Így a végére kutyamód felpörögnek az események kardozós-lövöldözős-megmerényelős sorozatunkban, ne is totyorásszunk, vágjunk bele! A palota kertjében kezdünk, ahol Lajos király nem muskét ás (S.P. barátom örökbecsű poénja), hanem kardvívást gyakorol Treville-lel, mutatván, hogy ő mennyire fitt. Sőt a közelben figyelő D’Artagnant is kihívja egy asszóra, de a gascogne-i kézsérülésre hivatkozva elhárítja a felség felkérését. Lajos mosolyogva int a park túlvégén játszó dauphinnek, de váratlanul köhögni kezd és összeesik, szájából vér szivárog. Mindenki odarohan, Anna mellé térdel és ölbe veszi a fejét, de orvost már nem érdemes hívni: XIII. Lajos 1643. május 14-én, életének 42. évében elhunyt.

Treville rohanva intézkedik, hogy biztonságba helyeztesse a trónörököst. A kicsit rábízza Athosra azzal, hogy csak pár megbízható embert tájékoztasson a rejtekhelyről, ahová majd viszi, Aramisnak viszont el ne árulja. Athos a kis felségre ráhúz egy köpenyt és maga elé ülteti a nyeregbe, mint tiszteletbeli muskétást. Ellovagolnak, Treville hosszan néz utánuk majd azt mondja D’Artagnannak: A küszöbön álló polgárháborúban a dauphin lesz a fődíj. (Erre utal az epizód címe.) Nem sokkal később Anna számonkéri Treville-től, hová tette a kis Lajost, de a miniszter a trónörökös biztonsága érdekében nem árul el semmit a királynénak. Anna felindultan csak ennyit mond: Hát ön is ellenem és Franciaország ellen fordult!

A laktanyában Athos, Constance és Sylvie egyszerű ruhába öltözteti át a kis Lajost, majd a két nő elviszi egy elhagyatott házba, ahol biztos nem fognak rátalálni Grimaud-ék. Na persze. A palotában az udvari tanács közli az elképedt Annával, hogy Lajos halála előtt titokban visszavonta tőle a régensi megbízatást, helyette Treville-t nevezte ki. A miniszter csak pislog, ő ugyanis szintén tagja a tanácsnak, de erről ő sem tudott. Anna mit tehet mást, aláírja a régensségről lemondó nyilatkozatot, és dúlt kebellel kirohan a teremből.

Treville az irodájába rendeli a muskétásokat és közli: úgy döntött, feloszlatja a vörös gárdát, nem kell egy ilyen szervezett belső ellenség Párizson belül, Porthosék vigyék el az erről szóló utasítást Marcheaux-nak. A gárdakapitány átfutja a parancsot majd gúnyosan félredobja, esze ágában sincs engedelmeskedni, és fegyverbe szólítja az embereit. Üsd a vörösöket!, rikkantja erre Porthos, mint egy ’56-os népfelkelő a pesti utcán, mire hatalmas bunyó tör ki, ami természetesen a muskétások győzelmével ér véget. Nem sokáig fogjátok élvezni a győzelmeteket, morogja Marcheaux, és kificamított karját szorongatva elbotorkál.

Eközben Párizs mellett Grimaud, Gaston és a lotaringiai herceg hatalmas sereg élén várja a városból érkező híreket. Gaston dühöng: Méghogy Treville lett a régens, de hát én vagyok a vér szerinti rokon! Legszívesebben máris berontana Párizsba, a herceg alig győzi visszatartani. Treville arra igyekszik rávenni Annát, hogy adjon kegyelmet Gastonnak, aki mindenképpen be fog jutni a városba, de így legalább van esély rá, hogy katonaság nélkül érkezik. Anna ebben is ármányt lát, Treville hosszasan győzködi saját hűségéről, Anna végül aláírja a kegyelmi nyilatkozatot. Treville Porthost és Aramist bízza meg, hogy vigyék el a dokumentet Gastonhoz és közben mérjék fel az ellenség haderejét. D’Artagnan meg szerezzen valahonnan egy dauphinnel egyidős fiút, csalinak.

