Pörgős rész a mostani, talán az évad eddigi legjobbja, csapjunk bele gyorsan. Kendővel bekötött szemű Aramisszal kezdünk, közben Feron hosszú monológját hallgatjuk arról, milyen váratlanul ér el mindenkit a halál, és ehhez hasonló sötét gondolatok. Persze egyből arra gondolunk, hogy Lajos rájött a félrekettyintésre és most az amorózó külsejű muskétás kivégzése lett folyamatba téve. Majd Athosra váltunk, akit pisztollyal kényszerítenek arra, csatolja le a kardját, majd valaki D'Artagnan nyaka körül matat egy borotvával (Gillette, férfiasan tökéletes). Bakker, most akkor egyszerre három főszereplővel fognak végezni, vagy mi van?!

Szerencsére nem erről van szó, Athos Sylvie-vel kezd hancúrozni (ebben tényleg zavarná a kard), a borotva másik végén meg Constance van, aki éppen férjura szúrós borostáját távolítja el a veszélyes eszközzel, hogy utána D'Artagnan alaposan eleget tegyen házastársi kötelességének. Aramis meg bekötött szemmel célbalövésre készül, Porthos kavicsot tesz két üres borosüvegbe és egyesével feldobja a levegőbe, Aramis a zörgő hangra fülelve mindkét üveget eltalálja, bravó! Megkönnyebbülten sóhajtok, de bennem akad a levegő, mert Feron épp most fejezi be a halálról szóló monológját és ezzel egyidőben ér végére az általa írt levélnek, ami nem más, mint egy hamis parancs Treville nevében. Eljött a muskétások halálának napja, mondja sötét vigyorral a mellette álló Grimaud-nak.

A laktanyában Constance pénzt gyűjt össze a muskétásoktól, közben azt magyarázza, milyen sokba kerül a kajáltatásuk, főleg Porthosé. De én nem is eszem sokat, tiltakozik a göndör hajú testőr. Megérkezik Treville aláírásával a parancs: Bourgogne mellett a burgonyaföldeknél találkozniuk kell Verdet tábornok szárnysegédjével, akit Párizsba kell kísérniük, mert híreket hoz a frontról. Mielőbb indulniuk kellene, de Athos még nem került elő. Persze, mert még mindig Sylvie ágyában heverészik, amíg a csaj elmegy a piacra bevásárolni. Váratlanul Grimaud lép be a szobába és különösebb fakszni nélkül rálő Athosra, de szerencsére nem találja el. Kardozással egybekötött bunyó következik, aminek végén a geciember kivágja a testőrkapitányt az ablakon át az utcára, majd utánaugrik és nekilát egy random lánccal megfojtani. Szerencsére érkezik Sylvie és pisztollyal ellövi Grimaud jobb fülét. Az feldühödve inul a nő felé, Sylvie az egyik járókelő övéből kikapja annak pisztolyát és ismét lő, ezúttal már jobban eltalálja, Grimaud simán összeesik. Sylvie elsiet az összevert Athoshoz, de mire visszaérnek, Grimaud porhüvelye már eltűnt. (Gazsi "lótetű" bácsi bökverse a Nyár a szigeten c. örökbecsűből ugye megvan? "Itt egy anyós porhüvelye, akit megfojtott a veje!")

Feron meglátogatja Gastont a Bastille-ban, ki fogunk csempészni Párizsból, csak álruhát kell öltened, mondja neki. És honnan lesz a ruci? Hát itt ez a kísérőfiú, akit épp most szúrok le neked, tessék, vedd fel az övét, mondja Feron a friss hulla fölött. Athos sebeit Constance ápolgatja (mit szólna ehhez D'Artagnan?), érkezik Treville és megnézi a parancsot, amit Athos lobogtat neki. Nem tudom, ki írta, de az alján mindenesetre nem az enyém a pöcsét, közli Treville, keményen megmarkolva a pö... kardját. Akkor ez azt jelenti, hogy a társaink veszélyben vannak, vonják le éles elmével a következtetést, és egy szakasz kadétot lóra ültetve indulnak máris utánuk.

