Azok után, hogy Leofricet és Uthredet halálig tartó párbajra ítélte Alfréd, egész kellemesen töltik az estéjüket, tekintve, hogy szabadon járkálhatnak, és még a kocsmába is elmehetnek zülleni. Leofric azért jött, hogy megmondja, hogy jobb Uthrednél, ezért meg fogja ölni őt, de a másik ezt nagyjából olyan lelkesen veszi tudomásul, mint Semjén Zsolt a Budapest Pride-ot. Leofric el is megy, de Iseult utána küldi Uthredet, és kapunk egy kis édes szomorkás férfibúcsút, ahogy csak a harcos barátok szoktak elköszönni egymástól. Este Uthred és Iseult egymás mellett fekszenek, és a nő panaszkodik, hogy szívesen szeretkezne egyet a férfival, amire az nagyban egyetért, de sajnos nem lehet, mert elveszíti a jövőlátását. Arról azért biztosítja Uthredet, hogy nem fog meghalni, ami azért nem utolsó szempont egy halálig tartó párbaj előtt.

Alfréd reggel hívatja Uthredet, és éppen Aethelfleaddel játszik, és hát a későbbiekre nézvést történelmi ez a találkozó Uthred és a kislány között, de ezt ők még nem tudhatják, úgyhogy a király elküldi a lányát. Alfréd alkut ajánl: Uthred fizesse meg az adósságát, és küldje vissza Iseultot Cornwallumba, de ez utóbbi feltétel nem tetszik Uthrednek, mert akkor Iseultot megölik, úgyhogy visszautasítja az ajánlatot. Alfréd ideges lesz, a harc megtörténik, és egész Wintanceaster a palota elé özönlik, hogy szemtanúja legyen. Na de hoppá, a nézők között feltűnik Brida is, és lazán elköt egy lovat, amiből sejthetjük, hogy ennek nem lesz egyszerű vége. Wulfshere kihirdeti a küzdelmet, a két férfit felszerelik, és kezdetét veszi a küzdelem. Mialatt mindenki Leofricra és Uthredre figyel, Brida előhívja Guthrumot, Ragnart és a vikingeket az erdőből. Alfréd nem kíváncsi a meccsre, elküldi Assert Cornwallumba, a gyerekeit pedig maga mellé rendeli, az antipatikus felesége azt sem tudja, hogy mit mondjon. Ez a szerencséje, Uthredék egyre nagyobb brutalitásba hajló párbaját ugyanis a városba betörő viking had félbeszakítja, és mindenki menekül, amerre lát.

A dánokat nem érdeklik a civilek, látjuk, ahogy Ragnar meg Guthrum aprít mindenkit, akit lát. A királyi udvar bátran elfut, mint a nyúl, Wulfshere, ifjabbik Odda mind-mind lovat kerít, és távozik, úgyhogy Uthredéknek nem marad egyetlen hátas sem. Uthrednek végül az az ötlete támad, hogy elrejtőznek egy padláson, aztán megvárják, hogy mi lesz estig. A királyi palota elesik, Guthrum Alfrédot keresteti, de helyette csak Aethelwoldot találja, aki a fejére teszi Alfréd koronáját, és a méltósága maradékát megpróbálva összekaparni, királynak nyilvánítja magát Guthrum színe előtt. Guthrum elutasítja a tárgyalásokat, leveszi a fejéről a koronát, és jól megveri, miközben megjegyzi, hogy Aethelwold összeszarta magát.

Uthredék a padláson töltik a napot, de pont az alattuk lévő házba hurcolnak be a vikingek egy apácát, hogy megerőszakolják. Iseult nem hagyja annyiban, leugrik egy tőrrel a kezében, úgyhogy Leofric és Uthred kénytelen utána eredni, és elbánnak az erőszakoskodó viking bagázzsal. Az apáca is bedurvul, és kicsavarja a tőrt Iseult kezéből, hogy belemártsa azt néhányszor az egyik vikingbe. Az alkalom megszüli az ötletet is: Uthred dánnak öltözteti fel magát és Leofricet, Iseult meg a másik nő pedig rabok lesznek, és így vágnak át a csatak részeg dánok között az egész városon. Marha nagy pechjük van, ugyanis egyenesen belefutnak Bridába. A nő rendesnek bizonyul, néhány kérdés után úgy dönt, hogy elengedi Uthredéket.

Az erdőben este a tűz mellett beszélgetnek egy jót, mintha csak most érkeztek volna meg az úttörőtáborba. Leofric megállapítja, hogy Brida megváltozott, és Iseult is megerősíti, hogy igen, így történt, mert már nem szerelmes Uthredbe. Athelingaig végtelen mocsaraira vált a kamera, a Severnhez tartozó lápon keresztül vergődnek Uthredék, míg meg nem látnak egy csapat vikingek elől menekülő papot. Megzavarják őket, és megmentenek néhányat közülük, majd maguk is csónakba szállnak. Ha már így összejöttünk, remélem megvan az ezüstöd, mert az életedet nekünk köszönheted, deklarálja Uthred, mire a csuklyás figura láthatóvá teszi magát, és megállapítja, hogy úgy tűnik, szellemek mentették meg. Helló Alfréd, merthogy a király volt az. Azért jól összevesznek Uthreddel, a változatosság kedvéért, de most Alfréd marad alul, mikor megkapja a jelzőt, hogy ő per pillanat a semmi királya.