Marcheaux beszámol Grimaud-nak a gárda feloszlatásáról, a rosszarcú nem izgul, ha bejutnak a városba, majd bosszút állnak, addig is helyrerántja a kapitány kificamított vállát. Porthosék érkeznek Gastonhoz és a kegyelmi papírt lobogtatva kérik, menjen velük Párizsba, kitűnő párizsival várják. Gaston egyeztet a lotaringiai herceggel és Grimaud-val, majd ellovagol a testőrökkel. A palotában Treville felajánlja neki, hogy a béke érdekében mondjon le a trónról, akkor élete végéig busás járadékot fog élvezni, a Luxembourg palotában lakhat és bekötik a kábeltévét is neki. Gaston nem hatódik meg az ajánlattól, mert később Lajos felravatalozott holttestének kijelenti, mindenkivel leszámol, aki közte és a trón közé áll. Az udvarról lónyihogást és kocsizörgést hall, és azt látja, hogy a dauphint (aki természetesen a D’Artagnan által beszerzett csaligyerek), mivel nem érzi jól magát, Athos kocsiba teszi és valahová Párizson kívülre hajtat vele.

A valódi trónörökös eközben kiszökik a rejteklakásból és a piacon magához vesz pár szem szilvát, mert megéhezett. Constance és Sylvie pont akkor találnak rá, amikor a felháborodott kofa rá akar hívno a kis tolvajra pár arra járőröző gárdistát. A nők gyorsan elvezetik a kicsit, ennyit a biztonságosnak vélt rejtekhelyről. Constance saját régi lakásához mennek, Constance úgy véli, ez megfelelő búvóhely lesz, itt mennyi boldog órát töltött D’Artagnannal, ha az a széles ágy mesélni tudna! Az új rejtekhelyről siet értesíteni Athost.

Treville Porthosszal visszalovagol az ellenséges táborba tárgyalni a lotaringiai herceggel és felajánlják neki a tartomány függetlenségét, ha csapataival elvonul Párizs alól. A miniszter, illetve már régens szerint Gaston csak az alkalomra vár, hogy leszámoljon mostani szövetségesével és megszerezze a trónt, a herceg gondolkozzon el ezen és estére adjon választ, ezzel magára hagyja. Hamarosan visszaérkezik Gaston is a táborba és azt hazudja, Treville nem ajánlott neki semmit. Cserébe a herceg sem árulja el neki, mit tudott meg a minisztertől, ez ám az egymásban bízó csapat! Grimaud négyszemközt beszél Marcheaux-val, szerinte kizárt dolog, hogy a dauphint eltávolították volna Párizsból, ott lesz a kiscsávó a városban valahol, csak követni kell az egyik muskétást, az előbb-utóbb elvezet a trónörököshöz.

Constance visszamegy a laktanyába, ahol meglepetésére a királyné vár rá és kéri, árulja el, hol van a kicsi. Eddig ugyanis Aramist faggatta, de ugyebár ő szintén nem tud semmit, hiszen neki pláne nem árulták el a mestertervet. Constance némi habozás után beleegyezik, hogy Anna megnyugtatására a kis Lajost elviszi a Saint-Sulpice templomba, ahol titokban láthatja, de nem beszélhet vele. A kétségbeesett Anna mit tehet mást, beleegyezik. Constance hazamegy és a kisfiút kézen fogva elindul a templomba.

Marcheaux a városban szaglászik és sikeresen kihallgatja Sylvie és Aramis beszélgetését a Saint-Sulpice-ról, ennyit az übertitkos tervről. Anna időközben elrejtőzött a templom galériáján, így mintegy páholyból figyelheti, amint Marcheaux és egyik gárdistája lecsapnak a Constance-szal érkező dauphinre és magukkal viszik. Aramis előrohan és lekardozza a gárdistát, de Marcheaux-nak sikerül lelépnie, szerencsére a gyereket nem tudja magával vinni. Anna megnyugodva visszamegy a palotába, Constance-nak meg új rejtekhely jut eszébe: az a mosoda, ahová a 2x03-ban a beteg kicsit vitte gőzterápiára. Aramis elsiet előkeríteni Athost és D’Artagnant, a testőrök közül végül a gascogne-it éri az a megtiszteltetés, hogy vigyázhat a dauphinre és elbújhat vele egy titkos üregbe a mosodában.

