Forrást jelöletlen sírba temetik egy esős nap kora reggelén, John és Lionel csupán a távolból figyeli az eseményt – Shaw képtelen volt eljönni, Finch pedig ismeretlen helyen tartózkodik. Fuszkó nem érti, miért nem kaphat rendes temetést, és állhat a neve a sírkövön, mire társa felvilágosítja: ez esetben a Szamaritánus rájuk találna, így ez nem opció. Pár szavas megemlékezés után immár a feladatra koncentrálnak: meg kell találni Sameent és Haroldot, hogy együtt vehessék fel a harcot az ellenséggel.
A két keresett közül utóbbi úton van Kentuckyba, csak közben bedöglött az autója. Miközben a motortérben babrál, fülesére a gép duruzsol. Még mindig nehéz megszoknom, hogy nem Forrás beszél hozzá, csupán az MI a nő hangján. Azt találgatja hová tart a gazdi, ám ő néhány mondat után leállítja – ezen a hangon nem szeretne semmit hallani. Ekkor a gép másikat választ, egykori tanáráét, de ezt még kevésbé akarja. Az MI ismét visszavált Forráséra, és nem zavartatva magát tovább folytatja az eszmecserét.
Illetve csak folytatná, mert járőr érkezik igazoltatni. Az szúrt neki szemet, hogy Harold autójának nincs rendszám táblája, plusz pont úgy néz ki, mint egy lopott jármű, amit épp keresnek. A férfi ártatlan arccal adja a hülyét – a papírjait otthon felejtette, amúgy meg ilyen ócska járgányt ki a retek lopna? Na igen. A felszólításra kamu nevet mond be, amit a járőr leellenőriz a saját fedélzeti számítógépén. A gépnek csupán egy mozdulat létrehozni a hamis név mögé a személyazonosságot, s Főncsi már biztonságban is van, nyugodtan távozhat.
Folytatják hát a géppel az társalgást; az MI azt bizonygatja, hogy szerette Forrást és megérti milyen fájdalom az elvesztése. Finch értetlen: mégis hogyan tudnál szeretni, ha én nem tanítottalak meg rá? Hát úgy, hogy figyelte az embereket, azt, hogy mik voltak, mivé lettek, és mivé válhattak volna – és hát a szeretet nem más, mint ez az odaadó figyelem. Ő pedig gyászolja a maga módján, hiszen a szimulációkban kismilliószor látta meghalni; szinte a részévé vált és ebben találja a megnyugvást.
A másik keresett személy – Shaw – játszótéren ül tétlenül és bámul a semmibe, miközben szokása szerint a bal füle tövét piszkálja, a helyet, ahova Greer-ék beültették a chip-et. John érkezik, hogy rábeszélje a visszatérésre, de neki ez most nem akaródzik. Még mindig szimulációban hiszi magát, ezért dühösen az egyik kamera elé ugrik és belekiabál: ez a kör szar, újat akarok. Hősünk közé és a kamera közé ugrik – hiába, már jön is a nagy fekete autó. Hm, ez aztán gyors volt. Öltönyös fickó száll ki belőle, Rico felé indul, Reese pedig fegyvert ránt.
A következő pillanatban mindkettejüknek leesik az álla: az öltönyös borítékot ad át a nőnek, Mrs. Sterlingnek szólítja, és távozik. A borítékon a Thornhill név áll, szóval a gép küldte. Új személyazonosság van benne, nyilván új küldetésre irányítaná, de ő nem kér semmiből; az egészet úgy ahogy van földhöz vágja. John leveszi, hogy Forrás halála miatt társa lesz az, aki kapja az ideiglenes álcákat, és nem kevés rábeszélőkével kipréseli belőle, hogy kötélnek álljon.
Ekkor megszólal mellettük az utcai készülék, de Rico vehemensen tiltakozik a kagyló felvétele ellen – nem akar több számot, Haroldot akarja előkeríteni és az ellengép után menni. Erre még várnia kell kicsit, most ugyanis nem sima szám jött, hanem az Amcsi Egyesült Államok elnöki helikopterének a száma. Szóval a főgóré van veszélyben. Mi a manó – irány Washington!
