San Jose-ban Harold nekiáll felhasználni azt, amit fáradtságos úton megszerzett: azon ügyködik, hogy telepítse a vírust, mely a Szamaritánus végét jelenti. Úgy érzi miatta alakult minden így, jutottak egyáltalán idáig, neki is kell megoldania. Közben a Gép eszmecserét folytat vele, és megpróbálja megingatni a meggyőződését arról, hogy ez a legjobb megoldás.

Ennek érdekében rövid bejátszásokat mutat neki arról, hogy „mi lett volna, ha…” nem alkotja meg a gépet, kinek hogyan alakul az élete. Főncsi saját alternatív jelenét látjuk először, ahol továbbra is az IFT vezetője, Nathan Ingram pedig a jobb keze. Harold arról beszél, hogy talán többet is tehettek volna az országért, ha tovább próbálkoznak, és megalkotják a kormányzat által tőlük kért MI-t. Barátja leinti: ha nagyon akarnak, úgyis szereznek egyet, de az is lehet, hogy már megvan. És jobb, hogy nincs közük a CIA-s arcokhoz, akik megkeresték őket. A képzelgést ismeretlen férfi – Mr. Barnett – szakítja meg, kiderül, hogy hősünk az ő házába tört be illegálisan a vírus miatt.

Finch szemrebbenés nélkül osztja ki a tagot: azért jött, hogy elvegyen tőle egy alkalmazást, amit korábban már eladott a ruszkiknak – a cucc segít majd elterjeszteni a vírust. Erre Barnett is rájön, és megdöbben, de miután ő maga is illegális tevékenységből él, nem tudja mivel megfogni a betörőt, aki faarccal kisétál, és magával viszi az autóját is. Az említett jármű egyébként önvezető, és most a gép irányítja. Közben beszélgetnek, Harold kérdi, számításai szerint mennyi az esélye, hogy jól jönnek ki ebből a dologból? Az MI úgy válaszol, hogy nem nagy az esély, de ez az egyetlen lehetőségük.

Ezalatt nyújorkban John és Shaw visszatérnek a metróállomásra, ahol csak Medve várja őket, főnökük sehol, immár egy hete nem tudnak róla semmit. Ki kéne deríteni mi van vele, erre Riconak az a stratégiája, hogy csípjenek el minél több Szamaritánus ügynököt, és verjék ki belőlük az infót. Szerencsére a gép jobbat tud, mert megszólal a telefon – szám érkezett.

Az őrsön elég nagy a nyüzsgés, az érkező Fuszkó nem érti az okát, kollégája világosítja fel: egy beomlott alagútban nagy halom holttestet találtak, most azonosítják őket. Ideje sincs magához térni a meglepetésből, mikor LeRoux ügynök toppan elé – láttuk már a tagot, ő az FBI-os, aki anno Lionel szerepét vizsgálta, a „ki marad életben / ki hal meg” játszmában (mikor titokban megmentette Elias életét). Akkor túl hamar mondta ki a verdiktet, miszerint semmi szabálytalan nem történt, ennek okát most a kamera képén át látjuk: a tag a Szamaritánus ügynöke!

Hőseink megállapították, kinek a számát kapták, és csak pislognak az információ láttán – Greer egyik ál-személyisége az új célszemély. Már csak az a kérdés, tettes lesz-e vagy áldozat; John szerint Finch fogja megölni, még akkor is, ha maga belehal. Említett eközben Mr. Barnettként magánrepülőgéphez érkezett, azzal halad tovább ismeretlen cél felé.

Alternatív valóságba lépünk át ismét, ezúttal Fuszkó jelenét látjuk úgy, hogy a gép sosem létezett. Nem lepődünk meg, nyomozónk a HR tagjaként lebukott, és röpült a testületből, most magánnyomozóként próbál elevickélni – némi anyagért jött vissza az őrsre egyik ügyéhez. Megjelenése osztatlan megrökönyödést vált ki; Szymanski nyomozó fogadja, bár nem túl lelkesen. Beszélgetés közben megemlítik, hogy meglehetősen kevés gyilkosság történik, eltűnés annál inkább (pff, ez a jelenben is érvényes). Amúgy Lionel nem kaphatja meg szó nélkül a kért iratokat, ahhoz az új góré jóváhagyása kellene, aki nem más, mint Carter, és akit pont a HR lebuktatása miatt léptettek elő (kár, hogy TPH nem ért rá egy rövid vendégszerepre).

