Fogságba esett a szuperhős, na tessék, ebből is látszik, hogy ez nem Marvel sorozat. Szúrós tekintetű vezérünk a falhoz kikötve szenved Brooke hajójának fenekében, az angol diadalmas vigyorral pocskondiázza kicsit: Sosem gondoltam volna, hogy a híres Maláj Tigris megadja magát. Ha tudtam volna, hogy te vagy a hajón, inkább az utolsó csepp véremig harcolok, vág vissza Sandokan és csak azért nem harapja át közben Brooke torkát, mert nem elég hosszú a lánc. (Kemény csávó ez, a magyar történelemből hirtelen csak egy hasonló kaliberű hős jut eszembe, Gyula vitéz.) Brooke persze csak röhög a maláj átkokon, akasztófán fogod végezni, mint egy koszos lázadó, veti oda és felmegy a fedélzetre. Felkeresi Mariannát a kabinjában, a lány a szerelemre hivatkozik, de Brooke-tól ez az érzés idegen, ő sosem engedte, hogy nők és szerelmek befolyásolják a karrierjét. Rövid rábeszélés után azért beleegyezik, hogy a lány pár percre lemehessen a fogolyhoz.

Megható lírázás következik, örök szerelmi fogadkozások, csókok, stb, a kalózvezérnek azonban kész terve van a szabadulásra is. Gyűrűjében különleges port őriz, ami 3 órára tetszhalott állapotot idéz elő annál, aki beveszi. Mariannának el kell érnie, hogy Sandokant a tengerbe temessék, mostantól számított 3 óra múlva, pont napfelkeltekor. A lány kétségbeesetten tiltakozik, nincs nála a Doxa órája, mi lesz, ha elszámolja az időt, de a kalózvezér bízik benne. Beveszi a port és erős görcsök közepette eszméletét veszti, Marianna hívja az orvost. Az angol doki a külső tünetek és a szívműködés leállása alapján megállapítja a halált.

Marianna a kapitánnyal beszél és sikeresen eléri, hogy Sandokan mellett maradhasson napfelkeltéig, és utána a tengerbe temethessék. Ezt megtudva Brooke heves vitába kezd a kapitánnyal, mert a bennszülöttek okulására ő a halott kalózvezér tetemét nyilvánosan fel akarja akasztani, a captain azonban ragaszkodik Mariannának tett ígéretéhez: tengeri-hántás nem, tengeri temetés viszont lesz, punktum. Hosszú percekig győzködik egymást a birodalom érdeke versus az adott szó megtartása témakörben, Brooke végül beleegyezik a temetésbe.

Hasad a hajnal, a katonák felsorakoznak a fedélzeten, a divatos zsákvászonba csomagolt Sandokanra Marianna búcsúzóul még egyszer ráhajol, közben stikában becsúsztat a vászon alá egy tőrt. A kalózvezér arca a hajnali hidegtől megrándul, de lehet, hogy csak a penge csiklandozza, Marianna mindenesetre gyorsan ráhajtja a fejére a vásznat.

Négy matróz odalép és a deszkát felemelve a vízbe csúsztatják a testet, a katonaság közben díszsortüzet ad. Csobbanás, a zsák egyre mélyebbre merül a tengerbe, egyelőre semmi mozgás benne, körömlerágó pillanatok, végre Sandokan megmozdul és tekeregni kezd, mint David Copperfield egy jobbfajta szabadulós mutatványban. A penge átvágja a vásznat, Sandokan gyors tempóban a felszín felé úszik és még mielőtt elfogyna a levegője, kijut a szabadba. Fél liter izzadságot törlök le magamról.

A hullámok hátán Sandokan körbenéz majd erőteljes csapásokkal úszni kezd, lefogadom, hogy Hosszú Katinka is látta a sorozatot és innen sajátította el világklasszis tempózási technikáját. Egy kisebb halászhajóról észreveszik a vízben úszó alakot, delfinnek túl szakállas, cápának meg kicsit lassú, a farka se látszik ki, nyilván összezsugorodott a hideg vízben, a távcsövön át figyelő Yanez ezért kicsit tétovázik, de végül kijelenti embereinek: Ez ő, Sandokan, menjünk elébe!

