A Brexit megdöbbentő végeredménye, valamint a készülő magyar kvótanépszavazás fényében egészen különleges jelentést kap ez a menekültekről szóló rész, amiről természetesen legkevésbé a készítők tehetnek. A hosszas távollét után D’Artagnan és Constance egész éjjel a lepedőt gyűrte, sőt reggelre kelve gascogne-i barátunk tovább törtetne előre a szerelem ösvényén, de Constance már felöltözve várakozik. El kell menni a laktanya ellátmányáért, D’Artagnan erősen furcsállja, hogy ehhez egy teljes szakasznyi kadét kell fegyveres kísérőnek. Párizs már nem olyan, mint négy évvel ezelőtt, ad felvilágosítást Constance.

A szekérrel megérkeznek a Saint Antoine negyedbe, itt van a raktár, ami a Beaufort gróf birtokairól származó gabonát (Vitéz László szavával: gabonákokat) tárolja. Beaufort a város egyik legnagyobb beszállítója, ő is most lovagol a raktárhoz éppen, de az épület tök üres. Pontosabban két ember van benne: a raktáros, és a nyakához éppen kést szegező Grimaud. Szegény raktárosnak csak másodpercei vannak hátra, mert a geciember csendben elvágja a torkát, a gróf meg kilovagol a kapun és közli az összegyűlt népekkel: a raktárt kifosztották, a szegény parasztok véres verejtékével megtermelt gabona eltűnt. Beaufort egyik embere persze tudja, ki a felelős ezért, és ujját vádlón a szomszédos szegénynegyed felé szegezve kijelenti: A menekültek tették!

Nem is kell többet mondani, a felhergelt népek megindulnak, D’Artagnan gyorsan maga mellé parancsolja a kadétokat a negyed védelmére, Clairmont-t pedig elküldi Athosékért a laktanyába. (Nem mellesleg ezek a menekültek a francia-spanyol háború miatt voltak kénytelenek otthagyni a szülőföldjüket. Ismerős helyzet?) Hubert, a menekültek vezetője a falakra rendeli a férfiakat, közben lánya, Sylvie elfut a szállásukra és valami papírokat szed elő és begyömöszöli egy táskába. Majd arra figyelmezteti Clementine nevű barátnőjét, bújtassa el a nőket és a gyerekeket a veszély elől. Sylvie egy másik sarkon összetalálkozik egy Leon nevű csávóval, akinek semmi kedve a csőcselékkel harcolni, ezért le akar lépni. Sylvie egy hatalmas pofonnal jobb belátásra téríti, a megszégyenült Leon duzzogva elmegy Clementine-nek segíteni.

Beaufort gróf felkeresi Feron kormányzót, akinél természetesen Grimaud is ott van, és számonkéri rajta a gabona eltüntetését és a szerencsétlen raktáros meggyilkolását. Feron szerint a zsákok biztos helyen vannak, és mivel a városban fogytán az élelem, egy héten belül duplájára fognak emelkedni az árak, a gróf akkor majd komoly profitért el tudja adni a cuccot a királynak. Na igyunk erre!, javasolja Feron, de Beaufort elhárítja: Csak úriemberekkel iszom, mondja, de abba beleegyezik, hogy egy hetet még várjon az eladással.

A Saint Antoine negyedbe megérkeznek a gárdisták Marcheaux vezetésével, a kapitány parancsot ad a menekültek között rejtőző főkolomposok előállítására. Constance és D’Artagnan tiltakozik az eljárás ellen, Marcheaux vigyorogva beszól nekik: Constance igazi vadmacska, talán jobb lenne pórázon tartani. Gascogne-i barátunk ezt persze nem hagyhatja és már ugrana Marcheaux-nak nekifele, a kapitány csak erre vár és zendülésért gyorsan letartóztatja a muskétást. A gárdisták áttörik a kadétok vonalát és berontanak a szegénynegyedbe, ahol ütni-verni kezdik a menekülteket és közben begyűjtik a legveszélyesebbnek tartott vezetőket, köztük Hubert-t. Megérkezik Feron, majd utána Athosék, akiket a kormányzó arról győzköd, hogy másnap a főkolomposokat fel fogják akasztani, mert addigra úgyis be fogják vallani a gabonalopást. Athos szerint a menekülteknek is pont annyi joguk van rendes tárgyaláshoz, mint bármelyik polgárnak. Azért mert valaki Párizsban él, még nem lesz belőle párizsi polgár, jegyzi meg erre Feron fitymálva. (Most ide legszívesebben beírnám, hogy ő meg mit csináljon a fitymájával, de inkább hagyom.)

Constance elszalad, hogy szóljon Treville-nek az inzultusról, a miniszter egyből indul is a királyhoz. Feron és Beaufort már persze ott van, utóbbi azt fejtegeti, hogy az ő családja évszázadok óta hűen szolgálja a királyt, de a raktár kifosztása miatt most csőd fenyegeti. Feron közbeszól, ő szerencsére ismer egy gazdag bankárt, aki segíthet új gabonaszállítmány beszerzésében az ellopott helyett, viszont sajnos megemelt áron. Lajos király húzza ugyan a száját, de mivel a népnek kaja kell, így most az egyszer még hajlandó fizetni a költségeket.

