Muskétásaink Tell Vilmos kései utódaiként szórakoznak és játszódnak a laktanyában: egy Durand nevű fickó fejéről épp most lő le Aramis egy üvegpoharat. Arról faggatják ugyanis, hogy merre tűnt el Grimaud, jobb ha bevallod öcsém, mert különben jön ez a  fiatal kezdő kadétgyerek és ő csak almára szokott lőni, oszt vagy eltalálja vagy nem, vigyorognak biztatóan a testőrök. Durand egy darabig adja a kemény csávót, fingja sincs, hová tűnt a főnöke, valahol Párizson kívül van, Dijon, Rouen vagy Marseille, ki tud ezek közt különbséget tenni? A muskétások megelégelik a huzavonát, na gyere Brujon, hozd a puskádat, intenek a kadétnak, és elhelyezik az almát Durand fején. A kadét reszkető kézzel céloz az almára, Durand egyre jobban sápad, végül mikor Brujon meghúzná a ravaszt, felkiált: Kelet felé hagyta el Párizst, többet isten bizony nem tudok! Aramis elégedett mosollyal feldobja az almát a levegőbe, Brujon kapásból szétlövi a gyümölcsöt, mert ugyan még csak kadét, de már mesterlövész.

Sylvie lép be és felveti, hogy Grimaud Éparcyba mehetett, mert neki a múltkor elmondta, hogy ott született. Akkor gyerünk oda, tápászkodik fel Athos, bár Aramis inkább marasztalná, mert látja, hogy barátja ugyancsak rossz bőrben van, a múltkori sérülései nemigen gyógyultak még be. Treville Lajos szobájában ismerteti a politikai helyzetet, a katonaság a háború miatt szétszórtan állomásozik az országban, Párizsban alig maradt fegyveres, ha Grimaud támad, gondban lesznek. Lajos százezer ezüstöt tűz ki Grimaud fejére és azon pörög még, hogy Feronnak állami temetést szervezzenek. Treville védekezését, miszerint Feron árulásra készült, Lajos a testvéri szeretet érvével mossa le, meg azzal, hogy Feron megmentette az életét. Majd szóba kerül Gaston, mint esetleges régens, Anna szerint Gaston is áruló, Lajos viszont ragaszkodik az ártatlanság vélelméhez, amíg ellenkező bizonyíték nem kerül elő.

Az Éparcy felé lovagoló muskétásokat egy erdős részen váratlanul csuklyás alakok veszik körbe, akikről kiderül, nem útonállók, hanem nők, akik ezen a félreeső helyen építették fel falujukat az állandóan vonuló katonaság elől rejtőzve. Vezetőjük Juliette, eleinte azonnal továbbküldené a testőröket, de azok biztosítják róla, hogy nagy tisztelői a nők önrendelkezési jogának, így Juliette végül egy éjszakai tartózkodást engedélyez nekik. Athos közli, egy Grimaud nevű gazembert üldöznek, de Juliette ezt a nevet soha életében nem hallotta. Porthos beszélgetésbe elegyedik egy rendkívül terhes szőkével, Elodie-val és megdicséri az egész pompás rejtekhelyet és az állatfogásra használatos csapdáikat. Béna hadfi kerül elő és sört hoz a vendégeknek, a neve Bastien és jelenleg az egyetlen hímtag a női közösségben. Az egyik lába béna és ő is Éparcyba készült munkát keresni, de Juliette-től engedélyt kapott, hogy pár napra megpihenhessen itt.

Elodie katona férjéről beszél Porthosnak, akiről az az utolsó híre, hogy csapatával Freiburg felé nyomult, ezt hallva Athos és Porthos sokat sejtetően összenéz. Később Athos faggatózására kiderül, hogy Juliette még kiskorából ismerte Grimaud-t, szerinte jó gyerek volt, csak akkor változhatott meg, amikor az anyja elhagyta. Újabb nőt ismerünk meg név szerint, Theresát, ő szervírozza este az egyszerű vacsorát a testőröknek. Grimaud veszélyességét hallva arra figyelmezteti Athosékat, hogy egy közeli elhagyatott háznál nemrég mozgást látott, a ház körül meg férficsizmát, véres kötést, lehet, hogy rejtőzik ott valaki.