Kora délutánra már D.C-ben vannak, kissé ótvar lakosztályban, mint azt Rico morcosan megjegyzi Fuszkónak. Pénzmag híján ennél jobb nem jut – így a válasz, aztán a feladatra térnek. Nyomozónk belső infók révén egész szép listára tett szert az elnökre leselkedő fenyegetések közül, már csak rá kell jönniük melyik a konkrét veszély. John a Fehér Ház közelében vegyült el a turisták között, de értelem szerűen ennél közelebb nem jut az elnökhöz, bár vszg ami fenyegeti nem „otthon” fog vele megtörténni. Shaw rákérdez a nyilvánvalóra: hogy a faszba kaphatták meg az elnök számát, miért nem pusztultak rá a témára az állami szervek – a Szamaritánus miért nem értesítette a megfelelő hatóságokat? Jó kérdés, de egyelőre nincs válasz.
Mindenesetre az elnök ma adománygyűjtő esten vesz részt, amire a gép küldött meghívót Riconak is, adott tehát a dolog, hogy ott lesz a fennforgás, amire várnak, ezért úgy döntenek Johnnal, hogy elmennek. Fuszkó feldugja az orrát, amiért őt nem hívják a buliba.
Az estélyre Shaw gond nélkül besétál, viszont Johnnak nincs meghívója, és ötvenezer dolcsi nélkül nem is tud keríteni magának. Lesz ami lesz alapon felmutatja a jelvényét, és megpróbál beoldalogni. A titkosszolgálat persze útját állja, és ittléte okát kezdik firtatni, tojva arra, hogy rendőr. Ekkor mentő ötlete támad a kínos szitu megúszására: érkezik ugyanis Logan Pierce, korábbi célszemély, akit anno ő mentett meg több gyilkossági kísérlettől.
Hősünk faarccal előadja, hogy vele együtt jött, Pierce pedig belemegy a játékba. Be még az ő kísérőjeként sem mehet meghívó nélkül, de a milliárdos nagyvonalú, kifizeti az ötvenezer dolcsis beugrót. Odabent futnak pár udvarias kört, ám érdemi infót nem váltanak – a playboy gyorsan olajra lép. Közben Rico sem tétlenkedett, elcsaklizta valamely titkosszolgálatos rádióját, így közvetlenül hallgatózva megtudja, az elnök 5 perc múlva megérkezik.
A megfigyelésnek azonban egy időre reszeltek, lévén unatkozó politikus feleség – Mrs. Phillips – szólítja le hősnőnket némi bájcsevejre, aki kínvigyorral az arcán megadóan csatlakozik a beszélgetőkhöz. Mielőtt eljutna a nyilvános érfelvágásig Reese menti meg azzal, hogy sürgősséggel a teraszra hívja. Felfedezte ugyanis – miközben körbejárt az épületben –, hogy idekint friss festék szag van, és egy újonnan behelyezett téglára bukkant, ami igazából semtexet rejt. Időzítő van rajta, kevesebb mint egy perccel a visszaszámlálón, ezért hőseinknek improvizálniuk kell.
Johnnak jut eszébe az udvari sátor, ahol a kaja készül, gyorsan oda rohannak, jelvényt lengetve kizavarnak mindenkit, bevágják a bombát az egyik fémszekrénybe, rázárják az ajtót, majd visszarongyolnak a bálterembe. Belépésük után pár pillanattal a detonátor működésbe lép, villanásnyira az áram is elmegy, a titkosszolgálat pedig kimenekíti az elnököt (aki igazából még be sem jött, épp az udvaron álltak meg).
A nagy ijedtségre az ismeretlen elkövető rátesz még egy lapáttal: a kivetítőn fenyegető üzenet jelenik meg, miszerint az elnök meghal holnap, ha nem állítják le a titkos megfigyelési programot. Rico kiszúrja az egyik pincért, amint pont ekkor telefonál – szerinte felettesének jelenthet, szóval több mint gyanús, ezért utána veti magát.