Exnyomozónk kirongyol, mi pedig a valódi jelenben folytatjuk, ahol Főncsi ismét egy autóban várakozik, miközben a gép arról beszél, hogy Lionelnek mennyivel rosszabb sorsa lett volna nélkülük, ha nem ismeri meg azokat, akik a helyes irányba terelték. A beszélgetésnek egyelőre vége, megérkezett az utas, akiért a jöttek. A férfit Bertrandnak hívják, most csak annyi derül ki, hogy egy elegáns francia úr.

Lionel és LeRoux elvonulnak a kihallgatóba, ahol az ügynök azt kérdezi nyomozónktól, felismeri-e a táblát, amin az eltűnt személyek képe van, és amiről mi tudjuk, hogy Fuszkó készítette. Ő persze adja a hülyét: gyilkosságis nyomozó eltűntekkel nem foglalkozik. Nos, hát most már halottak, jöhet a közös munka.

Hőseink eljöttek Washingtonba, és gyorsan megállapítják, hogy Greer itteni címén fél éve senki nem tartózkodott, szóval tanácstalanok hogyan találhatnák meg. A gép segít nekik, csörög az utcai telefon újabb számokkal.

Harold és utasa Fort Mead-be, az NSA szigorúan őrzött létesítményéhez érkeztek, ahol fegyveresek állják útjukat. Így tudjuk meg, hogy Bertrand a NATO védelmi minisztere, Főncsinek meg jó a kamu igazolványa, szóval simán bejutnak a létesítménybe. Az őr figyelmezteti őket, hogy semmilyen elektronikus készüléket ne vigyenek be. Johnék amúgy pont ugyanennek a helynek a földrajzi koordinátáit kapták meg (plusz még egyéb számokat, amiket egyelőre nem tudnak beazonosítani), eszerint az egész csapat közösen fog akciózni. Kezdésként Harold megszabadul utasától és átveszi annak személyiségét – a parkolóban kábító lövedéket durrant bele, elveszi az iratait és már megy is az épületbe.

Emlékszünk még izgága célszemélyünkre, Henry Peck-re? Ő volt az, aki rájött a gép létezésére, és a kevesek egyike, akiknek Harold megerősítette a sejtését. Most megnézhetjük az ő alternatív valóságát is, hogyan élt volna, ha a gép nem létezik? Nos, nagyjából ugyanúgy. Épp egy kávézóban ül, és beszélgetőtársának magyarázza ugyanazt, amit anno Főncsinek: hogyan jött rá a gép működésére.

Mikor a kamera az asztal túloldalára vált, majdnem leesem a székről: összeesküvés elméletét Rico-nak mondja el. Hősnőnk csupán annyit kérdez, hogy beszélt-e a meglátásairól valakinek, majd a nemleges válasz hallatán az asztal alatt két golyót ereszt a srác gyomrába. Gyors konklúzió: Shaw az alterben ugyanazt a munkát végzi a kormány számára, mint a valódi életében korábban, illetve ezek szerint az alternatív világban is léteznie kell egy gépnek, ha Peck meghal, amiért rájött erre. Btw. itt ugyanaz az ügynök a társa Riconak, mint akivel anno dolgozott, és aki a valóságban belehalt egyik küldetésükbe.

Az NSA épületébe – mint említettük – Harold nem vihet be semmilyen kütyüt, ezért a telefonját a táskájába dugja, majd becsekkolás után a fülesét is el kell távolítania, lévén odabent olyan, mintha Faraday-kalitkában lenne. A bejutásnál azonban még segít a gép – erre szükség is van, mert az adatbázisban Bertrand fényképét ki tudja cserélni a férfiéra, de az útlevélben nyilván nem. Ezért mikor a biztonsági őr az adatbázis után az útlevelét is ellenőrizné, a rendszer bejelez: az egyik becsekkolónál a röntgen azt mutatja, hogy fegyver van. Minden őr erre figyel, így Harold besétál – ott már egyedül kell boldogulnia.

Odakint hőseink is szemügyre veszik az épületet, nekik némileg macerásabb lesz bekerülni. Na nem arccal előre a biztonsági őrökön át (az esélytelen), a gép ennél biztosabb utat ajánlott: a központ mellett van közvetlenül egy iratmegsemmisítő létesítmény, onnan átjuthatnak a főépületbe.

Finch retina szkenner vizsgálaton kell, hogy átessen, ami azért nem egyszerű mutatvány, lévén a gépnek ki kell cserélnie a NATO adatbázisában Bertrand mintáját az övére. Első és második próbálkozásra ezért elutasítja a szkenner, már épp közbelépne egy marcona katona, mikor a harmadik kísérlete sikerrel jár – már benn is van. Betrappol az irdatlan szerverterembe és nekilát feltölteni a vírust.