Athos szétnéz a szegénynegyedben és az egyik szobában a földön egy leejtett papírost talál, rajta szabadságról és egyenlőségről szóló szöveggel. Belép Sylvie és pisztolyt szegez a testőrre: azok ott apja szavai, aki az egyenlőségi törekvések fő harcosa, Athos jóindulatúan figyelmezteti a lányt, hogy ez az írás a királlyal szembeni árulás.

A lány leengedi a pisztolyt, Athos meg elsiet Treville-hez megmutatni a dokumentet. A miniszter úr egyből felismeri a rajta látható szimbólumot, jópár évvel ezelőtt a Szenvedés Hadserege nevű társaság használta IV. Henrik uralkodása idején. A király akkor nem sokat cicózott a mozgalommal, gyorsan leszámolt vele, de a szimbólum azóta is gyakran feltűnik. A menekültek védelme érdekében mielőbb meg kell semmisíteni a többi ilyen papírt is, nehogy Feron kezébe kerüljenek, értenek egyet.

Ezalatt a börtönben Hubert arról beszél D’Artagnannak, hogy gyakorlatilag nincs különbség a francia és a spanyol király között, de ő mindezek ellenére bízik egy jobb világ eljövetelében, ahol minden ember egyenlő. Az öreg sajnos elég rossz bőrben van, csúnyán köhög, a muskétás orvosért küldené az egyik őrt, de az közli, másnap úgyis mindenkit felakasztanak, kár ide az orvos. Feron az ügyésszel, Bellavoix-val egyezkedik a mielőbbi kivégzés tárgyában, de az ügyész bizonyíték nélkül nem hajlandó erre. Szerzek bizonyítékot, nyugtatja meg Feron. Marcheaux közben Leonnal tárgyal, őt akarja felhasználni a menekültek elleni eljárásban, ehhez viszont első lépésként össze kell vernie Leont, hogy az egész dolog minél hitelesebbnek tűnjön. A megvert Leont D’Artagnanék szeme láttára vonszolják keresztül a börtönön, a rabok ebből természetesen azt hiszik, hogy a gárdisták így akarják vallomásra bírni szegényt. Az öreg Hubert egyre rosszabbul van, és mivel orvost nem kap, hamarosan kiszenved.

Aramis és Porthos az utcán rajtakapnak egy árust, aki királyi liliommal megjelölt zsákokból árulja a gabonát sokszoros áron, és vallatóra fogják. Az ember azzal védekezik, ő nem is tudta, hogy ez lopott áru, egy ismeretlentől vette, akinek a szekerére csillag volt festve. Gyí te Csillag, gyí te Ráró!, pattannak lóra testőreink és indulnak nyomozni a szekér után. Eljutnak a Nortier nevű kocsigyártóhoz, az persze semmiről nem tud semmit, ő csak bérbe adja a szekereket, oszt’ kész. Milyen pompás andalúziai mén, dicséri meg Porthos az egyik lovat az istállóban. Majd sasszemmel észreveszi, hogy az egyik szekér kerekén mészkőpor nyomok vannak, és amíg beszélgetnek, egy újabb szekér érkezik be, vékony mészkőpor csíkot húzva maga után. Mivel a közelben csak egyetlen mészkőbánya van, Porthos vállalja, hogy szétnéz ott.

Grimaud átveszi Leont Marcheaux-tól és beküldi a szegénynegyedbe pár királyi liliommal megjelölt zsákkal, helyezze el valahol, azok lesznek a bizonyítékok a menekültek ellen. Clementine észreveszi a sötétben osonó Leont, a srác behazudja, hogy kiengedték a börtönből, de aztán a biztonság kedvéért inkább leszúrja a nőt, az a biztos. Így most már nyugodtan elrejtheti a hamis bizonyítékot. Feront megint nagy fájdalmak gyötrik, Grimaud szerint csökkentenie kéne a gyógyszeradagot, mert a végén teljesen függővé válik és nem lesz képes józanul gondolkodni. Feron erre előkapja kését és kis híján torkon szúrja országos cimboráját, Grimaud ezért jobbnak látja nem erőltetni a dolgot. Jó kis páros ez, kíváncsi vagyok, mikor fognak egymás ellen fordulni.

Reggel D’Artagnant kiengedik a börtönből, Constance már várja és elmondja, van tervük a foglyok kiszabadítására. Jelenleg Párizs fő ellensége Feron kormányzó, és Treville azért hívatta haza a muskétásokat a hadjáratból, hogy itt harcoljanak ez ellen a sokkal veszélyesebb ellenség ellen. Athos a szegénynegyedben arról győzködi Sylvie-t, tűnjön el, még mielőtt a gárdisták elkapnák, közben viszont véletlenül megtalálja az eléggé feltűnő helyen elrejtett liliomos zsákokat. Valaki azt akarja, hogy mindannyian lógjatok, mutatja a lánynak. Majd megtalálják szegény Clementine-t is, Athos szerint a holttesten levő vágás katonától származik. Ekkor ismét betörnek a gárdisták a zsákokat keresve, de szerencsére a bizonyíték már Athosnál van, aki némi kardozás után sikeresen kimenekíti Sylvie-t a negyedből. A laktanyában összeülnek Aramisékkal, D’Artagnan tájékoztatja Sylvie-t apja haláláról, majd megbeszélik, hogy Leon kulcsfigura a történetben, ki kéne kérdezni, mit vallott be a kínzás hatására.