Hősünk közben megállapítja, hogy ennek a végrehajtásához profi hekkerre volt szükség, aki akár Pierce is lehet, végülis nemrég mondta, hogy új ügyért harcol. Talán az eddigi jófiú most a sötét oldalra állt? John váltana erről pár szót vele, ám a milliárdos gyorsított ütemben olajra lép.
Másnap kora reggel Harold kávézóban csücsül, közben folytatják a géppel a magasröptű társalgást. Harold elismeri, hogy azért viseli el a fájdalmat (nem volt műtéte a lába miatt soha), mert így bűnhődik a bűneiért, és a gépet is ezen bűnök közé sorolja. Ennek megerősítésére példabeszédet tart, miszerint az 1930-as évekig a hűtéshez rendkívül veszélyes anyagokat használt a világ, úgy mint ammónia, propán. Aztán jött Thomas Midgley, és feltalálta a freont, mellyel ki lehetett váltani az előbb említett anyagokat; találmánya forradalmasította a tudományt, és megváltoztatta a világot.
Sajnos rossz értelemben is, hiszen közel ötven évvel később kiderült, hogy a freon kiliggatta az ózonpajzsot jóvátehetetlen károkat okozva a földnek. Így változott az addig tisztelt tudós az egyik legkártékonyabbá a tudományos világ szemében. A tanmesével arra akar kilyukadni, hogy Midgley csupán a világ sorsán akart javítani a tudománnyal, és mily’ gyászos vége lett – itt nyilván saját magával von párhozamot.
Az MI-nek erre is van megoldása: engedje őt szárnyalni, maximum képességekkel működni, és minden rendben lesz. Mert úgy nemcsak néhány embert menthet meg – mint így lekorlátozva – hanem sokkal többet, és többet tehet az emberiségért, nemcsak a kispadról nézi végig, ahogy elkövetjük újra és újra ugyanazokat a hibákat. Harold erre nem hajlandó (biztonságban akarja tudni a gépet), de azt ő is belátja, hogy túl sokáig cselekedett csak jót, és nem vitte semmire, ideje ezen változtatni. Ezzel felpattan, és egy ismeretlen ember után indul, aki egészen eddig a bárpultnál reggelizett.
Washingtonban most Fuszkó a soros, hogy a Fehér Ház közelében állomásozzon és figyelje a tömeget, Johnék ezalatt a tegnapi pincért faggatják – még este elcsípték a tagot, kezdődik a vallatás. Rico leellenőrizte az igazolványát és szerinte valódi; a levelezésében sincs semmi gyanús; mégis bűnös lehet, hiszen ártatlan emberek elvétve futnak el. Először Reese kezd, ő van a jó zsaru szerepben, és azt kérdi a férfitól, ha olyan ártatlan, miért szaladgál titkosított telefonnal?
Miután a tag adja a hülyét, Riconak elege lesz, jöhet a rossz zsaru. Szónokol egy velőset arról, hogy mennyire rühell itt lenni, plusz mi mindent fog tenni a férfi szeretteivel; közben vezetéket csupaszít és hoz áramütésre kész állapotba. A pincér ijedten benyögi, hogy ők pont ez ellen küzdenek, az ilyen titkos megfigyelések, letartóztatások és kihallgatások ellen. Pár óra múlva azonban minden megváltozik – gondolom itt az elnök kinyiffantására céloz. Shaw megrázza némi árammal, mire John kizavarja a szoba elé. Közben foglyuk kiszabadul, felhúzza a nyúlcipőt, de ők pont erre számítottak, meg hogy olyan amatőr, aki elvezeti őket saját társaihoz, telefonjában az általuk beszerelt nyomkövetővel.
Az elnök elindult, hamarosan beszédet fog tartani, John is odamegy; Rico és Lionel a pincért követi. Az észlény full gazdag környéken lévő házba érkezett, furi, ha itt bújtak meg a terroristák. A nő nem óhajt erről elméleteket gyártani, inkább maga néz a dolgok után – azzal átugrik a kerítésen és bemászik a házba, míg Fuszkó jobb híján követi (na nem mászásban). Shaw az emelet egyik szobájában komplett megfigyelő bázis talál, de mielőtt jobban körülnézne a tegnap megismert politikusfeleség, Mrs. Phillips szorít fegyvert a buksijának.