Az iratmegsemmisítőhöz exügynökeink doksiszállító furgonon jutnak be, majd csatornán másznak le a föld alá. Lent Shaw azt javasolja, hogy másszanak fel az iratcsúszdán, de kiderül, hogy John klausztrofóbiás. Mikor társa értetlenkedik faarccal visszavág: emlékezz csak mi történt a kövér gyerekkel a Willy Wonkában! Rég röhögtem ekkorát, csak mondom! A szerencse hősünk mellé áll, megjelenik két egyenruhás, mire felveti, hogy az egyenruháikat odafent is hasznosítani tudnák – így valamivel legálisabban juthatnak az épületbe, és szűk csatornákban sem kell mászniuk, ugye.

A vírus feltöltődött, a futtatásához már csak hangazonosítással megadott jelszó szükséges. Harold nagy levegőt vesz, és… hirtelen biztonságiak lépnek hozzá, Mr. Finch-nek szólítják, fegyvert fognak rá, és nem engedik, hogy bemondja a jelszót, különben ledurrantják.

Fuszkó rendkívül ideges az alagútban talált holttestek miatt, meg azért, mert az FBI körülötte szaglászik. Társait azonban hiába hívja, most nem elérhetőek. Beszállna az autójába, de a semmiből LeRoux ügynök lép elő, buksin kólintja, majd a hátsó ülésre lapátolja. Mikor a nyomozó magához tér, megkérdi tőle, hogy mit tud a szervezetről, aminek dolgozik? Csak azt, hogy közük van a holttestekhez, és Blackwell a gyilkosuk. Hát nem, a gyilok én voltam – dicsekszik el az FBI-os, és most Te következel, de ne aggódj, ügyesen intézem, csupán egy újabb strigula leszel a holtak névsorában. Milyen kedves!

Miután Haroldot felismerték, nem lepődünk meg, hogy az őrök Greer elé kísérik. Az öreg nem veszi túl jó néven a ténykedését, sem azt, hogy a gép segített neki, el is kobozzák a telefonját és a fülesét. Ezután szópárbaj kezdődik, Greer rámutat, hogy a vírussal nemcsak a Szamaritánus, de a gép vesztét is okozná, ám ők ezt rohadtul nem akarják. Neeeeem?? Nem bezony, mert az ellengépnek társ kell, hogy párban legyenek, mikor új vizekre eveznek az emberiséggel (hogy képszerű legyek).

John és Shaw ügyesen bejutnak (pontosabban végül mégiscsak bemásznak) az épületbe, végigtrappolnak a folyosón, közben a férfi kiszúrja, hogy a gép által adott két további szám egyike szobaszám. Miután ez az NSA bizonyítékraktára, a másik szám nyilván tárgyat jelöl, ami nem más, mint egy vezeték nélküli modem. Egyértelmű, hogy erre Főncsinek lesz szüksége, már csak meg kell őt találniuk. A gépezetbe ekkor porszem kerül, mert az egyik őr meglátja őket, jelenti a behatolókat a felettesének, és bár két térdlövéssel kiiktatják, ebből még bonyodalom lehet, jó lesz szedni a csülkeiket.

Greer és Főncsi sétálnak kicsit az épületben, tök üres irodába jöttek folytatni a süketek párbeszédét, miközben az öreg egyik embere az ajtóból figyeli őket. A társalgás lényege, hogy Greer próbálja meggyőzni Haroldot, engedje a gépet csatlakozni a Szamaritánushoz, álljon az ő oldalukra. Természetesen „nem” a válasz, az öreg pedig ebből arra következtet, hogy nem akarja elpusztítani a saját teremtményét, ergo a gép nem tudja a jelszót, amit a vírus aktiválásához meg kellett volna adnia, tehát a gazdi nélkül nem fogja tudni elindítani a programot.

Nincs más hátra, Haroldot meg kell ölni, és akkor sosem lép működésbe a vírus. Ennek érdekében a szoba (ami amúgy hangszigetelt) ajtaja bezárul, a tűzoltó rendszer elkezdi kiszívni az oxigént, így meghalhatnak anélkül, hogy Főncsi kapcsolatba tudna lépni a géppel. Igen, Greer nem fél feláldozni magát a cél érdekében. Bazmeg, ez állat!

Mivel még a halál küszöbén is saját nagyságát fényezi, a maradék oxigént is gyorsabban használja, vagy t’án az öregebb szervezet kevesebbet bír, mindenesetre előbb kidől, mint Harold. Neki még van annyi ereje, hogy az (üveg)ajtóhoz kússzon, odakint pedig a telefonja várja, amit Greer asszisztense véres késként ott hagyott.

