskáiról még nem tudjuk eldönteni, hogy csak robotok, vagy van-e lelkük is, de jó esetben, mire kiderülne, le is fogják őket mészárolni. A dagadt takarítónőt meg természetesen sajnáljuk, és reménykedünk, hogy egy lavór hipót fog megitatni limonádé helyett a csajokkal.

Na, de máris a dékán irodájában vagyunk. Újabb szereplő, újabb helyzet: a dékán egy 50+-os nő, szigorú, katonás külsővel, de nemigazán lehet eldönteni elsőre, hogy egy kiszáradt rosszindulatú nyanya, vagy pedig szeretnünk kellene (hiszen a dékán utálja a Chaneleket, ergo az ellenségünk ellensége, vagyis barátunk, nem?) Azt leszámítva, hogy a dékán be akarja tiltani az egész csajos bohóckodást, azt is megtudjuk, hogy volt már itten egy gyilkosság korábban, az Előző Chanel 1-est barnítókrémmel kicserélt savval mészárolták le. Per pillanat a Mostani Chanel 1-est (kezd olyan lenni, mint egy Kafka-szereposztás) gyanúsítják a gyilkosság előre megfontolt szándékkal, aljas indokból való elkövetésével, de hát mi nézők persze tudjuk, hogy téblábolt ott egy vörös színű ördögnek öltözött figura is…

Még mielőtt dékán lerombolná a csajszövetséget, és rögtön az első 10 percben vége lenne a sorozatnak, berobban a szobába egy csaj kilencvenes évekből ittragadt öltözékben. Úgy tesz, mintha a Chanelek nagy barátja lenne, és védené a jogaikat, na de itt lesz szerintünk egy csavar, mert mondja is négyszemközt a dékánnak, hogy nem sokáig lesz koktélozgatás, meg bulímiázgatás bele a nagyvilágba.

Ohh, és itt is van a Pozitív Hősnő. A leány, akit szerető édesapja hoz autóval az iskolába, a leány, akinek elhunyt az édesanyja, a leány, aki nem a Chanelek stílusában öltözködik, a leány, aki kicsit melankolikus, és ezért szeretnünk kéne. Na jó, egye fene. És hogy egy értelmes csaj mi a francért akar belépni egy ilyen pszichopatákból, robotokból és áztatott zsemlékből álló lányszövetségbe? Nos, ezt a problematikát ügyesen megmagyarázták a forgatókönyvírók, mindjárt meg is könnyezzük. (Természetesen elhunyt édesanyja miatt.)

Eredetileg a Kappába nem léphetett be minden jöttment csajszi, épp ez volt a lényege, hogy ez egy elit klubnak álcázott debilgyűjtőhely, de a dékán és az ügyvédnő mesterkedésének következtében mostantól bárki jöhet. Úgyhogy be is lépnek a bandába a legdurvább kriplik: a Nyakmerevítős, a Leszbikus, a Gyertyavlogger.

Oké, azért vannak ebben a filmben fiúk is, méghozzá nem is akármilyenek. Tökéletes test, és teljesen aberrált lélek. Chad Radwell nem egyszerűen kúrogatja a Chanel 1-est, hanem azért kúrogatja, mert a Kappa Kappa Tau főribije népszerű. Értjük, most a celebvilág leképezése következik. És miután mostmár minden idióta beléphet a Kappába, Chanel 1-es cikivé vált, úgyhogy dugás innentől Chad számára nem aktuális. Ennyikeh.

A Pozitiv Férfiszereplő is felbukkan hamar, aki Chaddel ellentétben szerény és diákmelót vállal, baristaként dolgozik egy kávézóban, ahol Chanel 1 jelenetet csinál, persze róla eddig is tudtuk, hogy hülye, viszont hisztizés közben tervet is kovácsol az újonnan belépő Kappa lányok elriasztására. Szegény Chanel nagyon rosszul mérte fel a helyzetet, azt hiszi, hogy ezeket a kripliket bármivel el lehet riasztani. Viszont itt az alkalom, hogy a Pozitív Férfiszereplő és a Pozitív Csajszereplő összeismerkedjenek. Pete az iskolai újság oknyomozó riportere is, így rögtön van teszkógazdaságosan egy Értelmiségink, akinek még ürügye is van, hogy belefolyjon az eseményekbe (mert nyomoz).

Lássuk be, Chanel szeret minket. Ördögi terve annyira jól sül el, hogy meg is van végre az első gyilkosság, az első hulla, kezdenek beindulni a dolgok. Mert mi másért is néznénk ezt a sorozatot, mint a forró olajban pecsenyére sült bejárónő arcáért? Az eredeti terv az volt, hogy Chanel úgy tesz, mintha forró olajba nyomná a takarítónő fejét, az új kiscsajok betojnak, aztán elmenekülnek a Kappából. Csakhogy közben valaki tényleg bekapcsolta a sütőt, és szegény takkernéni tényleg meghalt.

Szóval van egy hullánk, akit el kell tüntetni, és Rejtő Jenő is megnyalná a szája szélét a bekövetkező hullavándorlás láttán. Hiszen Chanel 1 nyilván nem akarja kihívni a rendőrséget, úgyhogy egyelőre egy fagyasztókamrába zárják a testet. Csakhogy a Pozitív Főhősnőnket sem ejtették a feje lágyára, fel akarja használni a bűntényt, hogy eltakarítsa az útból a Chaneleket, és újból tisztává varázsolja a Kappát. Mire azonban bármilyen kavarásba belekezdhetne, a hullát valaki ellopja a hűtőházból. Persze ez jó alkalom arra is, hogy megtudjuk: Chad valójában nem is a népszerűségre, hanem a hullákra gerjed. Mennyire félreismertük őt eddig!

És akkor végre megjelenik az Ördög! Az egyik Chanel csajszi fellázad és haza akar húzni, de még mielőtt összepakolna, meglepi őt a krampusznak öltözött egyetemi igazságosztó, és miután sms-ben elcsevegnek, jól kivégzi. Egy rész alatt két hulla, ez jól alakul!

Chanel 1-es megnyugszik az újabb hulla láttán, ugyanis ez szerinte azt jelenti, hogy a takarítónéni még él és bosszúból ő gyilkolászik. Erre a briliáns levezetésre nincsenek ellenérvek.

A lotyófejű szexi vakond kihívás pedig az újabb hullához vezető, fejekkel kikövezett út. Az ördög egy fűnyíróval ront a beásott csajokra. Hogy kinek maradt meg a feje a nyakán, az majd a következő részből kiderül.