Ennek örömére cefet szájkaratét vívnak, aminek a lényege, hogy a banda a totális megfigyelés ellen harcol, a politikai módszerekkel már zsákutcába jutottak, ezért akarják az elnököt megölni. Sameen kiosztja a szobában megjelent összeesküvőket, hogy mennyire hülyék és bénák, majd hirtelen elmegy az áram, és ennek fedezékében kiiktatja a bagázst, plusz néhány lövéssel az érkező Fuszkó is besegít. Mrs. Phillips azonban kárörvendően közli hőseinkkel, hogy az folyamatban lévő műveletet így sem tudják leállítani. Ezért Rico elrohan az elnöki beszéd helyszínére, míg Lionel hátra marad a balfék bandával, hogy több faszságot ne követhessenek el.
A merényletet a szónoklati helyszín (egy múzeum) elé várják, mert az összeesküvők főhadiszállásán lévő kamerák mind erre a pontra néznek, de John egyelőre nem lát semmi szokatlant. Shaw felmegy az egyik épület tetejére, kiüti az ottani mesterlövészt és használatba veszi a fegyverét.
Reese figyelmét váratlan találkozás zavarja meg: Joey Durban szólítja meg, és köszöni újra a segítséget. A férfi egykori katona, anno hősünk mentette meg a csávából, mikor pénz híján bankot kényszerült rabolni (hehe, az első célszemélyek egyike, még a hogyvoltot sem én írtam). John most nem ér rá bájcsevegni, az elnökkel kell foglalkozni. A Fuszkó által megbilincselt Mrs. Phillips persze nem óhajt információt adni, ellenben olyan feltűnően bámulja azt a monitort, ami a légteret figyelő drón képét mutatja, hogy nyomozónknak leesik a dolog: drónnal (méghozzá a „sajátjával”) fognak az elnökre támadni. Reese meglát egy titkosszolgálati dolgozót, aki túl sokat sandít az égre, eléggé úgy tűnik a merénylőkkel van, ám kiiktatni nem tudja, mert már az adománygyűjtő esten is látták egymást, ergo a rosszarc felismeri őt, és ráküldi a kollégáit. Így hát menekülőre fogja, bemegy abba az épületbe, ahol Shaw is van.
A titkosszolgálat érzékeli, hogy elvesztették a kontrollt saját drónjuk felett, az elnököt ezért a kimenekítő gépjárműhöz irányítják, de Fuszkó látja a monitorokon, hogy a drón pont azt célozta meg. Rico a mesterlövész fegyverrel nem tudja leszedni, így nincs más megoldás Reese kiadja társának az ukázt: lőjj rá az elnökre. Ezzel ugyanis távol tudja tartani a járműtől addig, míg a drón becsapódik. Az autó a robbanástól hatalmas szaltót vet, és bár az elnök elég közel van, kutya baja nem lesz.
Emberei viszont vadul lőni kezdik Shawt, mit sem tudva arról, hogy épp az előbb mentette meg a bőrüket. Hőseink felhúzzák a nyúlpapucsot, a tetőről a golyózápor ellenére egészben lejutnak, odalent azonban elcsípik és térdre kényszerítik őket a titkosszolgálatosok, ahogy Fuszkót is az összeesküvők támaszpontján.
Ebből a szarból még kivágják magukat, mert a három titkosszolgálatost pár jól irányzott mozdulattal kiütik, ám ahogy tovább rohannak belefutnak a merénylők talpon maradt embereibe. Az egyikük ugye a szolgálatnak dolgozik, azaz simán lelőheti Johnékat, mint az elnöki merénylőket, és már meg is úszta a dolgot. A patthelyzetben váratlan helyről érkezik a segítség: a rosszarcok mind gazdagabbak lesznek pár extra légréssel, méghozzá Joey jóvoltából. A srác immár katonai egyenruhába bújva jelenik meg, nekik is átad egy garnitúrát, és utasítja őket, hogy öltözzenek gyorsan át.