Ez után a nagy izgalom után nyugodtabb vizekre, pontosabban rizsekre evezünk, mert a kikötői Chinatownba váltunk, ahol az egyik étteremben az úri közönség valami árnyjáték műsorszámot nézve szórakozik. A hátsó boxból méltatlankodó hang hallatszik, egy bizonyos lord Antony Welker azon pattog, hogy neki ne hozzanak angol roastbeafet, mert ő skót, és majd ő választ magának kaját a helyi kínálatból. Terebélyes szakállú kínai lép oda hozzá és kappanhangon felajánlja segítségét, majd ékes mandarin nyelven hosszú ételsort rendel a pincértől. A személyzet telepakolja az asztalt mindenféle edénnyel, a szakállas sorra magyarázza a skótnak, mi micsoda. Ez itt rizs, élő bolhákkal, nagyon finom, ez töltött rák, az meg ott tonkini macskapörkölt, az is nagyon finom. De ez a rák él, riadozik a lord, ha a gyomrába tömi, akkor meghal, nyugtatja a szakállas. Van itt még roston sült hal pekingi módra teknősbékával töltve, főtt rák citrommal, cápauszonnyal és hínárral körítve, természetesen mind-mind nagyon finom. A kitűnő lakoma végeztével zsenge kínai lánykákat is ígér a lordnak (remélhetőleg azok is élők), a skót nem sokáig kéreti magát, elindul a szakállas után. Azonban pár lépés után a szakállas leüti, és immár Yanez hangján kiadja a parancsot pár emberének: Vegyétek el a ruháit aztán tegyétek fel a fickót az első Ausztráliába tartó hajóra!

Yanez a frissen szerzett skót viseletben és monokliban felkeresi lord Guillonkot, igazán csinosan mutat a szoknyában, bár a térde az én ízlésemnek kicsit csontos. A lord nagy örömmel fogadja, nahát, maga is Etonban tanult, én is, kedélyeskedik, Yanez szeméből kiesik a monokli, lebukás veszélye ante portas, ezért inkább gyorsan üzleti dolgokra tereli a beszélgetést. Teát venne minden mennyiségben, de más termények is érdeklik, és meglobogtatja a banki igazolást a számláján lévő elégséges fedezetről. Belép Marianna, másnap reggel visszautazik Angliába, a lord bemutatja neki a vendéget. Marianna kis híján elárulja magát, hogy már találkoztak, de Yanez megmenti a helyzetet. Képes beszédben felvázolja, hogy ő és a barátai nem szeretik, ha elrabolják az értékeiket, majd előhoz egy régi történetet, amikor valami helyi ételkülönlegességtől rosszul lett és beleesett a tengerbe. Három órán keresztül hányódott, míg végül kihalászták, nahát, milyen hihetetlen történet, mosolyog Marianna. Sajnos az itteni éghajlat nem tesz jót az unokahúgomnak, ezért tér haza, holnap délben indul a King Henry fedélzetén, magyarázza Guillonk.

Este búcsúvacsora, amire „lord Welkert” is meghívják, Fitzgerald közli, hogy amint véget ér az itteni küldetése, ő is hazatér az óhazába. Természetesen Brooke is a vendégek között van, Yanez monokliját villogtatva kijelenti, mennyire örül, hogy személyesen is találkozhat Sarawak fehér rádzsájával. Az egyik szolga jelenti, hogy elfogtak három kalózt, a társaság kivonul az udvarra, ahová bevezetik Sambigliongot, Tengeri Pókot és még egy társukat. Brooke bezáratja őket az egyik épületbe, de előbb még diadalmason közli, hogy főnökük meghalt és már el is temették a tenger fenekére, ahonnan semmiféle sharknado nem fogja felhozni többé.