A kies vidéki tájon lovagló muskétásokat Marcheaux és csapata éri utol, és királyi parancsra visszarendelik Aramist a fővárosba. Társai érzik, hogy itt valami nem kerek, de a royal flush erősebb, mint a miniszteri, ezért Aramis csatlakozik a gárdistákhoz és visszafordul. Közben a Louvre-ban Lajos szokásos éves zarándoklatára készül apja sírjához, Anna elkísérné, de Lajos hidegen visszautasítja, már gondoskodott kísérőről. Átöltözik egyszerű ruhába és vigyorogva kérdezi udvaroncaitól: Na, eléggé pórnak látszom? Ja persze, tisztára Poór Péter, mormogom magamban, de szerencsére nem hallják meg. Végszóra megérkeznek a gárdisták Aramisszal, ő lesz a király kísérője, ezért rendelte magához Lajos. Na ez szép baleset.

A sebesült Gimaud bebotorkál Feronhoz és saját magát operálva, szalonnázó bicskájával kipiszkálja a hasába kapott golyót, majd a sebet némi borral fertőtleníti, először külsőleg, majd belsőleg is: alaposan meghúzza az üveget. (Most nem azért, de egy haslövésbe minden tisztességes ember belehal. Ebből is látszik, hogy Grimaud nem tisztességes.) Feron elmondja a király zarándoklatának hírét, mire Grimaud kijelenti, a mauzóleumnál meg kell ölni Lajost, még mielőtt lebuknának az összeesküvésükkel. Feron tiltakozik, mégiscsak a testvéréről van szó, és nem mellesleg a felkent királyról, aki amúgy is halálos beteg, de Grimaud hajthatatlan. (Eddig azt hittem, Feron a főnök, de úgy látszik, Grimaud az igazi geciember.)

D'Artagnan és Porthos megérkezik a hamis parancsban közölt állomáshelyre valahol a semmi közepén, az épület és a környék tök kihalt, szerencsére Porthos talál egy hordó bort a pincében, így legalább jobban fog telni az idő. Amíg gyanútlanul iszogatnak, komoly létszámú fegyveres csapat lopakodik az épület felé, legalább tízszeres a túlerő, már nem is számolom. A lovak nyugtalanul felnyihognak, barátaink erre persze egyből felfigyelnek és elrejtőznek az épületben. Hogy kiugrassza az ellent a bokorból, D'Artagnan kigurítja a hordót az udvarra, erre a támadók egyből tüzelni kezdenek, a bor spriccel szerteszét, Porthos meg dühöng: Most ez meg mire volt jó, így szomjan maradunk!

Ám a hordó csak a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy a lőszeres szarujuk is kint maradt a lovak nyergére erősítve, így bizony nem sokáig fognak tudni tüzelni. De addig is lőnek keményen, sőt egy merész kitöréssel D'Artagnan beránt egy halott támadót az udvarról és megszerzi a golyóit (nem úgy!). Ez azonban csak ideig-óráig elég. Megérkezik Grimaud és úgy dönt, nem kell lacafacázni, puskaporral rárobbantják az épületet a két muskétásra oszt' kész.

A palotában Anna panaszkodik Constance-nak: Lajos már öt éve gyűlöli őt, jóformán rá se néz. Szerinte Aramist is csak azért vitte most magával, mert tudja, hogy ő a dauphin igazi apja, és biztos készül valamire. Constance próbál ellentmondani, de még saját magát sem igazán tudja vele meggyőzni.

Lajos és Aramis megérkezik a Saint Denis székesegyházhoz, a király adományt ad a főpapnak, majd belép a templomba, de Aramist arra utasítja, várja meg kint. Feron már ott lapul az egyik oldalkápolnánál, Lajos észreveszi és magához hívja, azt gondolván, hogy féltestvére is apjuk sírját jött meglátogatni. Érzelmesen átkarolja, Feron már húzná elő a tőrt, hogy leszúrja, amikor a király arra kéri, hogy halála után ő nevelje fel a kis Lajost, legyen a gyámja. Feronban felülkerekedik a családi érzés, visszacsúsztatja a tőrt a tokba és kijelenti, saját fiaként fogja nevelni a kis trónörököst, ezzel kibotorkál a templomból.