Mikor megtörténik, beállnak a többiek közé, tisztelegnek az elnöknek, aki ép bőrrel hagyja el a helyszínt. Joey rájuk szól, hogy húzzák el a csíkot, mielőtt lebuknak, és ígéri később mindent megmagyaráz. Shaw buksijában azonban fontos témában gyúl fény, és ezt ott helyben megosztja társával: ha a Szamaritánus nem jelezte a hivatalos szerveknek a készülő merényletet, ez csak azt jelentheti, hogy az ellengépnek a zusa elnöke nem releváns személy. Hát baszki, ha ez igaz, akkor itt bizony jöhet az AaannnaaA klasszikus: szarban vagyunk!
Időközben nagyjából Fuszkónak is sikerült kimagyaráznia magát, lévén a jelvénye valódi, bár a titkosszolgálatosok továbbra sem értik, hogy mit akciózik a nyújorki rendőr pár kilométerre az otthonától. A kellemetlen kérdések kereszttüzében (szép alliteráció, mi?) váratlan segítséget kap: végszóra felbukkan Harper Rose kamu jelvényt lóbálva, azt állítja, hogy a belbiztonsági szervnek dolgozik, ezen az ügyön pedig közösen Lionellel. A határozott fellépés célba ér, nyomozónk kikerül a további vizsgálódás alól.
Harold immár San Antonióban tartózkodik, azon belül a Kelly Légierő Bázis szerverszobájában – persze nem csak úgy besétált, a biztonságisok ugyanis ki vannak iktatva (a gép volt, nem ő lett közelharcművész), a reggel a kávézóban látott tag szintén, de ő itt hever közvetlenül mellette, hogy az ujjlenyomatát a rendszerbe lépéshez használni tudja. Közben a géppel beszélgetnek, így tudjuk meg, hogy Főncsi vírust lop el éppen, amivel majd a Szamaritánus ellen fog küzdeni. A gép nem lelkes az ötlettől, de nem tudja lebeszélni a dologról.
Azt ugyan nem láttuk hogyan jutott be ide, a távozását viszont igen, és hát nem zökkenőmentes a dolog. Eljut egészen a bejáratig, ahol fegyveres toppan elé, és nem engedi tovább. Még jó, hogy a gép a fülére mondja a szükséges információkat, Finch pedig szemrebbenés nélkül adja elő: nevén nevezi a biztonságist és közli, hogy Új-Mexikóban két óra múlva agyhalottnak nyilvánítanak egy beteget, akinek a szíve tökéletes donor szerv lesz az őr lányának műtétjénél. Ő most innen sértetlenül kisétál, ellenkező esetben a gyerek a várólista végére kerül, és öt hét múlva meghal. A tag megdermed, aztán leengedi a fegyvert és szó nélkül végignézi, ahogy Főncsi kisétál. Pff!
Végül hőseink megtudják a magyarázatot Joey közbeavatkozására: kiderül, hogy Harper, Joey és Logan ugyanolyan csapat mint ők, a gépnek dolgoznak. Megkapták John számát, bár ez esetben legalább azzal nem volt gond, hogy kiderítsék, célszemélyük tettes-e, avagy áldozat. Végülis logikus, bűnesetek nem csak New Yorkban vannak, így érthető, ha máshol is dolgozik egy-egy csapat a gépnek. Már csak azt felejtették el megmagyarázni a kedves készítők, hogy őket ugyan ki a rák avatta be a dologba? Elvileg a gép létezéséről csak páran tudnak, a Finch-féle "hátsó bejáratról" meg csak ő maga, szóval azért nekem kissé sántít a dolog, de majd a kommentelők okosabbak lesznek nálam. Ettől függetlenül öröm és bódottá, hogy van B-Team. (Viszont Nolanék lehettek volna igazán gálánsabbak a történetvezetésnél, hogy a PoI másik színész házaspárja kapjon közös jelenetet. Ugye.)
Búcsúzóul Logan átadja Főncsi képét Johnnak, majd távoznak. Fuszkó nem érti miért lépnek ők is olajra, hiszen megmentették az elnököt, szusszanhatnának egyet, de hősünk felhomályosítja: a) elő kell kerítenünk Haroldot, b) meg kell vívnunk a harcunkat az ellennel. És nem lesz egyszerű.
Hogyvoltíró a twitteren - további tervek, megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek