Az utolsó királyság 1x04 Negyedik rész

Facebook Tweet

Azzal kezdünk, hogy Uthred pucéron fürdőzik egy kis patakban, de megjelenik ifjabbik Odda, és emlékezteti őt arra, hogy egy disznószartól bűzlő pogány, amit vízzel nem moshat le magáról. Válaszként finoman lebuzizzák, és az sem sikerült neki, hogy lekenyerezze Uthredet, hogy legyen szíves elfelejteni a házasságot. Főhősünk egyből levágja, hogy a fiatalúr szerelmes az ő leendő feleségébe. A következő jelenetben hozzák is a menyasszonyt, akiből először annyit látunk, mintha Afganisztánban járnánk a tálibok idején, ezalatt pedig Uthred Leofric-kel beszélget a házasságáról meg a céljairól, és elmondja, hogy ez az egész hercehurca csak eszköz neki arra, hogy a bosszúját beteljesítse. A menyasszonynak ifjabbik Odda még fogadkozik, hogy nem kell ez a házasság, de az apja, az idősebbik Odda szépen a pap elé viszi Mildrithet, mert ugye így hívják, és gyors szertartást akar. Meg is történik, kifizetik a menyasszonynak a pénzét, végre meglátjuk az arcát is, egész csinos, ahhoz képest, hogy eddig eltakarták, de persze elbőgi magát akkor, amikor kimondják a szavakat. Az öröm könnyei, tolmácsolja Beocca, de Uthred nem most jött le a fáról, tudja, hogy szó sincs erről.

Indulnak is a birtokra, ha már úr lett, és előtte még teszi egy kicsit a szépet Mildrithnek, akiről megjegyzi, hogy milyen szép, és biztos sok kérője volt, meg hasonlók, és lám, a fiatalasszonynál úgy tűnik ez működik. Alfréd és idősebb Odda arról beszélnek, hogy ez egy jó döntés volt, és próba elé fogja állítani Uthredet, és Odddának nincs miért aggódnia, mert nem a lányra, hanem Alfrédra fog majd haragudni. Uthred útközben persze rájön, hogy Mildrith marha nagy adósságot örökölt, és a lány alig képes elmondani, hogy Alfréd nem törölte el a kétezer shillinges adósságát. Jól össze is vesznek, mert Uthred eldarál néhány istenkáromlást, ami egy olyan jámbor léleknek, mint amilyen a felesége, nem menő. A birtok, ahová megérkeznek, egy kis koszfészek egy rosszarcú Oswald nevű intéző köszönti, Mildrith lelkesen köszön mindenkinek, szétosztja a menyasszonyi ezüstjét, Uthred azonban olyan, mintha citromot evett volna, elvégre ez mégsem Bebbanburg. Meg is mondja Leofric-nek, hogy jól átkúrták, és a nászéjszakán még össze is veszik emiatt a feleségével.

Másnap reggel Mildrith korán kel, és a közeli tóból meríti ki a vizet, hogy mosson, Uthred pedig odamegy hozzá, hogy bocsánatot kérjen. Szent a béke, elcsattan az első hitvesi csók, a következő snitten pedig már pocakosan fürdik, mondhatni, ez gyorsan ment. Azonban látnak egy menetelő dán csapatot, Guthrum köztük van, és persze Ragnar és Brida is, úgyhogy elküldi az egész birtokát a hegyekbe, és megy Alfrédhoz Wintenceasterbe. A királyi tanácsban először lecseszik, hogy miért nem szállt szembe a dánokkal, de Uthred rámutat arra, hogy húsz földművessel baromság lett volna háromszáz dán harcos bajszát megcibálni, szóval vonuljanak Werhambe, hogy megakadályozzák az elestét. Alfréd kihirdeti a béke végét, és egyetért Uthred tervével. A tanács végeztével még a két Odda orra alá dörgöli, hogy adósak Mildrith menyasszonypénzének a felével, mire az idősebbik mogorván arra utasítja a fiát, hogy legyen szíves kifizetni. Mikor sor kerül a búcsúra, Uthred és a felesége között nagy a szerelem, de ha háború van, hát menni kell.

Mialatt a férfiak menetelnek, Alfréd antipatikus felesége megy oda a templomban imádkozni Mildrith-szel, és pátyolgatni akarja a lelkét, de az asszony elmagyarázza, hogy jól meg vannak együtt a férjével, nem kell sajnálni. Aelswith azért elmondja, hogy jó lenne, ha Uthred elesne a csatában, de ez nem lelkesíti fel Mildrithet. Ezalatt Uthred végre kihallgatást nyer Alfrédtól, bár előtte Beocca figyelmezteti, hogy legyen tiszteletteljes a királlyal. Ez meg is történik addig, amíg Istenre nem terelődik a szó, de amúgy jó hírek jöttek, mert Csonttalan Ivart, Ubba fivérét, megölték Írországban, így nem fog csatlakozni Guthrumhoz. Jahm, és a kétezer shillinget nem fogja eltörölni, már csak azért nem, mert Wessexnek állandó seregre van szüksége, ahhoz pedig kell a lóvé, mint azt Montecuccoli is megmondja majd kb. nyolc évszázad múlva. Másnap jön a hír, Werham elesett, kénytelenek lesznek valahogy kiostromolni belőle a vikingeket.