Marianna lefekvéshez készül, csinos hálóköntöst és még csinosabb hálósapkát ölt magára, de a kapott hírek miatt nem jön álom a szemére, az ablak előtt ácsorogva nézi a trópusi éjszakát, az meg őt. A börtön körül feltűnik Yanez, aki csendben elkapja az egyik őrt és kiszorítja belőle a szuszt. Nem sokkal később lövés dördül, az egész ház felbolydul, megszöktek a foglyok, riadó! Brooke és Fitzgerald egy emberként dühöng, érdeklődő arccal Yanez is előkerül, mijafasztörtént tisztelt uraim? Yanez egyik keze vérzik, á semmiség, csak megszúrta ez egyik bokor, mondja az őt gyanakvó szemmel figyelő Brooke-nak.

Reggel Marianna elbúcsúzik a háziaktól, Yanez lovagiasan felsegíti a kocsiba: Jó utat, és kívánom, hogy sok érdekeset lásson útközben. Fitzgerald egy szakasz katonával kíséri a lányt, újabb gyönyörű tájképek következnek mindenféle kedves állattal fűszerezve, mivel nem vagyok egy Gerald Durrell, közülük csak az őzt és az antilopot ismerem fel. Az ezredes a kocsi mellett lovagolva kijelenti, bízik benne, hogy mire ő is visszatér Angliába, Marianna meg fogja gondolni magát és elfogadja a nyalka tiszt ajánlatát. Az idő nem old meg mindent, mondja erre a jónő talányosan.

Brooke áthívja magához „lord Welkert” egy koccintásra, barátunk egyből gallér mögé dobja a piát majd kijelenti, ilyen pocsék kotyvalékot még nem ivott. Nyilván nem, mert ez a yuma, a dajakok találmánya, ami kis mennyiségben megoldja a nyelvet, nagy adagban pedig méreg, vigyorog Brooke. Majd a nevén szólítja Yanezt, akit éles elmével felismert, és kérdésekkel kezdi bombázni. A portugál az ital hatása alatt bevallja, hogy Sandokan nem halt meg, csak három órára tetszhalott állapotba került, de már jól van és készül a Neoton Famíliával közös fellépésre (október 22., Budapest Sportaréna), majd eszméletlenül összeesik.

Amikor magához tér, Brooke leül vele teázni, kedélyesen beszélgetni kezdenek, bár barátunk kissé nehezen tudja összebilincselt kézzel tartani a csészét. A kitűnő hírszerzési tapasztalatokkal rendelkező Brooke mindent tud Yanez nemesi származásáról és eddigi életéről. Brooke remek profilozó is, és együttműködést ajánl Yaneznek, mert szerinte a portugált a játék és a szerencsevadászat hajtja, ez befolyásolja, milyen csapatban és ki ellen harcol. Sandokanhoz is csak az intellektuális izgalom vitte, mert ki akarta próbálni, milyen nemes ember helyett páriának lenni, most viszont csatlakozzon hozzá, hadnagyi rangot kap és izgalomban bőven lesz része itt is.

Yanez azonban leoltja és elmeséli neki, hogyan ismerkedett meg Sandokannal. Jópár éve a portugál gyarmat Goáról tartott hazafelé, amikor kalózok támadták meg a hajóját. Kevesebben voltak, mint a portugálok, ráadásul rosszabb fegyverekkel, mégis csodálatra méltóan harcoltak számukra igaz ügyért. A hajó kapitánya le akarta lőni a neki háttal álló kalózvezért, ezt a lovagias harcos Yanez nem hagyhatta és lelőtte a kapitányt. Így ismerkedett meg Sandokannal, és ez a döntés, illetve választás örökre szól. Broooke nem veszi fel a kioktatást, azt viszont kifejti, tisztában van vele, hogy Sandokan most mindenáron lady Marianna közelébe akar jutni, neki tehát nincs más dolga, mint egy század katonát mozgósítani. Velük simán elkapja a főkalózt és idehozza, természetesen addig Yanezt bezáratja a kóterbe, ezzel magabiztosan távozik. Ha van a kalózoknak istene, akkor remélem, most segíteni fogja Sandokant, néz Yanez huncut mosollyal a kamerába…