A táborban Treville megegyezik a lotaringiaival: a herceg a függetlenségért cserébe visszavonja a csapatait. Porthos ezalatt Gastonnak ajánlgatja az egyre nagyobb összegű életjáradékokat, úgy tűnik, itt is közel a megállapodás. Közben azonban  Marcheaux is beszámol Grimaud-nak a fejleményekről, a geciember biztos benne, hogy Treville a herceg és Gaston közti szövetség megbontásán dolgozik, így neki kell lépnie, méghozzá sürgősen. A gyereket keresve a gárdisták kíséretében beront a Saint Antoine negyedbe átvizsgálni a házakat. Köztük a mosodát is, ahol mindent felforgatnak, de nem találnak semmi gyanúsat. Már éppen indulnának elfele, ekkor az egyik mosónő megkönnyebbülten felsóhajt, de olyan hangosan, hogy beleremegnek a falak és ezt természetesen Grimaud is meghallja és gyanút fog.

A mosónők korán halnak, ezt tudjuk a költőtől, de most nem az öreglány élete kerül veszélybe, hanem a trónörökösé. Grimaud módszeresen nekiáll kardjával végigszurkálni a deszkából ácsolt járólapokat, és harmadik próbálkozásra sikeresen vállon találja a kis Lajossal abban az üregben rejtőző D’Artagnan vállát. Patkányt találtam!, vigyorog Grimaud sötéten, D’Artagnan tőrével hadonászva előugrik, de esélye sincs a túlerőben levő gárdistákkal szemben, akik rövid úton kiütik. A gárdisták összecsomagolják a dauphint és a muskétást és magukkal viszik őket. A túl hangosan sóhajtozó mosónő értesíti a fejleményekről az épület háta mögött a többi gárdistával kardozó Athost és Aramist. Athos szerint Grimaud nyilván a felkelők táborába siet a foglyokkal, így ők is elindulnak oda.

A lotaringiai herceg már a kezében szorongatja a tollat, hogy aláírja a Treville által elkészített szerződést. Sikerült tehát megosztani az ellent, így következhetne Gaston letartóztatása. Azonban pont ekkor érkezik Grimaud a foglyokkal, így hirtelen megváltozik a leányzó fekvése. Grimaud figyelmezteti a herceget, ne írja alá a szerződést, de az kijelenti: a szavát adta rá, hogy visszavonja a csapatokat. Grimaud bedühödik és Besenyő Margitot idézve odavágja a hercegnek: Akkora pofont kapsz, hogy elszállsz Lotaringiába! De aztán jobb ötlete támad és inkább leszúrja a herceget. Ezt kihasználva a muskétások és Treville villámgyorsan támadásba lendülnek, sorra lekardozzák és –lövik az ellenséget, Treville meg a trónörököst felkapva kirohan a szabadba.

Átadja a kicsit Porthosnak és utasítja, hogy máris vágtasson el vele, ő addig feltartóztatja Grimaud embereit. Porthos elnyargal a dauphinnel, Treville meg két pisztollyal megindul az ellenség felé. Kettőt lelő közülük, a harmadikba tőrt vág, majd kardot ránt és nyomul tovább előre, közben Athosék is előrontanak, hogy a segítségére siessenek. Mielőtt azonban odaérnének mellé, Grimaud lesből hidegvérrel lelövi Treville-t és Gastonnal együtt elmenekül. A muskétások kétségbeesve odarohannak volt főnökükhöz, de már csak tehetetlenül tudják nézni, ahogy a sorozat legszimpatikusabb karaktere elvérzik.

Szombaton sorozatzáró epizód a Dunán, ezúton hívom fel a figyelmet, hogy az eddig megszokott du. 5 órai kezdés helyett ½ 4-kor.