Most viszont pont jól jön, mert Johnék üzembe helyezték a vezeték nélküli modemet, így a telefon kapcsolatot tud létesíteni a külvilággal, a gép felméri a helyzetet, és jobb híján a teló kijelzőjének villogásával jelzi a szoba ajtaját nyitó kódot. Finch beüti, az ajtó kinyílik, ő meg levegő után kapkodva bukik ki a folyosóra. Magához veszi a készüléket és a fülesét, amin keresztül ismét a gép hangját hallja. Gott sei Dank!

A gép elmondja, hogyan tudtak ismét kapcsolatba lépni, Harold pedig rögtön leveszi, hogy Johnék veszélyben vannak. Naná, hogy abban, de egyszerre nem tudja őket is megmenteni és a vírust is elindítani, szóval döntenie kell. Amúgy is tudta, hogy ő és Reese nem lesznek örökre együtt – ezzel elindul egy újabb alternatív-valóság szimuláció, immár Johnra fókuszálva. Nos, a gép nélküli világban hősünknek sikerült szerelmét, Jessicát megmentenie agresszív férjétől, ám miközben ezt megtette, a nő elborzadt attól, hogy mi is valójában a kedvese, és elfordult tőle, John pedig belehalt a bánatba: pár hónappal később a folyóból halászták ki a testét, jelöletlen sírban nyugszik. A jelenben Harold azt kéri a géptől, hogy vigye társaihoz, azaz még mindig ők az elsők számára, nem a küldetés.

Említettek közben zsákutcába jutottak, ekkor főnökük szólal meg a fülesükön. Utasítja őket, hogy vegyék ki a készüléket, és reméli, hogy félsötétben is elég jól tudnak célozni. A következő pillanatban irgalmatlan sípolás hallatszik, az érkező ellenséges ügynökök térdre esnek kínjukban, mert az ő fülesük a helyén van, és a sípolás ott a legelviselhetetlenebb. Pillanatokra az áram is kialszik, hőseink pedig kilövik mind a négy tagot. Aztán kinyílik mögöttük az ajtó, és megjelenik Főncsi – lehet tovább menekülni.

Útközben elmondja, hogy Greer feláldozta magát, a gép pedig hamis bombariadót indított az épületben, ennek fedezékében el tudnak menekülni. Mármint John és Shaw, mert ő marad a vírust aktiválni. Reese vadul tiltakozik, de a vitát ellenséges ügynökök érkezése szakítja meg, így most lövöldözni kell, nem dumálni. A cefet párharc közben Harold sunyiban odébb áll – társai miután legyőzték az ellent döbbenten futnak utána. Ám ő bezárta a hozzá vezető ajtót, és ismét távozásra szólítja őket, míg maga tovacsörtet a célja felé. John úgy néz utána, mint egy kétségbeesett kisfiú a naplementébe ellovagoló apja után.

Ezalatt LeRoux ügynök lehozta Fuszkót a folyópartra, hogy végezzen vele. Nem sokat teketóriázik, fogja, és beledurrant kettőt, mire Lionel eldől, mint egy zsák. A kurva életbe már! Az FBI-os a testhez lép, az azonban fürgén elgáncsolja, majd leteperi és elveszi a fegyverét – nyomozónknak volt annyi esze, hogy golyóálló mellényt visel! Picsába! Most már csak annyi a dilemmája, hogy lecsukja, vagy itt a parton elkaparja-e ellenfelét. Egyelőre nem tudjuk meg a döntést, de tippelni azért lehet.

Harold lassan baktat a szerverszoba felé, közben a gép a fülesére mondja, hogy társai biztonságban vannak. Szuper! Most már tényleg aktiválni kell a vírust – a döntést megkönnyítendő a gép mutat még egy utolsó szimulációt a világról, ahol ő nem létezik. Ez Forrás sorsa.

Az eddigiek után igazán meg sem lepődünk: a gép valóban nem készült el, a Szamaritánus viszont annál inkább. Épp Garrison szenátor reklamálja Greer-nél az MI túlzott önállóságát, mire az öreg letorkolja, és nem éppen finomkodó virágnyelven elküldi a picsába. Távozása után Forrás lép hozzá, aki önként vállalja, hogy elteszi a túlbuzgó szenátort láb alól.

Finch a jelenben elnézést kér a géptől, amiért megszegi a neki tett ígéretét, miszerint sosem fogja bántani, de az megérti őt: sokkal nagyobb cél érdekében cselekszik most. Így hát, hogy Anyukám klasszikusával éljek: „nincs más hátra, mint előre”, azaz irány a vírus aktiválása. A Szamaritánus persze megpróbál az útjába állni, bár most nem ügynökök, csupán a szavak segítségével. Nem jön össze, Harold az egyik géphez lép, és megadja a jelszót: Dashwood (hehe). Utánunk a vízözön!