Odabent Guthrum és Ragnar arról beszélnek, hogy a szászok úgysem fognak támadni, mert majd ki akarják éheztetni őket, amúgy pedig Guthrum menőnek találja ezeket a keresztény templomokat a csendjükkel. Végső konklúziója az, hogy békét kell kötniük, mert Ubba cserben hagyta őket. Miután Ragnar távozik, szétveri a berendezést, és követeli Róma istenétől, hogy sújtsa agyon. Miután ezt az Isten nem teljesíti, elégedetten távozik. Guthrum maga vonul ki Alfrédhoz, hogy tárgyaljon, de a király tudja, hogy a dánok csak időt akarnak nyerni. Leofric elmagyarázza a királynak, hogy nem tudják bevenni az erődöt, ahhoz túl kevés az erejük. Beocca nagy bánatára Alfréd egy Selbix nevű atyát hív magával a tárgyalásra, ahol végül is abban maradnak, hogy a dánok egy hónap múlva eltakarodnak Wessexből.

Selbixet azzal bízza meg Alfréd, hogy legyen egyike a békéért adott tíz túsznak, aki eleinte nem túl lelkes, de amikor a király elmondja, hogy térítse meg Guthrumot, míg odabent lesz, és ha megkeresztelkedik, vége lesz a háborúnak. Selbix el is hányja magát a feladat súlyától, de végül belemegy az alkuba. Alfréd beküldi Uthredet is, kémkedni, azzal az utasítással, hogy ha Ubba visszaérkezéséről hall, gyújtson egy jó nagy máglyát a hegytetőn, és akkor értesülni fognak róla. Uthred nem hülye, tudja, hogy ez egy öngyilkos küldetés, szóval ellenkezik, de Alfréd lehordja, hogy igenis legyen engedelmes, ha már nem tekinti őt a királyának, meg az Istenét az istenének, és amúgy is meghal mindenki előbb-utóbb, szóval Uthred döntse el, hogy mit akar, de az adósságát el fogja törölni, ha ő mégis meghalna.

Selbix és Uthred lelkesen mennek Guthrumhoz, de mindannyian tudják, hogy meg fognak halni. Odabent alaposan megdobálják a túszokat, amíg Guthrum le nem állítja az embereit. Uthrednek sikerül majdnem belekötnie Guthrumba, hogy kifecsegje Ubba érkezésének idejét, de a vikingek vezetője nem hülye, és rábízza a férfit Ragnarra. Amaz boldogan ölelgeti meg, ahogy Brida is. Amúgy együtt vagyunk most Ragnarral, remélem nem bánod, mondják neki, ó, dehogy, feleli Uthred őszintén. Este jót szórakoznak az alaposan bepiált dánokkal, Uthred el is mondja, hogy mennyire hiányzott neki ez az egész életstílus, mesél az életéről is, házasság, földek ilyesmi, de Brida sem hülye, rögtön rájön, hogy Uthred kémkedni jött ide, és felajánlja, hogy csatlakozzon a dánokhoz. Ragnar is jön, és az este nem végződik jól, mert a dán emlékezteti arra, hogy hozzá kellett volna csatlakoznia, nem pedig egy tetves szász királyt szolgálnia.

Váltunk Wintenceasterre, Mildrith megszüli Uthred fiát, akit Uthrednek nevez el. Werhamben ezalatt a másnapos Uthredet köszönti Selbix, majd megy beszélgetni Guthrummal. Magyarázgatja Isten csodáit a vikingnek, aki legalábbis úgy tesz, mintha érdeklődne. Igen ám, de jön egy hírnök, hogy Ubba visszatért Írországból, és Guthrum maradék emberei is úton vannak. A vikingek vezére a megtérés legkisebb jele nélkül kinyírja Selbixet, akinek még van ideje elmondania Uthrednek a hírt. Az menekülne Werhamből, mert megkezdődik a szász túszok leölése. Uthred nem adja olcsón magát, megöl néhány vikinget, de a túlerő hamar legyűrné, ha Ragnar egy idő után nem állna Uthred és a támadói közé, és kijelenti, hogy ha a szászt meg akarják ölni, őt kell megölniük előbb, de ez azt is jelenti, hogy az emberei bizony ki fognak válni a viking seregből. Guthrum tud osztani és szorozni, és elengedi Uthredet ló nélkül. Rohan is ki, érzékeny búcsút véve, de utána teljesíti kötelességét, és elkészíti azt a máglyát, ami hírül adja Ubba hajóinak érkezését.