Rémült kiáltás szakítja félbe a beszélgetést, pár ismeretlen támadó rontott be a faluba, de úgy tűnik, nem sikerült elrabolniuk semmit. Ez már a harmadik ilyen támadás volt a héten, mondja Elodie, Bastien mentegetőzik, amiért a sérülése miatt nem tud fegyvert fogni a támadók ellen. Aramis Athos tiltakozása ellenére megvizsgálja a vállsebét, amit a múltkori részben kapott Grimaud-tól, bakker, ez nagyon csúnya, kezd elfertőződni. Aramis tűt, cérnát, kötszert és forró vizet kér az operációhoz. (Ez az évad mostanra kezd olyanná válni, mint valami szabás-varrás tanfolyam.)

Másnap reggel Porthos Elodie-val beszélget, a nő érzi, hogy a bongyorhajú testőr többet tud, mint amennyit előző este elmondott. Porthos némi hezitálás után bevallja, hogy az emlegetett ezredet Freiburgnál teljesen szétverték, nem maradt túlélő. Elodie fel volt készülve a hírre, ezért csak pár könnyet ejt, és bízik benne, hogy születendő fia az apjára fog hasonlítani, és belőle is katona lesz. (Hülyüljek meg, ha ezt értem, ugyanazt a sorsot szánja neki, mint ami a férjének jutott?!) Az unatkozó D'Artagnan átnézi Bastien cuccait és meglepetésre egy katonai egyenruhát talál köztük. Nocsak, netán tán katonaszökevénynek tetszik lenni a béna hadfinak? Mindenesetre gyanús a fickó, Athos kiadja az ukázt: Aramis és Porthos nézzen utána Bastiennek, ő meg D'Artagnannal tovább keresi Grimaud-t.

Bastien titokban találkozik az egyik rablóval, aha, akkor mégis egy banda lesznek ezek, de vajon mit keresnek ilyen elszántan? Juliette elkapja Bastien társát és késsel fenyegeti, tűnjenek el vagy baj lesz, Bastien viszont a tőlük elrabolt cuccot követeli vissza. A nő nem sokat szarozik, elvágja a rabló torkát majd a késsel Bastienre támad, aki jobbnak látja elmenekülni - nocsak, már nem is olyan béna ez a hadfi. A faluban nagy lövöldözés támad, a rablók újabb rohamra indulnak, a lövések hangját meghallva D'Artagnan visszafordul, Athos egyedül megy tovább. Megpillant a fák közt egy csuklyás alakot és üldözőbe veszi, de a lova belelép valami csapdába és leveti magáról Athost.

A faluban heves csetepaté után sikerül visszaverni a támadókat és elfogni az egyiküket, a Robert nevezetűt. Kiderül, hogy a rablók tényleg katonák voltak, de erőszakkal vonultatták be őket, így amikor lehetőségük adódott, leléptek a seregből. Fáradságos munkával összegyűjtöttek némi csinos aranykincset, és egy barlangban rejtették el, de a nők ellopták tőlük. Ekkor Athos lova biceg be a faluba, de hol a lovas?, teszi fel a kínzó kérdést Aramis.

A sebesült testőrparancsnok kardjára támaszkodva botorkál a fák között és megpillant egy tisztáson álló magányos házat. Pont olyan, mint a vasorrú bábáé, de vajon mézeskalácsból készült-e? Nem igazán, ráadásul körben szanaszét hevernek a Theresa által korábban emlegetett büdös kapcák, sáros csizmák, kinek van gusztusa ilyen környezetben édességhez? A ház üres, nincs nyoma Grimaud-nak, viszont felbukkan Theresa és bezárja Athost a házba! Mi van?? Kiderül, hogy dajkaként ő nevelte fel a kis Grimaud-t, akit az anyja vízbe akart ölni, de ő kimentette. Ezért aztán nem is hajlandó elhinni azt a sok  rosszat, amit mesélnek róla és nem engedi elfogni. Elfut, a dühös Athosnak azonban sikerül belülről kitörnie az ajtót és a nő után rohan. Elgáncsolja, ám Theresa valami tűvel nyakon szúrja, amitől Athos elájul.