Grimaud meggyújtja a gyújtózsinórt, odabent Porthos és D'Artagnan felidézik ismeretségük kezdetét és számos közös kalandjukat, majd egyetértenek abban, hogy nem ma fognak meghalni. Végszóra berobban a puskapor, az egész épület rájukdől, Grimaud diadalmas arccal mászkál a romhalmaz tetején, majd elégedetten ellovagol az embereivel. A robbanást meghallják a már a közelben járó Treville-ék és vágtában megérkeznek a helyszínre. Gyorsan nekilátnak szétkapni a romhalmazt, de nem találják Porthosékat. Athos lemondó arccal int, ám ekkor a romok alól ismerős hangokat hallanak: Nem ma fogunk meghalni! De nem ám, mert a kadétok pár perccel később sikeresen napvilágra húzzák a sebesült, de életben lévő Porthost és D'Artagnant. Nem nagyon csipkedtétek magatokat, szól be halvány vigyorral Porthos a mentőcsapatnak. Treville üzenetet kap: Gaston megszökött a börtönből, Lajos és Aramis meg még mindig Saint Denisben van, lehet, hogy veszély fenyegeti őket, gyerünk oda!

Eközben a székesegyházban Lajos végre kiugrasztja a hosszúfülű rágcsálót a zöld leveles rejtekből, ugyanis amint négyszemközt marad Aramisszal kijelenti, tud róla, hogy lefeküdt a királynéval. Párizs legmagányosabb asszonyával, amíg ön Milady de Winterrel töltötte az időt, pontosít Aramis, de persze Lajost ez nem érdekli. Egyre jobban belelovallja magát a felségárulás témájába és akasztással fenyegeti Aramist, majd kiküldi a templomból.

A székesegyház kertjében Feron találkozik Grimaud-val és elmondja neki, hogy a király felkérte a dauphin gyámjának. Grimaud persze nem alél el a hírtől, sőt bedühödik, amiért Feron nem végzett Lajossal. Feron még hozzáteszi, ha döntenie kell, kit áruljon el, akkor inkább Grimaud-t fogja, és nem a testvérét. Több se kell a geciembernek, leszúrja Feront, aki utolsó erejével még lead egy figyelmeztető lövést a pisztolyából.

Aramis egyből a templomból kilépő Lajos mellé ugrik és Grimaud támadásra induló embereit heves tüzelés alatt tartva, igyekszik fedezékbe vonszolni a királyt. Lajos a puskaporszagtól megélénkül és pisztolyt követel magának, Aramis rövid habozás után átad neki egyet. Felváltva tüzelnek a támadókra, ekkor szerencsére megérkeznek Athosék, mint felmentő sereg. Treville kéri Lajost, azonnal induljon Párizsba Aramis kíséretében, ők addig feltartóztatják a rosszarcokat.

Kivágtatnak a templomkertből, de az egyik fa alatt Lajos észreveszi Feront és leszáll a lóról, hiába sürgeti Aramis a továbbindulást. Grimaud lesből rájuk akar lőni, szerencsére Athos észreveszi és ő tüzel gyorsabban, de a golyó lepattan Grimaud vállcsatjáról, így a főellenség el tud menekülni. Lajos átkarolja halott féltestvérét és kijelenti, hősként halt meg és királyi temetése lesz. A gárdisták élén megérkező Marcheaux-t arra utasítja, nagy gondossággal szállítsák a holttestet a Louvre-ba.

Grimaud a gárdisták laktanyájában találkozik Gastonnal és Marcheaux-val és elmondja a tervét. Gastonnal elhúznak, amíg a kedélyek lecsillapodnak, de hamarosan visszatérnek és Gaston lesz az új király. Marcheaux intézkedik, hogy Grimaud-ék észrevétlenül elhagyhassák a várost.

A muskétások megbeszélést tartanak Treville-lel, a király haldoklik, közli Aramis azokkal, akik ezt még nem tudták. Nyilván a szökevény Gaston lesz a trónkövetelő, úgyhogy ő jelenti most a legnagyobb veszélyt. Athos elmegy és szakít Sylvie-vel, mert most a királynak és a hazának igazán szüksége van rá, ebben a válságos időben nincs idő holmi románcra. (Pedig az még füstszűrős is.)

Az utolsó jelenetben Aramis tájékoztatja Annát, hogy Lajos tud az afférjukról, de nem valószínű, hogy botrányt fog csinálni, mert halálos beteg és csak a fia jövője érdekli. Anna megrendül, ő persze nem tudott a betegségről. Aramis szerint Annának most igazán keménynek kell mutatkoznia, mert az ellenségei támadni fogják spanyol származása miatt, azt viszont ne felejtse el, hogy ebben a nehéz időben sincs egyedül.