Bellavoix ügyész úr továbbra is tartja magát a nincs bizonyíték, nincs bűnös irányvonalhoz, hiába erőlködik neki Feron. Megérkezik Treville, kezében a liliomos zsákokkal és közli, ezeket a gárdisták első betörése után találták meg a szegénynegyedben, tehát valszeg nem a menekültek vitték be magukkal. Elmondja még Clementine halálát, akit a jelek szerint egy katona ölt meg, olyat pedig keresve sem találni a menekültek között. Feron dühöngve közli, akkor majd még több bizonyítékot szerez.

Porthos nyomozása eredményes, a kőbánya közelében rátalál egy raktárra, benne a felhalmozott gabonászsákokra és 3-4 kártyázó fazonra, Nortier is köztük van, naná. Úgy látom, ez a cuccos itten a király úr őfelségéé, lép elő hetykén Porthos, a túlerőben bízó rosszarcúak azonban nem ijednek meg. Még sosem öltem muskétást, húzza elő a kardját Nortier, most sem fogsz, vág vissza Porthos. Összecsapnak, de barátunknak ez a pár beképzelt csávó meg sem kottyan, rövid küzdelem után lenyomja őket, viszont Nortier-nek sikerül lelépnie. Grimaud-hoz siet, aki persze bedühödik: Loptál tőlem, ráadásul rám hozod a muskétásokat!, dühöng egy sort, majd némi kínzás után leszúrja Nortiert.

D’Artagnanék berontanak Marcheaux-hoz, tudjuk, hogy be akartad mártani a menekülteket, bizonyítékot hamisítottál, mellesleg hol van Leon?! Marcheaux persze tagad mindent. Végszóra megérkezik Leon, Marcheaux gyorsan lelövi, még mielőtt rá terhelő vallomást tehetne. Majd előadja a jól kitalált történetet arról, hogy valóban ő küldte be Leont pár hónapja a menekültek közé kémkedni, de a srác önállósította magát és ellopta Beaufort gróf gabonakészletét. D’Artagnan bedühödik, ártatlan emberek haltak meg miattad, stb, de Aramis meggyőzi, hogy itt egyelőre többet nem tudnak tenni, és elrángatja barátját.

Másnap megint összeül az ügyész, Treville és Feron, Treville követeli, állítsák bíróság elé Marcheaux-t, de Feron szerint semmi bizonyíték nincs ellene. Azt a Leon gyereket valami kósza golyó találta el, a rabokat időközben mind egy szálig szabadon engedték, legjobb tehát fátylat borítani az egész ügyre, az eltűnt gabona úgysem lesz meg. Végszóra megérkezik Porthos a kadétokkal, és diadalmas arccal Feron orra alá dug egy degeszre tömött liliomos zsákot. Na, ki közli ezt a jó hírt a királlyal?, teszi fel a költői kérdést Treville.

Anna királyné belép a kis trónörökös szobájába, bízik benne, hogy pár percig kettesben tud vele játszani, de csalódottan veszi észre, hogy Lajos már ott van. Lajos megjátszott közömbösséggel tájékoztatja Annát, hogy kedvenc muskétásai teljes létszámban ismét Párizsban vannak. Úgy tűnik, Aramis úrnak mégsem való a cölibátus, jegyzi meg, mire Anna szó nélkül kimegy a szobából.

Beaufort gróf dühösen beront Feronhoz és Grimaudhoz, mivel a gabona megkerült, a király nem fizeti ki a remélt magas összeget, sőt rávette a grófot, hogy adományozza Párizs népének a teljes készletet. Kútba esett tehát a jó kis terv, ő meg itt marad pénz nélkül, soha többé nem akar Feronnal és Grimuad-val találkozni. A hosszas tiráda után dühösen távozik, Feron és Grimaud sokat sejtetően néz össze. Nem lennék meglepve, ha a gróf nem élné meg az évad végét.

A menekültek köszönetet mondanak a muskétásoknak, Sylvie kijelenti, hogy itt marad. Tudod, hol találsz, mondja Athosnak és jól lesmárolja, a többiek vigyorogva nézik a jelenetet. Grimaud lovagol arra és megköszöni Porthosnak a segítséget az ellopott gabona ügyében. Milyen pompás andalúziai mén, bólint Porthos elismerően Grimaud lovát nézegetve, majd Athos rákérdez, ismerhetik-e egymást valahonnan. Grimaud csak a fejét rázza: Nem, de még biztosan fogunk találkozni.

Azt meghiszem!