A mocsárban rendezik be az életüket, de nincsenek jól, főleg Alfréd fia, Edward az, akinek a mocsári miazmák ártanak, mert állandóan köhög, és a halálát várják. A papok szentelt olajjal etetik, de a kisfiú csak bőg és köhög. Alfréd sincs jól, vélhetően megint vér jött az ülepéből, de Iseult ad neki valami kotyvalékot, amitől egyből jobban lesz. Alfréd és Uthred sort kerít végre egy újabb beszélgetésre. Alfréd szerint a felesége menekülne, de a király bevallja, hogy a fia nem élné túl. Uthred harcot javasol, de Alfréd elmondja, hogy ehhez egyetlen, mindent eldöntő ütközetre van szüksége, különben Wessexnek annyi, mert lassan szétporlad. Ebben meg is egyeznek, és papokat küldenek szét az üzenettel. A beteg Edward köhögése betölti az egész tábort, Uthred pedig megkérdezi Iseulttól, hogy meg tudja-e tenni, mire az igennel felel, de figyelmezteti a férfit, hogy nem egy jó módja a segítségnek.

Wintanceasterben Guthrum Alfréd tekercsei között kutat, miközben Ragnar és Brida emlékezteti, hogy Wessex menekülő királya egy lápban tengeti az életét, ezért le kellene csapni rá. Guthrumot nem érdekli a felvetése, az írások nyűgözik le, és elmondja, hogy meg kell tanulnia, mert ez egy varázslat, egyébként pedig nem annyira hülye, hogy egy mocsárba vezesse be a hadseregét. Uthredék vadászgatnak, majd meglátják Skorpa flottáját a folyón, és ezt jelenti Alfrédnak egy vacsora mellett, aki azonban még arra is képtelen, hogy odafigyeljen a kenyérre, hogy ne égjen oda. Alfréd nincs jól, a felesége nem szól hozzá, mert a papokat elküldte, és a fia egyre rosszabbul van. Ezalatt Scibourna várában Wulfshere megkapja Alfréd üzenetét, az ötlet működik. Aelswith gyűlöli Iseultot annak pogánysága miatt, de Alfréd átlépi a határokat, és megkéri őt, hogy segítsen a fián. Mikor Iseult közli, hogy ha este nem segít rajta, akkor túl késő lesz, a királyné bőgve nekiesik, és boszorkánynak nevezi, csak Alfréd közbelépése tudja egy árnyalatnyit lehiggasztani.

A szertartás előkészítése megtörténik, Iseult tunikára vetkőzik, és ás egy nagy gödröt a folyóparti iszapban, de ismét emlékezteti Uthredet, hogy ha Edward megmenekül, egy ártatlan élet valahol máshol meg fog halni. Hild, az apáca, akit Uthredék hoztak magukkal, Aelswithet próbálja megnyugtatni, mérsékelt sikerrel, mert a királyné képtelen bízni a pogány idegenben. Alfréd Edwarddal a kezében beszélget Uthreddel, és megint teologizálni kezd, mondván, hogy ha az Úr nem engedte meg a papoknak, hogy meggyógyítsák a fiát, miért engedné meg egy pogánynak. Uthred emlékezteti, hogy a pogányok is Isten teremtményei, és oka van annak, hogy Alfréd a lápba jött, ahol megmenthetik a gyermekét. A király elfogadja a magyarázatot, és átadja Iseultnak a fiát.

Másnap Alfrédhoz hírvivő érkezik Beocca személyében, hozva Wulfshere-t és az embereit. A király rohan Uthredhez és Iseulthoz, és örömmel konstatálja, hogy Edward egészséges, Beocca viszont értetlenkedik, hogy miként sikerült rávenni Alfrédot arra, hogy pogány szertartással mentse meg a gyermekét. Beocca üvöltözik, hogy Istent kellene dicsőíteni, Alfréd azonban rá se hederít, Iseult azonban sír, siratja azt az ismeretlen gyermeket, akit megölt. Uthred elmegy felderíteni a mocsarat, és rájön, hogy Skorpát rá lehet kényszeríteni arra, hogy csatlakozzon Guthrumhoz, mégpedig úgy, hogy az őrizetlen hajóit fel kell gyújtani, és ebben az esetben Wessexnek elég lesz egyetlen csata is, hogy megtörje a vikingeket.

Ez meg is történik, Uthred és Leofric felhívja magára a figyelmet, a felpaprikázott vikingek pedig a nyomukba erednek. Fejetlenül nyomulnak előre a mocsárban, addig, amíg bele nem esnek a vízbe, és ott már a helyi erők legyűrik a dánokat, majd felgyújtják a hajókat. Alfréd örül, és mindenki előtt hálát ad az Úrnak a sikerért. Az utolsó résszel folytatjuk a jövő héten.