Magunk mögött hagyva a gonosz oroszokat kapunk egy szép visszaemlékezést arról, hogy mit is „hagyott otthon” Csendler, akivel éppen tudatták, hogy olyan szerencsés, hogy megnyert egy 6 hónapos rádiócsendes sarkköri küldetést, de no para gyerkőcök, ez lesz az utolsó küldetésem, utána csak a családomnak fogok élni. Nem röhög! A szívélyes búcsú alatt még Csendlerné botoxos arca is megfeszül, próbálva érzéseket festeni a fagyos tekintetére. Vissza a jelenben, ahol Csendler próbál rádiójeleket befogni, de nem igazán találja a sláger rádiót, mindenhol csak statikus zaj, pedig ma van a házassági évfordulója..
Együtt depiznek egy kicsit Ekszóval a családjuk miatt, de Csendler nem akar csüggedni, mert amíg élnek van esély! Hát persze. A katamarán Costa Rica felé tart, mert Dokinak szüksége van pár főemlősre az állatkísérleteihez, ott meg pont fognak találni. Grín ezalatt túravezetőt játszik Teksznek a ladikon, aki meg egyszerűen nem érti, hogy bírják a fiatalok ezt a bezártságot. Véletlenül összefutnak Fószterral, de csak köszönés és kínos csend következik, még mindig nem dolgozták fel a múlt heti nagy heppeninget, bár Teksz szívesen megkóstolná a kiscsajt, ami már nem nagyon tetszik Grínnek, ezért ismerteti a szabályokat: nincs digi-dugi a katonák közt. Doki közben dolgozik az ellenszeren, de Áruló nélkül nem megy, szóval vissza kéne állítani munkába, mert így sosem lesz megoldva a világvége.
Kis hezitálás után persze Csendler belemegy és Doki azonnal elkezdi fűzni Árulót a segítségéért. A srácnak ez nem igazán tetszik, mert még mindig nem dolgozta fel a családja elvesztését, és most inkább önzőzne egy kicsit, szarik a világ megmentésére. A kettejük vitája alatt Csendler egy „megmondtam vazze” tekintettel hallgatózik a „zárka” ajtaján kívül, ami eléggé viccesnek tűnik, majd még jól le is oltja Dokit, hogy látod, látod, szép szóval nem fogsz soha semmire jutni. Nincs idő a riposztra, mert a katamaránon sorra kialszanak a fények. Igen, az alkatrész hiány és az „apollo 13-as” megoldások nem tettek jót a ladik funkcionalitásának. Az a baj, hogy tropára mentek a szűrők, a motorokat nem lehet hűteni, lehet a generátorokat is elvesztik, szóval nagy szarban vannak, de rajta vannak a helyzet megoldásán, addig is légkondi kikapcs és spórolás az ivóvízzel. A fejetlenség közben Ekszó nagy feladatot kap, egy kis lelkiterrorral kéne jobb belátásra bírni Árulót.
A válogatott módszerei közt szerepel a kis zárka teleszivarozása, XIX. századi matróz történetek fenyegetésekkel átitatva és nagyon szúrós tekintet alkalmazása. Árulónak két feltétele van a segítségéért cserébe: szeretne kicsit napozni, meg kell neki egy sakkbádi. Miért nem ezzel kezdted?! Irány a labor és segíts Dokinak! Ezalatt az elsődleges jelentések szerint legalább 7-10 nap kell a ladik összefércelésére, a probléma pedig az, hogy annyi idő kell a víztisztító berendezések helyreállításához is és a készletek már így is majdnem kifogytak. Indul a kupaktanács, hogy honnan tudnának vizet szerezni, amit jelentősen megnehezít, hogy jelen körülmények közt kb 1 órán keresztül lehet csak üzemeltetni a hajó motorjait, majd 5-6 órán keresztül kell hűlni hagyni és pihentetni őket. Amíg az okosok vizet keresnek, addig mi láthatjuk, hogy a legénység összes tagja hogyan próbál mindenből vizet facsarni, még a sörből is kivonják a vizet Teksz nagy bánatára.
Dokiékat ez az egész szenvedés nem nagyon izgatja, csak a labornak ne essen baja, és nagyban folyik továbbra is a kísérletezés, úgy néz ki, hogy Áruló segítsége nagyon jól jött, mert Doki mosolyából arra lehet következtetni, hogy kezdenek haladni a világmegmentős projekttel. El is újságolja gyorsan Csendlernek, hogy ezalatt a fél nap alatt sikerült összedobnia egy ellenszer prototípust, szóval indulhat az ünneplés. A drónok közben továbbra sem találnak elhagyott hajót vagy szárazföldet, szóval még mindig szopacs a helyzet, közben az egyik relé is elszállt, szóval problémás lesz a labor hűtésének a megoldása, ami nélkül ugrik a vírus és az ellenszer, a hordozható generátorok pedig még a sarkkörön tönkrementek. Mi sem egyszerűbb, leengedjük a tenger fenekére a vírust, ott tök jól ellesz a hűsbe, de addig a katamarán meg nem nagyon tud hova menni, anélkül, hogy minden széttörne, szóval a javítás még magasabb prioritást kapott.
Ezalatt Doki egy tablettel a kezében azon aggódik, hogy a tenger fenekén a vírus hűtése megfelelő legyen. Random névtelen fekete szereplőtől (na jó, nem, de tényleg nem tudom mi a neve) kapunk egy terjedelmes prédikációt Istenről és a sorsról, amit inkább kihagynék, de látjuk, hogy közel a megoldás, sőt, még egy csoportos imádkozást is kapunk és érezzük mennyire súlyosodik a helyzet. Közben végre feltámad a szél is, így fel lehet lőni az ejtőernyőket, amikkel majd meghajtják a ladikot, lesz megint áram és ismét meggyőződhetünk az imák erejében. Oh, wait.. A legénység már lassan 2 napja van víz nélkül és hiába könyörögnek rádión keresztül segítségért, senki nem válaszol, a legénység tagjai meg sorra dőlnek ki.
A nagy elkeseredettség közepette végre megpillantanak pár sirályt és földet! Hirtelen mindenki talpra áll és tapsol a fedélzeten, jeee.. De hogy ezt miért nem látta a drón, azt már sosem tudjuk meg, de kit érdekel, hiszen indul a nagy parti party. Közben pedig a tartalék generátorokat is sikerült megjavítani, mindenki rettentő boldog, még Teksz is táncikál a tábortűz mellett, csak Grín és Fószter között van továbbra is kínos tekintet csere, Áruló pedig megkapja a sakkpajtiját a nagydarab szakács személyében, akiről megtudjuk, hogy Szalonnának hívják, mily találó. Szóval szokásos krájzisz avörtöd, ki gondolta volna.
A sorozatról bővebben itt lehet olvasni.
Facebook kommentek