Szerencsére a keresésére indult Aramisék megtalálják és beviszik a faluba. Elodie felismeri a tüneteket, ez bizony mérgezés, ellenszer viszont nincsen rá, csak az ima. A muskétások félrevonulnak és csendesen elmélkedve várják, sikerül-e Athos szervezetének legyőznie a mérget. Athos önkívületben delirál, látomások gyötrik Sylvie-től Grimaud-ig, Makótól Jeruzsálemig, (szak)szervezete azonban erős, hamarosan magához tér és eléggé összeszedetten mosolyog aggódva néző társaira. A nagy figyelem közepette senki sem veszi észre, hogy Elodie teste időnként görcsbe rándul.

Aramis négyszemközt beszélget Juliette-tel és közli vele gyanúját: szerinte ő Grimaud anyja. A nő erre nem válaszol, otthagyja a testőrt, ám a sarkon túl Bastien elkapja és az aranyat követeli tőle, miközben emberei fenyegetően fenyegetik. Juliette elküldi Aramist Elodie-ért, mert nála van a láda. Porthos is ott ücsörög a mindenórás nőnél, az érkező Aramis elújságolja Bastien követelését. Kéne még más hadrafogható férfi a csapatba, ezért visszavonhatatlan ajánlatot tesznek a megkötözött Robertnek, aki végül vállalja, hogy az ő oldalukon harcol. A muskétások gyorsan haditervet egyeztetnek a nőkkel.

Egy percre nézzünk vissza Párizsba, ahol a palotában Anna bevallja Lajosnak, hogy egyetlen egyszer valóban lefeküdt Aramisszal, és a testőr a kis Lajos vér szerinti apja. Azonban minden más tekintetben Lajos az apa, a kicsi őt fogja követni a trónon, és a maga részéről Anna mindent megtesz azért, hogy az annalesekben XIII. Lajos és a majdani XIV. Lajos emléke is a legdicsőbb lapokon szerepeljen. Cserébe annyit kér, Lajos őt nevezze ki régensnek a dauphin nagykorúságáig. Lajos ezt a kérést kemény szavakkal elhárítja. Később Treville megpróbálja jobb belátásra téríteni a királyt, Franciahon és a békés trónutódlás érdekében igyekezzen kibékülni a királynéval, mielőtt túl késő lenne.

A faluban Aramis elcipeli a ládát a rablókhoz, Elodie hátramarad, mert észreveszi, hogy vérzik, jön a gyerek! Szerencsére Porthos ott van vele a szobában és megnyugtatja, ő ugyan nem orvos, de nyomortelepen nőtt fel, ahol látott pár szülést. Ezalatt kitör a csetepaté a rablók és a nők+muskétások csapatai között, lövöldözés, kardozás, nyilazás, csapdába ejtés, hálóval elfogás, stb, pompás és mozgalmas jelenetek. A nagy felfordulásban Bastien odarongyol a ládához, feltépi, de az kincs helyett csak kaviccsal van kitömve. Észreveszi Juliette-et és utána veti magát, el is kapja és az aranyat követeli. A nő elmondja, hogy azt bizony mind egy szálig a falu megépítésére és biztonságossá tételére költötték. Végszóra megérkezik Aramis és egy jól irányzott lövéssel végez Bastiennel. Egy élet elvész itt, de egy másik születik amott, mert időközben Elodie is világra hozza gyermekét: kislány lett a pici, így talán elkerüli apja sorsát.

Nem marad hátra más, mint a búcsúzás, a testőrök folytatják a keresést Grimaud után, a faluban viszont hátrahagyják Robertet, segítsen a nőknek. Nem irigylem a csávót, ennyi csirke közt egyetlen kakas, lesz dolga bőven – igaz, még fiatal ember, bírhatja erővel.

A Louvre-ban is megenyhül a hangulat, Lajos hosszas tépelődés után úgy dönt, mégis Annát fogja kinevezni régensnek, de a trónörökös titkát soha senki nem tudhatja meg. Anna hálásan kezet csókol a királynak, aki még hozzáteszi: a titok megőrzése lesz az igazi büntetés Anna számára.